Békés Megyei Hírlap, 1996. december (51. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-09 / 287. szám
II Sport magaziN 1996. december 9., hétfő Mr. Nagle második karrierje (Folytatás az I. oldalról) említettem atlétát, ez ugyanis egyéni sportág. Márpedig a szigetországban egyéni sportot űzni sokkal, de sokkal nehezebb magas színvonalon, mint valamelyik csapatsportban támogatást élvezni. — így végképp kusza a kép... de legalábbis magyar szemmel, kivált, ha mondjuk a futballra gondolok, hiszen Önöké a világ egyik legerősebb, ha nem a legerősebb bajnoksága. — Nézze! Ä végével kezdve, a futball az nálunk is külön kategória, arra minden szinten van pénz, árra találnak támogatót. Azért nem akarom teljesen elkeseríteni a többi sportágat illetően, hiszen a helyzet mégsem annyira sötét. Azért találták ki a mi alapítványunkat, hogy segítse a tehetséges fiatalokat. A szervezetnek Angliában én vagyok az igazgatója, úgy hívják, hogy Sports Aid Foundation, vagyis Sport Segély Alapítvány. Nyolcán dolgozunk hivatásszerűen annak érdekében, hogy minél hatékonyabban működjön. Nem lényegtelen, hogy teljesen önkéntes alapon jön össze a pénz. Tavaly két és fél millió fontot osztottunk szét háromezer egyéni sportoló között, felkészülési támogatásként. — Ki részesülhet belőle és milyen módon? — Először is minden, támogatásért jelentkező kap egy kérdőívet, amely három, egymáshoz szorosan kapcsolódó kérdésről tudakozódik. Először arra kell válaszolnia, hogy érez- e magában annyi tehetséget, kitartást, amely elengedhetetlenül szükséges a nemzetközi porondon való eredményes szerepléshez. Elsősorban a világbajnokságokon és az olimpiákon. Ha pozitív a válasz, jöhet a következő: milyenek a családi körülményei és végül szüksége van-e anyagi támogatásra? A válaszok mérlegelése, illetve az igenlés esetén aztán döntünk a támogatás mértékéről. Ugyanakkor el kell mondanom, sokszor nem születik mindegyik kérdésre igenlő válasz... És most jön a legfontosabb! A leggyakoribb szituáció a mi támogatási formánkban, hogy a sportolón keresztül igazából egy családot segítünk. Felfogásunk szerint ez a legfontosabb tevékenységünkben. — Nagy-Britannia nem szerepelt valami fényesen az atlantai olimpián. Mintha ez is azt támasztaná alá, amit beszélgetésünk elején vázolt. — Való igaz, egyáltalán nem vagyunk megelégedve fiaink és lányaink eredményeivel, hiszen a nemzetek sorrendjében elfoglalt szerény 17. helyezésünkkel, az egy arany nyolc ezüst és hét bronzérmünkkel nem sok dicse- kednivalónk van, de hát ez is összefügg azzal, amit már említettem. Külön pech, és a mi nemzeti sajátosságainkból adódik, hogy Angliában éppen az a három sportág a legnépszerűbb, amely az olimpián nem is szerepel. A rögbiről, a krikettről és golfról van szó. A futball? Kivétel, de ott sem jutottunk a 24-es döntőbe, nagy fájdalmunkra. —Hogyan lesz valakiből ala- pít\>ányi igazgató? — Hivatásos katonatisztként éltem le életem java részét. Biztosan érdekli, hogy 1956-ban egy németországi támaszponton vártuk a parancsot, hogy bevonuljunk Budapestre... A brit hadseregben 55 éves a leszerelési korhatár és ilyenkor még a legtöbben nem elégednek meg azzal, hogy nyugdíjasként, csak pihenéssel töltsék tovább az életüket. Elkezdenek tehát valami értelmes elfoglaltság után nézni. Nagyon szerencsésnek tartom magam, hogy egy ilyen érdekes, ugyanakkor komoly erőfeszítést, nagy felelősséggel járó elfoglaltságot találtam magamnak. Ahogy nálunk mondják, afféle második karrierként. Az alapítványi munkát vinni másutt is szép misszió, ezért a 15 európai Sport Segély Alapítvány munkáját megismerni nagyon izgalmas volt számomra. Az azonosságokat és a nemzeti sajátosságokat, amiben hasonlítunk egymáshoz és amelyekben egymástól különbözünk, de összességében mégis egyet akarunk. Bármennyire is figyelemmel kísérjük azonban egymás munkáját, mégis minden találkozón tudunk újat mondani a másiknak. És tudja mi az egészben talán a legszebb?! Hogy amikor elmeséljük és továbbadjuk, miként lehet még sikeresebben segíteni otthon a fiatalok érvényesülését, akkor tulajdonképpen a konkurenciának segítünk, hiszen a sport mégis csak éles versengés a javából. Mégsem jut eszébe egyikünknek sem, hogy eltitkoljuk, ha kitaláltunk valami okosat. És még valamit szeretnék megosztani önökkel. Minden nemzeti szervezet egyformán fontosnak tartja, hogy arra is gondoljon, mi lesz majd, amikor egy-egy sportoló befejezi aktív pályafutását. Mert ez mindenkinél nehéz időszak és nagyon elkel a segítség, hogy megfelelő egzisztenciát teremthessen az illető. Mert az élet hamar elszalad, igyekezni kell minden percét okosan és hasznosan eltölteni. Fábián István Európai ajánlás: csökkenjen az élsport és a tömegsport támocatása közötti feszültség A testkultúra fejlesztéséért A sport — és ezen belül a tömegsport — ügye sok esetben fontos tanácskozások, az élet más területére koncentráló konferenciák témáinak homlokterébe is kerülhet. így történt ez nemrégiben Strasbourgban, ahol az Európa Tanács Helyi és Regionális Hatóságok Konferenciájának állandó bizottsága ülésezett. A bizottság tagja, dr. Simon Imre hazatérte után elmondta, hogy az ülésen sporttémában egy felhívás született, címzettjei a helyi és regionális közhatóságok. E témakör bevezetéseképpen visszautaltak annak az európai konferenciának a megállapításaira, amelyet a sport és a helyi önkormányzatok kapcsolatáról tartottak az idén február 1 -je és 3-a között Gödölló'n. Visszatérve a felhívásra, figyelemre méltó, hogy az állandó bizottság mennyire fontosnak tartja a tömegek bevonását a sportmozgalmakba. Felhívja az önkormányzatokat, hogy tegyenek megfelelő erőfeszítéseket, hogy a közösségi alapok rendelkezésre álljanak a sport fejlődéséhez, bátorítsák a közösségi és magán erőfeszítéseket a sport érdekében. Javasolja, az önkormányzatok törekedjenek arra, hogy csökkenjen az élsport és a tömegsport támogatása közötti különbség, feszültség. Felszólítja a helyi hatóságokat, hogy támogassák az egészségügyet, a jóléti csoportokat, egyéneket, amelyek és akik a sport terén kívánnak tevékenykedni. Teremtsék meg a feltételeket, hogy a fiatalok fejleszthessék a testkultúrájukat. Ugyancsak lényeges, hogy a nők aktivitását ösztönözzék a sportmozgalomban. A bizottság fontosnak tartja, hogy barátságosabb környezet teremtődjék a szellemi fogyatékosok számára a fejlődésükhöz. Végezetül ösztönzik a helyi közhatóságokat, hogy konkrét támogatási akciókat kezdeményezzenek, hogy minél többen bekapcsolódjanak a sportmozgalmakba. L. E. A MONTREALI olimpia lehetett volna a csűcs „Csak a megszokott ritmusban” Mint arról már beszámoltunk, a MOB megemlékezett a negyven évvel ezelőtti melboumei és harminc évvel ezelőtti montreáli olimpiai játékokról. Számos akkori főszereplő ott volt a találkozón, köztük Békés megyei, vagy innen elszármazott. Mint például Kelemen Endre, aki ma az ELTE tesnevelési tanszékét vezeti, de mindig is büszkén vallotta magát gyulainak, hiszen itt töltötte diákéveit. Tehetségére gimnáziumi testnevelő tanára, Szigeti István figyelt fel. Eredményeit hosszú lenne felsorolni, a nemzeti bajnoki címek mellett több világversenyen is érmes lett. Neki is a montreáli játékok jelentette volna a pályafutása csúcsát, de a legnagyobb megmérettetés nem sikerült. Pedig abban az évben, vagyis 1976-ban a világranglista harmadik helyezettje volt magasugrásban. Az előolimpián még negyedik lett 214 centiméterrel, de a nagy versenyen kiesett a 220 centi fölötti eredményekre képes, akkor már újpesti színekben szereplő atléta. Mi volt a baj? Mit rontott el? Ezt kérdeztük tőle a kongresszusi központban rendezett emlékező gálán. — Arra hiába hivatkoznék, hogy esett az eső, mert a körülmények a mezőny minden tagját egyformán érintették. Két dolog miatt nem sikerült a legjobbak közé kerülni és ezt azért is szívesen említem meg, mert tanulságos lehet a mai élsportolóknak is. Az egyik, hogy a magasugrást az utolsó napon rendezték és a három hét alatt bizony leeresztettem. Fölösleges volt az elején kiutazni. A másik, hogy a különben kiváló szakember, Fejes Zoli bácsi arra a versenyre nagyon fel akart készíteni. Mindent precízen megtervezett és akik engem ismernek, tudják, sokszor elég könnyen vettem a dolgokat, de amíg jöttek az eredmények, mégis igazolták, hogy az én „módszerem” nem lehet olyan rossz... Ha egy kicsit lazábban, a megszokott ritmusban közelítem meg a versenyt, talán elcsíphettem volna egy érmet is, hiszen eredményeim alapján erre minden esélyem megvolt. Azért az olimpia gyönyörű emlék marad s gyakran és szívesen gondolok vissza arra, hogy sportpályafutásom megalapozását a Gyulán töltött évek jelentették. F. I. 39. ALKALOMMAL SZAVAZTAK A SPORTÚJSÁGÍRÓK Ki LESZ AZ ÉV SPORTOLÓJA? Az atlantai olimpia után visszavonult Egerszegi Krisztina önmagát múlta felül 1996-ban és újra joggal pályázik „Az év legjobb női sportója "címre az idén is. Ám, ha mégsem ő nyeri el a büszke címet, visszavonulása alkalmából, csodálatos pályafutása befejeztével alighanem akkor is ott lesz az első sorban, a díszvendégek között a díjátadó ünnepségen Kezdetben kedves, már-már bo- hókás játéknak indult és csupán 66 tollforgató szavazott. Legjobbnak a teniszező Körmöczi Zsuzsát, a birkózó Pólyák Imrét és a vízilabda válogatottat válaszották meg, ők lettek „Az év sportolói". 