Békés Megyei Hírlap, 1997. március (52. évfolyam, 51-74. szám)

1997-03-22-23 / 68. szám

Mostanában egyre több történelmi tárgyú képet fest. A „Reformáció” című festmény is ilyen egy művész azt akarja, legyen közönsé­ge, vagyis legyen értelme a munkájának, nem elég festenie, keresni kell az utat az emberek felé. Szerencsére engem mind­erre jól megtanított az élet. Lehet azon is bosszankodni, hogy a mai gazdasági helyzetben mennyire mellőzött dolog a kultúra, de mivel tény, el kell fogadni, és a lehetőségeken belül kell keresni a meg­oldást. En sohasem panaszkodom, igyekszem tenni, amit lehet. Akik mel­lém állnak, azokat örömmel fogadom, akik másként keresik a boldogulást, azo­kat tiszteletben tartom. — Mi tölti el a legnagyobb öröm­mel? — Ha valakinek tetszenek annyira a képeim, hogy megvegye azokat. Büsz­ke vagyok rá, hogy vannak festménye­im Ausztráliában, Németországban, sőt, még a svájci konzul lakásában is. —Miken dolgozik jelenleg? — Magyarországi templomokat és egy folklór-sorozatot festek. Ezek mindegyike ikontechnikával készül, egyesek dongafestészetnek nevezik. Újabban szívesen merítek témát a ma­gyar történelemből is. — Vannak-e tervei, titkos álmai? — Tisztességgel szeretnék dolgozni egészen addig, amíg lesz mit monda­nom az embereknek, s amíg az ecset ki nem esik akezemből... Magyar Mária „Az ember csak önmagára számíthat...” enyérnyi Kötegyán a nagyvilágban múzeumában jelentkezik önálló tárlat­tal, majd az Árkádia Galéria meghívá­sára a fertődi Esterházy-kastélyban lát­hatjuk viszont a képeit. Májusban a kétegyházi mezőgazdasági szakiskola által rendezett országos tanulmányi verseny keretprogramjaként szintén ki­állítást szervez. Június legvégén egy busznyi magyar képzőművésszel váz­lattúrán vesz részt Erdélyben (az „Utak, hidak műemlékek...” című országos ki­állításra anyagot gyűjtő művészek uta­zását a megyei közútkezelő társaság támogatja), majd a kéthetes kétegyházi alkotótábort szervezi. Augusztusban a Csuta-féle nemzetközi békési művész­telepre hivatalos, közben „átugrik” egykori kedvenc alkotóhelyére, a mártélyi festőtáborba is. Szeptember végén Ausztriába hivatalos, szintén egy alkotótáborba... —Ennyi program mellett mikor van ideje alkotni? — A programok között mindig akad egy-két szabad hét vagy hét vége. Ilyen­kor eltűnök a világ szeme elől, és festek hajnaltól, amíg csak látok. —Banner Zoltán művészettörténész legutóbbi kiállítása megnyitóján azt mondta: ,,Ungvári Mihály tudatos művészetszervező, elöljár, példát mu­tat, mit kell tenni az emberi értékek megőrzéséhez”. Mit értett ezalatt Banner úr? Egyáltalán: érdemes-e ma alkotni? Van-e kinek? — Visszakérdezek: érdemes-e ma bármibe is belefogni? Bármit is csinál ma valaki ebben az országban, ha előrébb akar jutni, egyet meg kell tanul­nia: csak önmagára számíthat. Ha tehát Amikor Ungvári Mihály kötegyáni festőművész felsorolja az idei program­jait és kiállításait, már csak az marad rejtély a számomra, hogy vajon mikor marad ideje festeni... Elmondta, hogy a tavaly decemberben nyitott budapesti kiállítását a szokottnál is nagyobb láto­gatottságra való tekintettel ez év febru­ár elejéig meghosszabbították. Február második felében a gyulai Erkel Ferenc Művelődési Központban nyílt tárlata. (Négy év óta most volt jelen először Gyulán önálló kiállítással.) Március második felében a Békés Megyei Képzőművészeti Szabadiskola Egye­sület (melynek éppen ő az elnöke) se­gítségével a Nagyszalontai Művészte­lep festőinek kiállítását nyitják meg a fővárosban. Ezután a soproni