Békés Megyei Hírlap, 1996. november (51. évfolyam, 255-280. szám)
1996-11-02-03 / 256. szám
»RÉKÍ-S MEGYEI HÍRLAPAH ETTEM AJ A 1996. november 2-3., szombat-vasárnap o AZ ŐSÖK SÍRJAI AVATJÁK AZ ORSZÁGOT HAZÁVÁ ..A kínai és japán őszt a krizantém-ünnepek aranyozzák be. Ez a virág, melyet Európa csak a XVIII. század végén ismert meg, a japánok és kínaiak „őszi rózsája" volt. Nyílásának ideje miatt e gondolatot Európa is átvette, így lett a krizantém ősz-szimbólum, a temetők halottak napi dísze nálunk is. A katolikus egyházban a mindenszentek utáni nap (november 2., ha az vasárnap, akkor november 3.) a tisztítótűzben szenvedő lelkek emléknapja. Ezen a napon a „küzdő egyház” tehát a „szenvedő egyházról” emlékezik meg. Általános szokás szerint az előtte való nap délutánján, a „halottak estéjén” rendbe hozzák a sírokat; virágokkal, koszorúkkal feldíszítik, és az este közeledtével gyertyákkal, mécsesekkel kivilágítják, „hogy az örök világosság fényeskedjék” az elhunytak lelkének. Idegenben elhunyt, isHalottak napja meretlen földben nyugvók emlékének a temetőkereszt vagy más közösségi temetőjel körül gyújtanak gyertyát. Régente néhol egyenesen máglyát gyújtottak, miközben szünet nélkül harangoztak. Elterjedt szokás szerint ezen az estén otthon is égett a gyertya, mégpedig annyi szál, ahány halottja volt a családnak. A halottakról való ünnepi megemlékezés keresztény szokását Cluny bencés szerzetesei terjesztették el a X. században, ám gyökerei vitathatatlanul a pogány ősiségbe nyúlnak. Az időpont, a tűzgyújtás, a halottak visszajárásával kapcsolatos hiedelmek már a kelta Samainra is jellemzők. A kettős gyásznap—ne feledjük, mindenszentek és halottak napja voltaképpen egy ünnep — így kelta eredetű lehet. Tudjuk azonban, hogy a novembert, pontosabban a Skorpió havát más ókori népek is a halál hónapjának tekintették, s hogy e képzetet, a hozzá kapcsolódó mítoszokat, rítusokat és annak tárgyait, eszközeit a természet időtlen idők óta átélt őszi haldoklása ihlette. És ahogy a „meghaló” természet minden tavasszal „feltámad halottaiból”, ugyanúgy a halott-ünnepeket is a túlvilági életben való reménység és hit hatja át, sőt keresztény lelkekben a testi feltámadás boldog tudata (a keresztény temetők kapuján ott a felirat: „Feltámadunk!”). (Forrás: Jankó vies Marcell: Jelképkalendárium) ...nem váratlanul hullunk a halálba, hanem percenként haladunk feléje: naponta meghalunk. Hiszen minden nap elvesz egy részi az életből, s még akkor is, mikor mi gyarapodunk, az élet fogy. Elveszítettük a csecsemőkort, aztán a gyermekkort, majd a serdülőkort. Egészen a tegnapig minden elmúlt idő megsemmisült; s azt a napot is, amelyet most élünk, megosztjuk a halállal. Ahogyan a vízórát sem az utoljára lehulló csepp üríti ki, hanem az előtte lefolyt víz- mennyiség, úgy az utolsó óra, amelyben megszűnünk lenni, sem egyedül okozza a halált, csak egyedül összegzi. Akkor érkezünk el a halálhoz, de sokáig vagyunk útban feléje. (Seneca: Erkölcsi levelek) A temető (cinterem) valamikor körülvette a templomot. A halottat a gyászházból vagy a templomba, vagy csak a templom előcsarnokába (limbus) hozták. Itt folyt le a temetési szertartás, búcsúztatás, innen vitték és hántolták közeli sírjába. A szertartás alatt, máshol közvetlenül a temetés után vagy a templomajtóban vagy a halott sírjánál osztották ki a megholt üdvösségéért való imádság fejében a koldusok, ispotálybeliek: betegek, elhagyott öregek között a gyászoló család ajándékát, főleg kenyeret, kalácsot, bort, gyertyát. A temető az utolsó két évszázad folyamán a helység szélére