1958 óta azonban sok minden megváltozott, többek között egy szűk tévéstúdióból lassan kilépett az ünnepség és 1987-től már a helyi nyilvánosság előtt adták át a díjakat a legjobbaknak. Idén — december 18 este a Kongresszusi Központban, Magyar Sportújság- írók Szövetsége és Bergers’ Ktf. által rendezett gála keretében, a tavalyihoz hasonlóan, a helyszínen bontják fel a borítékot... De addig is, tallózunk egy kicsit a múltban... Az eddigi 38 választáson 25 sportág képviselői kerültek a díjazottak közé. Korábban az öttusa és a vívás foglalta el az összesítésben az első helyeket. Az utóbbi években az úszás, valamint a kajak-kenu sikerei megváltoztatták az élmezőnyt. Sikersportágak 1. úszás 307 pont 2. vívás 269 pont 3. kajak-kenu 244 pont 4. öttusa 213 pont 5. atlétika 147 pont 6. vízlabda 127 pont Még mindig Balczó Összesítésében változatlanul két öttusázó áll az élen. Mögéjük viszont olyanok zárkóztak fel, akik az idén is díjra pályáznak. 1. Balczó András 90 pont 2. dr. Török Ferenc 60 pont 3. Egerszegi Krisztina 51 pont 4. Széchy Tamás 50 pont 5. Fábián László 45 pont 6. dr. Szívós István 45 pont Az utóbbi két esztendőben a nőknél győztes Kőbán Rita 34 pontjával a 17. helyen áll. Esélyes, hogy most az első 10 közé lépjen. Ä dobogóra minden bizonnyal Atlanta hősei, vagyis az olimpiai bajnokok léphetnek, de ne feledkezzünk meg a világbajnokainkról, Polgár Zsuzsáról, a fitness-világelső Béres Alexandráról vagy a háromszoros világbajnoki ezüstérmes súlyemelő Takács Máriáról sem. Most még csak az a biztos, kik szerepelnek az eddigi dicsőségtáblán... Az eddig győztesek Év Nők Férfiak Csapat Edző 1958 Körmöczi Zsuzsa Pólyák Imre vízilabda . 1959 Pap Jenó'né Kárpáti Rudolf párbajtőr1960 Pap Jenó'né Kárpáti Rudolf öttusa1961 Pap Jenó'né Gurics György vízilabda 1962 Egervári Márta Pólyák Imre vízilabda 1963 Rejtő Ildikó Veres Győző öttusa 1964 Rejtő Ildikó dr. Török Ferenc labdarúgó 1965 Kontsek Jolán Zsivótzky Gyula női kézilabda 1966 Sz. Nagy Zsuzsa Balczó András öttusa 1967 T. Kovács Annamária Kozma István öttusa 1968 R. Németh Angéla Zsivótzky Gyula párbajtőr 1969 R. Németh Angéla Balczó András öttusa 1970 Gyarmati Andrea Kelemen Péter öttusa 1971 Gyarmati Andrea Hegedűs Csaba párbajtőr 1972 Gyarmti Andrea Balczó András párbajtőr 1973 K. Tordasi Ildikó Csapó Géza vízilabda 1975 Ambrus Mariann Hargitav András öttusa 1976 K. Tordasi Ildikó Németh Miklós vízilabda 1977 Ambrus Mariann Gerevich Pál vízilabda 1978 H. Magos Judit Magyar Zoltán férfi sakk 1979 Mátay Andrea Wihmann Tamás férfi asztalitenisz 1980 Maros Magda Magyar Zoltán Regőczy—Sallay műkorcsolya 1981 Rakusz Éva VVladár Sándor kard 1982 Balogh Pálma Pap Jenő kard 1983 Temesvári Andrea Guczoghy György öttusa 1984 V. Ábrahám Mária Gáspár Tamás fogathajtó 1985 Fórián Éva Mizsér Attila labdarúgó Mezey György 1986 Bátort! Csilla Darnyi Tamás női kézilabda Széchy Tamás 1987 Engrich Mariann Darnyi Tamás öttusa Széchy Tamás 1988 Egerszegi Krisztina Darnyi Tamás öttusa Széchy Tamás 1989 Egerszegi Krisztina Fábián László öttusa Dr. Török Ferenc 1990 Egerszegi Krisztia Darnyi Tamás női sakk Széchy Tamás 1991 Egerszegi Krisztina Kovács István ffi. kajak négyes Kiss László 1992 Egerszegi Krisztina Darnyi Tamás női kajak néges Kiss László 1993 Egerszegi Krisztina Kovács Antal vízilabda Kiss László 1994 Kőbán Rita Rózsa Norbert női vízilabda Széchy Tamás 1995 Kőbán Rita Pulai Imre Horváth Csaba— Ludasi Róbert Kolonics György Vajda Vilmos * * = 1995-ben először választottak szövetségi kapitányt is.