Erdészeti Egyetem A „Dürer emlékezete ”című alkotás már az új stílusú képei közé tartozik REPRODUKCIÓ: SUCH TAMÁS 1997. március 22-23., szombat-vasárnap Megyénk a tavaszi fesztiválon Orosházán az ősszel mutatkoztak be megyénk amatőr képzőművészei, akik közül a zsűri által legjobbnak ítélt 7 alkotó 10 munkája jutott el az országos kiállításra. A XVI. Országos Amatőr Képző- és Iparművészeti Kiállítást a napokban nyitotta meg dr. Szabó Zol­tán, a Művelődési és Közoktatási Mi­nisztérium politikai államtitkára AU­TODIDAKTA címmel a Budapest Kongresszusi Központban. 250 amatőr művész 380 munkája látható a nagyszabású tárlaton, amit első ízben rendeznek a fővárosban. Az országos válogatáson bemutatkozók sajátos helyzetű emberek, nem pro­fesszionalista művészek. Amatőrök, autodidakták, és mint ilyenek, már be­lekóstoltak a hivatás, az elhivatottság ízeibe, s jó páran már hivatásosnak mondhatók a szó igazi értelmében. Az amatőr alkotók önérzetét azonban mél­tán bántja az amatőrség félrecsúszott köznyelvi jelentése, már csak azért is, mert ők a „köz”-ben élnek. Saját köze­gükben is igénylik az elfogadtatást. S hogy miről vallanak alkotásaik ezen a kiállításon? Mindenről. Kosz­tolányival szólva: minden ember „egyedüli példány” ebben a folyton változó, zúgolódó menetelésben. Min­den alkotó egyetlen, egyedüli, ismétel- hetetlen világ a maga egyedi arculatá­val. A szép, értékteremtő munkák készítői között látható B. Jász Jolán Gyuláról, F. Varga Mária Orosházáról, Greksza Mihály Szarvasról, Kovács Lajos Béla Orosházáról, Kutyik Tímea és Nőtáros Mihály né Gyuláról, Tóth Bálint Orosházáról. Az orosházi Dénes Attila is bemutatkozási lehetőséget ka­pott, ő Budapesten főiskolai tanulmá­nyait végzi. A kiállítás még egy érdekessége: a megjelent katalógus címoldalára egy orosházi alkotó — Kovács Lajos Béla — A dülöngélő című temperafestmé­nye került. Az amatőr képzőművész ezzel elnyerte a Művelődési és Közok­tatási Minisztérium különdíját. Csete Ilona Hétfőn hangverseny, (n) A Nemzeti Filharmónia bérleti hang­versenyei sorozatban március 24- én, hétfőn este fél nyolctól a Debre­ceni Filharmonikus Zenekar ad kon­certet Békéscsabán, a Jókai Szín­házban, közreműködik Csík Laura. Cyrano és Elisabeth Szegeden „Szeged híres város...” — 750 éve IV. Béla jóvoltából büszkélkedhet a Tisza- parti település a rangos városi címmel. A születésnapot a színház mágikus ősformájával, Orff Carmina Burana című művével köszönti — a mű bemu­tatójának 60. évfordulóján—a Szegedi Kortárs Balett, a Szimfonikusok, a sze­gedi opera- és prózatársulat, felmutatva azokat az erőket, melyek a helyi előadóművészetet képviselik Európa- szerte. A lüktető ritmusú, az eredeti kéziratos versekkel megszakított zene, tánc és színpadi játékot a theatrum mundi jegyében Szikora János rendezi. Magyarországon nagyszabású sza­badtéri operaprodukció a nyári estéken egyedül Szegeden látható. Verdi Aidája, Tokody Ilonával a címszerepben, Nagy Viktor reprezentatív rendezésében, a né­metországi sikerek után tér vissza olasz nyelven, nemzetközi szereposztásban. Rostand Cyrano de Bergerac című forgatagos, romantikus megközelítésű bemutatója a régóta hiányolt drámaját­szást szólítja a Dóm térre. Valló Péter álmodja színpadra Cserhalmi György címszereplésével. A látványos vívó- és lovas jelenetek, az erőteljes képzőművészeti megvalósítás és a. ve­retes verssorok sikert ígérnek... Visszatér a szabadkai származású, hollywoodi karriert befutott Lévay Szilveszter nagysikerű musicalje, az Elisabeth, amelynek szabadtéri