Békés Megyei Hírlap, 1997. március (52. évfolyam, 51-74. szám)

1997-03-29-31 / 74. szám

1997. március 29-31., szombat-hétfő HT önyvtár és alkotás Gondolatok Lipták Pál festőművészről Kevesek eló'tt ismert, hogy a negyvenes évek közepétől már — működött Békéscsabán (a múzeumban) olyan képzőművészeti szabadiskola, ahol rendszerezett oktatás keretében bárki érdeklődő modellrajzot, portré- és szabadban festést tanulhatott. Az 1922-ben Békéscsabán született Lipták Pál — aki egyébiránt a szülők által kiméretett „tisztességes” úri szabó szakmát sajátította el — belső indíttatásának engedve, Jankay Tibor, Sass Árpád és Miklós István festőművészek „tanári” irányításával, ebben a szabadiskolában (1945—48 között) tanulta meg a képzőművészeti mesterség alapjait. így rendhagyó úton fejlesztette magát festővé, s mivel nem lévén formális úton szerzett „előjoga”, mindvégig a szabad vasárnapokon fest. Már korán — az ötvenes évek kezdetétől —rend­szeres kiállítóvá válik, sőt 1957-ig a festők területi szervezetének vezetője lesz. Mindeközben a „könyvtárügy” szolgálatába áll, amiért az országban első MEGYE TERÜLETŰ KÖNYV­TÁR megszervezéséért, valamint a sza­badpolcos rendszer működtetéséért Kossuth-díjban részesül 1954-ben. Hétköznap a könyvtári munka, hét­végeken az alkotás. A bizonytalan szemlélőben mindez a dilettantizmus árnyékát vetítheti elő, de a folyamat ívét tekintve messze nem erről van szó. Azon túl, hogy a képzőművészet minéműségét semmiféle végbizonyít­vány nem hitelesíti (vagy hitelesítheti), hiszen ami ebben a műfajban a LÉ­NYEGES, az NEM TANÍTHATÓ. Lipták Pál festészete a kezdetektől bensőségesen átérzi a szűkebb emberi és táji környezet viszonylatait. Törek­véseiben itt még a történet epikus leírá­sa a fontos, de már ekkor érzékelhetővé válik a későbbieket előrevetítő vehe­mens színtónus és formák játéka. Az ötvenes években a képzőművészetben (is) csak az úgynevezett szocialista téma számított (számíthatott) az érték- teremtés alapvető ismérvének. Ebben az értelemben vett zsdanovi, esztétika követelményrendszere mégsincs jelen életművében, de hatása megérintette festészetét. Ekképp, vizuális látásában a neoklasszikus formarend módosulá­sai (kaszakalapálók, aratók) megrende­lési formagyakorlatként fordulnak elő, de szemléletébe nem „sül” bele, inkább szolgálatetikai elfogadottságot érzé­kelhetünk. Szeretettel fordul újra és újra Békéscsaba városképi világához, aminek hátterét idilli teljességgel — előtéri pasztorálékban — szervesíti. Vasárnapi realizmusát Szőnyi Ist­ván korszaka és Jakuba János szemléle­tének közvetlen líraisága, összességé­ben a Gresham-kör festőcsoportjának oldott színpuhasága hatja át. Erőteljesebbé válik tájképeiben az impresszionisztikus atmoszfératerem­tés, kiemelve a fény formafelbontó ha­tásait, a színek egymáshoz való viszo­nyainak „belső”, festői effektusait úgy, hogy a kompozícióiban az ember, mint­egy növényi organizmus, színfényként szervesül, valósággal feloldódva a táj­ban — eggyé válva vele. Műveiben ha érzünk is némi nosztal­giát a régmúlt iránt, az alföldi táj nem válik mitikussá, miként a vásárhelyiek festészetében, hanem lelki tájjelleget ölt, lelki színértékekkel „feltöltődve”. Következésképpen festészetének szemlélete valósággal sugallja a város­kép, a táj civilizációs átrendeződésének erőszakos voltát, ami eredendően nem felel meg a természet rendjének. Remé­nyei szerint a természet visszaveszi, illetve visszaköveteli sajátjogú egyen­súlyát. Szellemileg újjászületve, elemi erővel, kereső vitalitással „ismeretlen” irányba indul el, titkos belső hangokra hallgatva.A legutóbbi periódusban a megismerés belső útjait — az előhívott belső mondanivalót — már nem kísér­tik külső szirének, sem ideologikus el­várások, sem a kommerciális viszo­nyok kihívásai. A nyolcvanas évektől kezdődően a ziháló kontúrok darabos, tördelt szín­sziporkák levetik a tárgyiasság kö­töttségeit. A feltárulkozó expresszív formaindulatok megismételhetetlen pillanatnyisága a látványtól elvont: önálló jelentéssé alakulnak át, mely­ben a belső út lélekvilágának színazo­nosságát a kivetülő