Békés Megyei Hírlap, 1997. január (52. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-17 / 14. szám
A Plastolusnál... Piaci körkép „Mindenekelőtt a papírfeldolgozás területét kívánjuk erősíteni. Ma a bevételünk 60 százalékát ez a tevékenység adja. ” (6. oldal) Őstermelő az, aki... A besorolás szerint minden magánszemély, aki a családi szükségleten felül értékesítésre is termel mezőgazdasági terméket, az ebbe a körbe tartozik. (6. oldal) Kzúttal a gyulai, a mezőkovácsházi és a szarvasi piacról számolnak be a lap munkaktársai. (7. oldal) Szerkeszti: Tóth Ibolya A Békés Megyei Hírlap Melléklete A „tejút” első állomásán, Kondoroson Tehén mondja bú, a termelő, hogy hű! A tejivás nem tartozik az erősségeim közé, így kolléganőmnek szegezem a kérdést: mennyi manapság a boltban a fehér nedű literje? „Ha most elindulsz 80, mikorra odaérsz, lehet, hogy már 100 forint” — világosít fel. Gyorsan kell cselekedni, mentőötlet a telefon. Két élelmiszerüzletet hívok, az egyikben a 2,8 százalékos zsírtartalmú „tehénszörp” literje 76, a másikban 77 forint. A tejipari nagykereskedelmi árat is elárulják: áfával 67,20 forint. Eljutottam hát a „tejút” utolsó állomásáig, de vajon milyen a helyzet az elsőnél? Egy nagytermelő bemutatásával talán erre is fény derül. A kondorosi Fríz-Tej Mezőgazdasági Szövetkezet 1992-ben alakult 80 taggal. 1200 hektár földet bérelnek, és itt termelik meg a tömegtakarmányt, a kukoricát és a lucernát. Aranykoronánként 24 kilogramm kukoricát vagy búzát fizetnek a bérbeadóknak. A szövetkezet a „megyei négyek” egyike, vagyis azon termelők közé tartozik, ahol a tehenek száma meghaladja az ezret. A szarvasmarha-állomány egyébként a Fríz- Tej-nél 2200, ebből 1100 a tehén, a többi elsősorban az utánpótlást szolgáló üsző. A kondorosi tehenészet a magyar holstein-fríz fajtára épít. Kraj- csovicz Andrást, a Friz-Tej igazgatóságának elnökét először tavalyi eredményeikről kérdezem. — Az egy tehénre jutó éves tejtermelés elérte a 7000 litert— kezdi. — A megyében ezzel az élmezőnyhöz tartozunk, és ez hosszú tenyésztői munka eredménye is. A csúcsot az 1995-ös esztendő jelentette, ekkor megközelítettük a 7500 litert. A tavalyi csökkenést az abraktakarmány árának robbanása idézte elő, egyszerűen nem tudtuk a megfelelő minőségű takarmányt biztosítani. A 96-os jó termésnek köszönhetően a takarmányalapok most rendelkezésre állnak, így reméljük, újra hozzuk a 7500 litert. — A tejértékesítés miképpen alakult? — A budapesti Danone Kft.- nek adjuk el a tejet, 1996-ban 6 millió 800 ezer liter extra minőségű tejet értékesítettünk. Felvetődhet, hogy miért nem megyei feldolgozóval állunk kapcsolatban, de akkoriban jobb árat ígért a Danone és általuk a folyamatos fizetést is biztosítottnak láttuk. Számunkra ez lét- fontosságú, mert árbevételünk döntő része a tejértékesítésből származik. — Az idei évre áttérve, a felvásárlási ár miként változott? — Tőlünk 5 forinttal többért, 43 forintért veszik át az extra minőségű tej literjét. Ez az emelés azonban nem elegendő, mert a költségeink—elég az energia- és üzemanyagárakra vagy a növényvédő szerek, vegyszerek árára pillantani — jelentősen megnőttek. Az állami támogatás évek óta nem változott, az extra minőségű tejnél 1,50, az I. osztályúnál 1 forint. Nem kívánok mélyebben a Nyugattal példálózni, de az állami támogatás nem említhető egy napon. —A 43 forintos tej a feldolgozón és a kereskedőd ,,átfolyva” árban is jelentősen változik. Ki fölözi le a hasznot? — Ezt nem az én tisztem megítélni, maradnék a magunk háza táján. A Fríz-Tej literenként 50 fillért nyer. Vagyis ennyi az értékesítési ár és az önköltség közti különbség. Befektetésará- nyosan és 7 ezer literre levetítve ez roppant alacsony. Bár