Békés Megyei Hírlap, 1997. március (52. évfolyam, 51-74. szám)
1997-03-22-23 / 68. szám
1997. március 22-23., szombat-vasárnap o A HÉT TÉMÁJA Az építési szabványoknak megfeleltek, az életnek nem... Tömblakások és tömblakók keserű sorsa A Békéscsabai Lakásszövetkezet az ország egyik legnagyobb szövetkezete, több mint 6700 lakás tartozik hozzá — ennek műszaki szakemberei, vezetői bizonyára minden problémát ismernek a városban. Szlota Józseffel, a szövetkezet ügyvezető igazgatójával először a múltról beszélgettünk: Harminc évvel ezelőtt... — Békéscsabán 1962-ben adták át az első többszintes lakóépületet, a mai Kazinczy-lakóte- lep házait. Ebből jelenleg is csaknem kétezer darab van csak a lakásszövetkezet kezelésében. Ezek még tégla-középblokkos házak, háromrétegű feketelemezes tetőszigeteléssel. Ezeknek legtöbbje több mint húsz évig bírta felújítás nélkül, sőt közöttük akad olyan is, amelyikkel még most sem adódnak például beázási gondok. —Azért ezek mégiscsak a város legöregebb épületei... — Természetesen, úgyhogy annak ellenére, hogy ezekkel nincsenek alapvető kivitelezői problémák, alapos felújításra szorulnak. Ezután következtek a panelépületek ••• — 1976-77-ben a DÉLÉP és az akkori Állami Beruházási Vállalat kivitelezésében kezdtek épülni a házgyári elemekből, pécsi panelből készült lakások a Lencsésin, a Bartók Béla úton, a Petőfi úton. Ezek még mindig a hagyományos feketelemezes tetőszigeteléssel épültek — a nagy bajok inkább ezután kezdődtek. A nyolcvanas évek elején épült házaknál alkalmazott technológiának köszönhetően hozzánk is beköszöntött napjaink legnagyobb problémája: a beázás, a belső párásodás, nedvesedés, a penész. Ezeknek a hibáknak az alapvető oka, hogy a falpanel-elemek közötti illesztésnél hiányosságok tapasztalhatók: a falba beépített „neoprén”-csíkok elöregedtek, helykitöltő szerepüket nem tudják betölteni — ezeken a réseken mindenhol bejut a hideg. Márpedig ezahibakijavít- hatatlan. A paneleket nem lehet szétszedni, egyetlen megoldás az épület teljes külső hőszigetelése, ami lakásonként több mint 800 ezer forintba kerülne. Erre pedig pénz az nincs — Békéscsabán mégis létezik néhány épület, ahol ez a szigetelés megtörtént. Az országban elsőként nyertünk ugyanis pert a pécsi panelgyár ellen, akik kötelezve lettek ezeknek a munkáknak az elvégzésére. Az öt épület helyrehozatala azonban fel is emésztette a pécsi gyár energiáit. —Miért nem született hasonló döntés a többi épületnél is? — Az itt nyert tapasztalatok alapján a szövetkezet megpróbált hasonlóképpen eljárni, de ezek a próálkozások már nem jártak eredménnyel. Közben megváltoztak a jogi és szavatossági feltételek, jött a rendszer- váltás, megszűnt, átalakult több kivitelező (megszűnt a DÉLÉP, a beruházási vállalat jogutódja pedig a BÁÉV lett) -— a szavatossági igények érvényesítésére alig adódik lehetőség. A szabványoknak megfelelnek, csak az életnek nem —Sok épületnek a beruházója, az OTP és a kivitelező jogutódja is még létezik. Velük szemben nem lehet érvényesíteni semmit? — A legnagyobb gond, hogy a jogszabályok öt illetve tíz évben határozzák meg a szavatossági időt, amit a legtöbb épület már meghaladott. — Miért nem kezdődtek meg ezek a perek akkor, amikor még nem járt le az idő? — Mert akkor még nem jelentkeztek a problémák vagy legalábbis felénk nem jelezték. Ennek ellenére megkíséreljük bizonyítani: a gondok hibás teljesítés miatt adódnak, vagyis már az építéskor jelentkeztek, ráadásul hogy ilyen körülmények között a lakások rendeltetésszerű használatra alkalmatlanok. Az „ellenfél” szerint a kivitelezés az akkori építésügyi szabványoknak megfelelnek — és ez így igaz. De szerintük ha a szabványoknak az épületek meg is felelnek, az életnek nem. — Ennek ellenére folynak ilyen perek? — Természetesen, hiszen sokan ezt látják az egyetlen megoldásnak. Pedig ez sok pénzbe kerül: kikerültünk az illetékfeljegyzési körből is, így már a per kezdetén gyakran több százezer forintos illetéket kell letennünk, aztán a szakértői díjak, egyebek., igazából ez nem megoldás. Akkor mi lenne a megoldás? — Ennek