válto­zata világsiker volt tavaly. A tragikus sorsú Erzsébet királyné, Sissi történe­tét, a Monarchia széthulló világát, is­mert magyar musical- és rocksztárok idézik meg Kerényi Miklós Gábor színreál lításában. A legendás szerzőpáros, Szörényi— Bródy újra a Dóm téren! A város alapí­tásának századában játszódó történel­mi zenés játék főszereplője IV. Béla unokája, Kun László. — A kiátkozott. Helyszíneiben is kötődik e térséghez a Szentmihályi Szabó Péter erőteljes drá­mai anyagából készült új magyar be­mutató, Iglódi István rendezésében, a Budapesti Nemzeti Színházzal közös produkcióban. N. K. Argentína még mindig siratja Alan Parker és Madonna Evitája a magyar mozikban Egész Argentína gyászolt 1952-ben, amikor Éva Perón fiatalon, 33 éves korában elhunyt. Evita, azaz Maria Éva Ibarguren üstökösként emelkedett a magasba, az egyszerű nép leányaként küzdötte fel magát az ország legbefolyásosabb köreibe. Hatalmát arra használta fel, hogy támogassa, védelmezze a rászorulókat; segített és adakozott, hét éven át bűvöletben tartotta tizennyolc milliós nemzetét. Nem csoda, hogy rajongtak a fiatalasszonyért, csakhogy a sors kevés idó't engedélyzett Evitának. A történetből legenda lett; sőt, mítosz. Ebből írt világhírű rockoperát Andrew Lloyd Webber és Tim Rice, az ötlet az utóbbi fejéből pattant ki. Az album 1976 novemberében jelent meg, és a Don’t \Cry for Me, Argentina kislemezének köszönhetően, listavezető lett a szigetor­szágban. Hatására Alan Parker már ak­kor meg akarta filmesíteni, de előbb az angolok akarták színpadra vinni, ami ’78 júniusában meg is történt. A Prince Edward Színházban Elaine Paige éne­kelte a címszerepet, ez volt minden idők legsikeresebb színházi előadása a londo­ni West Enden. 2900-szor(!) játszották, azután vették le a műsorról. ’79-ben mu­tatták be a Broadway-n, majd a világon harmadikként Magyarországon, 1980 augusztusában a Rockszínházban. Az év elején adták át az arany Glóbusz Díjakat, amelyekből rögtön hármat kapott az Evita: megnyerte a legjobb filmnek járó díjat. Madonna kapta a legjobb színésznő díjat, és az újonnan írt dalért—You Must Love Me — Andrew Lloyd Webber és Tim Rice vehette át a rangos kitüntetést. A film nézői Ché (Antonio Banderas) elbeszéléséből ismerik meg Éva Perón sorsát. A lány egy poros kisvárosban, egy cseléd és a középosztálybeli Duarte törvénytelen gyermekeként látta meg a napvilágot. Tizenévesen találkozott egy énekessel, aki Buenos Airesbe szöktet­te. Színésszé küzdötte fel magát, eljutott egészen Juan Perón (Jonathan Pryce) környezetébe. Kapcsolatukat nem néz­ték jó szemmel sem az uralkodó osztály, sem a katonai junta tagjai. Esküvőjük után választották Perónt elnökké, és Evita is belevetette magát a politikába. A szegények támogatására alapítványt ho­zott létre, szentként emlegették, a töme­gek unszolására indult az alelnöki cí­mért, de megállapították, hogy gyógyít­hatatlan rákbetegségben szenved. Mint arról már írtunk lapunkban, Alan Parker rendező csak 15 év múltán fogott hozzá a film megrendezéséhez; Argentí­nában, Budapesten és Nagy-Britanniá- ban forgatott. A címszerepre pedig olyan hírességek vágytak, mint Elaine Paige, Bette Midler, Meryl Streep, Barbra Streisand, Liza Minnelli, Olivia New- ton-John, Mariah Carey és Michelle Pfeiffer. A választás végül Madonnára esett, sikerében kulcsszerepet játszottak videoklipjei és az a sok rangos kitünte­tés, amit slágereiért kapott. Niedzielsky Katalin Madonna és Antonio Banderas a londoni filmbemutatón (FEB-FOTÓ)

Next

/
Oldalképek
Tartalom