Békés Megyei Hírlap, 1997. június (52. évfolyam, 126-150. szám)

1997-06-26 / 147. szám

A Megóv nem volt ott Megoldódni látszik a rejtély: a gyulai képviselőit múlt heti ülésén közterület-ellenőrök felügyeltek a rendre. (6. oldal) i ____________________________ 1 ^ 1$ Nem mind arany... V Az ám a nagy pofára esés, m W amikor az eladandó aranyakról kiderül bóvli voltuk! (6. oldal) Eladták a lopott paprikát Már csak azt kellene kideríte­nünk, hogy vajon miről ismerhette fel paprikáit a termelő? (7. oldal) Amíg kitart a kereslet, eladni valójuk is lesz a lányoknak A JÁRŐRÖK ÖSSZEFOGDOSSÁK A NŐKET? Mini krimik Rejtélyes esónakút. (i) Egy motorcsónakot és a szállítására szolgáló utánfutót lopta el ismeretlen tettes egy szeghalmi lakos Kinizsi utcai telephelyéről még májusban. Majd néhány nap múlva a kétmillió forintot érő csónak lopási története kedvező fordulatot vett: a motor­csónak ismeretlen körülmények között visszakerült tulaj­donosához. így !»&»• (1) Meglehet, hogy inkább támogatni kellene, nem pedig büntetni azt az ismeretlent, aki Kevermesen az Úttörő utca egyik lakásába bemenve, mindössze 1 kg kenyeret és némi tésztát vitt magával. De mivel a „látoga­tás” módja a lakatpánt lefeszítésével nem éppen szabá­lyosan történt, a rendőrség kénytelen betöréses lopás vétségének alapos gyanúja miatt eljárni. Nézelődtek, csentek, (ö) Gyulán, a Kossuth téri Fénycenterben június 20-án déltájban hárman az üzlet áruit nézegették. A boltban — nem sokkal eltávozásuk után — észrevették, hogy eltűnt egy Dyros és egy Philips vasaló. A 15 ezer forintos kárt okozók egyike egy 30 év körüli nő volt. Másodszor gumival, (i) A kábelek áram alatti volta sem riasztotta vissza azokat a személyeket, akik a közelmúltban a körösladányi téglagyár területén lévő transzformátorházból rézkábeleket tulajdonítottak el 15 ezer forint értékben. A lopással két helyi fiatalkorú — akik ellen már az eset megtörténte előtt is eljárás folyt — gyanúsítható. A fiatalokat az sem kedvetlenítette el, hogy első alkalommal megrázta őket az áram. Másodszor im­már gumikesztyűvel — eredményesen — próbálkoz­tak. Bárányhalál. (ö) Gyula belterületén, a Sirály utcá­ban június 22-én délelőtt egy helybeli a motorkerékpárjá­val haladt. Az úttest szélén kipányvázott anyajuh mellől egy másfél hónapos bárány az útra szaladt. A motorkerék­páros éléseit és súlyos sérülést szenvedett. A bárány elpusztult. Hamis a kártya, (i) Hosszú beszélgetéseket tervez­hetett az a két gyulai fiatalember, akiket a közelmúltban az egyik vésztői telefonfülkénél igazoltatott a rendőrjárőr. K. L. és Gy. /. úgynevezett végtelenített telefonkártyával akart beszélgetni. Ellenük számítógépes csalás miatt kez­deményeztek eljárást. A temető elől. (i) Szeghalmon, a gyarmatoldali temető parkolójában leállított személygépkocsiból isme­retlen tettes a közelmúltban eltulajdonította egy helyi lakos Motorola 520 típusú rádiótelefonját, valamint az ott talált készpénzt. Az okozott kár 30 ezer forint. m Békés megye útjai mellett ennél elszomorítóbb az átlagos látvány: errefelé a külföldi kamionosok csapdába ejtése afő cél fotó: such tamás Dr. Szikinger István, a másként gondolkodó rendőrbarát A jó rendőrség láthatatlan „Az senkire nincs ráírva, hogy bűnöző-e vagy sem. A rendőrnek éppen azért kell az én emberi jogaimat tiszteletben tartania, mert ha megteszi, számíthat az együttműködésemre. És nem megállít és nézi, hogy van-e baseballütő az autómban, mert akkor meg tud büntetni. És az sem megoldás, hogy megszállnak egy diszkót, és mindenkit igazoltatnak. A jó rendőrség láthatatlan és diszkréten működik” — jelentette ki dr. Szikinger István alkot­mányjogász lapunknak adott interjújában. Az Alkotmány és Jogpolitikai Intézet munkatársa a közelmúltban Szarvason, a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság által szervezett kerek- asztal-beszélgetésen vett rész, ahol többek között a közbiztonsági szervek fejlesztési koncepciójáról alkotott véleményüket mond­ták el a meghívottak. Szikinger István 1977-ben vég­zett a pesti jogi karon. A fiatal alkotmányjogász még ebben az évben a Rendőrtiszti Főiskola államjogi és igazgatásrendésze­ti tanszékén vállalt állást, ahol a mai napig oktat. Már pályája kezdetén foglalkoztatta a