a gondnak a megoldásához központi segítség, kormánydöntés kell. Lassan két éve, hogy meghirdettek egy úgynevezett német márkase- gély-programot (nem a szénsegélyt, amit fűtéskorszerűsítésre fordíthattunk!), ami kimondottan tömblakások felújítására szolgált. Ehhez azonban még senki sem jutott hozzá az országban. A pénzintézetek nem készültek fel ennek kezelésére, szabályozatlanok a feltételek, belső előírások. Pedig ezzel lakhatóvá lehetne tenni ezeket a lakásokat: meg lehetne szünteni a beázásokat, hőhidakat, penészedést. Enél- kül hiába céloztuk meg ötszáz lakás felújítását, pénz nélkül ez reménytelen. — Mit lehet csinálni addig, amíg valami „csoda” nem történik? Tűzoltómunkát végezni... —... vagyis a legkritikusabb hibaforrásokat megszüntetni. Az épület saját forrásaiból ez semmiképp sem megy. Abból legfeljebb tetőszigeteléseket, az összeépítési hézagok javítását lehet megtenni. — Visszatérve a penészedésre. Az utóbbi években mintha rohamosan növekedtek volna ezek a gondok...-— így van. A város sajátos fekvése miatt az épületek állandó mozgásban vannak, ezért repedeznek, a repedések mentén hőhíd keletkezik, ez pedig magával hozza a belső párásodást, a penészedést. Ehhez hozzájárul még a szellőzés, a fűtés, és a panelhézagok hiányosságai... A végső megoldás csak az, amit már említettünk: az épületet kívülről teljesen újra szigetelni „új ruhába öltöztetni”. — A másik sokat jelentkező probléma a lapos tetők állapota, a beázások. Megoldás lehet a magastető építése, sőt, több városban tetőtéri lakásokat építettek a lapostetőkre ••• — Itt is történtek rá törekvések, de nem vált be az ötlet. Egy közel 640 négyzetméteres tető kétmillió forintos eszmei áron kerülhetne eladásra — mégsem kell senkinek. Ehhez persze emberi tényezők is hozzájárulnak. A házban élőknek el kell viselni az építkezéssel járó kellemetlenségeket, a zajt, a port, a piszkot, és ezt sok lakóközösség megtagadja. Az előírások szerint az ötödik szintnél már előírás a lift építése is, ami megdrágítaná ezeket a beruházásokat. Ajánlottuk már vállalkozónak is ezt a lehetőséget — mindeddig eredménytelenül. Meggyőződésem, hogy nem ez a megoldás: országos döntésre, kedvezményes hitelekre, a kormány támogatására van szükség... Az önkormányzat tehetetlen Ha ilyen sok embert érintő problémáról esik szó, elke- rülhetelen, hogy a helyi ön- kormányzat egy képviselőjét megkérdezzük. Éz a gond azonban úgy tűnik, meghaladja az önkormányzat erejét és hatáskörét is. Önmagukban ugyanis ők sem tehetnek semmit — tudtuk meg Végh Lászlótól, Békéscsaba alpolgármesterétől: — Az önkormányzati lakások értékesítése után a lagtöbb épületben kisebbségi tulajdonosként létezünk. Ahonnan kezdeményezés érkezik bármilyen felújítási munkára, abban — tulajdonrészünk arányában — részt veszünk. Ez azonban nagyon kevés, hiszen hiába finanszírozzuk a saját részünket, a többi lakónak szinte már a fenntartásra sem futja. —Létezik-e ennek a gondnak a megoldására átfogó koncepció, konkrét pénzügyi keret? — Nem, ez egyszerűen meghaladja az önkormányzat erejét. Egy-egy lakás rendbehozatala legalább nyolcszázezer forintba kerül—ezt lehetetlen csupán önkormányzati erőből előteremteni. —Mi akkor a megoldás? — Állami segítségre, intézkedésre, koncepcióra van szükség. Kedvezményes hitelekre, pénzügyi segítségre. Évek óta hallani egy bizonyos német márkasegélyről, amelynek csak a híre létezik, hozzájutni nem lehet. —Ennek mi az oka? — Még ezt sem lehet tudni... enélkül pedig szinte reménytelen a helyzet, és hiába is minden ötlet, minden felvetés — mindenhez hiányzik a legfontosabb: a pénz. Amit az infrafelvételek mutatnak Még 1987-ben indítottak pert a Petőfi út 16-18. számú ház lakói a Békés Megyei Beruházási Vállalat ellen. A perben a bíróság az Építéstudományi Intézetet rendelte ki szakértőként, ugyanis szükségessé vált a hőhídra utaló hibák miatt az infratelevíziós és hőtechnikai vizsgálat. Egy panelépület hőtérképe... Ezek a felvételek szemmel láthatóvá teszik azokat a hibákat, amelytől ma a városban több száz (több ezer) lakó szenved: a jobb