Békés Megyei Hírlap, 1997. augusztus (52. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-02-03/ 179. szám
ehérbe sűrített Mester és Margarita Látványban fordulatos, művészi teljesítményben izgalmas A hetvenes évek fiataljai „ronggyá” olvasták a regényt, Mihail Bulgakov A Mester és Margaritáját. Ezért is vártuk sokan a Gyulai Várszínházban a regény nyomán készült játékot, melyet az az érdekes körülmény is fűszerezett, hogy a darabban magyar és román színészek együtt léptek fel. A kor szovjet, a rendezés román, a bemutatók sora magyarországi, a regény cselekménye fantasztikus. Hogyan lehet mindezt színpadra, jelen esetben a gyulai várba tenni, ötvözve a sokféleséget? — erre legalább olyan kíváncsiak voltak a színházbarátok. Amester, Bulgakov (1891—1940) szovjet orosz író szatirikus, filozófiai regényét élete fő művének tekintik. Apja a kijevi hittudományi akadémia professzora volt, maga orvosi diplomát szerzett, majd az írás mellett kötött ki. A fiatal szovjet irodalom kritikusaival neki sem volt könnyebb dolga, mint a regénybeli Mesternek, az új társadalom elleni támadásként értékelték az írói szemléletet, amely felmutatta a jóban a rosszat, a rosszban a jót. A Mester és Margarita rövid története, hogy Woland professzor alakjában a Sátán megjelenik Moszkvában és kíséretével a való világ túlkapásait, jellemtelen figuráit a kiérdemelt helyrejuttatják, nem rémítő, hanem groteszk, komikus módon. A másik regénybeli sík Pontius Pilatus és Jézus találkozása, a hatalom és a jóság ütköztetése, erről ír művében a Mester, aki és Margarita, a férjes asszony között titkos, s örökkévaló szerelem szövődik az első pillanattól. A való világ nem nekik való, így Jézus kérésére, melyet Lévi Máté, a tanítvány tolmácsol, Woland elvezeti őket az örök nyugalomhoz. A várszínpadon mesterien rendezett előadást láthattunk. Beatrice Bleont adapká- ciója és rendezése követte a regény szellemét. A három síkon játszódó cselekmény- sort is megjeleníthette, felhasználva a vár adottságait a színpadon, az emeleti folyosón és fent a várfalon, keverhette a történéseket, hiszen, mint a regényben kezdődik, a Sátán ellátogat Moszkvába... Persze, az írás minden fantasztikumot ábrázolhat, nem így a színpadon az emberi test, pédául nem lehet lovagolni a magasban seprűnyélen. Ám a féktelen mozgástechnikával sikerült érzékeltetni sok mindent a fantasztikumokból, különösen a Sátán bálján az orgiát. Margarita (Létay Dóra) ugyanúgy helytállt a bálban, mint a regénybeli és kérhette, adják vissza neki a Mestert. Az előadás valamennyi szereplője pontosan megjelenítette saját figuráját, átéléssel keltette életre. Ragyogó volt az összjáték közöttük —• amit nem sok színházi előadásról lehet elmondani —, érezhettük, szerepeikben benne vannak itt és most. A Wolandot és kíséretét játszó román színészek, a Bukaresti Nemzeti Színház művészei idegen akcentussal szólaltak meg magyarul, de ez még illett is az „átutazó idegenekhez”. A román művészek valójában nem beszélnek magyarul. Bizonyára a három éve tartó előadássorozat is segített a magyar nyelv ízét megtalálni. Woland (Claadiu Bleont) virtuózán játszotta szerepét, talán azt róhatjuk fel hiányosságként, hogy a Sátán súlyát kevesebbszer érzékeltette, inkább a könnyedebb, a groteszkebb alakformálást helyezte előtérbe. A való világot a rendező többnyire az elmeklinika keretei közé gyúrta — ott viszont jól bemutatta, a magyar színészek remekeltek —, csakhogy így a történet reális síkja nem érvényesült annyira,pedig az a regénynek nagy erőssége és kiemeli a filozófiai mondanivalót. A színpadi látvány mindvégig érdekes, gyakran meghökkentő volt, a román színház valóban expresszív. Beatrice Bleont rendezésében biztosan az. Mint az író Bulgakov igyekezett felmutatni a rosszban a jót és a jóban a rosszat. A fehér ruhák által is kifejezve, a jóság lehetősége mindenkinek adott. Jó előadást láttunk a Zsámbéki Szombatok Nyári Színház és a Bukaresti Nemzeti Színház bemutatásában, persze az oly kedves regényt nagyon nehéz felülmúl™ " Szőke Margit A Mester és Hontalan Iván (balról Derzsi János és Dégi János) FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET Ördögszekéren, (n) Ilovszky Béla fotóriporter 25 éve járja az országot; nélküle már fel sem megy a függöny, vagyis nem tartják meg a premier előtti fotózást. Tíz esztendővel ezelőtt Echósszekéren címmel már láthattuk kiállítását Gyulán. Képei a színházat — ami nagyon is múlandó műfaj — örökítik meg, a tünékeny pillanatból emelik át a maradandóbb világba mindazt, amit érdemes. Ilovszky képei éppúgy hozzátartoznak ma már a magyar színháztörténethez, mint Sík Ferenc (a képen) rendezései, sok felejthetetlen előadás a Gyulai Várszínházban, amelyekkel a művészeti vezető a nyári színház rangját megteremtette. A színházi fotókból a vár lovagtermében nyűt kiállítást augusztus 13-áig, az előadások napján 17-től 20 óráig láthatják az érdeklődők Három nyelven a szeretetről Szerdán este a gyulai vár előtt a Várszínház vendégeként nemzetközi bábtársulatot láthattunk, a PTAM—NESAM tagjait, magyar román, szerb, taiwani fiatal bábművészeket. A darabban megelevenedtek a románok, németek, magyarok kedves bábhősei: Vasilache, Kasperi és Vitéz László, kívül-belül bemutatva a nemzeteket, az embert. Az előadás három nyelven folyt. Jelen volt Kovács Ildikó rendező is, aki a társulatról lapunknak elmondta, hogy a nemzetközi alkotótábort Temesvár mellett három éve hozta létre, a Soros Alapítvány támogatásával. Romániában népszerű műfaj a bábművészet, 1950. óta létezik az országban bábszínház. Ma a számuk 19, ebből három magyar, egy német, a többi román nyelvű. A színházak többsége Bukarestben működik, s hogy vidékiek is részesülhessenek továbbképzésben, indította el az alkotótábort, ahol zenét, mozgást, pantomimet, színész- és bábmestérséget tanulnak az ifjú művészek a legjobbaktól. A terve, hogy Temesvár mellett szakmai központot létesítsen. A játék? című darabjukkal, melynek forgatókönyvét írta és az előadást rendezte, a háromhetes képzés végén bemutatkoztak Temesváron, Gyulán, majd Kolozsvárra készülnek, s még egy előadást tartanak Magyarországon. Szóba került egy méhkeréki és egy budapesti előadás lehetősége. Kovács Ildikó a Kolozsvári Bábszínház rendezője volt nyugalomba vonulásáig, azóta romániai bábszínházakban és Kecskeméten dolgozik, tanít, rendez. Előadásuk üzenete: nem kell a háború, ha mindnyájan emberek vagyunk, miért gyűlöljük egymást? A magyar azt mondja, ő magyar, a román, hogy román, a német pedig, hogy német. Végül az egyik szereplő világba kiáltja: én ember vagyok! A gyermek, aki a világ legszomorúbb gyermeke, mert kiszolgáltatott a felnőtteknek, ostobaságuknak, gyűlölködésüknek, pedig azt kiáltja: én gyermek vagyok! A szeretetről, a barátságról szólt az előadás, melyről nem lehet eleget beszélni. Ma sem. Sz.M. Középkori zene szól a várban A diákszínjátszóké a terep A klasszikus, a modem és a szórakoztató zene után új műfaj, történelmi idők muzsikája is megszólal a gyulai várban. A feljegyzéseik szerint a középkori udvartartások szerették a zenét, megadták a módját a kellemes szórakozásnak, sokszor gyönyörködtek a zenészek ajándékában. Középkori udvari zene szól a várszínpadon szombaton este — és ez a Gyulai Várszínház műsorán új színfolt. A középkori udvari fesztivállal a régi korok világát, kultúráját, hangulatát kívánják felidézni a rendezők. Az 1981-ben alakult Mandel Quartet középkori barokk és reneszánsz zenét játszik. Az 1977-ben Nagykárolyban alakult Collegium együttes műsorában megszólaló hangszerek egy része saját készítésű, a korabeli hangzást hivatott segíteni. Kobzos Kiss Tamás „énekmondót” is hallhatja még szombaton este a Gyulai Várszínház közönsége. N. K. Nemcsak profi társulatok, ismert hazai és külföldi művészek mutatkoznak be a Gyulai Várszínházban, hanem a fiatalok is lehetőséget kapnak. Az Enyém a vár című műsor keretében Csehov Leánykérés című bohózata, a Stílusgyakorlat, Stoppard—Shakespeare Hamletje, Stílusgyakorlatok — az Elet paródiája, valamint Ruzante A csapodár madárka című vígjátéka szerepel a diákszínjátszók repertoárján két estén, augusztus 5-én és 6-án 18 órától a várszínpadon. A makói József Attila Gimnázium, a gyulai Erkel Ferenc Gimnázium, a szintén helybéli Calliope Színpad