Békés Megyei Hírlap, 1997. február (52. évfolyam, 27-50. szám)

1997-02-07 / 32. szám

A LIBAMÁJ ÜZLETI BÁJA

A Kovácsházán feldolgozott májliba és májkacsa egyenletes és kiváló ízét az rt. saját és partnerei törzstelepein tenyésztett kitűnő' alapanyag biztosítja. (8. oldal)

A NEMZETI PARK

l)r. Baja Ferenc környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter: A park fejlesztési terveinek támogatása a régiónak egyértelműen gazdasági érdeke. (8. oldal)

Piaci körkép

Magyarbánhegyesen a hagyományok szerint pénteken több árus érkezik, ám a hét többi napján is 1—2 magántermelő kínálja termelvényeit. (9. oldal)

Beszélgetés a Kner és a Petőfi nyomdák összevonásával megbízott Balog Miklós vezérigazgatóval

„Nem az a kérdés, hogy ki kit fal fel!”

Éppen három hete, hogy két magyarországi nyomdában — a békéscsabai Knerben és a kecskeméti Petőfiben — többségi tulajdonnal rendelkező Cofinec Rt. Budapesten sajtótájékoztatón bejelentette nyomdái összevonását. A feladat végrehajtásával Balog Miklóst, a Kner Nyomda Rt. vezérigazgatóját bízták meg. A párizsi székhelyű cég képviselője lapunk kérdésére megerősítette: az egyesítés után az összevont gazdasági társaság vezérigazgatójaként számítanak a munkájára. Balog Miklóst — akiről Vezérállásban címmel olvashatnak portrét a szomszéd hasábokon — a nyomdaösszevonás hátteréről, a munkák ütemezéséről, határidőkről és érzelmekről kérdeztük.

—Három hét telt el a bejelentés óta, hol tartanak most?

— Egyelőre még csak az aprómunkáknál. Ezek nem látványos dolgok. Tizenegy témakörben alakult munkacsoport a Cofinec, a Kner és Petőfi nyomda vezetőinek részvételével. Ezeknek lesz feladata kidolgozni az egyes részterületeken azt a

feltételrendszert, amellyel az összevonás a lehető legjobban és leggyorsabban lebonyolítható. Az én feladatom az összevonás irányítása, ezen belül egyes munkacsoportok vezetése, a kidolgozott feltételrendszerek

szintetizálása, alternatív javaslatba foglalása és felterjesztése döntésre.

—Melyek az összevonás főbb szempontjai, lehet-e azokat

rangsorolni?

— Mindenki, aki az összevonással kapcsolatba kerül, részben érzelmi oldalról közelíti

meg a dolgot, részben lokálpatriótaként. Nekem meg az a feladatom, hogy megpróbáljam magam túltenni ezen és nagyon hideg fejjel végiggondolva és elemezve csak a gazdasági szempontokat hagyjam érvényesülni. Az összevonás célja, hogy a Cofinec-csoport két magyarországi vállalatának nemzetközi versenyképességét javítsuk. Mindkét nyomda műszakilag olyan felszereléssel rendelkezik, amely meghaladja a hazai igényeket. Ezt a kapacitást jól értékesíteni csak akkor tudjuk, ha növeljük a külföldi piac arányát. Nagyon kemény a verseny külföldön és idehaza is, ezért az

összevonást úgy kell végrehajtani, hogy abból a leggazdaságosabb megoldások jöjjenek létre.

A versenyt három tényező befolyásolja: ár, szállítási határidő és minőség. Ezek egyforma súllyal esnek latba, de a pillanatnyi helyzettől függően nagyobb jelentőséget kaphat az egyik vagy a másik. Hosszú távú szerződéseknél például az árnak, rövid távon a szállítási határidőnek van nagy szerepe, de mindkét esetben alapfeltétel, hogy műszakilag és minőségben megfeleljünk az elvárásoknak. Ezeknek a tényezőknek, különösen az árnak a szerepe költség kérdése. Az tud versenyben maradni, akinél jobb a költségszerkezet. Ez pedig visszavezethető a termelékenységre. Ahol magasabb a termelékenység, ott jobb a költségszerkezet, alacsonyabb az ár, a termék eladható a piacon.

— Mit érzett, mire gondolt, amikor közölték: megbízzák a két nyomda összevonásával?

— Legelőször a várható nehézségek villantak át az agyamon, hiszen két olyan nagy múltú nyomdáról van szó, amelyek az elmúlt években nagyon nemes versenyt vívtak egymással. Ennek eredménye egyébként, hogy európai színvonalon dolgozunk. Ezeken a hagyományokon és tradíciókon kell túllépni és egy újabb, magasabb szinten létrehozni azt a nyomdaipari és csomagolóeszköz-vállalatot, amely most már európai méretekben is helytáll.