úgy döntöttünk, hogy az 1100-as tehénállományt egyelőre idén is megtartjuk, de ha a közgazdasági (Folytatás a 6. oldalon) Hírháttér A MOSZ SZERINT TOVÁBB CSÖKKEN A TERMELÉS A mezőgazdaságban még nem fejeződött be a rendszerváltás. Az 199(3—1994 közötti drasztikus visszaesést követően az elmúlt két évben sem történt érdemi változás, a feszültségek nem csökkentek. Nem átmeneti jelenségről, hanem tartós állapotról van szó — hangsúlyozta Nagy Tamás elnök a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének szerdai közgyűlésén. A MOSZ elnöke rámutatott: az elmúlt három esztendőben több mint harmadával csökkent a mezőgazdasági termelés. A gabonatermesztés, az állatállomány az 1938. évi szintre esett vissza. Műszaki fejlesztés egy évtizede nem történt az ágazatban. A termelők helyzetére a tartós bizonytalanság, a kiszolgáltatottság jellemző, függetlenül attól, hogy családi gazdaságban, szövetkezeti vagy más társas vállalkozásban termelnek. Ennek okaként Nagy Tamás a termeléshez szükséges intézmények és rendszerek hiányát, a földtulajdon áldatlan állapotát, az állami szabályozás, beavatkozás kiszámíthatatlanságát, a kárpótlási, szövetkezeti átalakulás okozta megrázkódtatások tartós hatását említette. A szövetség szerint ebben a kormányzati ciklusban is érzékelhető, hogy az illetékesek óvakodnak a távlati feladatok meghatározásától. Ez megmutatkozik a találomra megjelölt támogatási célokban, és az agrárpiaci rendtartás intézményeinek működési zavaraiban. Nagy Tamás eredményként értékelte, hogy a kormányzat, a szakminisztérium mintegy 80 olyan MOSZ- ajánlást fogadott el, amely lényegesen javította a mezőgazdasági termelők anyagi helyzetét. Az agrár-érdekképviselet javaslatára állították vissza például a kedvezőtlen födterületen gazdálkodók támogatását, emelték 70-ről 85 százalékra a gázolaj fogyasztási adójának a visszatérítését, született döntés a tagi kölcsönök kamatadó- mentességéről és támogatásáról, a szövetkezeti üzletrész forgalmának élénkítéséről. Az elkövetkező időszak legsürgősebb feladatai között említette az elnök az agrárorientációs törvény megalkotását, a konszolidációs intézkedések kidolgozását, a felhalmozott adósságok kezelését, a foglalkoztatási problémák rendezését, illetve enyhítését. A termelési és a piaci viszonyok stabilizálása érdekében az agrárpiaci rendtartásra vonatkozó jogszabályok felülvizsgálatát szorgalmazta. Halasztást nem tűrő feladatnak nevezte a vidéki területek további leszakadásának megállítását, a földművelésügyi tárca intézkedési jogkörének bővítését, különös tekintettel a társtárcáknál lévő, agrárágazatot szolgáló fejlesztési lehetőségekre. Nem mindegy ugyanis — mutatott rá Nagy Tamás —, hogy mezőgazdaságunk milyen állapotban és milyen feltételekkel lép frigyre az Európai Unió fejlett országaival. Újvári Gizella Bihari László, a Magyar Cukor Rt. mezőhegyesi gyárának igazgatója Méhkeréken született. A gyulai Nicolae Balcescu Gimnáziumban érettségizett, a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen szerzett diplomát. Harminckét éve dolgozik első, s mindeddig egyetlen munkahelyén. Feleségével együtt két gyermeket nevelt fel: a Szegeden élő fiuk élelmiszer-ipari gépészmérnök, a lányuk Mezőko- vácsházán pedagógus. A család gyakran találkozik Bihari László édesanyjának gyulai lakásán. Ha a gyári és a családi elfoglaltságok mellett marad szabad ideje Bihari Lászlónak, akkor tévét néz vagy olvas. Vezérállásban — 1965. augusztus 18. óta dolgozom a mezőhegyesi cukorgyárban, együtt kerültünk ide a feleségemmel; ő a közelmúltban ment korkedvezménnyel nyugdíjba — mondja. —Ön egyszer tréfásan „cserélt gyermeknek" nevezte önmagát. —Ennek az az előzménye, hogy akkoriban, amikor elvégeztem