előadásaira a belépés díjtalan. (n) Phaedra, az igazi világsiker Játék a Hollóval! A világ jelentős színházi fesztiváljainak állandó vendége, a Craiovai Nemzeti Színház vasárnap Gyulán, az Erkel Ferenc Általános Művelődési Központ színháztermében mutatja be augusztus 3-án, vasárnap 20.30 órától a Phaedrát. Euripidész és Seneca drámái nyomán Silviu Purcarete állította színpadra, aki nagy sikereket ért el a színházzal hazájában és szerte a világon. Jelenleg a Centre National Dramatique, Limoges művészeti igazgatója. A Gyulai Várszípházban csütörtökön este tartott sajtótájékoztatón Gedeon József színházigazgató elmondta, az elmúlt évben az aradi színjátszó fesztiválon látták a craiovaiak lenyűgöző előadását Emi! Boroghina igazgató a gyulai meghívásra igent mondott. Emil Boroghina a gyulai sajtótájékoztatón immár kifejthette: nagyra tartják a magyar színészetet. Míg korábban a magyar kultúrpalettáról a filmet ismerhették, s hozták el hozzájuk a nyugati szellemet, az utóbbi években meggyőződhettek, jeles a magyar színjátszás. A román rendezők szívesen dolgoznak Magyarországon. A Craiovai Nemzeti Színház 150 éves, a második legrégebbi színház Romániában. A legtöbbször élvonalbeli szerepet töltött be. Művészi teljesítményüket igazolja a sok meghívás. Szellemi család az övék. A mostani sikersorozat köszönhető a csúcsteljesítményt nyújtó gárdának és Silviu Purcarete-nek, aki előadássorozatot rendezett színházuknak és a fesztiválokon világszerte első díjat, nagydíjat, különdíjat értek el darabjaikkal. A Phaedrát több mint százszor játszották, 35 alkalommal Romániában. Silviu Purcarete kimagasló teljesítményének egyikeként tartják számon, a rendező letisztult, sallangmentes művészi eszközöket használ. A bosszú drámája, de elbűvölő gyönyört is jelent. Az igazgató a Phaedra valamennyi előadását látta. Min- digmást és mástfedezfel benne. Kolozsváron nagyszínpadon játszották, félő volt, nem jutnak el a nézőig. Ám egyszercsak érezhetővé vált, vibrálni kezd a levegő... A kiadott programfüzettől eltérően Theseust Valeriu Dogaru játssza, aki elmondta, „csak” a 60. előadás után lépett színpadra a szereppel. Purcarete olyan zseniális rendező, aki aprólékosan kidolgozza a jeleneteket, a színész magától értetődően teszi a dolgát, az utasítás pontos, nincs félreértés. Ha az előadás jó, átlépi a határokat, jobbá teheti az embereket. Á darab zárt térbe való, ahol zavaró körülmények nélkül érzékelni lehet a rezzenéseket, ezért döntöttek a várszínpad helyett a művelődési központ mellett. Patrel Berceanu irodalmi titkár hangsúlyozta, az új játékstílusban a szó már nem az egyetlen, a legfontosabb kifejezőeszköz, a dramaturgiai megoldások többet nyújtanak. A sűrítettség, a mozgás, a ritmus mágikus varázslatot idézhet elő. Gedeon József végül elmondta, bár a mozgásszínházi előadás nem magyar nyelvű, enélkül is érthető nagy kifejezőereje miatt. A nézőknek azonban átnyújtják a magyar fordítást is. —Szőke— Lapunkban rendszeresen bemutatjuk a kaposvári Holló és Társa Könyvkiadó új köteteit, és olvasóink közül sokan részt vettek már közös nyereményjátékunkon. Mostani, öthetes játékunkba is nagyon sokan bekapcsolódtak. A második forduló kérdése volt: Kik mutatták be filmfelvevő gépüket 1895- ben? A helyes válasz: Louis és Auguste Lumiére. A mozi című könyvet nyerte: Szabó Jánosné (5700 Gyula, Patócsy F. u. 6.1. 6.) Gratulálunk! A nyereményt olvasónknak postán küldjük el. Játékunk harmadik fordulójában ismét egy fényképet közlünk, ami kapcsolódik a filmművészet világhódító útjához, történetéhez. A helyes megfejtők között jövő héten is kisorsoljuk David Parkinson könyvét, A mozit. Kérdésünk: Ki a rendező, mi a film címe, és hogy hívják a képen látható színészt? Beküldési határidő: 1997. augusztus 8. Címünk: Békés Megyei Hírlap Szerkesztősége, 5601 Békéscsaba, Pf. 111. A megfejtéseket postai levelezőlapon küldjék el címünkre, és írják rá: Játék a Hollóval! A helyes megfejtők között kisorsolt könyvet postán küldjük el a szerencsés nyertesnek. n. K. Jelenet a világhírű filmből Az előadás üzenete: nem kell a háború! FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET
