Békés Megyei Hírlap, 1997. február (52. évfolyam, 27-50. szám)
1997-02-07 / 32. szám
8 Heti gazdaság 1997. február 7., péntek „Nem az a kérdés, HOGY KI KIT FAL FEL!” A legkorszerűbb technikával készül a Knerben a csomagolóanyag (Folytatás a 7. oldalról) Kner nyomdában is belátják: másként nem megy. A harmadik körülmény: a befektetők gyors eredményt szeretnének. Minden átszervezésnek van egy időszükséglete, amíg az emberek feldolgozzák, s az új szervezetben megtalálják a helyüket. Nagy kérdés, képesek lesznek-e a befektetők megérteni, elfogadni azt az idő- szükségletet, ami az elhatározástól a megoldásig eltelik. Összességében azt kell látni, hogy ezzel az intézkedéssel több, mint húszmilliárd forint forgalmú gazdasági társaság jön létre. A Kner és a Petőfi eddig is lényegesen nagyobb volt a többi magyarországi nyomdánál. A kettő összevonásával pedig messze elszakadunk tőlük. Ugyanakkor nekünk is tudomásul kell vennünk, hogy nem nemzeti piaci méretekben kell gondolkodnunk, hanem világpiaciban, s ehhez szükséges a tőkekoncentráció. — Nyilván Ön is tudja, vagy öt évvel ezelőtt városszerte beszélték: a kecskeméti Petőfi nyomda ,,bedarálja” a Knert. Megbízatása — akárhogy is nézzük — azt sugallja, ez épp fordítva történt. Nem érez elégtételt? — A kérdésnek nem az a lényege, hogy ki kit fal fel. Az emberek persze megpróbálják a dolgokat leegyszerűsíteni. Ha nagyon filozofikus akarnék lenni, akkor azt mondanám, nem a harc dialektikája a lényeg. Egy fokkal magasabb szintre kell emelkedni, és az együttműködés dialektikáját megtalálni. Elégtétel? Ebben a döntésben számomra az a kedvező, hogy a Kner nyomda stabil, kiszámítható és jó munkáját az elmúlt öt évben értékelte a Cofinec vezetése és úgy gondolta: ezen a bázison az összevont nagyvállalat vezetését is meg lehet oldani, vagyis ez lesz az elfogadott vezetési filozófia. Ebben ez a döntő. Részleteiben pedig: az összevont vállalatba mind a Petőfiből, mind a Knerből át kell emelni a jót és azt kell megvalósítani. Ha képesek leszünk rá, akkor itt Közép-Európa legnagyobb, legmodernebb, legversenyképesebb csomagolóeszköz-társasága jön létre. — Említette, hogy vannak, akik érzelmi alapon közelítenek az összevonáshoz. Ez miben nyilvánul meg, találkozik-e illúziókkal? — A két vállalathoz való kötődést kell kikapcsolni, és azt kell megértetni, hogy a kérdést nem az dönti el ki honnan jött, hanem az, hogy melyik megoldás tűnik gazdaságosnak? Figyelembe, kell venni a cégek eddigi teljesítményét, az adókedvezmények lehetőségeit a nyereségadótól kezdve a helyi adókig, meg kell találnunk a két nyomda irányításához legkedvezőbb és legolcsóbb vezetői struktúrát, ami nem könnyű dolog, mert akárhogy is kerülgetem az ügyeket, itt továbbra is két, méreteit tekintve nagy nyomda működik egymástól 120 kilométerre. Mindenütt, ahol megfelelő az infrastruktúra, egyáltalán nem csoda, ha egy vállalat központja nem az ország fővárosába települt, hanem máshova. Svájcban van rá példa, hogy egy nemzetközi méretű vállalkozás központja két-háromezres faluban működik. Természetesen ott más az infrastruktúra. A számítógépek, a hírközlés a helyzetünket javítja, a közlekedési struktúra viszont nem. — Okozna-e nagy traumát, ha az összevont nyomda központja Kecskeméten lenne? — Ezt a kérdést nem gondoltam még végig, tehát nem tudok rá válaszolni. Elméletileg továbbra is három lehetőség van: Békéscsaba, Kecskemét, Budapest. —Mikorra várható döntés? — Az összevonás részleteire vonatkozó javaslatot február 25- ig kell kidolgoznunk, s felterjesztenünk a Cofinec felügyelő bizottsága elé, amely várhatóan március 10-én hozza meg a döntést. Arpási Zoltán Szakosítót!' és integrált termeltetés a ConAvis Rt.-nél A LIBAMÁJ ÜZLETI BÁJA A ConAvis Rt. Pannonliver Baromfifeldolgozó Gyárát világ- színvonalú termékei tették ismertté. A volt Mezőkovácsháza és Vidéke ÁFÉSZ által alapított Pannonliver Rt. — az elmúlt 4— 5 évben átélve a gazdasági átalakulás minden nehézségét — libamájból mára a magyar export egynegyedét ‘termeli. A ConAvis integrációhoz történt csatlakozással a gyár is nemzetközi színtérre lépett. Varga Tibor gyárigazgatót elsólrént az átalakulásról kérdeztük. Libatartás viszontagságokkal Tövisháti Mihály és családja 1978 óta nevel libát. Kezdetben Kunágotára szállítottak, majd a régi nagy cég, a Pannonliver, most pedig a ConAvis Rt. kovácsházi gyárának biztonsága mellett döntöttek. Télen 2000, nyáron 3500 libát nevelnek. Az rt.-vel jó kapcsolat alakult ki, tavaly a takarmány körül akadt gond, de végül megoldódott. A nehézségeket — mondták — jobbára a mezó'- gazdaság ingatag helyzete és a magas árak okozzák. A libatartással elégedettek, sokat javult a májlibatörzs, keltetők vannak, jobb az alapanyag, amiből minőségi állományt tudnak a tömőknek biztosítani. Kényes szakma, de ehhez értenek, egyébként — ha nincs gond — a jövedelmüket is megtalálják. Az idén is ebbe szeretnék visszaforgatni a pénzüket. (hm) Jó étvágyat! Csomagolják a libamájat a kovácsházi asszonyok — A baromfiiparban — mondta — országos szinten 4 nagy integráció alakult ki: Hajdú Bét Rt., a bábolnai csoport, a ConAvis integráció, valamint az egyéb, elsősorban külföldi magántulajdonú cégek. Az Rt. tulajdonába, illetve többségi érdekeltségébe négy baromfifeldolgozó tartozik: Mezőkovács- háza, Törökszentmiklós, Zagy- varékas, Kiskunhalas. Az rt. budapesti központtal kizárólag magyar tulajdonosi kézben van. Célszerűségi, gazdaságossági okok miatt átalakították a korábbi termelés struktúráját. A vízi- szárnyasokon belül nekünk az úgynevezett kövér áru, a májliba, a májkacsa jutott. A termék szezonális jellege miatt azonban nem tudtunk folyamatos munkát biztosítani, ezért — kiegyenlítő szereppel — a pecsenyekacsa feldolgozását is ide csoportosították. Most az üzem 90—95 százalékos kihasználtságú és a hatékonyság növekedett. Körülbelül 750 ezer májlibát, 200 ezer májkacsát és 800 ezer pecsenye- kacsát vágtunk tavaly. A szerencsés áruösszetétellel a termelésnek közel 80 százaléka export, az ország termelésének 30 százalékát Mezőkovácsháza adja. Egyébként az export jelentős részét a HungaviS Külkereskedelmi Rt. bonyolítja. Termékeink igen keresettek, jó árfekvése, minőségi rendeltetése miatt. Partnereink változatlanul Franciaország, valamint főként húsból Németország. 1996-ban a FÁK-országokba is (Oroszország, Ukrajna) sikerült előrelépni. — Köztudott, hogy a harom- fitartás a térségben a megélhetés egyik forrása volt. Mi történt a termelőkkel? — Örömünkre szolgál, hogy a mezőgazdasági kistermelőkkel, vállalkozókkal sikerült fenntartani a korábbi jó kapcsolatot. A partnerek nem hagytak el bennünket még attól függetlenül sem, hogy a tavalyi év a baromfiiparban nehéz volt. Sok pénzt áldoztunk arra, hogy új májtípusú libát tenyésztessünk ki, melynek genetikai alapjait Franciaországból, több éves kutatás, fejlesztés eredményeként alakították ki. Ez az a fajta, amivel az előzetes minősítések szerint a gyár és a fogyasztók elégedettek, ugyanakkor a tenyésztésben is megkedvelték. — A termékeik jó minőségét több elnyert díj fémjelzi. — Decemberben elnyertük a Rendszeresen ellenőrzött kiváló magyar termék minőségi védjegy használatának jogát, valamint a cikk megjelenésével egy időben folyik az ISO 9002 minőségbiztosítási rendszer kiépítése, amelynek egy német minősítő cég végzi az auditálását. A ConAvis Rt.