kér­dés: vajon megfelel-e a rend­őrség tevékenysége az Alkot­mányban leírtaknak? Mint el­mondta, arra a következtetésre jutott, hogy a rendőrség tevé­kenysége a 70-es évek végén nem felelt meg az akkori alkot­mánynak, és ez ma sincs más­képpen. A másik következteté­se: nem igaz, hogy a rendőr­ségnek, azért hogy rend legyen, meg kell sértenie az emberi jo­gokat. Ehhez kapcsolódó ked­venc példáit, az ártatlanság vé­lelmét és az alapos gyanút emlí­tette. „Ha valaki bekerül a rendőrségre nem azért kell ártat­lannak tekinteni, mert ezt mond­ja a jogszabály, hanem azért is, mert lehet, hogy tényleg nem ő követte el a bűncselekményt. Ha megpróbálják kiverni belőle, le­het, hogy beismeri. Volt már rá példa, hogy így ítéltek el gyil­kosságért embereket. Ez az egyik oldala, a másik, hogy az igazi elkövető kint marad. Az emberi jogok, az alkotmányos­ság és a szakmailag jó rendőri működés végső soron össze­csengenek. A rendőrség akkor jó, ha a törvényeket biztosítja, a törvények pedig ma Magyaror­szágon az emberi jogok elsőd­legességén alapulnak.” Szikinger István dolgozott az Államigazgatási Szervezési Inté­zetben, a Belügyminisztérium­ban, és igazgatta a Rendészeti Kutatóintézetet. Igazgatóként is­mételten konfliktusa támadt az államhatalommal, mert Alkot­mánybíróság előtt megtámadta a rendőrségi törvényt. 1995 óta az Alkotmány és Jogpolitikai Inté­zet munkatársa. A COLPI néven ismert intézet feladata, hogy Kö- zép-Kelet-Európában a jogi re­formokat, a demokráciát és az emberi jogokat segítse. — Ön számos nemzetközi ku­tatásban részt vett. Megosztaná velünk ezek tapasztalatát? — A rendőrség alkotmányos működését vizsgáltam: az ál­lamszervezetbe illeszkedését, azt, hogy mennyire demokrati­kus és mennyire számon kérhető a tevékenysége. Angliában és Németországban töltöttem hosszabb időt, valamint rövi- debb tanulmányutakat tettem az Egyesült Államokba és Európa sok országába. Nos, hogy me­lyik a jó, melyik a nem jó? Azt szokták mondani, minden nem­Témánk a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság négy férfidolgozóját is vonzotta (csak félre ne értsék!): legalábbis ennyien ültek le beszélgetésünkkor dr. Gál László dandártábornok, megyei főkapitány irodájában. Főként az útszéli prostitúció került szóba, de eszmecserénk nem állt meg az integető lányoknál. — Orosháza alatt. Gyulán, illetve Békéscsabán a vészéi csomópontban, továbbá a tévétorony előtt láthatók a prostitúció feltűnő jelei megyénkben — mondta bevezetőként dr. Gál László dandártábornok. — Nyilvánva­lóan az út, az útkereszteződés nagy forgalma vonzza oda őket. A rendőrség nem nézi ölbe tett kézzel e helyzetet, ám csak a szűk jogszabályi lehetőségek között léphetünk fel. A látvány rontja az „útképet”, a lenge öltözetű lányok kiugrálnak az elhaladó kocsik elé, s ezzel nem csupán saját testi épségüket veszélyeztetik, hanem másokét is. Jelenleg csupán szabálysértésnek minősül, ha valaki áruba bocsátja testét, illetve amennyiben az említettekkel sérti a közlekedés szabályait. A hiányos öltözet a közsze­mérmet is sértheti. Arról már nem is beszélek, hogy a külföldiek sem nézik jó szemmel a látottakat. Karakas Ferenc alezredes, a főkapitányság közrendvédelmi osztályának vezetője néhány számadatot idézett: évi 140-150 esetben tesznek feljelentést az utak melletti prostitúció miatt. Az ügyek 80 százaléka a közlekedési szabályok megsértése, a többi tiltott kéjelgés miatt keletkezik. (Folytatás a 7. oldalon) zetnek olyan rendőrsége van, amilyet megérdemel. —Ez tényleg így van? —Igen. Ánglia mély gyökerű, lecsillapodott, békés társadalom, és a rendőrsége is ilyen. A rendőri fegyverhasználat nagyon ritka, a gyalogosjárőr nem is hord ma­gánál fegyvert. A bobby tényleg elbeszélget az emberekkel. Van egy kedélyes külső megjele­nése a rendőrségnek. Összevetve az Amerikai Egyesült Államok­kal: az USA-ban agresszívek az emberek, és agresszív a rend­őrség. Több a rendőri fegyver- használat, és több a lelőtt rendőr is. Megint más a helyzet Kanadá­ban, ahol egy szelídebb kultúra van. Alapvetően tehát nem a rendőrség határozza meg a köz- biztonságot, inkább a közbizton­ság határozza meg, hogy milyen legyen a rendőrség. (Folytatás a 8. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom