Békés Megyei Hírlap, 1997. augusztus (52. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-22 / 195. szám
Piaci körkép Sok munka kevés haszonért Bontó Gáborné Sarkadkeresztúron azért tart libát, mert nem volt munkája. (6. oldal) Majd megegyezünk... Orosházán a csütörtöki heti piacon az alma kilója 100—130 forint, a barack 100—140 forint. (7. oldal) Vendégségben a békésszentandrási Csík-portán Tanyán nyaral a pesti polgár Mondja kérem, van trágyadomb? — ez volt az első kérdése a budapesti hölgynek, amikor felhívta Csík Józse- féket a békésszentandrási tanyán. Fontos volt az is, hogy legyen kemence, s minél több azokból a háztartásban, gazdaságban hajdanán használt eszközökből, amelyeket már csak öreg padlásokon látni. És természetesen legyen szarvasmarha, ló, kecske, juh és baromfi a ház körül... Az unokáit első falusi nyaralásukra kísérő nagymama azt akarta, mindent lássanak a pesti bérházban cseperedő gyerekek. Csík József és felesége, vagy ahogy barátaik és a vendégek nevezik őket, Tóni és Ica tizenhárom éve vásárolt tanyát a szentandrási határban. Jószágtartásba kezdtek, hogy kiegészítsék a családfő szerény tűzoltó-fizetését. Melléképületet, ólakat, istállót emeltek, felújították a főépületet, fákat ültettek. Szépült a birtok, a család egyszer csak azon kapta magát, hogy több időt tölt a tanyán mint odahaza a békésszentandrási lakóházban. Egy téli estén a Szabad Földet böngészve figyeltek fel a falusi turizmus támogatására kiírt pályázatra. Jelentkeztek, s mindjárt nyertek is annyi pénzt, amiből végre villamosíthatták a tanyát. Csak tévét ne! Házigazdáimmal a muskátlis ház verandáján lapozgatjuk a vendégkönyvet. Az első sorokat ’93 augusztusában még a petróleumlámpa fényénél rótta bele egy pesti vendég. (Folytatás a 6. oldalon) A Csík-tanyán az első vendég még a petróleumlámpa mellett írta be névét a vendégkönyvbe. Azóta két komfortos, önálló lakrész áll a turisták rendelkezésére. Képünkön Csík József és felesége, háttérben a náluk nyaraló család fotó: SUCH tamás Hírháttér Munkanélküliség és infláció Kelet- és Közép-Európában A munkanélküliek aránya Oroszország Bulgária Lengyelország Románia Szlovákia Szlovénia Csehország Magyarország A legrosszabb a helyzet Bulgáriában, míg a legjobb Csehországban — igaz, itt jövőre az állástalanok aránya emelkedik. Az adatok százalékban értendők (TA SR-grafikon) A pénzromlás Bulgáriában és Romániában óriási méreteket öltött. Jövőre Romániában javulhat a helyzet. Térségünkben Szlovákia dicsekedhet a legjobb eredménnyel. Az adatok százalékban értendők. (TA SR-grafikon) Ruck János, a Bábolna Baromfi Békéscsabai Feldolgozó Kft. ügyvezető igazgatója 1996-ban, alig 36 évesen került a nagy múltú csabai élelmiszeripari cég élére. A Rózsa Ferenc Gimnáziumban érettségizett, majd a Debreceni Agrártudományi Egyetem Szarvasi Mezőgazdasági Főiskolai Karán szerzett diplomát. Első munkahelyén, az újkígyósi Aranykalász Tsz-ben kezdetben a növény- termesztésben dolgozott, majd kerületvezetőként folytatta. Innen a békéscsabai áfcsz kígyósi élelmiszer- üzemének igazgató-helyettesi székébe vezetett útja, ahol később igazgató lett. Néhány esztendő múlva egy osztrák—magyar vegyes vállalat vezetésével bízták meg, majd az Akvaline kereskedelmi igazgatójaként tevékenykedett. Nem sokkal ezután, vagyis 1994-ben került a baromfifeldolgozóhoz külkereskedelmi osztályvezetőnek, de volt a cég kereskedelmi igazgatója is, s egy bő esztendeje ügyvezető igazgatója. Nős, két gyermeke van, Újkígyóson lakik. Vezérállásban —Fiatalon szép karriert futott be... — Ebben közrejátszott a szerencse és a lehetőség, s igyekeztem mindkettővel élni. Szerencsésnek mondhatom magamat azért, hogy 28 évesen igazgató lettem, s belepillanthattam egy külföldi érdekeltségű cég mindennapjaiba, életébe. A ’90-es években az itt és a különféle munkakörökben szerzett tapasztalataim felértékelődtek. — A nagy váltások időszakában került a baromfifeldolgozóhoz. — így igaz: ’94-ben vagyonkezelőként belépett a Bábolna, átalakult a cég külkereskedelmi munkája, az ágazat magas felhalmozott készletekkel rendelkezett. Amikor újként, fiatalként megkaptam az osztályvezetői kinevezésemet, kiderült, hogy mennyire zárt rendszer a magyar baromfiipar, s hogy évtizedeken át az exportra dolgozó cég külkereskedelmét mások végzik, ha úgy tetszik, nyereségét lefölözik. Mindezek megszüntetése új típusú, direkt rendszerű kapcsolat kiépítését igényelte, mely nyomán napjainkra megváltozott az export aránya: ma termékeink 70 százaléka nyugati piacokra kerül. — Emlékszik az első üzletkötésére? — Természetesen. Két napja dolgoztam a cégnél, amikor csörgött a telefon, a vonal túlsó végén egy svájci vevő pecsenyekacsa szállítására kért árajánlatot. Mivel nem voltam képben, blöfföltem, hogy éppen egy fontos tárgyalás közepében vagyok, de fél óra múlva visszahívom a témával kapcsolatban. Közben utánanéztem a dolgoknak, igyekeztem minden információt összegyűjteni, s visszahívtam. Végül 20 pfeniggel drágábban adtam el neki 60 tonna pecsenyekacsát, mint munkatársaim. —Szavaiból azt veszem ki, hogy élvezi munkáját. —Való igaz, örömmel dolgozom. A cégnél az első perctől új stílust igyekeztem képviselni, a vevőkkel való közvetlen kapcsolat kiépítésére törekedtem, amit a vevők hamar el is fogadtak. Úgy érzem, hogy ennek a cégnek az első számú kereskedője ma is én vagyok. Az üzlet kapcsolatokra, s pillanatnyi improvizációs játékokra is épül. Persze korántsem ilyen könnyű a helyzet. Meg kell a piacot dolgozni, ugyanis túlkínálat mutatkozik. Ezért a jó minőség mellett újabb és újabb szolgáltatásokat, gyors és rugalmas teljesítést igényel még a bejáratott piac is. Apró pluszokat kell adnunk, a vevőnek azt kell éreznie, hogy mi minden rezdülését figyeljük, s ki tudjuk elégíteni minden kívánalmát. Munkám ebben a csapatmunkában egy nagy szimultán, ugyanis oda kell figyelnem a termeltetéstől a feldolgozáson át az értékesítésig minden apró részletre. —Mennyit dolgozik naponta? — Átlagosan 12-14 órát. Rengeteget utazom, ugyanis Békéscsabától minden messze van, s nem ritkán haza is viszek munkát. —A család hogyan fogadja ezt a tempót? — A feleségem nagy szervező, jól menedzseli az otthoni életet, így részese az én munkámnak is. Ha tehetem, akkor a hét végét családi körben töltöm. Mivel fiatalon, főiskolás koromban NB I B-ben kézilabdáztam, így érthető, hogy szeretem a sportot. Minden szombaton úszom, vasárnap este 6 órától pedig egy-két órát focizok, így igyekszem magamat karbantartani. S igyekszem időt szakítani egy-egy regényre is. —Szabadság? — Evek óta augusztusban megyek szabadságra, minden esetben a gyerekekkel megyünk nyaralni. Az idén Görögország az úticélunk—hallom búcsúzáskor. —szekeres— A volt üveggyári munkásszállót egy orosháziakból álló vállalkozói csoport megvásárolta. (6. oldal)
