Békés Megyei Hírlap, 1997. január (52. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-04-05 / 3. szám

1997. január 4-5., szombat-vasárnap IMJMIMi! Repülő kastély üzenete A mese forgatókönyvírója, rendezője: Pálfalvi Dorottya Az idei ősz nagy CD-ROM-sikere a Repülő kastély című mesélőkönyv, ami egészen új formanyelvet teremtett a multimédiás mesék világában. A mese forgatókönyvírója, rendezője, Pálfalvi Dorottya neve nemcsak a mesét, hanem a Marcato Multimédia Kiadót is fémjelzi. A szerző a kiadó céljairól, a CD-ROM műfaji sajátosságairól, az új formanyelvről, a mesék erejéről, valamint a Repülő kastély társszerzőiről nyilatkozott lapunknak. —Miközben sok könyvkiadó, színház, művész a túlélésért küzd, figyelemre méltó, ha egy új intézmény alakul, amely a kulturális értékek őrzését, népszerűsítését tűzi ki célul. — A Marcato Multimédia nem azért jött létre, mert ez egy divatos irányzat, és most mindenki multimédiával akar foglal­kozni, hanem azért, mert a multimédia egy olyan kifejezési lehetőség az alkotó emberek, a művészek számára, ami nagyon sok művészeti ágat ölel fel egyszerre, illetve egészen új kifeje­zési formákat lehet találni a különféle művészeti ágaknak a multimédia segítségével. Ez olyan új és korszakos felfedezés a művészet számára, mint a film feltalálása volt annak idején. —A társművészetek közül a fűmhez áll legközelebb? — Sokban hasonlít a filmhez, hiszen mozog, de több a filmnél, mert ugrálhatunk a programban térben és időben, s ez azt a képzetet kelti a nézőben, hogy ő maga is részese az alkotásnak, befolyásolhatja az eseményeket, de legalábbis vá­laszthat, mit néz meg és mit nem. Magyarország valamikor animációs nagyhatalom volt a világban. Ez a népszerűség mára erősen megcsappant, és ennek az oka nem az animációs művé­szekben keresendő. Ok ugyanolyan tehetségesek, mint hajda­nán. Úgy gondolom, itt az ideje, hogy a Marcato Multimédia létrehozzon egy multimédiás-animációs műhelyt, ahol a grafi­kus-rendezők szabadon alkothatnak, alkalmasint még nagyobb szabadsággal, mint a filmszalagon. —Miért éppen egy magyar népmesére esett a választás? — Bemutatkozásnak azért választottam a Repülő kastély című magyar népmesét, mert úgy gondolom, hogy a népmesék­ben minden olyan alapvető információ és tudás megvan, amire egy embernek élete során szüksége lehet a világban való eligazodáshoz, csak rajtunk múlik, mennyit értünk meg belőle. Ezek a mesék nem hiányozhatnak a gyerekek életéből, mert szegényebb lesz nélkülük a lelkűk... — Sajnos a mai gyerekek nem nagyon szeretnek olvasni, a szülőknek pedig nincs idejük mesélni. Inkább leül a család a televízió elé. — Erre találtam ki a számítógépet, mint a csábítás eszközét, hiszen a számítógép önmagában is varázslat, annyiféle dologra képes. Abban bízom, hogy ez az az eszköz, aminek a segítségé­vel talán fel lehet kelteni a gyerekek érdeklődését a mesék, sőt továbbmegyek, az olvasás iránt. Hiszen nincs az a film a világon, ami olyan erősen megmaradna az emlékezetünkben, mint az a történet, amit elolvastunk, s a fantáziánkra hagyatkoz­va mi magunk találtuk ki, hogyan néz ki a főhős, hogy néz ki a környezete. Ha erre gondolunk, hosszú évek múltán is emlé­kezni fogunk, színekre, illatokra, hangulatokra, amik esetleg nincsenek is benne a könyvben, csak mi valamiért beleéreztük, belegondoltuk. Aki szokott olvasni, tudja, miről beszélek. Nincs ehhez fogható varázslat. —Mégis új varázslatokat kell teremteni, alkalmazkodva az új igényekhez, egy olyan generációhoz, amely inkább a kényel­mes megoldásokra vevő, nem hajlandó semmibe sem különö­sebb energiátfektetni. —Ezt a generációt már semmivel sem lehet eléggé elkápráz­tatni, mert minden játékprogramot készítő cég kezét-lábát törve igyekszik még csillogóbb-villogóbb lenni, mint a konkurencia. Első hallásra is kiderül, hogy ez nem éppen egyszerű feladat. Ezzel együtt én úgy gondolom, hogy semmiben sem kell kompromisszumot kötnünk, sem külső megjelenésünkben, sem tartalmi vonatkozásban, sem szín- és formavilágban. A jót, az igazán jót, mindig az egyszerűség, a közérthetőség és a szépség jellemzi, és meg vagyok győződve róla, hogy erre mindig, minden korban fogékonyak voltak és lesznek az embe­rek. —Miről mesél a Repülő kastély? — Csupa olyan eszményt vonultat fel, ami így kimondva talán kicsit bombasztikusnak tűnhet, hiszen ki beszél manap­ság hősiességről, bajtársiasságról, lovagiasságról, tiszta „Korszakos felfedezés a művészet számára... ” szerelemről?! S mégis, itt a mesében ez mind egyértelmű és a helyén van, minden erőltetettség nélkül, hiszen a népmesék mindig didaktikusság nélkül voltak tanító, nevelő szándékúak. Ebben a mesében egy olyan pasztell színvilág elevenedik meg Artner Margit festőművész jóvoltából, amilyen finomságú han­gulatok CD-ROM-on eddig még nem jelentek meg. —Akvarell a monitoron—nem volt merész vállalkozás? — Mindenki félt, hogy ez a technika nem alkalmas ilyen finomságú színek és érzékenységű vonalak megjelenítésére. Mi viszont úgy gondoltuk, hogy a technika csak egy eszköz, amit mi határozunk meg, hogyan használunk, s igazunk lett, hogy bele­vágtunk. Az akvarell festmények a monitoron éppen olyan szépek, mint eredetiben. —A másik nagy kaland a mese zenei része, Tolcsvay László szép, a magyar zenei hagyományokon alapuló zenét komponált. — Olyan zengő, fényes csengésű hangszerelésében sokkal igényesebb, mint amilyen zenéket a CD-ROM-okon általában hallani lehet. A Repülő kastély 38 helyszínen játszódik, ha egy helyszínnek tekintjük a három nap, három éjjel tartó vándorláso­kat is. —A számítógépnek a korlátozott memóriájából adódóan persze sokkal több korlátja van, mint a filmnek. — Egyszerre nem lehet sok, nagy figurát mozgatni a képernyőn, de még így is több ezer festményből állt össze a mese. A korlátokat igyekeztem erénnyé kovácsolni, ezért kita­láltam egy leginkább a bábszínházhoz hasonlítható mozgás- rendszert. Az egész mesét körülöleli egy gyönyörű archaikus keret, ahol azokat a motívumokat lehet felfedezni, amelyek végighúzódnak az egész mesén. —Nagyonfontos, hogy a mesélő könyv bevonja a gyerekeket a játékba. — Igyekeztünk sok helyen és sokféleképpen bevonni a gyereket a játékba, megmozgatni a fantáziájukat. A mese mene­tét rengeteg játékoldal töri meg, ahol a gyerek szabadon keres­gélhet a figurák között, és mindenféle meglepetést talál, másutt pedig nem is megy másként tovább a mese, csak ha a gyerek átveszi a főhős szerepét, és helyette cselekszik. —A premierhez gyorsan nemzetközi elismerés is társult. — A mese első megmérettetése a IX. Nemzetközi Számító- gépes Szakvásár a COMPFAIR ’96 volt, ahol elnyertük a vásárdíjat, ami nemzetközi rangot és elismerést jelent. Ez úgy gondolom, szintén minket igazol: jó az az irányvonal, amit célul tűztünk ki magunk elé, mert szükség van a kultúrára és a mesékre. Niedzielsky Katalin Amikor a filmcsillag BB elidegeníti rajongóit / Állatvédelem mint kárpótlás Az új Évát, az emancipáció ikonját látta Simone de Beauvoir, a feminizmus anyja 1959-ben a francia filmszínésznőben, Brigitte Bardot-ban. A kortársak a filmcsillagot, Marilyn Monroe után az újabb szexbálványt. Bardot, aki szeptemberben töltötte be 62. életévét, Párizsban jelentette meg visszaemlékezéseit. A hamburgi Der Spiegelben megismert részletek alapján elmondhatom: sem a filmcsillag, sem a nó' nem nőtt a szememben, ellenkezőleg! Ridegen, durván emlékezik gyermekkorára, filmes indulására, de még sikeres szerepeire is. Legfényesebb korszakát is csak botrányok és szeretőit váltakozásaiként említi, soraiból süt a kiábrándultság, a közöny, a megnyilvánulások visszataszítóak. tó, szemüveges kígyó, a szopástól előre álló fogakkal...” 1949-ben megjelent a fotója egy ifjúsági divatlap címoldalán, szemüveg és fogszabályzó nélkül már nem is olyan csúnya. Egy filmrendező felfedezi és hívja. Katasztrófa — filmszínésznő a családban, ez lehetetlen! Összeül a családi kupaktanács, és a nagypapa a következőket mondja: „Ha a kicsi kurva akar lenni, akkor az lesz film­mel is, meg anélkül is. Ha nem akar kurva lenni, akkor a film által sem lesz az.” Tizenhat éves, amikor egyik felfedezője és szeretője elől Angliá­ba akarják küldeni, ekkor kísérel meg először öngyilkosságot. A szülők ki­kötik, hogy csak 18 éves kora után mehet férjhez, nem is sejtik, hogy 16 évesen már testi kapcsolata volt. 1952-ben köt házasságot Roger Vadimmal. Terhességek és megsza­kítások követik egymást, ugyanúgy kapcsolatok és depresszió, öngyil­kossági kísérletek. Sosem akart gye­reket, sosem akart anya lenni, „in­kább a halál” — mondta. A szaksze­rűtlen kaparások miatt többször ke­rült életveszélybe. Szerepek és part­nerek sűrű cseréje, de hol maradt az igaz érzés, a szerelem, a szeretet? Jean-Louis Trintignant, Gilbert Bécaud, Jacques Charrier, akitől egyetlen fia született. Mint írja, „ki­lenc rémálomnak beillő hónapig” hurcolta magával, látni se akar­ta, már az első éjszakán eldobta magától, semmiféle anyai ér­zés, csak a film érdekelte. Férje volt még Gunter Sachs is. 1972-től bazochesi \ birtokán érzi csak jól magát, gumicsizmában, kopott farmerban, tehén­lepény és ló... között, ren­geteg kutya és macska tár­saságában. Meg sok más állattal, nyállal, kacsával, kecskével. A Don Juan 73 vég­képp kiábrándította a filmipar­ból, napi két üveg pezsgővel és 3 liter vörösborral vigasztalódott. 49. filmje forgatása közben közölte, hogy kiszáll, 38 éves volt. Azóta az ál­lataival — az álla­tainak — él. N. K. Nem csodálom, hogy egyik volt férje, egyetlen gyermekének apja elmarasz­taló bírósági ítéletet követel és rágal­mazással vádolja. A nyugati sajtó arról is beszámolt, hogy az eléggé viharos fogadtatásban részesített műből való­színűleg film készül, mivel Bardot visszaemlékezései nagyon tetszettek Madonnának. Az Evita sikerén belelke­sülve Madonna 3 millió dollárért meg­vette a filmesítés jogát — írta a New York Post. A popsztár állítólag már arról ábrándozik, hogy Evita után Brigitte Bardot-ként arathatna sikert a filmvásznon. Az amerikai lap szerint egyébként a szerep „kétségkívül testre szabott”, a két hírességnek vannak kö­zös vonásai. Akadt közös szeretőjük, Warren Beaty, és mindketten kipróbál­ták „a leszbikus lehetőséget is”. A memoár címe: Én csak élni akar­tam. Gazdag, nagypolgári családban nőtt fel, apjának gázgyára volt, és utálta a németeket. Húgával, Mijanou-val otthon semmi szeretetet nem kaptak, Brigitte előkelő magán­iskolába járt a hét három napján, a többi napon balettiskolába. A szülők gyakran elmentek szórakozni, a két lány ilyenkor otthon játszott. Egy­szer eltörtek egy porcelán vázát, ami­ért apjuk korbáccsal elverte őket. Anyjuk közölte: „Mostantól nem vagytok a gyerekeink, csak idegenek vagytok! S mint idegenek, magáz­ni fogtok ben­nünket!” Brigitte hét és fél, Mi- janou négy­éves volt. , , E k k o r éreztem először el- hagyatottsá- got, kétség- beesést, meg akartam halni. S ezektől az érzé­sektől soha többet nem tudtam meg szabadulni... Ha tü­körbe néztem, sírnom kellett: ronda vol­tam. rö- v idlá­Az állatok pótolják a sikereket? „Költő született a Viharsarok táján...” Az Evita Oscar-esélyei A részben Budapesten forgatott Evita című filmmusical jó esélyekkel indul­hat majd az Oscar-díjakért — legalább­is erre enged következtetni az a tény, hogy az Amerikai Egyesült Államok­ban tevékenykedő külföldi újságírók szavazatai alapján a közelmúltban öt Golden Globe- (Arany Glóbusz) jelö­lést kapott 1997-re a produkció. A ko­rábbi tapasztalatok azt mutatják, hogy azok a filmek, amelyek elnyerik a ran­gos díjakat, rendszerint az Oscar átadá­sán is begyűjtenek néhány előkelő elis­merést. A nagy nemzetközi érdek­lődéssel várt — és nem kevés bot­ránnyal övezett—Evita premierje köz­vetlenül karácsony előtt volt London­ban. Az öt kategóriában javasolt Golden Globe-díjak a következők: a legjobb filmproducernek Andrew G. Vajnát, legjobb rendezőnek Alan Parkért, legjobb női főszereplőnek Ma­donnát, legjobb férfi főszereplőnek Antonio Banderast, legjobb filmdalnak pedig a You Must Love Me című beté­tet javasolták. (n) A Szarvasi Krónika Kiskönyvtára cím­mel könyvsorozatot indított el a Szarva­si Krónika Alapítvány. Első kötete egy 19 éves fiatalember verseskötete. Cí­me: Vakuljon meg az árnyék. Hartay Csaba Szarvason kezdte, Szeghalmon fejezte be a gimnáziumot, jelenleg főiskolai előkészítőre jár. Ver­seket 17 éves korában kezdett írni, kö­zülük néhány a Szarvas és Vidéke című hetilapban jelent meg. Egy író-olvasó találkozón a József Attila-díjasSárancí/ József felfigyelt rá. O írt előszót, ő ren­dezte ciklusokba a kötet verseit. „Az iskoláit kudarcként megélő, azokon vé­gigbukdácsoló fiatalember 1994-től ér­vényes verseket ír... Önbizalomhi­ánnyal küszködik, belső „kis” világát, mikrokozmoszát veti papírra, de amit mond s ahogyan mondja, arra oda kell figyelnünk” — írja a kötet előszavában. Zsákutcákon gyalogolok végig / Lé­ha agyam telt gyümölccsé érik lÖregsé­gem elkorhasztja fáját /Kéregtől gyöké­rig — tekint illúziók nélkül a jövő elé Ante portás című versében. Ez egyike annak a néhány versnek a 83-ból, ame­lyeknek a formája kötött. Ösztönösen dolgozik. „Mesterei nem voltak, a kul­túra — míg írni nem kezdett — úgy hullt le róla, mint boldog szeretőkről a ruha. (József Attila után szabadon)” — írja az előszó. Költeményei nem hason­lítanak senkiéhez. „A versek többsége impressziók egymásba vetítése, hangu­latok leírása” — állítja Kántor Zsolt, a kötet első recenzense. Az impressziók egy része a kisgyermekkor benyomása­it tükrözi, de legtöbbször el tudja emel­ni a verset az egyeditől. A hat ciklus darabjait jó érzékkel válogatta egybe a kötet szerkesztője. Minden ciklusnak akad néhány kiemelkedően jó verse, a kevésbé sike­rűitekben is ott van egy-egy varázsosan egyedi kép vagy egy-egy egyedien megfogalmazott gondolat. Néhány ver­se már-már apokaliptikus látomás (Pusztulás, Vérízű vadászat). Lehet, hogy ez a mai fiatalok életérzése, mégis sokkal őszintébbnek tűnnek a derűs ta­vaszi képeket tartalmazó költemények ('Tavaszom, Március madárfüttyös kez­detén). „Egy még szigorúbb válogatás, egy még komolyabb, már-már könyörtele­nül beavatkozó átigazítás használt vol­na a kötetnek” — írja Kántor Zsolt —, nem minden alap nélkül. „Összességé­ben egy nyugtalan, vibráló személyiség szól itt a világ dolgairól... Tehetsége megvan hozzá, hogy tovább finomítsa eszközeit” — zárja bírálatát. Sárándi József előszavának sorai en­nél többre értékelik: „A szépség hiper- érzékeny, s tanulékony diszkóhuligán­ja ő, aki génjeiben hozott anyaggal dol­gozik, és látomásaiból ősi civilizációk íratlan emlékeit fordítja magyarra. Szuggesztív képekben, egzotikus me­taforákban... Költő született a Viharsarok táján. Ómen ez, irgalmatlan felebarátaim.” Kutas Ferenc Sir Paul és Andrew Paul McCartney, a legendás Beatles­tag a napokban másodszor járulhatott a királynő színe elé, hogy átvehesse a lovagi címet. A híresztelésekkel ellen­tétben McCartney még nem volt lovag, a királynő 1965-ben az MBE (a Brit Birodalmi Rend Tagja) elismerésben részesítette a Négyeket, az a cím azon­ban még nem jogosít fel a lovagi előnév viselésére. A címet most emberbaráti tevékenységéért kapta, mivel rendsze­res támogatója a legkülönfélébb se­gélyszervezeteknek, legutóbb például a szegény, de tehetséges gyermekek fel­karolására alakult liverpooli művészeti akadémia kasszájába fizetett be egy­millió font sterlinget, azaz jóval több mint negyed milliárd forintot. Szerepelt az 1054 nevet felsoroló kitüntetési lis­tán Andrew Lloyd Webber musical­szerző is, aki már jó ideje Sir Andrew, s mostantól életre szóló nemesi cím illeti, a Lord előnév viselési joga és a címze­tes tagság a Lordok Házában, a brit parlament nem választott felső kamará­jában. (n)

Next

/
Oldalképek
Tartalom