A másik feladat: hogyan lehet majd leküzdeni az ezzel kapcsolatos kételyeket és szembenállást? Az eddigi tárgyalások meggyőztek arról, hogy a vezetők a Petőfi és a (Folytatás a 8. oldalon)

Hírháttér

Szétesett termékpályák az agrárgazdaságban

Igaz-e, hogy az agrárgazdaság területén Békés megye a tőkekiáramlás elszenvedője, ha igen, miért és hogyan lehetne védekezni ellene? Békés Megye Képviselő-testületének mezőgazda- sági bizottsága nemrégiben felkérte az MTA Regionális Kutatások Központja Alföldi Tudományos Intézetének békéscsabai osztályát, végezzen kutatásokat az élelmiszergazdasági termékpályák részletes megismerése érdekében, s tárják fel az elszenvedett haszonvesztések mértékét, jellegét. A munka elkészült, s a közelmúltban napvilágot látott ,A Békés megyei élelmiszergazdaság nemzetgazdasági kapcsolódásainak vetülete a főbb termékpályákon” című tanulmány.

A kutatók—dr. Gurzó Imre és dr. Márton János—megvizsgálják a növényi termékek, a gabona, a szemes termények, a cukor, a zöldség, a gyümölcs termékpályáját, a nyersanyag- és a késztermékáramlást, a hűtőiparban tapasztalható folyamatokat. Ugyanígy végigkísérik az állati termékek pályáit. Rámutatnak, hogy a veszteségek a tárolótér hiányából, illetve feleslegéből, a termelési kapacitások kihasználatlanságából, a pénzellátottság (megfelelőforgótőke) hiányából, az alacsony „intézményesültségből” , a termékpályák kiépítetlen- ségéből, illetve széteséséből, az eredet-, a termék-, valamint a márkavédelem hiányosságaiból, a mezőgazdasági és élelmiszer- ipari támogatások leépítéséből, a beszállító háttéripar gyengesége miatti haszonkiáramlásból és további hátrányokból származnak.

A tanulmány felsorolja a megyei élelmiszergazdaság helyzetét javító kezdeményezéseket, ajánlásokat. Javasolja, hogy be kell vezetni a megyei szinten megszervezett közraktározás intézményét, vissza kell állítani a bértárolás, bérfagyasztás korábban jól működő rendszerét. Fontos teendő a feldolgozóipari kapacitások ésszerű hasznosítása, ezen belül a helyi-térségi együttműködés megszervezése az első kínálkozó lépés. Ugyancsak lényeges, hogy a Békés Megyéért Vállalkozásfejlesztési Alapítvány bevonásával — ellenőrzött — nagykereskedelmi piacokat, termékbörzéket, zöldség-, gyümölcsárverési csarnokokat kellene létesíteni. A kutatók megállapítják: a szétesett termékpályák egyik legkárhozatosabb következménye a takarmánytermelés és -feldolgozás elszakítása az állattartóktól. Nem nehéz belátni, hogy a támogatási technikák és a támogatás elosztása gyakorlatilag a fennálló kedvezőtlen pozíciókat konzerválja. Ezért azok teljes rendszerét át kell alakítani. Sürgető igény a megye nyomdaiparával szemben, hogy azonnal programot kell készíteni az élelmiszeripari igényeket szolgáló nyomdaipari fejlesztés céljából. További ajánlásként fogalmazódik meg, hogy határozottan fel kell lépni a tisztességtelen üzleti magatartással szemben. Végezetül: újra kell rendezni a terméktanácsok és az agrárkamarák szerepét, hatásfokuk növelése érdekében.

(e)

Balog Miklós a békéscsabai Kner Nyomda Rt. vezér- igazgatója, a Papír- és Nyomdaipari Műszaki Egyesület elnöke. Ötvenöt éves, 1942-ben született Békéscsabán. Két felnőtt gyermeke van, mindketten házasok. A lánya Ausztriába ment férjhez, felesége és fényképész fia saját tulajdonú káeftéjükben dolgoznak Békéscsabán, feliratokat, precíziós szerszámokat és véseteket készítenek.

Vezérállásban

Amikor először jártam Balog Miklós vezérigazgatói szobájában feltűnt, hogy íróasztala üres. A lázas munka hazai jelképének — elintézésre váró iratkötegekkel, elolvasásra sorakozó folyóiratokkal rogyásig megrakott asztalnak — nála nyoma sincs. Amikor megosztottam vele tapasztalásomat, azt mondta, más munkamódszerrel dolgozik. Igyekszik az adott napra előírt penzumot teljesíteni, hogy amikor hazamegy, asztala üres legyen.