kompozíciók fe­dik fel. Szilágyi András Ablak az időben Almásy László emlékét az ausztriai Bernstein (Borostyánkő) várának falán emléktábla őrzi Föld egyik legizgalmasabb, a kül­világ számára legkésőbb feltárt területe Belső-Ázsia. Az egykori szovjet impéri- um, Afganisztán és Kína határvidékét alkotó hétezer méteres hegyekből gaz­dag vízhozamú, vad folyók indulnak észak-északnyugati irányba a Turáni ­Kilenc Oscar-díj Békés megyei kötődései „Az angol beteg” édesapja alföldre, éltető öntözővizet biztosítva a kazahok, türkmének, kirgizek, üzbégek számára. Ezek a népek oly mértékben kihasználták a Csu, a Szerfasan és a Murgab folyók vizét, hogy azok a sík vidékre érve megszűntek. Csak a Szír- és Amu-darja érte, érheti el az egyre apa- dóbb befogadóját, az Arai-tavat. Azok a népicsoportok, akik nem a vizek mentén éltek, hanem a végtelen pusztákon no­mád állattartással foglalkoztak, mintegy gazdasági közösséget alkotnak a folyó­parti városlakókkal, a szántó-vető gaz­dálkodókkal. Ha az aszályok következ­tében kiszáradó legelők a pusztai népek létét, elsősorban a jószágait sanyargat­ták, akkor azok gyakran felkerekedtek, s a városlakókkal szemben állva már ke­reskedelmi szinten sem működtek együtt. Cholnoky Jenő kitűnő földrajz­tudós ezzel a természetföldrajzi és gaz­dasági tényezővel hozta összefüggésbe a sokszor az Atlanti-óceánig érvénye­sülő népvándorlások indítékát. Ezen — Nobel-díjra esélyes — elméletet egy kétegyházi birtokos — Almásy György — utazásai, vizsgálatai és tapasztalatai alapján állapította meg Cholnoky. A 40- es éveiben járó Békés megyei utazó ne­vét az útibeszámolójának megjelenése idején a Belső-Ázsiába irányuló felfede­zései elismeréseképpen Körösi Csorna Sándorral és Vámbéry Árminnal együtt emlegette a szakma és a közvélemény is. Feltárta a Tien-san hegyóriásainak titkait, a mesés folyók, „szyrteknek sa­játságos fenföldjét”. Új hegyláncokat kutatott és térképezett fel. Néprajzi le­írásai remekművek. A nomád és az ön­tözéses kultúrákat folytató népek gaz­dasági függőviszonyának felismerése addig számos nagy hírű felfedező fi­gyelmét elkerülte. Az 1903-ban kiadott Vándorutam Ázsia szívében című útle­írása sikermű. Mit kell tudnunk Almásy György­ről? Nemzetségének mondabeli gyöke­rei Könyves Kálmánig vezethetők vissza, de a család 1666-ban kapta meg a zsadányi és törökszentmiklósi előnévvel a nemesi oklevelét. A grófi ág alapítója Almásy Ignác József, aki 1771-ben kapta meg a grófi címet, Gyöngyösön született. Szintén e város­hoz kötődik a neves politikus, Almásy Pál, aki 1849. április 14-én a debreceni országgyűlésen, a trónfosztást kimon­dó ülésen elnökölt. A nemesi, tehát nem grófi ág Kétegyházán is honos volt, ahol a XVIII. században telepedtek meg. Az elegáns kastélyukat 1859— 60-ban copf stílusban Ybl Miklós épí­tette. Valószínűsíthető, hogy itt szüle­tett az Ázsia-kutató Almásy György 1867-ben, akinek emlékét saját ered­ményeinek elismeréseként is köteles­ségünk ápolni. Alakjának felidézését ma mégis fia miatt tesszük meg, akinek az élete a minap kilenc Oscar-díjat nyert „Az angol beteg” című filmhez adott regényes ötletet. Az egyéniségét és vállalkozásainak tudományos ered­ményeit a „szülővárban”, a mai burgen­landi Bemsteinben (Borostyánkő) már évtizedek óta az osztrákok emléktáblán örökítették meg. Az angolok által összefogott nemzet­közi stáb Almásy magyarságát Sebes­tyén Márta népidalénekes szerepelteté­sével hangsúlyozta. Az ázsiai dallamvi- lágú magyar népdal intonációja rendkí­vül közel áll az ír és skót ízléshez is. Almásy László technikaszereteté- nek akaratlanul is emléket állít az édes­apja kastélyában található mező- gazdasági géptörténeti kiállítás, amely a Gödöllői Agrártudományi Egyetem, a Mezőgazdasági Szakiskola és minde­nekelőtt a Békés megyei gépszerető szakemberek munkáját dicséri. Dr. Goda Péter Zenei utazás az I Salonistivel Március. Későn ébred ez a tavasz, várva várt a napsütés. Mit tesz ilyenkor az ember? Átruccan Békésre, a zeneiskolá­ba egy szerda délután, beül az/Salonisti svájci együttes koncertjére, és Orinet Expressz című programjuk segítségével a