az egyetemek még megszabták, hogy a fiatal szakemberek milyen cégeknél helyezkedhetnek el. Én Miskolcon szereztem diplomát a Nehézipari Műszaki Egyetemen, s értelemszerűen a Nehézipari Minisztériumhoz tartozó vállalatok valamelyikénél kellett volna munkát vállalnom. Ennek ellenére megpályáztam a mezőhegyesi cukorgyár által meghirdetett állást. A cukoripar akkora Könnyűipari Minisztériumhoz tartozott. Szerencsére a Cukoripari Tröszt egyik ösztöndíjasa meg éppen a nehéziparba, konkrétan a Vegyipari Művekhez vágyott. A két személyzeti vezető leutazott Miskolcra, s ott írták alá az „elcseiélésünkről” szóló megállapodást. —Miért volt oly an fontos önnek, hogy Mezőhegyesre kerüljön? — Nősülés előtt álltam, s itt lakást is ígértek. Három héttel az ideköltözésünk előtt kötöttünk házasságot. A gyárban beosztott tervező mérnökként kezdtem, a feleségem pedig egészen a nyugdíjazásáig a könyvelésen dolgozott. —On egy kissé változatosabb pályát futott be. —Két év után fejlesztési csoportvezető lettem, ebben a beosztásban dolgoztam tíz éven keresztül. 1977-ben az itteni igazgató és néhány vezető műszaki szakember átkerült Kábára, ekkor kineveztek műszakiosztály-vezetőnek, és egyúttal a főmérnök helyettesének is. 1985-ben Ötrok Mihály igazgató nyugdíjba ment, s október 1-jével én kerültem a helyére vezérigazgató-helyettesként; a gyár ugyanis ekkor már nem volt önálló, a Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombináthoz tartozott. —Meddig? —A leválási folyamat 1990-ben kezdődött, s 1991. január l-jétől lettünk ismét önállóak. A kombinát jogutódjának 200 millió Ft készpénzt kellett fizetnünk különböző költségek címén. Miután ez nem kis erőfeszítések árán rendeződött, jöttek az átalakulások. Privatizáltuk magunkat, s egy jó ideig az Állami Vagyonkezelő Rt.- hez tartoztunk. A gyárak megmaradása érdekében Sarkaddal, Áccsal, Ercsivel, Sárvárral összefogva, a menedzsment megalakította az Ötök Kft-t, és a részvények 51 százalékát megvásárolta az ÁVÜ-től. A termelők bevonása után 60 százalék maradt a menedzsment kezében. 1995. július 1-jével az öt cukorgyár fuzionált, s megalakult az ország legnagyobb cukoripari vállalata, a Magyar Cukor Rt. Ebben szerzett 1996 decemberében többségi tulajdont az osztrák AGR AN A. A menedzsment kivonulása után az a bizonyos 51 százalék most úgy oszlik meg, hogy 80 százaléka az AGRANA- é, 20 százaléka pedig a termelőké. —A harminckét é\’ből tizenkettőt elsőszámú vezetőként töltött a gyárban. Melyek az azóta bekövetkezett leglényegesebb változások? — Amikor kineveztek, 840-en dolgoztunk itt, ma 255-en vagyunk. Megszűnt a belső munkanélküliség, de pénz hiányában sajnos a beruházások is a minimumra csökkentek, gyakorlatilag csak karbantartási tevékenységet végeztünk. Nem voltak nagy elbocsátások, viszont a nyugdíjba menőket nem pótoltuk, és éltünk a korkedvezményes nyugdíjazás lehetőségével is. Csupán egyszer, két évvel ezelőtt fordult elő, hogy egy kb. 30 fős leépítéskor el kellett küldeni olyan munkatársat, aki már 28 éve itt dolgozott, vagy olyat, aki éppen egy közeli kollégának, barátnak volt a házastársa. Ebből sértődés, illetve harag is lett, de nem lehetett mást tenni. A majd 600 fős létszámcsökkenés ellenére a gyár teljesítménye növekedett. A mostani feldolgozási idényben csúcsot döntöttünk, az átlagteljesítmény nagyobb volt, mint a gyár 108 éves történetében bármikor. —így már neki lehet vágni az újabb 100 évnek? — Most annyi tudható, hogy egyelőre nincs szó Mezőhegyes bezárásáról. Nekem 2000 júniusáig szól a szerződésem. Hogy azután hosszabb távon hogyan alakul ennek a nagy múltú gyárnak a sorsa, ez jelentős mértékben függ az agrárrendtartástól, illetve a cukortörvénytől... Ménesi György