alsó ház homlokzata látható. Látszólag nincs rajta semmi különös: ilyen falat látunk nap mint nap több ezret. De lássuk, mit mutat ugyanez egy infratelevízió szemével nézve: a panelek illesztésénél jól látható a hőmérséklet-különbség — és ez a kivitelezés során beépített szigetelő anyagok (neoprén csíkok) hiányosságait mutatja. Ezek az anyagok már most sem töltik be eredeti rendeltetésüket: minden egyes illesztésnél valósággal dől be a hideg a lakásokba — és ez a hiba gyakorlatilag javíthatatlan. így aztán lehet fűteni a nagyvilágba, ráadásul ezzel együtt jelenik meg a belső nedvesség, apára, a penész... és így van ez az országban sok-sok ezer épületben... Ez a homlokzat bizony omlik, és csak az itt lakók figyelmességének és egy szorgos alpinistának köszönhető, hogy senkinek sem esett afejére egy jókora vakolat... fotó: such tamás Egy épület a sok közül... A Munkácsy utca 5-17. számú ház igazán nem mondható öreg épületnek: kivitelezési munkálatait éppen tíz évvel ezelőtt kezdték meg, a lakók nyolc-ki- lenc éve vehették birtokba lakásaikat. Azóta az alábbi gondjaik adódtak: reped a homlokzat, omlik a vakolat, az összeépítések, hézagok mentén néhol átlátni, a csapadékvíz nem elfolyik az épületből, hanem éppen befolyik, az alapozás morzsolódik, az alap vízszigetelése a jelenlegi járdaszint felett van, a tetőnek nem megfelelő a vízelvezetési kapacitása, a nyílászárók több centire eldeformálódtak, az épületgépészeti berendezések hibásak, a szellőzés nem működik... lehet, hogy nem teljes a felsorolás, de azt hiszem, ez is elég. A ház lakói, az üzletek képviselői elkeseredett harcot folytatnak sorsukkal. Ok ugyanis megvásárolták a lakásokat az önkormányzattól, így ezek a gondok az ő nyakukba szakadtak. Persze volt már náluk számtalan bejárás, tárgyalás, még hegymászók is javították a homlokzatot, a helyzet azonban csak egyre romlik. Pillanatnyi döntésük szerint bírósághoz fordulnak, hiszen a kivitelező jogutódja még létezik (igaz, arra hivatkozik, hogy a legtöbb munkát alvállalkozók csinálták, akik már megszűntek. ..), és talán még a határidőből sem csúsznak ki. De a per költséges és vajon eredményre vezet-e...? Ezt jobb, ha nem is emlegetjük?! Mindenekelőtt: elnézést kérek mindenkitől, aki úgy érzi, kimaradt az oldal összeállításából—és azt hiszem ilyenek nagyon sokan lesznek. A „hét témájában” felvetett gondok ugyanis szinte mindenkit érintenek Békéscsabán éppúgy, mintGyulán, Orosházán vagy Szeghalmon, vagy akár az ország másik végében. Csak a megyében többezer ember küzd hasonló gondokkal, jelentkezhetne saját épületének állapotával. Ha minden ilyen esetnek utána járnánk, arra száz újság sem lenne elég—ezért döntöttünk a csabai példa mellett. Tudom, nagyon keserű a szájíze annak, akinek beázik a lakása, akinek a házáról omlik a vakolat, a falai penészednek, a gyermeke — és talán ő maga is — asztmában szenved. Ilyenkor persze lehet bűnöst keresni a szomszédban, az önkormányzatban, a lakásszövetkezetekben, az építtetőben, a kivitelezőben (ez utóbbiaknál már az is komoly erőfeszítést igényel, hogy egyáltalán őket megtaláljuk...), de a legrosszabb a kilátástalanság, a tehetetlenség. Mert ebben az ügyben, azt hiszem, mindenki tehetetlen. A múlt hibáit helyrehozni akkora kiadást jelentene, amire ma senkinek nincs pénze. Sokszor még egy perre sem, és ha lenne is: a nyertes per után, valószínűleg pénz híján minden maradna a régiben. Pedig az idő telik, a tömblakások pedig szépen lassan lakhatatlanokká válnak. így magunk között talán csak egyetlen megoldás létezik: a türelem, legalább egymással szemben—higgyük már el, hogy az építészet e „remekeitől” mindannyian szenvedünk, és mindannyian tehetetlenek vagyunk. Persze azért valami mégiscsak furcsa: egyetlen párt, egyetlen érdekképviseleti szerv programjában sem hallottam még csak törekvést sem ennek az égető helyzetnek a megoldására. Lehet, hogy úgy gondolják: ezt jobb nem is emlegetni?! Hát ezért született ez az oldal: mert attól, hogy a strucc a homokba dugja a fejét, még az ellenség közeledik... Antal Gyöngyi ... és homlokzata
