Békés Megyei Hírlap, 1997. február (52. évfolyam, 27-50. szám)

1997-02-08-09 / 33. szám

Találkozó a film alkotóival A szerelem ellen nem lehet harcolni Dr. Suchman Tamás azóta, hogy otthagyta a bársonyszéket, jórészt Somogybán — leginkább Marcaliban — tölti napjait, s mint az itt következő beszélgetésből kiderül, nem múlatja az időt, hanem töpreng, számvetést készít, értékel, s szocialista párti országgyűlési képviselőként nagyon is kritikusan szemléli azt, ami körülötte történt, s történik. —Többet tartózkodik otthon, többet jár a piacra is? — Többet járok az emberek közé, többel találkozom. A rossz híreket előbb meghallja így az ember. A jót is. —S miből van több? — Is-is. Igaza van a politikának, amikor hangoztatja, hogy a makrogaz­daság mutatói kedvező irányban vál­toztak és a stabilizáció államháztartásra gyakorolt hatása sok tekintetben pozi­tív. A társadalmat azonban nem ez ér­dekli. Akik munkahelyükön is tapasz­talják ezeknek a pozitív folyamatoknak a hatását, elhiszik, hogy ennek a máso­dik lépcsője jó hatású lesz saját sorsuk­ra is, mert csökken majd az elvonás a cégnél, növekszik a termelés, beruház­nak, nagyobb lesz a piaci lehetőség és több a fizetés. Az állami szférának ab­ban a részében azonban, ahol leépítések vannak, rossz a távozók hangulata. A társadalom viszont meg tudja ítélni azt, hogy a leépítés elkerülhetetlen, hiszen az olcsó államnak nem ígéretnek, ha­nem valóságnak kell lenni. A nyugdíj­ból, szociális járadékból vagy egyéb­ként fix fizetésből élők — tapasztalata­ik miatt — kétkednek. Azt gondolom: a politika legfontosabb feladata most meggyőzni a kétkedőket. Ebben nem segíthet a demagógia. A társadalom nem veszítette el türelmét, de falhoz értünk.-—A fal pedig köztudottan kemény... — Igen, ezért érzékelhető javulás­nak kellene bekövetkezni, mert ha nem, akkor az emberek nem egyszerűen csak a szocialista párttól vonják meg a bizal­mat, hanem általában a politikáról, a demokrácia intézményrendszereitől. Az is természetes, hogy az emberek a rendszerváltás utáni hat-hét évet ma már egyben látják, mert egy ember éle­tében a politikai ciklusok nem elvá­laszthatók. Ha egy parlamenti ciklus lefelé mutató, a választót nem érdekli, hogy MDF-es vagy a szocialista kor­mányzat alatt következett az be. Mi nem mondjuk, hogy minden abban az ütemben halad, ahogy azt elképzeltük. A tisztességes politika azonban vissza­felé sohase mutogasson. A rendszer- váltó pártok politikai felelőssége kö­zös, s ezt vállalni kell mindenkor. Saj­nálatosnak tartom, hogy a társadalom- tudósaink folyamatosan — ezt tették az előző parlamenti ciklusban is — a kriti­ka eszközeivel élnek csak és nem segí­tenek egy soha le nem képezett és soha ki nem próbált átalakulási folyamat módszertanával. Talán a katolikus püs­pöki kar körlevele a legrealisztikusabb leírása az ezredforduló vége fele járó politikai-gazdasági forradalomba és válságba folyamatosan beforduló Ma­gyarország képének. Elég sokszor elol­vastam, és elgondolkodtam rajta. Nincs hiányérzetem amiatt, hogy nem mutat megoldásokat, mert a valóságot őszintén adja elő. —Mi fogalmazódott meg Önben en­nek kapcsán? — Elsősorban a rendszerváltó pár­tok közös politikai felelőssége, ami számomra azt is jelenti, hogy a mosta­ninál konstruktívabb parlamenti mun­kát s ellenzéket, sok tekintetben tisztes­ségesebb ellenzéki politikát képzeltem el. Elítéltem 1991—92-ben is, hogy az akkori kormánypártok folyamatosan szidták az előző negyven évet. Ma sem tudom elfogadni, hogy mi szidjuk az előző négy évet, de azt sem, hogy az előző négy év kritikátlan szemlélői le­gyünk mi vagy az ellenzék. Be kellene közösen ismemi, hogy több elhibázott döntés volt, amelynek következményei ma, de lehet, hogy csak a következő választások után fognak felszínre jönni. —Mire gondol konkrétan? — Négy dolgot emelnék ki: a keleti „ Sajnálni tudom, hogy emberben élhet vak gyűlölet, és közben demokrati­kus, sőt