- nek a jövőben is komolyak a szándékai, annak bizonyítéka az 1996-ban megkezdett közel 100 milliós nagyságrendű fagyasztó alagút építése. Halasi Mária Aktuális A NEMZETI PARK FEJLESZTÉSE A RÉGIÓ GAZDASÁGI ÉRDEKE A Körös—Maros Nemzeti Park közelmúltban tartott szarvasi avatásán dr. Baja Ferenc környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter is részt vett. Az ünnepséget követő sajtótájékoztatón a miniszter lapunk kérdéseire is válaszolt. — Miniszter Úr! A nemzeti park igazgatósága a továbbiakban Kardoskúton, Dévaványán és Szarvason bemutatóközpont kialakítását tervezi. Ennek teljes költségvetése 250 millió forint. Van-e lehetőség, hogy központi támogatáshoz jussanak? — Úgy gondolom, igen. Az egyik ilyen forrás lehet a központi környezetvédelmi alap, amely ez évtől komplex alapként működik, s e tekintetben természetvédelmi pályázatokat is befogad. Fontos forrás lehet még a megyei területfejlesztési tanácsnál lévő területfejlesztési alap. A park fejlesztési terveinek támogatása a régiónak egyértelműen gazdasági érdeke, hiszen ebben a térségben a természeti érték és az ehhez kötődő ökoturizmus és az idegen- forgalom már az elkövetkező időszakban komoly perspektívát jelenthet. A minőségi ökoturizmus idecsábításáért nagyon sokat kell tenni és ezt a törekvést állami források is kell hogy segítsék. Az említett két alap a rendelkezésre álló helyi költségvetési forrásokkal elegendő lehet ahhoz, hogy egy szisztematikus, lassú, évről évre fejlesztő program keretében beillessze ezt a nemzeti parkot egy olyan gazdasági környezetbe, amelyben a költségvetési támogatások gazdasági forrásokkal kiegészítve együtt jelentik a természeti értékmegőrzést, s ugyanakkor az idegenforgalomnak a jelenlétét. A három bemutatóközpont kialakítása annál is fontosabb, mert a nemzeti parkoknak nemcsak a természeti értékek megőrzése a feladata, hanem a bemutatás is. Kiemelten ilyen területeken, ahol mozaikszerű a természeti érték megjelenése. Itt a tervek elkészültek és úgy gondolom, hogy az elkövetkező években meg fognak valósulni. — A kormány közigazgatás-korszerűsítési programjának része, hogy a megyei környezetvédelmi felügyelőségek helyett régióközpontokat alakítanak ki. Mennyiben jelent majd ez változást a szakhatósági munkában? — Az átszervezés komoly nehézséget jelent a minisztérium számára, hiszen nem egy régi minisztériumról van szó, nagyon kevés a létszámtartalék. Hogy megfeleljünk a feladat, funkció és az ellátottság hármasának — nevezetesen, hogy csak olyan feladatok legyenek a rendszerben, amelyet képesek is vagyunk ellátni —, az fokozottabb koncentrációt kíván. Ezért valóban határozottan és keményen kívánunk belenyúlni a rendszerbe. Az átszervezéssel egyrészt koncentráljuk a szakmai erőforrásokat, ugyanakkor bizonyos környezetvédelmi feladatokat az önkormányzatok számára kívánunk átadni, hiszen nem tudunk jelen lenni minden településen. Ráadásul a szakmaiság nálunk nem egy elvont kérdés, hanem nagyon is hozzájárulhat ahhoz, hogy az iparral fel tudjuk venni a kapcsolatot. A környezetszennyezést nyilvánvalóan nem elsősorban az állampolgárok, hanem azok az üzemek hozzák létre, amelyek tisztában vannak a törvényekkel, határértékekkel, nagyon fölkészült jogászaik, szakembereik vannak. Velük csak hasonlóképpen felkészült munkatárs veheti föl a versenyt, netán bírhatja rá őket a környezetterhelés csökkentésére. — A törvényalkotásban, illetve a szabályok végrehajtatásában milyen a kapcsolatuk a társminisztériumokkal ? — Az elmúlt időszakban történelmi léptékű környezeti törvényalkotási folyamatot hajtottunk végre, s ez nem történhetett volna meg a többi tárca támogatása nélkül. Az együttműködés egyik szép példája a nemzeti környezetvédelmi program, amely hat évre rögzíti a szabályozásokat. Tartalmazza a környezetterhelési díj bevezetését, amely komplex gazdasági eszköz lesz arra, hogy a szabályozás megelőző, ne pedig utólagos legyen. Ha ezt a programot a parlament elfogadja, akkor a tartalma visszahat a kormányra, s innentől a többi tárca szabályozásába bekerül. Azt gondplom, olyan időszakban, amikor az össz-kömyezetvédelmi szemléletet kell erősíteni, jobb szövetségeseket megnyerni. Elfogadtatni például az útalappal, hogy neki is vannak környezeti feladatai, a privatizációs minisztériummal, hogy egy-egy privatizáció során kiemelt szempont legyen a környezetvédelmi kérdés. Ez mind-mind olyan feladat, amit egyenként külön nem lehet miniszterként, vagy egy minisztériumként megnyerni. Csath Róza
