Békés Megyei Hírlap, 1996. december (51. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-24-26 / 300. szám
1996. december 24-26., kedd-csütörtök KARÁCSONY fa Ismeretlen könyvtári kincseink Böngészdés a megyei könyvtár ritkaságainak sorában Az ódon könyveknek valamiféle titokzatos kisugárzása, áhítatot parancsoló hagulata van. Ezeket a száz-, kétszáz éves kincseket kézbe venni, megsimítani, beleböngészni maga a gyönyörűség. Nagy emberek, írók, filozófusok szelleméről, a köteteket netán távoli országokból, drága pénzért hozatott művészetbarát nemes tulajdonosok érdeklődéséről, művészetpártolásáról árulkodnak a különleges kiadványok. Van a megyei könyvtár olvasótermében egy titkos zug, ahol igen kevesen fordulnak meg, ez az RK (régi könyvek) különgyűjte- ményét rejtő kutatószoba. Mondják, még a század közepén Féja Géza bácsi járta ezekért a csabai ócskapiacot. Zsebre dugott kézzel alkudozott a kastélyokból szertehurcolt könyvritkaságokra, amelyeknek értékét az árus fel sem tudta becsülni. Az „ócskaságok” így szinte fillérekért menekültek a múzeumi, majd a megyei könyvtárba. A mai közkönyvtárnak nem feladatköre ezek feldolgozása, de őrzése, megóvása igen. Ritkán nyitják ki a gyűjteményes szoba ajtaját, egy-egy megszállott kutató (aki eredeti franciában kívánja olvasni Voltaire-t), helytörténész (Haán Lajos és a többiek kéziratai között böngészve) vagy egyszer nemrégiben a Wenckheim család két tagja is itt járt. Ok jelképesen tulajdonolhatják a birtokukról származó könyveket, Ambrus Zoltán igazgató erről tanúbizonyságot is tett, de új hazájukba, külföldre a nemzeti kincseket nem vihetik. Nem igazán nagy ez a különgyűjtemény, néhány hétre, hónapra mégis szükség lenne, hogy legalább nagyjából képet kaphasson az ember valódi tartalmáról. Volt szerencsém a könyvtárosok, köztük Araczki Magdolna osztályvezető jóvoltából kutakodni közöttük, beletekinteni egyikbe. másikba, a szőnyegen csúszva- mászva az alsóbb szekrények kéziratgyűjteményében lapozgatni. Egyezerhét kötet a könyvgyűjtemény nagysága (a kéziratoké számosabb), az 1850-ig kiadottakat tárolják itt. A legértékesebbeket nyilvántartják az Országos Széchényi Könyvtárban. Alapjátahá- ború után gazdátlanná vált, vegyes értékű magángyűjtemények anyagai, a kastélyok széthurcolt könyvtáraiból megmentett kötetek képezik. Közöttük sok a történelmi tárgyú munka, főleg a magyarok történetével kapcsolatosan, latin, német és magyar nyelven. Ezen kívül vallásijogi, földrajzi, grammatikai tárgyú kötetek vannak itt nagyobb számban. Szerepelnek a gyűjteményben a világirodalom klasszikusai eredeti nyelven (Voltaire, Moliere összes művei), de magyar vonatkozású szépirodalmi műveket is tartalmaz, verset, prózát, színdarabot vegyesen. „Az 1700- as években kiadott német nyelvű munkák tartalmát a legnehezebb megállapítani. A cím elolvasása is nehézséget jelent. Ahhoz, hogy ezeknek a könyveknek a tartalmát megállapíthassuk, komoly latin és német nyelvtudásra, a kor művelődéstörténetének ismeretére lenne szükség.” — így írnak a könyvtárosok. —Féja Géza talán egy régebbi könyvtáridea alapján gyűjtötte ezeket — mondja Ambrus Zoltán igazgató.—Büszkék vagyunk rá, szeretjük, bárki megnézheti, dolgozhat belőle, de igazából sem a teljes feldolgozásra nincs idő, sem a kódexmásolók alaposságához mérhető, a régi korok nyelvét, tudományait gyakorló szakember. Az értéke meghatározhatatlan, mint egy-egy műkincsé, talán a ritkaság, a pótolhatatlanság és a használhatóság alapján lehet találgatni. A könyvekben jelezzük, melyik honnan származtatható, a kétegyházi Almásy-kastélyból, a békési népkönyvtárból, az ottani és a csabai casinóból, a békéscsabai múzeumegyesület könyvtárából, a békés-csabai polgári körből, a békésvármegyei kaszinó gyulai könyvtárából, az erdélyi múzeum könyvtárából, az egységes parasztszövetség endrődi szervezetétől, Göndöcs Benedek apátplébános könyvtárából, az orosházi függetlenségi olvasó népkörből, a 48-as politikai párt olvasóköréből, a szarvasi függetlenségi és 48-as párt körből, a gazdaifjúság önképző köréből és Wenckheim gróf ókígyósi kastélyából került ide a legtöbb kötet. Vannak olyanok, amelyeket visszaadtunk például a gyulai Mogyoróssy Könyvtárnak, ahol ugyancsak megfelelő helyen Vannak. A régi könyvek birodalmában találomra böngészgetek. Igen érdekes Fényes Elek többkötetes munkája „Magyar Országnak, s a hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapota statisztikai és geográphiai tekintetben” 1836-os, pesti kiadása. A címben jelzett minden magyar területtel, köztük Békés vármegyével is foglalkozik a munka. Néhány unikum: Szent Biblia, mellyet az egész kereszténységben be vött régi deákbötűből magyarra fordította Káldi György. Kiadták: Nagy Szombatban 1732-ben az akadémia bötűivel. „Nagy Ferentz: Hunyadi László történetei, úgymint élete és halála, mellyeket mind a Tziliai gróf Ulriknak irigységével és levágattatásával, mind VI. László királynak közbe folyó tselekedeteivel és halálával együtt, a hiteles írókból ki-szede- getett és magyar versekkel le-írt, és a világ eleibe botsátott... Hozzájok toldattak némely apológusai és más elegyes versei. Kiadatott Posonyban és Komáromban 1793-ban.” Igen nagy élvezettel lapozgattam a helytörténet-író Haán Lajos lelkész kéziratos gyűjteményét, amely bizonyosan az eddigieknél még részletesebb feldolgozásra érdemes. Az 1879—1918-ig szóló Kígyósi vendégkönyv rendkívül sokat elárul a Wenckheim család barátainak látogatásáról. Naprakészen vezette valaki az ideérkezők nevét. Gyakori vendég volt a háznál id. Bolza József gróf, Erkel Adél, Göndöcs Benedek apátlelkész, Omaszta közjegyző, a nemesek: az Almásy, az Apponyi, az Esterházy, a Nádasdy grófok hölgy- és férfitagjai. A bejegyzések sora az első világháború idején megszakad, csupán 1918-ban találunk két hevenyészett írást, s ezzel betelt a könyv... A Krisztus életévelfoglalkozó 1770-es évekfoszladozó szélű könyve gazdagon illusztrált Magyar Országnak, ‘s a’ hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja statistikai és geographiai tekintetben Csaba, legnagyobb falu egész országban, a’ Fehér Körösnek ide vezetett csatornája mellet, merőrónaságon, N. Váradhoz 10, Aradhoz 7, Pesthez 18 mfdnyi távolságra. Van ezen faluban egy kath., 1 óhitű, két evang. szentegyház (két prédikátorral, 1 segéddel), s ezek közt az uj roppant fél millióba került Basilika, gazdag készülettel, a gyönyörű oltártáblával, derék 24 mutatioju orgonával; synagóga, több jeles uradalmi, vármegyei ‘s katonai tiszti lakházak, patika tulajdon orvossal, nagy rendes vendégfogadó, 1923 ház, mellyek nagy részt csinos Ízléssel, ‘s kő kéménynyel épültek. Népessége 22,223 lélek, kik közt 2988 romai, 5 görög katholikus, 18,368 evangélikus, 70 református, 682 n. e. óhitű, 110 zsidó találtatik. Ezeknek kis része űzi a’ kézművességet (103 chéhbeliek),a’ nagyobb rpszföld ‘s szőlőmiveléssel, állattenyésztésselfoglalatoskodik. Többen különös gyönyörűségeket találjáka’ kertészségben, a gyümölcsfák nemesítésében, az asszonyok pedig mind szövők, fonók, úgyhogy csak zsákokért, ponyvákért többet bevesznek esztendőnként 12,000 forintnál. A’föld minéműségére nézve részint több homokkal vegyes, részint agyagos fekete, részint használható szikkel és iszappal kevert, s gazdagon termő. Egyébiránt a’ lakosok, kik 1715-ben ülték-meg e’ helyet (a katholikusokcsak 1751-ben jöttek),mind e' mai napig tótul beszélnek, holott más békési tót helységek egészen megmagyarosod- tak. Földesura Csabánakfele részben a’ gr. Károlyi linea, mellyen az osztályos leányok után gr. Sztáray Albert kétharmad részben, gr. Trautmansdoif József egy harmad részben örökösödtek. A’ másik felét bírják gr. Bolza József, gr. Batthyáni Ist\'án, gr. Eszterházy Mihály, ‘sgr. Stockhammer. Kiadta: Fényes Elek. Pesten, Trattner-Károlyi tulajdona, úri utcza 612.1839. A Wenckheim vendégkönyv ezüstveretes sarokvassal és címerrel ékesített feRÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Talán az apró gyufásdoboz érzékelteti a csodálatos, régi kötésű könyvek arányait Benicki Móricnak, Unokám’ szülöttének, Csongrád—Vár’—Megyébe, Szegvarra Kedves Móricom! néköd szántam ezen könyvemet. Mivel Fiifinak teremtett az Isten; a Fiifiaknak tettöket kedvellenöd kölletik. Ha egyszer eszeddel élhecc; ezeket gyakran olvasd. A’ Scitáknak, és a’ Szittyiai Magyaroknak történeteikrül sokan sokat írtak. Olvastam őket nagy szorgalommal; de magam magamra nehezteltem: hogy azokat yz egy be-nem tűzött rongyokat röndbe- nem-hozattam. Tehetetlenségemnek több okai váltak. Tapasztaltam némely írókban: hogy a renddel keveset gondolnak. A’ — mi Előre — való; azt hátra-függesztik. Étiemben a’ hátúl- valókat előre kergetik. Középre-is fotozgatnak valamit, a’-mi oda nem illik. Sőtt (meg-feletkezvén magúkról) annyira nyújtyák ezt a1 közepet: hogy utóllyát annak elejével a leg-finomabb elme se aggathattya össze. Az-után: azok a’ Bizantinomi írók (kikből a’ Sciták’ csinnyokat szedegetik a’ mostani Történetesek) úgy ellenköznek egy-mással: hogy a’ valót-kereső írók el-nem tökéllhetik magokban: kinek higygyenek. Például adom elő a’ Pácinákokat, kik (a’ többi Nemzetségekkel) Scitiában laktak. Ezeket némelyik tótoknak, némelyek magyaroknak mondgyák, és a Kunokkal egy-vérüeknek. Ez annak—is oka (ha csak bolondoskodásnak nem mond gyük): hogy (a’ mostani irkálók közül egy-kettő, Attilát is (Honnyaival egygyütt) tótnak meri mondani. E’ féle ízetlenségeket a magyar gyomor meg-nem-emíszthet. Ha ezt tsupa enyelgésbül mondanák; talán meg-bocsáthatnánk nékik. De, mivel alattomban gyönyörködnek sületlenségjökben; nem bocsánandó vétek. Türhetetlena’ mostani írókban az-is: hogyegygyika’ másikat(ha vele nem tart) szinte szamarazza. Ezeket soha Bölcseknek nem tarthattya az igaz szivü Magyar: mivel csak szájokkal vitézek; indúlattyokra tekintve, Köz-hajdúk, vagy pocsétában bízók. Dugonics András királyi oktató Szittyiai történetek első könyv Kiadás: Posonyban és Pesten, Füskúti Länderer Mihály költségével és bötűivel 1806. Andrád Sámuel: Elmés és mulatságos rövid anekdoták (Részletek) Az affzonyok miért fok befzédüek? A’ böv befzéd, úgy láttzik, hogy a’ következendő okokra nézve adattatott az affzonyi Nemnek. Elfőbben, hogy ők nem tudván férfi módra úgy forgatni kezekben a' fegyvert min fzájokban a’ nyelveket, legyen óltalmokra leg-alább a nyelvek mint a ludnak; és a’ ferény vagy inkább rest-Péter (der brutige Peter) nevű majom forma állatnak; mely ha valami meg-támadja, olyant irtoztató éktelen módra kezd ordítani, hogy hantjától az ellenfégre egybe meg-ijed éfel-fzalad. Hatodik ok. Máfok úgy vélekednek, hogy minekutánnaa’ Terméfzet, nem pedig a' mefés Prometheus, el-végeztetve-vólna a’ férfinakformáláfát, meg- fzükülta’ nála lévő ember-matéria, minthogy egy igen nagy bronttes bárdolatlan gróf. A’ tudótoknak lehet-e fseretni? Zénónak azt mondá valaki, hogy a’ Böltíkhez nem illik a fzerelmeskedés. No hát, ha az igaz, felele Zeno, úgy lehet a fejérnépeket kivált a’ fzépeket fzánni, hogy azoknak tfak a' bolondok lehetnekfzeretői. Az oldalt írta és szerkesztette Bede Zsóka. Fotó: Kovács Erzsébet