került. így azután sokfelé az osztás a temető kapujánál közvetlenül történik, máshol már csak történt. Az ételeket katolikus délszlávjaink hozzátartozójuk sírjára teszik. Olyan helyek is akadnak, ahol a gyűjtés koledálással, szegények számára való kéregetéssel megy végbe, miközben a lélekváltság harangját kongatják. A síroknak az ünnepen való felvirágozása, a sírkeresztek megkoszorúzása katolikus népünk körében aligha több másfél századosnál. A síron való gyertyagyújtás a békéscsabai szlovák evangélikusság körében az első világháború idején tűnt föl a távolban elesett hozzátartozók emlékezetére. Nyilván hasonló szándékból a hajdúsági magyar reformátusok között is. Parasztságunk körében általánosnak mondható, bár helyi sajátosságaiban még kevésbé ismeretes szokás, hogy halottak estéjén, sőt halottak hetének minden estéjén odahaza kis gyertyát égetnek. Rendre annyit gyújtanak meg, ahány halottjuk van. (Forrás: Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium) Csak örökzöld „Volt emberek, A mély, sötét vizekbe néma, lassú hálók. Ha nincsenek is, vannak még. Csodák. Képek, Nem téve semmit, nem akarnak semmit hatnak tovább, már megmerevedtek és örökre Futók között titokzatos megállók. szépek.” Kosztolányi Dezső „Számon kérik rajtunk” Örökzöld borítja a hantot, a faragott fejfán egy név és két évszám a békéscsabai Ligeti temetőben. Az idős asszony kerékpárját a közeli kúthoz támasztja, kibogozza a krizantémcsokrot. Fáradt, tétova mozdulatokkal szálanként igazítja a lila virágot az örökzöld közé. — így kívánta a párom, ne Békéscsabán jelenleg 10 lezárt, 12 működő temető van, összesen tehát 22. Ebből 5 önkormányzati, a többi egyházi, mégpedig: 8 evangélikus, 3 katolikus, 2 izraelita, és egy-egy református, görögkeleti, baptista, illetve na- zarénus. Az Orosházi úton a város parkosított egy 14,5 hektáros területet — itt lesz majd a távlati tervek szerint az újvárosi köztemető — tudtuk meg Fehér Lászlónétói, a városüzemeltetési iroda főmunkatársától. A megyeszékhely temetőivel dendrológiai értékeik alapján foglalkozott pár éve Kertész Éva természettudományos muzeológus. O mindenekelőtt a két védett temetőt említi, a Széchenyi ligetlegyen semmi beton, semmi kő, csak egyszerűen, amilyen a természet. Nincs nap, hogy ne gondolnék rá — visszanyeli a könnyét, elharapja a szót.—Hozok még fehér krizantémot, gyertyát is szoktunk gyújtani. Lám, ebben az egyben még igazságos a sors, ha szegény, ha gazdag, mind ide kerül. ben az izraelita és a Szarvasi út mellett az I. világháborús temetőt. Tíz éve még meg lehetett volna menteni a Bajza utcait és a Lencsési útit is, ám ezeket lassan felszámolják. A legszebb megítélése szerint az I. világháborús temető. 1916-ban a békéscsabai hadikórház főorvosának javaslatára a központi temető egy részén Hősi temetőt létesítettek. Benne 926 egyforma sír van, közepén sebesült honvédet ábrázoló műkő szobor — Pop Vilhelm és Papp László alkotása. A parkot értékes növényfajok alkotják. A Szarvasi úti katolikus temetőbe már 1863- ban temettek. A város nagyjai közül sokan nyugszanak az alvégi temetőben. „Kiszámíthatatlan ugyan, hogy a jövő .század magyarjainak mire lesz gondjuk, annyi azonban szinte biztos, hogy számon kérik rajtunk a még régebbi idők emlékeinek megőrzését. Temetők újmódi százezer forintos betonbunkerei, fű, fa, virág nélküli habarcs-sivatagok — kidobott, összetört régi síremlékek s foghíjas sorok... Kultúrbotrány ez! — nincs talán a világon még egy ország, ahol temetőkertek így tűnnek el, semmisültek vagy semmisítették meg. (...) Figyelemre méltó Lénán magyar származású német költő gondolata: «Ahogyan halottainkat tiszteljük, úgy viselkedünk az élőkkel is».” — Az esszé, amelyből e sorokat idézzük „Temetőink környezet- és természetvédelmi problémái” címmel az 1980-as évek első felében látott napvilágot dr. Csizmazia György szegedi főiskolai adjunktus tollából a Békéscsabán megjelent egyik Környezet- és természetvédelmi évkönyvben. A szerző a Dél- Alföld, benne megyénk temetői mellett emel szót, sürget szemléletváltozást, kellő jogi szabályozást. — Változott-e azóta a helyzet? — kérdeztük a héten Csizmazia Györgyöt. — Egyértelműen romlott. Ami a legnagyobb hiba, hogy azok a sírok, amelyek a ’80-as években még megvoltak, a felszámolás sorsára jutnak, mert lejárt a 25 év. A Hegyközben, Hollóháza, Pálháza vidékén például nem kell újra meg újra megváltani a sírhelyet, ott örök időre szól. A rettenetes, hogy a lelkekben sincs meg az igény. A németek például kiviszik a temetőkbe a diákokat, ott tartanak történelemórákat. Tavaly Móra Ferenc síiján egy szál virág sem volt. Elszomorító, hogy a pénz már nem csak az életünket, a halált is uralja. Műkő, márvány, gránit A legtöbb településnek megvan a maga műkőkészítő mestere, a nagyobb falukban, kiváltképp városokban több is dolgozik. Kezük nyomát őrzik a temetők — némely mesterek a monogramjukat is elrejtik valahol a köveken. Kondoros műköves mestere éppen 25 esztendeje Horcsák András. — Halottak napja előtt van munka bőven, nagyon oda kell figyelni, kinek mikorra mit vállalt az ember. A kisebb pén- zűek általában egyszerűbbet rendelnek — sorolja a mester. — Mibe kerül manapság egy átlagos, egyszerű sír? — Műkőből, kettős, fedett sír, fekete lappal, úgy hetvenezer forint körül. A márvány, a gránit persze drágább. —Van munkája? — Ilyenkortájt alig győzzük, de ha az egész évet veszem, kevesebb, mint a korábbi években. Régebben sok idős megrendelőm volt, most elmaradnak. Nincs pénz, élni alig elég a nyugdíj. —Lehet-e divatról beszélni? — Ezt egy kicsit mi is alakítjuk, például csináltam egy sírt fehér cement kötőanyaggal, csiszolva, és most ezt kérik inkább. Ritka kérés is előfordul, tavaly egy néni szív alakú követ kért, mert szívbeteg volt a bácsi, akinek a sírját csináltatta. Az oldalt írta és szerkesztette: TÓTH IBOLYA Fotó: KOVÁCS ERZSÉBET (Az oldal címéül választott idézet A. France-tól való) A népmozgalmi események száma Békés megyében Természetes szaporodás, Egy éven aluli Időszak Házasságkötés Élveszületés Halálozás illetve fogyás (-) meghaltak 1995.1. negyedév 275 1072 1595-523 12 I. félév 808 2027 3224-1197 23' I—III. negyedév 1588 3104 4632-1528 36 év1955 4187 6149-1962 52 1996.1. negyedév 208 983 1669-686 16 I. félév 729 1956 3112-1156 29 Az 1996.1. félév az előző év azonos időszakának %-ában 90,2 96,5 96,5 96,6 126,1 Forrás: KSH Békés Megyei Igazgatósága A hajnal vége az alkony, a tavasz őszbe torkollik, a lomb lehull, a virág elfonnyad: bele kell tehát nyugodni az emberi élet végébe, a halálba is, ezt hirdeti — a gondolat muzsikáltatásá- nak micsoda szép futamaival a buddhizmusban például — a világ minden vallása és létszemlélete. Kivéve a kereszténységet. Öregedve ámulok el a kereszténységnek azon az elszánt forradalmiságán, amellyel megvetette sarkát mindennek ellenében. Mintegy visszapillantva eszmélek rá a kihívó—már-már meggondolatlan — bátorságára, ahogy kesztyűt dobottá valóságnak, a tohonya látszatnak! Hisz ez volt, ez a tiltakozás és kielégíthetetlenség kezdettől fogva — már öntudatlanul — az én hitem is. A Biblia embere örök életre teremtődött. Illyés Gyula Csabai temetők
