Békés Megyei Hírlap, 1997. február (52. évfolyam, 27-50. szám)
1997-02-01-02 / 27. szám
„És rátok bízom az itt maradó kincseket...” amási Áronra emlékeznek Száz éve, 1897. szeptember 20-án született a Hargita megyei Farkaslakán Tamási Áron, a XX. századi egyetemes magyar irodalom jeles képviselője. E napon nagy írónkra emlékeznek szerte a világon, a Magyarírószövetség, szervezetek, kulturális, oktatási intézmények és nem utolsósorban a magyar irodalmat ismerő, kedvelő olvasóközönség. Készül az ünnepre a szülőfalu, Farkaslaka és az „anyaszékváros”, Székelyudvarhely is. Testvérvárosunk, Székelyudvarhely ön- kormányzata és polgármesteri hivatala az 1997-es évet a Tamási-centenárium évének nyilvánította. A századvégi, zárt székely faluközösségben egyszerű, földműves szülők harmadik gyerekeként napvilágot látó Tamási Áron neve, születése, életútja és temetésének körülményei nem mentesek az ellentmondásoktól. Farkaslakán köztudott, hogy a nagy író édesapja, Dénes a Tamás családnevet viselte egész életében, sőt a leendő író is a Tamás családnevet viselte sokáig. Elemi iskoláit a szülőfaluban, Farkaslakán végezte 1904 és 1910 között, majd 1910-től 1918-ig a székelyudvarhelyi Római Katolikus Főgimnázium diákja volt, itt érettségizett. 1990 októberében a közel négyszáz éves gimnázium felvette egykori tanítványa nevét. Székelyudvarhelyi diákévei nagyban hozzájárultak íróvá válásához. Irodalmi sikerei már ekkor jelentkeztek. Nagy hatással volt rá osztályfőnöke, magyartanára, Jaklovszky Dénes pedagógiai író, műfordító, Szemlér Ferenc költő, önkép- zőköri vezető és Dobos Ferenc, a „Fenyő a Hargitán” költője egyaránt. A gimnázium szellemisége és rendkívüli tanárai sokat segítették abban, hogy nemsokára így írhatott: „És rátok bízom az itt maradó kincseket: a virágot csóko-' ló madarat, a szántóvető embert, s a Küküllőbe hullott három csillagot. És ezeknek a mélyén az erdélyi szépséget, a magyar jóságot és a történelem erejét.” Az első v i lágháborúban az olasz fronton teljesített szolgálatot, majd megkezdte jogi tanulmányait a kolozsvári egyetemen. 1921-től a Kereskedelmi Ákadémiára járt, 1922-ben diplomát szerzett, majd bankokban dolgozott. Hároméves amerikai tartózkodás után Kolozsváron, majd 1945 őszétől Budapesten élt. Aktívan részt vállalt a politikai életben is. írásművészete, írói világa, tematikája a székelység világához kapcsolódik. Szívesen merít a népi mese- és mondavilágból, erősen támaszkodik a tájnyelvre. Műveiben jelentős szerepet kap a mesei elemekkel elért jelképteremtés. Hőseit a megtörhetetlen, szívós élniakarás jellemzi leginkább. írásainak szereplői a székelyek büszkeségét, dacát, nem kevés esetben önpusztító virtusosságát keltik életre. Korai novelláinak témája a háború, a székely népélet egy-egy jelentősebb eseménye és a trianoni tragédiaérzet (Siratnivaló székely, Tüzet vegyenek!, Ördögváltozás Csíkban). „Bölcső és bagoly” több kötetesre tervezett önéletrajzi regényének első fejezete gyermekkorának falusi világát idéző, lírai hangvételű írás. Az Ábel-trilógia első kötetének hőse gyerekember, aki a családtól elszakadva kerül az élet megpróbáltatásai közé, akit a „csak azért is” hozzáállás jellemez leginkább. Színpadi műveibe (Énekes madár, Vitéz lélek, Tündöklő Jeromos, Hegyi patak) a népi színjátszás megoldásaihoz kapcsolódva beépítette a népi hiedelemvilág elemeit, műveiben valóság és mese találkozik, olykor tanító szándékkal. Látásmódja és íráskészsége egyedivé teszi az erdélyi magyar és egyetemes magyar irodalomban egyaránt. „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne” — az Ábel-trilógia harmadik kötetéből származó mondat mára szállóigévé lett. Tamási Áront végakarata szerint szülőfalujában temették el: ott alussza örök álmát a nagy otthonkereső, talán a legnagyobb székely-magyar író. Hazatért szülőfalujába megpihenni. Kányádi Sándor T. Á. sírjára című versében ekképp állít emléket az erdélyi-magyar irodalom óriásának pihenéséről: „Kíván- hat-é ember többet / derékaljnak szülőföldet / s két cserefa tömött árnyát l szemfedőnek.” Both Imre Angolul beszélnek a legtöbben A franciák és a németek tiltakoznak Jelenleg körülbelül 6000 nyelv létezik a Földünkön. Ezek 90 százalékát a kihalás veszélye fenyegeti. Ezzel hatalmas kul- túrkincs megy veszendőbe, de csökken, korlátozódik az ember idegi tevékenysége is. Egy intonációs nyelv beszélője (például egy kínai) sokkal több apró hanglejtésbeli árnyalatot képes érzékelni, megkülönböztetni, azoknak merőben eltérő jelentést tulajdonítani, mint akinek nem anyanyelve a kínai. Az intonáció pedig csak az egyik eszköz a sok közül, amelyet az ember beszéde a jelentéstartalom kifejezésére felhasznál. Az élő nyelvek számának rohamos csökkenésével párhuzamosan megfigyelhető az angol nyelv könyörtelen terjeszkedése. Az angolt ma 350 millió* ember beszéli anyanyelveként, s legalább 1,4 milliárd földlakó érti meg és képes megszólaltatni. Ne firtassuk, milyen szinten! Sokan mondják, hogy az angolnak ma már van egy meglehetősen egyszerű, uram bocsá’ primitív, gyorsan megtanulható, úgynevezett nemzetközi standardja. Tiltakoznak is ellene az angolok és az amerikaiak. A franciák viszont védik a nyelvüket, példa erre, hogy a walkman helyett a balladeur, Internet helyett az entre résesau kifejezéseket használják. Legutóbb a német nyelvészek verték félre a harangot, félve, hogy anyanyelvűk immár Európában is elveszti hadállásait. Egyre kevesebben tanulják, egyre kevesebben beszélik. Szerintük itt az ideje tenni valamit azért, hogy ne az angol, a kínai és a spanyol legyen a jövő ezred három világnyelve. Ajánlották, hogyjöj- jön létre egy angol—német vegyes nyelv, a „gerlish”, értsd german+english, és akkor ugyebár „fifty—fünfzig”. De mit csináljunk addig mi, magyarok? Tanuljunk meg angolul és németül, ha lehet, anyanyelvi szinten... (FEB) Vezetőket választottak a képzőművészek A Békéstáji Művészeti Társaság a közelmúltban a békéscsabai evangélikus egyház klubtermében megtartotta tisztújító közgyűlését. A tisztségviselők beszámolójukban kiemelték a Munkácsy Mihály Múzeumban megrendezett kiállítás, valamint a megyei könyvtárban a Perlrott Csaba Vilmos festőművészről tartott megemlékezés és tárlat jelentőségét. Megválasztották az új vezetőséget és az elnökségi tagokat. A társaság új elnöke Lonovics László festőművész, alelnöke Szén Varga Géza szobrászművész. A mellettük működő bizottság tagjai: Szilágyi András művészeti író, Várkonyi János festőművész, Csuta György festőművész. Az elkövetkező időszakban felveszik a kapcsolatot a Nagyváradi Képzőművészeti Társasággal, közös tárlatokat rendeznek. (n) Ki mit olvas Európában? A brit diák olvas a legtöbbet: az elmúlt 12 hónapban 53 százalékuk legalább 10-14 könyvet olvasott el. A második helyen a franciák állnak, ahol 52, a harmadikon a németek, akiknél 50 százalék a sok könyvet fogyasztók aránya. A spanyol és az olasz diákok ennél kevesebbet olvasnak. Ezt mutatja a legújabb európai közvélemény-kutatás, amelynek tanúsága szerint országonként eltérnek az olvasói ízlések is. A klasszikusokat előszeretettel forgatják a franciák és az olaszok, a britek viszont kevésbé olvassák. A franciák érdeklődnek leginkább a költészet és a drámairodalom remekei iránt. Vannak persze nevek, amelyek Európa-szerte kedveltek, alkotásaik mindenütt olvasottak. Jean-Paul Sartre-t főleg a németek és az angolok nevezték meg szeretett szerzőjükként. Az olaszoknál Umberto Eco a legismertebb, a briteknél Shakespeare, aki után a második helyen már Agatha Christie következik... (feb) Szitás Erzsébet hazaköltözik Alkotásait Füzes gyarmatnak adományozta „Anyai őseim, a Kótiak már akkor Füzesgyarmaton éltek, amikor a falvak nagyságát kapukkal mérték. A 12 nemzetség 12 kapujából egy a miénk volt. Kóti Dávid és felesége, Gorzás Erzsébet fiai: Zoltán és György részt vettek Rákóczi fejedelem oldalán a törökökkel való harcokban, a sebesült fejedelmet Kolozsvárra vitték. Nemességet és földbirtokokat kaptak tőle. Apám családja Dévaványáról jött, most is élnek ott még leszármazott rokonaink. Apám cipészmesterséget folytatott segédekkel, inasokkal, de a háború után beteg lett, és attól fogva az én segítségemre is szükségük volt, amit már a művészetemmel is igyekeztem pótolni, illetve az abból származó csekélyke pénzzel” — írja önvallomásában Füzesgyarmat Tihany szülötte, Szitás Erzsébet festőművész. A művésznő 1915. január 4-én látta meg a napvilágot, s 1934-től az Iparművészeti főiskolán tanult textilszakon. Hat évvel később a Nemzeti Színház jelmeztervezője — ezt az állását nyugdíjazásáig betöltötte. Szitás Erzsébet festészetet Domanovszky Endrétől tanult 1947—50 között. EÍső kiállítása 1965- ben volt a Műcsarnokban, majd képei számtalan országba eljutottak. Magyarországon alkotásainak jelentős részét Kecskeméten, a Refori ítus Rágay Gyűjtemény őrzi. Képeinek másik nagy birtokosa a füzesgyarmati képtár, amit Szitás Erzsébet 72 alkotásából (amelyeket végleg Gyarmatnak adományozott) a közelmúltban avattak az észak-békési nagyközségben. Szitás Erzsébet festőművésszel ekkor beszélgettünk. —Mikor és hogyan indult festői pályája? — Nagyon korán, még kisgyermek voltam, amikor a természet szépsége felkeltette érdeklődésemet. Ami megtetszett, azt szinte azonnal lerajzoltam, így abban az időben — a vidéki életnek megfelelően — nagyon sok aratást és lovakat ábrázoló kép született. A család tagjait szintén gyakran megörökítettem. Apám cipész volt, s a műhelyében egy táblára sokat rajzolgattam csak úgy magamnak, s aztán letöröltem. — Kitől vagy kiktől kapta az első biztatásokat, hogy komolyabban érdemes a festészettel foglalkoznia? — Legelőször Jánosi Zoltán, Füzesgyarmaton tevékenykedő pap-költő biztatott, ösztönzött. Később pedig a népi íróktól kaptam nagy segítséget. — A füzesgyarmati képtárban festményeket, rajzokat, akvarelleket, ikonokat is látni. Ön ezek közül melyik műfajt kedvelte-a legjobban? — Sohasem rangsoroltam a műfajokat. Mindig azt szerettem legjobban, amit éppen festettem. Munka közben az akvarell, a portrérajzolás ugyanolyan fontos volt számomra, mint a készülő festmény. — Ha újrakezdhetné, ismét festőművész lenne? — Valószínűleg igen. Nem bántam meg, hogy ezt a pályát választottam, mindig örömmel töltött el egy-egy kiállításom. Ez a gyarmati képtár pedig különösen fontos nekem. Hisz én nem származtam el Füzesgyarmatról, csak elmentem és mindig visszajöttem. —Most már pedig közel lesz a szeretett szülőföldhöz. Úgy hallottuk; Békésen vásárolt házat és Budapestről ide költözik. Várakozás — Igen, Békésen, a Köröshöz közel vásároltam egy házat. Szép természeti környezetben van, s ez számomra nagyon fontos. Azért választottam ezt a várost, mert a nővérem gyerekei ott élnek. Ráadásul Békés közel van Füzesgyarmathoz, így eztán szülőföldemre is gyakrabban hazalátogathatok. Magyari Barna „Miénk a fény, amit lelkűnkbe fogadunk, s a föld, melyen élünk és meghalunk. ”