képzelet szárnyán máris végigutazhat­ja Európát. Kalauza a másodhegedűs Lorenz Hasler (show-man, szuperze­nész, műsorközlő egyszemélyben) és olyan zeneszerzők, mint Elgar (Lon­don), Debussy, Satie (Párizs), Schubert (Bécs), Rózsavölgyi (Budapest), Enescu (Bukarest). Rimszkij-Korsza- kov és Hacsaturján révén a Kelet világá­ba is behallgathatunk. Frappáns az ötlet, mint ahogy az öttagú együttes felállása is: két hegedű, cselló, bőgő, zongora. Újszerű, de tömör, meleg támaszt ad a brácsa helyébe lépő nagybőgő, s a kevésbé meggyőző kezdet, a Debussy-szvit hiányos képfestése után a Mascagni Intermezzo már fülekre talál. Fellini nevét itthon az óvodások is tudják, nem úgy állandó zeneszerzőjéét, Nino Rotáét, aki pedig az Országúton című filmmel a rendező zseni méltó partnerévé vált. Az I Salonisti kvintett érdeklődési köre, felkészültsége könnyedén áttöri a „komoly” és a „könnyű” zene határait. Zenei felfedezésekben lelt örömük híres Lorenz Hosier hegedűművész volt a műsorvezető is szerzők átiratai mellett nemzetek stílusje­gyei felé nyitják repertoárjukat (argentin tangó, román rapszódia, örmény kard­tánc). Na és a film felé. így szólalhat meg igényes kidolgozásukban a Fellini-alko- tás torokszorító muzsikája, Rota mai nyelven beszélő, igaz zenéje. Aztán ahogy robog veíünk a hangok expressz-vonata, úgy szokik hozzá fü­lünk a hazai koncerttermekben nem oly gyakori, ám ízléses szalonzenei megol­dásokhoz. Segítenek ebben bennünket Vecsey Ferenc, Rózsavölgyi Márk ismert dallamai, s olyan híres hegedűsök opu­szai, amilyenek Fritz Rreisleré vagy Georges Enescué voltak.77;owu.v Füri, az együttes primáriusa remek vonós adott­ságokkal rendelkezik. Szép hegedűhang, fölényes technika, biztos intonáció jel­lemzik játékát. Műsoruk hallatán még azok is oldódni látszanak, akiknek a sza­lonzene iránt fenntartásaik voltak, és nem csak elfogadják az örömteli zenélésnek ezt a vállfáját, hanem a műfaj híveivel együtt újabb kuriózumokat fedeznek fel benne. Szedlák Ferenc (cselló), Szedlák Béla (nagybőgő) és Werner Giger (kiváló pia­nista) számos groteszk elemet vonultat fel muzsikálásában. Ezek ötvözik a múlt ér­tékeit, ugyanakkor merész effektusokkal rugalmas nézőpont elfogadására ösztö­nöznek. Ebben a műfajban bravúros, amit tudnak. Nem véletlenül jelent meg eddig 14 CD-lemezük, alakulásuk, 1983 óta bejárták az egész világot. Legutóbb Kali­forniában velük forgatták a Titanic megaprodukcióját, nemsokára ismét Hollywoodba készülnek. Békés után Sopronban, Szegeden és Budapesten, a Tavaszi Fesztiválon lépnek föl. Addigra már biztosan megérkezik a jó idő is. Az öröm, a derű azonban minden koncertjü­kön ott lebeghet. Valahol a szívek táján bizonyára. F. Pálfy Zsuzsa Huszonöt esztendeje, hogy a Honismeret című folyóirat első ízben megjelent, s bár nem előzmények nélkül, de mai alakjá­ban azóta is szolgálja a szervezett formá­jában több, mint 35 esztendős, de több­száz éves gyökerekkel rendelkező honis­mereti mozgalmat. Évente hatszor megjelenve, nyilvá­nosságot teremt a szülőföldjük, lakóhe­lyük, intézményük múltjával, művelő­déstörténeti értékeivel, környezeti kultú­rájával, s általában a magyarság sorskér­déseivel foglalkozó, lelkesedésből dol­gozó gyűjtő és kutató amatőr helytörténé­szeknek, néprajzosoknak, nyelvészek­nek, népdalgyűjtőknek, tevékeny lokál­patriótáknak. Egyben módszertani segít­séget nyújt a mozgalomban tevékeny­kedőknek, hogy minél színvonalasabban folytathassák . öntevékeny tudomány­segítő, az emberi életnek teljességét nyúj­tó, s a magyarsághoz való kötődést erősítő munkájukat, igyekszik összefog­ni a XX. század során erőszakkal, mester­ségesen megvont határokkal szétszabdalt magyarságot, hangsúlyozva és tudatosít­va a magyar történelem, a magyar kultúra és a magyar sors egységét, a különböző országokban élő magyarság egymásra­utaltságát. A folyóirat a Kárpát-medencében élő népek kultúrájának egyenrangúságát, egymás történelme, népélete megismeré­sének fontosságát hirdeti. (n) A borítón a szászsebesi (Mühlbach) templom képe Huszonöt éves a Honismeret

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom