Békés Megyei Hírlap, 1996. november (51. évfolyam, 255-280. szám)
1996-11-23-24 / 274. szám
A Békéscsabai Vonós Kamarazenekar hét éve alakult, azóta színesíti a város kulturális életét gy kamarakoncert felhangjai Avagy: Taps után kényszerszünet — reménnyel Tavaly november 18-án a New York-i Filharmónia Virtuóz Kamarazenekara valahol Spanyolországban éppen Haydn Gyászszimfóniáját játszotta, soraiban Tóth Istvánnal, a Békéscsabai Vonós Kamarazenekar hangversenymesterével. Talán tudatos egybeesés volt a két idó'pont rímelése, hiszen megyeszékhelyünk jeles együttese az elmúlt hétfőn a New York-iakkal majd’ azonos műsorral lépett a közönség elé a békéscsabai polgármesteri hivatal dísztermében. A Perényi Eszter hegedűművész nevével fémjelzett hangversenyt nagy érdeklődés kísérte. Tóth Istvánnal és Perényi Eszterrel a koncert előtt beszélgettünk. Vásárhelyen lezárult egy korszak Rendhagyó őszi tárlat —Ma, amikor az emberek idő- és pénzhiányra hivatkoznak, s a kultúra hirdetői szélmalomharcot vívnak az értékek mentéséért, jó érzés lehet teltházas publikumot látni. — Száznál több meghívót címeztem képviselőknek, vállalkozóknak, ismerősöknek. A tanítványainkra, szüleikre és a barátokra mindig lehet számítani — mondta T óth István. — Külföldön hogy működik a mecenatúra? — Nélküle bezárhatnák az iskolákat, kórházakat, hangversenytermeket. Akár a cégek, akár a magánemberek nyitottabbak a segítségre. — Hírlik, hogy a zenekar vezetőjeként évek óta megszállottként építi együttese imázsát. Megyénk határain túl is nevet szereztek maguknak. A Budapesti Tavaszi Fesztiválon és a Zempléni Művészeti Napokon partnerük, a Liszt Ferenc Kamarazenekar több ízben is nagyra értékelte tehetségüket. — Békéscsaba önkormányzatának segítsége nélkül nem lehetnénk hétévesek. Rendszeres anyagi támogatásuk — ez idén kétszázezer forint volt — a megbecsülésük jele. Hálásak vagyunk érte. — Talán ezért is szimpatikus számomra a névválasztás, noha nem divatoskodó, nyugat-majmoló, ám hűséggel vállalja a zenekar hovatartozását. — Szegedi születésű vagyok, több mint harminc éve élek Békéscsabán. Akkor baráti hívásra jöttem, ma már valami belső kötés szólít, hogy ennek a városnak a zenei életéért kell dolgoznom. —A mostani meghívó programja is tudatosan építkező műsorválasztásról szól. Ezt a következetes, nevelő-újító- népszerűsítő koncepciót ma estére mivel egészítené ki? — Tanár is vagyok, körbevéve fiatalokkal. A békéscsabai Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola diákjait vontuk be a nyitószámhoz. Ezt a gyermekszimfóniát eredetileg Haydnnak, a legújabb kutatások szerint Leopold Mozartnak tulajdonították. Az Európában is ritkán hallható Haydn-hegedű- versenyt Perényi Eszter Liszt-díjas, érdemes művész közreműködésével játszuk. És ezt követi két csodálatos zenekari darab, Mendelssohn és Haydn egy-egy szimfóniája.-— Nagy on j ó ötletnek tartom a hegedűverseny műsorra tűzését — lépett a művészszobába beszélgetésünk végét hallva Perényi Eszter, az est szólistája. — Örömmel köszöntjük újra Békéscsabán! Hallhatnánk valami érdekességet a műről? — Mániákusan szeretem az eredeti kéziratokat, ezt a művet is az Urtext-ből dolgoztam át. Tavaly Bach összes szólószonátáját játszottam így el. —Gratulálunk az elmúlt évi kitüntetéséhez, a Köztársaság Érdemrend keresztjéhez! Hol járt legutóbb? — Most jöttem Bécsből, a Fitz Kreisler-hegedűverseny zsűrijében vettem részt. Itthon vártak már a növendékeim. — Tehetségesek? — A Zeneakadémián a magyarokon kívül német, amerikai, koreai hegedűsüket tanítok. A fiataloktól sok-sok ötletet, impulzust kapok, a hatásokat magamon is átszűröm. Épp Tóth Istvánnal beszélgettünk délután arról, milyen jó érzés fiatalokat elindítani a pályán, aztán figyelni a szárnypróbálgatásaikat. Néhány éve Fodor Péter ötödéves zene- akadémistánk is ezzel a kamarazene- karral mutatkozhatott be itt, Békéscsabán. A mai próbán pedig örömmel lát- tam-hallottam a szakiskolásokat a zenekari tanárkollegákkal együtt muzsikálni. Oda-vissza hihetetlen nevelő erő ez. A polgármesteri hivatal dísztermében valóban családias hangulat volt. A nézőtéren és a színpadon is idősebb és a fiatal generáció képviselői vegyültek. Frappáns kezdésnek bizonyult a gyermekszimfónia a vásári, habókás hangszereivel, gyönyörű második tételt játszott Perényi Eszter a hegedűversenyben simulékony vonósokkal és precíz csembalóval. A Mendelssohn X. h- moll sinfonia ívéből a második brácsaszólam emelkedett ki, és igazi szenvedélyt, pátoszt, bölcsességet hirdetett a Gyászszimfónia. Magas fekvésű kürtbravúrok, szép első oboa, zengő mélyszólamok és kidolgozott hegedűs játék jellemezte az előadást. Tóth István magabiztos indításokkal fogta össze együttesét, partnerei remek zenészek. Koncert után beszélgettem velük. Alapító tagokkal és fiatalokkal. A békéscsabaiakon kívül többen Békésről, Gyuláról és Biharugráról járnak hetente kétszer próbálni. Közben zeneiskolákban tanítanak. A városi önkormányzattól kapott pénzük elfogyott. Idei utolsó koncertjüket Hódmezővásárhelyen tartották ezen a héten. Utána a Békéscsabai Vonós Kamarazenekar egy ideig hallgatásra kényszerül. Tóth István hangverseny- mester a Soros Alapítványhoz folyamodik támogatásért. írja a leveleket, küldi a kérvényeket, kilincsel, küzd, hisz rendületlenül. F. Pálfy Zsuzsa Az idei vásárhelyi őszi tárlat hűséges látogatóit a hagyományos formarendet megbontó, új szerkezetű kiállítással, meglepetéssel várja a sorrendben negyvenharmadik tárlat rendezésével. Pogány Gábor művészettörténészt bízták meg, aki — kiállítási kurátorként — drasztikus lépték- és mértékváltoztatásra szánta el magát. Ennek következményeként rendhagyó módon maga a tárlat új dimenziókat sejtet. Az első benyomást követően már érzékelhetjük a megváltozott hangsúlyokat. A korábban meghívottak mintegy háromszázas létszámát a rendező a felére, százötven alkotóra csökkentette. A mértékváltás részeként pedig külön, eleddig nem szerepelt, félszáz új alkotóval bővítette, vagyis felülről aránymódosítást hajtott végre. Felkért tizenhat művészt, legkevesebb három alkotással legyenek jelen a tárlaton. A rendezés ezen utóbbi meghívottak arányát hangsúlyossá tette, amivel tulajdonképpen a hagyományos vásárhelyi szemlélet kanonizálódó fogalommeghatározását kérdőjelezi meg, illetve szeretné új dimenziókkal gazdagítani. Felvetődhet a kérdés, miért van erre szükség? Már a korábbiak során érzékelhető volt a hagyományozott értékek szerinti megmerevedés; ahol maguk a résztvevők határozták meg a tárlatok formai keretét. Ebből adódóan biztosan lehetett előre tudni, hogy ki hol van elhelyezve, így kialakult, kialakulhatott a vásárhelyi kiállítók tipológiai rendszere. Az egyik a pályakezdő, aki eredendően érdekelt nevének és alkotásainak megismertetésében, a másik a művésztelephez kötődő alkotók sora, a harmadik típust azok képviselik, akik a jelenlétet tartják fontosnak a gyakori szereplések dokumentálásával. Létezik a negyedik típus is: a nem kiállító! Vásárhelyen akiállító művésztípusok (elsősorban a harmadik típus) dominanciája alakult ki, ami meg (is) határozta, illetve behatárolta önmegújításának korlátáit. Vásárhely nem elégedhet meg azzal, hogy a helyi művésztörekvések apolo- getikus dokumentumává váljék. A rangos összehasonlítást a „legfrissebb vizuális gondolatok” bemutatását, a kiállítási szerkezetnek is szolgálnia kell. Ebben az értelemben a megújítás kísérletének tárlatát látjuk — a belső arányok módosításával — az úgynevezett nem kiállítók bevonásával. A nem hiba nélküli tárlaton a rendező, Pogány Gábor tudatosan kitágítja a közmegegyezés fogalmi határait, hogy beengedjen rajtuk olyan művészeket is, mint Cziráki Lajos, Szabó Zoltán, akik garantáltan kvalitásos alkotásaikkal hitelesítik a rendezői törekvéseket. A fődíjban Szabó Zoltán Szeretet című murális igényű pasztellja részesült, megérdemelten, alátámasztva a fentebb említett rendezői törekvéseket. Keresve a békési régió alkotóit, a kurá- tori halászás merítési hálójában első Lonovics László, majd Székelyhídi Attila és Széri-Varga Géza volt megtalálható. Székelyhídi Merengő című pasztellja kiemelkedő szakmai színvonalú munka. Széri-Varga Géza választásának időzítése már önmagában is értékhordozó vállalás. József Attila portréjának megmintázása sajátos jelentést hordoz a tárlat egészében. Lonovics László műve, a „beállványozott” hagyománytól különböző szemléletével a kiállítás szerkezeti koncepciójának erőssége lett. Végezetül megállapíthatjuk, hogy Vásárhelyen lezárult egy korszak: újra- komponálódik a dirib-darabra hulló, végtelen szántók horizontja. A felszínen jelentkező szervezési-technikai módosítás mélyén a megindult folyamatok leképeződése ölt testet; az alföldi „sömmi” világában újra szükséges alapozni — a mára már „elmaszatolt” EGÉSZ KÉPET! A tárlat Hódmezővásárhelyen, a Tornyai János Múzeumban november 24-éig megtekinthető. Szilágyi András Szeri- Varga Géza: Pár (fa és bronz, 20x25cm) Mesél a CD-ROM... Madáchot és Kölcseyt sem kereste senki „Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegényasszony meg egy szegényember. Nagyon nagy szegénységben éltek, mégis az volt a legnagyobb bánatuk, hogy nem volt gyermekük. Egy napon kiment az asszony a kertbe, s amint az almafájuk alá ért, hát lepottyant elé egy alma. Amint lepottyant, ketté is repedt, s egy gyönyörű fiúgyermek lett belőle...” így kezdődik a Repülő kastély című magyarnépmese, amelynek főhőse az almából lett fiú, Almafi. A Marcato Multimédia Kulturális Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. rendhagyó meselemezzel mutatkozott be nemrég a COMPFAIR ’96 vásáron. A Repülő kastélyt magyar népmeséből írta és rendezte Pálfalvi Dorottya. A feldolgozás hű a magyar népmesék hagyományához, ugyanakkor tökéletesen megfelel a mai kor követelményeinek. A gyermekeket játszva vezeti végig a 38 fejezeten, kulcsfontosságú helyeken a gyerek átveszi a főhős szerepét. A mese végig animációs filmként működik, sok játékoldallal tarkítva, a végén memóriajátékkal. A mesélő könyv elkészítésekor az alkotók igyekeztek teljesen egyedi, az eddigi számítógépes mesekönyvek (live in book) világában ismeretlen, képi világot teremteni. Az akvarell festményeket és az animációt Artner Margit festőművész készítette. A szépséges mesevilág méltó aláfestése Tolcsvay László ihletett, magyar motívumokat is megszólaltató zenéje. A magyar kulturális értékek, nemzeti, népi hagyományok felelevenítése az alkotók célja, mégpedig új köntösben; a számítógép segítségével Mesélő könyvek című sorozat indítását tervezik. A CD-ROM-feldolgozás elnyerte a COMPFAIR’96 vásárdíját. ' N. K. A CD borítója Vincze László papírmerítőmestermunkája Október második felében láthattuk Schéner Mihály Kossuth-díjas képzőművész kiállítását a békéscsabai városháza Mokos József termében. Mint arról akkor lapunkban is beszámoltunk, az olajképek megfestésére a művészt Szent István királyunk emlékezete ihlette, és a harminc alkotásból álló tárlatot dr. Körmendi Anna rendezte. Schéner Mihály elárulta, hogy a hatvanas-hetvenes évekből származó, általa elásott műveit is kiállították a fővárosban. „A nehéz, fájdalmas korszak” — amikor agyonhallgatták — termését két mázsa fa alá rejtette budapesti műtermében. Körmendi Anna galériatulajdonos és Egry Margit művészettörténész érdeme, hogy ezeket aképeket nem nyelte el a feledés. Körmendi Annával a csabai megnyitón beszélgettünk. — Schéner Mihály művészetére Egry Margit hívta fel a figyelmemet. Különösen fontosnak tartjuk, hogy Schéner, aki londoni, párizsi és svédországi tanulmányutakon vett részt és felszívta a nyugati képző- művészeti áramlatokat, magyar műveket tudott létrehozni. Arra voltunk kíváncsiak, hogyan. Tudni akartuk, megvannak-e még azok a képek. S valóban, a farakás alól szedtük elő a 120 alkotást. Hallatlan fantáziKörmendi Anna méltó könyvet akar Schénernek fotó: kovács Erzsébet ával, műveltséggel és filozófiai tudással alkotta meg a mester. Körmendi Anna véleménye szerint ma Magyarországon a műkereskedelmi piac nagyon rossz, kevés a bemutatkozási lehetőség a kortárs alkotók számára, nincs modem galéria. Látva a magyar művészek mostoha sorsát, galériát alapított férjével, Csák Mátéval, hogy segítse, támogassa a kortárs művészetet. Schéner festményeinek feltárása a farakás alól egyébként nem egyedi eset a magyar kultúrában. Csák Máté Orosz Gellért grafikusművészről írja: „Egy, sőt, két emberöltővel ezelőtt készült képei úgy ke- rültekelő,mintaTomyai-lelet,egyműtermi dobogó alól. Sem a műveket, sem alkotójukat nem kereste senki. Barcsay Jenő tanársegéde eltűnhetett. A bányászatban, hajózásban kötelező akkor is kutatni az eltűnt után, ha már nincs remény. Ha már nincs életjel. Orosz Gellért esetében volt életjel. Megélhetési festészete különleges finomságaival utalt a rejtett értékekre. Még a Körmendi Galéria Budapest sem vette észre —amikor minden fellelhető Orosz Gel- lért-képet megvett és remek üzletként el tudta adni —, hogy e jelenség valamit takar... Ezek a képek a közöny és a kiszolgáltatottság bűnjelei. Madáchot és Kölcseyt sem kereste annak idején senki. Gyarmathy és Schéner művei is így kerültek elő egy raktárból és a farakás alól. Csontváry alkotásai majdnem abrakos tarisznyaként végezték...” A Körmendi Galéria Budapest könyv- sorozat kiadásával is hozzájárni a kortárs magyar képzőművészet értékeinek megőrzéséhez, népszerűsítéséhez. Gondozásukban hamarosan megjelenik a Schéner M ihály művészetét bemutató monográfia. Niedzielsky Katalin