Néha azért bekerül a táskájába egy-két otthon „megemésztendő” anyag.

— Ha lehet, inkább pihenek odahaza — mondja —, de tudomásul kell venni: a munkaidő itt nem napi nyolc óra. Egy vezető nem teheti meg, hogy otthon ne foglalkozzon a cég ügyeivel.

Szabadidejét, amikor még volt, kertészkedéssel töltötte, ma már nemigen jut rá idő, különben is — jegyzi meg — „a gyümölcsfák nem tudják megvárni, amíg megpermetezem őket”. Ha ráér, inkább olvas, néha úszik s persze, mint a legtöbb nagyapa, a három unokával foglalkozik.

Balog'Miklós az érettségi után — 1960-tól — a Kner nyomdában tanult kézi szedést. Két év múlva, kész szakmunkásként Lipcsébe küldték tanulni az ottani Nyomdaipari Főiskolára. Amikor 1965-ben nyomdamémöki oklevéllel a kezében hazatért, az akkori tröszt féléves gyakorlatra behívta, s körbeküldte az országban a nyomdákba, papíripari vállalatokhoz, kutatóintézetbe, ismerje meg működésüket, szervezetüket, s a szakma vezetőit. Csabára visszakerülve előbb beruházási és fejlesztési mérnök a műszaki osztályon. Ebben a munkakörében részese a Kner mai arculatát meghatározó, hatvanas évek végi nagyberuházás megtervezésének és megvalósításának. Gyorsan halad a ranglétrán, 1971 -ben már termelési főosztályvezető, egy évre rá műszaki igazgató, a Dürer és a Kner nyomda összevonása után, 1980-tól vezérigazgató-helyettes, 1989-től vezérigazgató. Büszke arra, hogy ha lenne még munkakönyv, akkor annak „Munkahely” rovatában egyetlen bejegyzés szerepelne: 1960, Kner nyomda.

— Olyan régóta vagyunk együtt ebben a közösségben, hogy nem okoz semmiféle problémát a megszólítás jobban szeretem, ha Miklósnak szólítanak, mint ha mindenféle címeket meg rangokat sorolnak fel — mondja, amikor arról kérdezem, hogy 37 évi kneres munkaviszonnyal lehet-e a munkatársaknak „a” vezérigazgató, vagy marad, aki a szedőasztalnál volt, „a Miklós”.

Körben, a polcokon könyvek, itt készültek lenn, az időközben megszüntetett könyvrészlegben. Amint emlékeztetem rá, hogy egyesek a könyvgyártás ellenségének tartják, jót nevet, majd hozzáteszi: „A Cofinec szerint meg a könyvgyártás az egyik specialitásom.” Aztán elmondja, hogy a könyvgyártás hagyományait csak úgy lehetett megmenteni Gyomán, hogy külön privatizálták az ottani üzemet. Amikor pedig a Cofinec le akarta választani a csabai csomagolóanyag-gyártásról a könyvkészítést, elfogadták a javaslatát: telepítsék a szakembereket, gépeket százszázalékos leányvállalatukhoz, a gyulai Dürer nyomdába.

Ha már a pletykáknál tartunk, megemlítem, hogy néhány éve elterjedt a hír: leváltják. Rezzenéstelen arccal hallgatja szavaimat, a hangján sem érezni meglepetést:

— Hozzám is eljutottak a hírek. Nem a folyosóról tudtam meg, mi történik velem. Egyébként semmi rendkívüli: a Cofinec vezetése nem sokkal a privatizáció után olyan feltételrendszert szabott, amivel nem tudtam teljes mértékben azonosulni. Ezt jeleztem, vállalva az esetleges következményeket. Természetes dolog, hogy a tulajdonos olyan menedzserrel akar dolgozni, akivel végre tudja hajtatni a feladatait. Egy idő után a Cofinec vezetése belátta, hogy azok a megoldások és módozatok, amelyeket én javasoltam, ugyanolyan célravezetőek és eredményesek lehetnek, mint amit egy másik nyomdánál alkalmaznak. A helyemen maradtam, ma is itt vagyok és egyre újabb feladatokat kell megoldanom. Ez nem jelenti azt, hogy a Cofinec vezetése nem mondhatja egyszer, hogy kérem, elérkezett az idő, amikor egy új menedzsert szeretnék látni a vállalat élén.

Az összevonás után a Kner Nyomda egy több, mint húszmilliárd forint forgalmú gazdasági társaság tagja lett