liberális... ” FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER piacok elvesztését, ahova — ma már látszik — nagyon nehéz visszamenni. A teljesen átgondolatlan kárpótlási, szövetkezeti törvénymódosítást, az ipari kutatások és általában a kutatások visszafejlesztését, amely a hazai ipar és gazdaság modernizációjának, legfon­tosabb feltételrendszerének elvesztését is jelenti, és ezzel együtt egy nagyon rossz szociálpolitikai gondolkodást. Amikor kormánytag voltam, akkor sem tetszett a szociálpolitikái kérdésekben tanúsított érzéketlenségünk. Tartom ma is, hogy kevés haszonért nem sza­bad figyelmen kívül hagyni egy társa­dalom érzékenységét, s legfőképpen nem szabad a szándékainkon kívül na­gyobb hátrányt okozni a társadalom egyetlen rétegének sem. — Most kényszerből a politika csi- nálója helyett a politika szemlélője lett. Gondolom, nem új önnek ez a státusz. — Nem. Bár volt energiám tovább dolgozni, de a tempó iszonyú volt. Azért volt két sofőröm, mert reggel 8- tól éjfélig mentünk, és a harmadik-ne­gyedik napon már mondták, hogy még egyet beosztanak. A portások sem bír­ták: az általam használt kijárón (vagy bejárón) reggel nyolctól négyig volt portaszolgálat, én viszont este 11 óra­kor még el sem mentem. Ezért a portást is váltani kellett. Egyébként van időm átgondolni, hogy mit csináltam és mit kívánok tanácsolni azoknak, akik tűz- vonalban akarnak harcolni. Ezt a mos­tani „pihenőt” nem tartom kényszerű­ségnek, szerencsétlen helyzetnek azon­ban igen. — Suchman Tamás most kivette a szabadságát? —Tulajdonképpen igen. —A nagypolitika szintjén úgy látszik, hogy Suchman Tamás megsértődött és elvonult elefántcsont tornyába. — Suchman Tamás nem sértődött meg. Az történt, hogy politikai ellen­felei kíméletlenebbek voltak, de nem bölcsebbek. Én nem eltávoztam, ha­nem eltávolítottak. A kettő nem ugyanaz. —Mit csinál ma: gondolkodik a múl­ton vagy töpreng a jövőn? — Az eddigi munkarendem is olyan volt, hogy éjfélig dolgoztam, egy óra­kor értem haza és hét órakor keltem. Hat-hét óra alvás nekem elegendő. Mi­niszterségem 18 hónapjának történését persze átgondolom. Nem azért, mert támadások érik azóta is azt a tevékeny­séget, hanem azért, mert becsületes munkavégzés után az ember mindig igyekszik visszapillantani arra, amit végzett. Egyébként én azt hiszem, hogy a szocialista párt felelős politikusaként a kormányzati ciklus eddigi történéseit át kell gondolni, mert rövidesen ismét a választópolgárok elé kell állni. Ha az ember önmagában nem végzi el az érté­kelést, akkor csak rossz lelkiismerettel állhat újra az emberek elé. — Ha értékel, akkor bizonyára tud felelni arra a kérdésre, hogy személy szerint haragszik-e valakire? — Személy szerint nem haragszom a Szabad Demokraták Szövetségének egyetlen tagjára sem. Sokszor mond­tam, hogy csak sajnálni tudom őket. Sajnálni tudom, hogy emberben élhet vak gyűlölet, és közben demokratikus, sőt liberális politikát akar folytatni. Én nem haragszom rájuk.-— Miből következtet az önnel szem­beni gyűlöletre? — Sokszor gondolkozom ezen, de sosem tudom megfejteni a gyűlölködés okát, amely a magyar politikában van, még frakción belül is. Égyszerűen nem tudom megfejteni... Azt hiszem, hogy akik ilyen fajta indulatokkal rendelkez­nek vagy élnek, azoknak nem lenne szabad vállalniuk egy ország politikai vezetésében a részvételt. K. I.—L. J. „Nem eltávoztam, eltávolítottak” A Nemeskürty István forgatókönyve alapján készült filmet december 12-étől vetítik országszerte. A békési Korona moziban február 12-én, szerdán 15 órától lesz filmvetítés, majd 17 órától Koltay Gábor rendezővel és Koltay Gergely zeneszerzővel találkozhat a közönség. (8. oldal) Talán a leghíresebb spanyol színész, Antonio Banderas. Legközelebbi szerepe Zorro lesz Steven Spielberg filmjében, magánéletének legfontosabb eseménye pedig a kislánya születése és a Melanie Griffith-szel való kapcsolata. Banderas az El Mundo című napilap magazinjának vallott. (11. oldal)

Next

/
Oldalképek
Tartalom