Békés Megyei Hírlap, 1996. november (51. évfolyam, 255-280. szám)
1996-11-25 / 275. szám
MEGYEI KÖRKÉP 1996. november 25., hétfő Befektető akkor lesz, ha elkészül a programcsomag Termálkút „suba alatt” eladó? 1968 óta visszatérő téma a jaminai termálkút. Készültek szebbnél szebb tervek, végeztek számtalan vizsgálatot, ám úgy tűnik, még mindig nem sikerült „tiszta vizet önteni a pohárba”. Felhasználható-e egyáltalán a víz vagy valóban jövőnk záloga bugyog Békéscsaba területe alatt? Ezeket a kérdéseket elsősorban Császár Lajos jaminai lokálpatrióta teszi fel mostanában, aki fanatikus híve az ügynek. Sokan szurkolnak neki, sokan vitatják tevékenységét. Talán érdemes odafigyelni arra, amiket hangyaszorgalommal gyűjtöget. Legutóbb például azzal a hírrel érkezett szerkesztőségünkbe, hogy egy békéscsabai ingatlanközvetítő iroda „suba alatt” árulja a területet. Felháborodott tiltakozását eljuttatta a városi és a megyei önkormányzat gazdasági bizottságának is: „fel kell hogy hívjam mind a testületek, mind a lakosság figyelmét arra, hogy a szóban forgó forrás nem csak Békéscsabának, de a megyének is a legértékesebb területe, a térség fejlődésének egyedüli záloga. Egy gyógyidegenfor- galmi program megvalósulása a megyében sok munkanélkülinek a gondját is megoldaná. Megjegyzem, a program mind naturális, mind pénzügyi vonatkozásában olyan nagyságrendű, hogy a beruházást csak nyugati befektető tudná megoldani. “ Császár Lajos járt az ügyben számtalan helyen: dr. Erich Kussbach osztrák nagykövetnél és számtalan szakembernél. Bizonyítékokat gyűjtött arra, hogy a legutóbbi vízmintavételnél olyan eljárási hibák voltak, melyek miatt máig nem ismerünk pontos adatokat a víz minőségéről. De hogyan is állunk most? Az emlegetett ingatlanforgalmi iroda szerint Császár úr is csak azt a fülest hallhatta, ami hozzájuk is eljutott, miszerint egy keceli befektető érdeklődik a kút iránt. Pontosabbat azonban ők sem tudnak, és természetesen nem árulják a területet, hiszen az a város tulajdona. A város gazdasági bizottsága keresi azt a szakmai befektetőt, aki a kút feltárásában, pontos bemérésében, egy projekt elkészítésében részt vehetne. Azonban ez is hatalmas költség lenne. Persze lehetne a város pénzéből erre költeni, de kérdés, érdemes-e. A városnak van már egy fürdője, azt sem tudja eltartani... A város gazdasági fejlődésével, kialakuló projektjeivel a Békéscsabai Vállalkozási Centrum Kft. szakemberei foglalkoznak. Természetesen már hozzájuk is eljutott a hír. A gond itt is ugyanaz: ahhoz, hogy szakmai befektetőt találjanak olyan projekt kidolgozására lenne szükség, amely alapján kiajánlhatnák az ügyet külföldre. Ez a mai elvárások szerint elkészítve több tízmillió forint — de ki állja a számlát? Jelenleg mindenki erre várja a választ. Gondoljuk meg: minderre akkor lenne pénz, ha volna egy befektető. Befektető pedig csak akkor lesz, ha elkészül a program- csomag — ez olyan, mint a róka fogta csuka esete. No és számtalan objektív gond is adódik: a víz hatalmas mennyiségben és 98 fokosán tör fel a kút megnyitásakor. Ennek kezelése, elvezetése már egy próbavételnél is óriási gond. Egyetlen lehetőség az Élővíz-csatornába vezetés, mégpedig kétszázszoros hígításban. Kérdés, hogy ezt a víz- mennyiséget a KÖVIZIG szakemberei egyáltalán biztosítani tudják-e most, amikor épül a csatornát ellátó szivattyútelep, és a normál vízellátás is gondot jelent. Amíg viszont ezek a vizsgálatok meg nem születnek, nem valószínű, hogy sorban állnának a befektetők. Mindezt nehéz elfogadni annak, aki hisz abban, hogy ez a kút a jövő záloga. Csak éppen a pénz hiányzik hozzá... Antal Gyöngyi Nagy a kereslet a csorvási föld iránt Veszett róka a telepen Kétmilliós kiesés a szabadkígyósi szakképzőben A szakemberek jól ismerik a veszett róka természetét. Az állat, ha megkapja a betegséget, elveszíti a félelemérzetét, és olyan helyen is megjelenik, amelyet egyébként messze elkerülne. Egy ilyen, félelmet nem ismerő róka sompolygott be a szabadkígyósi mezőgazdasági és élelmiszeripari szakképző intézet állattartó telepére még a múlt hónapban. Könnyen tehette, hiszen a területet nem védte kerítés. A telepen 22 marhát, 60 juhot és 85 sertést gondoztak, és nevelnek ma is. A veszett róka megjelenése után röviddel a telepet 3 hónapra lezárták, az iskola konyhája számára nem vághatnak állatot az állományból, s az értékesítésüket is felfüggesztették. Ingyenesen. (1) A nagy- bánhegyesi önkormányzat a közelmúltban a Magyarbán- hegyesen és Nagybánhegyesen egyaránt praktizáló dr. Jónás Szilvia fogorvos kérésére — aki augusztustól vállalkozásban végzi munkáját — megvásárolta a Dention nevű fluorizáló fogászati készüléket. Az egyik képviselői álláspont az volt, hogy a 6—14 évesek részére legyen ingyenes a kezelés, más vélemény szerint viszont a teljes ingyenességet javasolták legalább 6 hónapig, hogy felmérjék van-e igény a kezelésre, érde- mes-e bérleti díjat kérni. Végül a testület ez utóbbi mellett döntve a fogászati készüléket 1997. január 31-éig térítésmentesen a fogorvos rendelkezésére bocsátotta, amelyet a megjelölt időpontig a gyermek- és felnőtt lakosság is ingyenesen vehet igénybe. Összekötő út. (i) Az Ecsegfalva—Bucsa közötti szilárd burkolatú út megtervezésére a megyei területfejlesztési tanácstól pályázati pénzt nyert az észak-békési kistérségi társulás. Ezt a pénzt a két érintett önkormányzatnak idén 280 ezer, jövőre pedig 200 ezer forinttal kell kiegészítenie. Az ecsegfalvi képviselő-testület a napokban úgy döntött: ha esetleg Bucsa anyagi lehetőségei idén nem teszik lehetővé, hogy a tervezésre most áldozzanak, akkor az idei összeget megelőlegezik. Az Élet írj a. (cs) Az Orosházi Elet legfrissebb számából többek között megtudhatják az olvasók, hogy a végeken szolgáló határőröknek vajon milyen pénzügyi feltételek között kell dolgozniuk jövőre. Olvashatnak a Rákóczi telepen megrendezett falufórumról, de az is kiderül, hogy az állatvédők mire készülnek. Az újságírók bemutatják az OTP új fiókvezetőjét. A legújabb lapszámban bemutatkozik a városban működő nevelési tanácsadó is. Csorváson a részarányterületek kimérése 1990. március 16-án kezdődött és a mai napig tart. A földterületüket kimére- tők már saját területükön gazdálkodnak, a többiek még várnak a határozatokra. (A földkiadó bizottság a feltételek hiánya miatt máig sem tudta feladatát elvégezni. A törvény hibái, a kellő szakértelem, az anyagi feltétele^: és az állami szerepvállalás hiánya miatt nem sikerült a területei felosztani az igénylők között.) A Csorvási Gazdák METÉSZ vállalva a 600 ezer forintos költséget, szakértőkkel elvégeztette a terület felmérését, így várható, hogy a bizottság az év végéig eleget tud tenni kötelezettségeinek. Kisebb zökkenőkkel, de viszonylag békésen zajlott le a községben a kárpótlás folyamata. E célra az állami tulajdonú földekből az I. és a II. kárpótlás kapcsán összesen 1780 hektár került felosztásra. A szövetkezeti tulajdonból 1920 hektár, összesen 3700 hektár került licit alá. A kárpótlási igényüket benyújtó csorvásiak maradéktalanul földhöz jutottak, zömében 600—700 forintos aranykoronánként! árfolyamon. A nem Csorváson jogosult kárpótoltak 150 hektár tulajdonjogát tudták megszerezni az utolsó árverésen. Hozzávetőleges adatok szerint (az új tulajdonosok földhivatali bejegyzése még tart) a csorvási határ összes területe 7800 hektár, ebből a magyar állam tulajdonában egyéni bérlők által hasznosított terület 450 hektár, az önkormányzat tulajdona mintegy 30 hektár, a terület zöme pedig (7320 hektár) magántulajdonba került. Ez utóbbiak vagyonértéke mai árfolyamon számolva is 600—700 millió forint — tudtuk meg a legutóbbi testületi ülésen, ahol Dénes István, a mezőgazdasági bizottság elnöke tájékoztatta a megjelenteket a földtulajdon-vi- szonyok alakulásáról. Cs. I. A róka a telepet őrző kutyával marakodott össze, s amint a helyiek észrevették, szóltak a telepvezetőnek, majd a betolakodó vadat fejbe ütötték. A békéscsabai állategészségügyi állomáson megvizsgálták a róka agy velejét, melynek nyomán kiderült, az állat veszett. Ezért kellett a kígyósi telepet lezárni, 24 órán belül. A döntés előzményeiről és következményeiről a szakképző intézet igazgatója, dr. Komáromi Sándor beszélt lapunknak: — Iskolánkban 1993-ban indíthattuk újra a mezőgazdasági technikusi képzést, amelyhez többek között állattartó telep is szükséges volt. Fenntartónk, a megyei önkormányzat kamatmentes hitelből 14 millió forintért megvásárolta az újkígyósi tsz skutári területén fekvő telepét, amit további 6 millióért átalakított. Kerítés vásárlására, megépítésére azonban már nem jutott pénz. A betelepítést követően, 1995 őszén megindulhatott a mezőgazdasági technikusi képzés. Most, a zárlat következtében csak január 23-án folytathatjuk az oktatást, a gyakorlatokat az állattartó telepen. A veszettség lappangási ideje ugyanis három hónap, ez idő alatt fokozott figyelemmel kísérjük az állatokat, bár nagyon valószínű, hogy nem érintkezett velük a róka. Nem fenyegeti semmilyen veszély a diákokat sem, hiszen a telepre nem mehetnek be, az állatokat csupán négy felnőtt gondozó láthatja el. A többi területen, a sütőtanműhelyben, a konzerv- gyártásban zavartalanul folytatódik a munka, s nem történt megállás a humán tárgyak oktatásában sem. Abból, hogy a konyha nem a saját levágott állatok húsát dolgozza fel a konyhán, egymilliós költség- többlet keletkezik. Ugyancsak egymillió forint a bevételkiesésünk, amit az állateladásból könyvelhettünk volna el. Ily’ módon — az eredeti költségvetésünk szűkös volta miatt — várhatóan 5 millió forinttal úszunk el éves szinten. A gyulai kerületi főállatorvos, dr. Gyarmati Sándor mindenekelőtt leszögezte, hogy az eset után azonnal megtették a szükséges lépéseket. Ebzárlatot rendeltek el, s mivel ismert, merre járt, mozgott a róka, fertőtlenítették, mentesítették az érintett területet. így a veszett róka szabadkígyósi megjelenése nem jelent semmilyen veszélyt az emberekre, állatokra. Az állattartó telepen élő kutyák korábbi oltások következtében veszettség ellen védettek, az óvatosság érdekében azonban őket is elzárták, és 90 napig megfigyelés alatt tartják. Az ottani vadásztársaság számára szintén kötelező az ebzárlat, valamint az, hogy amennyiben rókát lőnek, nem szabad hozzányúlni, hanem el kell ásni. A főállatorvos elmondta még, hogy a kerületben évente általában 3-4-5 veszett rókát ejtenek el, né- hánnyal többet akkor, amikor — körülbelül négyévenként — a populáció felszaporodik. Olyan eset azonban nem fordult elő, hogy ember, illetve haszonállat elkapta volna a veszettséget.-A/ j^z. ak 7\h. /fs zf? Ismereteink szerint Komáromi Sándor személyesen is felkereste dr. Simon Imrét, a megyegyűlés elnökét, s átnyújtotta neki az írásban megfogalmazott kérést, a 850 ezer forintos beruházást jelentő kerítés megépítését. A közgyűlés elnöke kérdésünkre elmondta, hogy az igényt természetesen megalapozottnak tartják, lehet, hogy a beruházást még az idei keret terhére megvalósítják. L. E. Megkérdeztük olvasóinkat Ha szót kapna, miről beszélne a parlamentben? Molnár József, 75 éves, kötegyá- ni nyugdíjas:. — Először is arra figyelmeztetném a parlamenti képviselőket, hogy ne a személyeskedés és a torzsalkodás legyen mindig a legfőbb gondjuk, hanem próbálják már meg rendezni ennek a kis országnak a sorsát. Azon tanakodjanak, hogy hogyan lehetne a legszegényebb embert is vásárlóképessé tenni. Mert most nem jó úton járunk. Ha a munkánkat megbecsülik, ha tudunk enni, gyarapodni, a magyar ember elégedett lesz. De az már mégis sok, hogy munka mellett is felkopik az állunk! Nagy Mihály, 36 éves, újsza- lontai munkanélküli: — A falusi emberek gondjairól beszélnék. A falvakban nincsen munkalehetőség, és az emberek a mezőgazdasággal meg az állattartással próbálkoznak. Nálunk például a legtöbben tehéntartásból élnek. Ha felszólalhatnék, elmondanám, hogy nagyon rossz néven vesszük a külföldi tehenek behozatalát. Mi szeretnénk megőrizni a jó tejhozamú magyar tarkát, de egyszerűen lehetetlenné tesznek bennünket. A borjút nem veszik meg, a tejjel pedig kö- tözködnek. Kocziha Andrásáé, 41 éves, sar- kadi munkanélküli: — Nagyon hosszú időt kellene adniuk a honatyáknak, hogy mindent elmondjak, ami fáj. Először is megkérdezném, hogy meddig tart még ez az „átmenet”, hogy valaki reggeltől estig dolgozik, egyről a kettőre meg nem halad. A férjem látástól va- kulásig odavan, aztán csak vegetálunk. Arra is megkérném a honatyákat, hogy mutassák meg, hogyan kell beosztani éveken keresztül a havi 10-12 ezer forintot. Megkérdezném, miért muszáj eladni magunk alól az országot!? Sánta László, 41 éves, gyulai vállalkozó: — Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy vannak ismerőseim, sőt, barátaim az országgyűlési képviselők között, így talán könnyebb dolgom van, hiszen ha nagyon nyom valami, nekik elmondhatom. Ha úgy értékelik, talán még fel is használják egy-egy parlamenti hozzászólásukban. Egyébként minden átalakulásnak sok vesztese van, eltart még egy darabig, amíg letisztul a kép, de egyszer biztosan letisztul! —ria FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET Penész ellen nincs orvosság A kondorosi könyvtár harmincezer kötetes gyűjteményének sorsa változatlanul nyugtalanítja a könyvbarátokat. Mint arról korábban hírt adtunk, a szeptemberi esőzéskor a gyermekrészleget elöntötte a víz. Az átnedvesedett könyvek az előtér polcain sorakoznak. Az átázott köteteket a fűtőtesteken szárítják. Az utóbbi esztendők sorozatos beázásaitól nyirkos épületben a gyűjtemény valamennyi darabja veszélyben van. Arra, hogy eddig mekkora kár érte a könyvtárat dr. Kalhammer Mátyásné, az Egyesített Közművelődési Intézmények vezetője egyelőre nem tud válaszolni. Kárfelmérés helyett pillanatnyilag előbb'revaló az állagmegóvás. Ennek mikéntjére az Országos Széchényi Könyvtár állomány- védelemmel foglalkozó munkatársától, Kastai Beatrixtól kértek javaslatot. — A kolléganő azt tanácsolta, szárítsuk, szellőztessük a helyiségeket, óvjuk az újbóli nedvesedéstől, mert a páratartalom kedvez leginkább a penésznek. Javasolta továbbá, hogy raklapokon állítva rakjuk szét a könyveket. Erre nincs lehetőségünk, hiszen ehhez óriási szabad terület kellene. A gomba ellen hatásos az alkoholos ruhával való áttörlés. Amelyik könyvnél ez indokolt, ott a lapok közét itatóspapírral kell feltölteni, majd az itatóst cserélni — mondotta dr. Kalhammer Mátyásné, aki nem titkolt izgalommal várta a képviselő-testület minapi ülését, ahol a jövő évi költségvetési koncepció részeként a könyvtár tetőfelújítási igénye is szóba került. Az ülésen felvetődött: érdemes-e tetőfelújításra költeni akkor, amikor három év múlva elkészül a könyvtár befogadására is hivatott többfunkciós intézmény? — Félő, három év múlva már nem lesz mit átköltöztetni, hiszen változatlan körülmények között ennyi idő alatt az enyészeté lesz a gyűjtemény — válaszolta erre a könyvtárvezető, akinek aggodalmát néhányan a képviselők sorában is osztották. Kijelentették, a felújítási költséget, illetve annak egy részét pályázati pénzből is előteremthetik. A képviselő-testület megbízta az önkormányzat műszaki csoportját, hogy dolgozza ki a könyvtártető szigetelésének tervét, amit a művelődési tárcához benyújtandó pályázatuk mellé csatolnak majd. Cs. R.
