Békés Megyei Hírlap, 1996. október (51. évfolyam, 229-254. szám)

1996-10-12-13 / 239. szám

■KEKRS MEGYEI WM.AP­EURÓPA-NAP 1996. október 12-13., szombat-vasárnap ír o ogy ne is vegyük észre Göncz Árpád programja szerkesztőségünkben Göncz Árpád számára az Euró- pa-napi rendezvénysorozat la­punk szerkesztőségében tett lá­togatással fejeződött be. Kísére­tében volt: Faragó András, az elnök sajtószóvivője és Pap Já­nos, Békéscsaba megyei jogú város polgármestere. A szerkesztőségi könyvtár­ban rendezett sajtótájékozta­tón az elnök egy kérdésre vála­szolva a napjainkat foglalkoz­tató korrupciós ügyekre rea­gált. Arról szólt, hogy egész Eu­rópa korrupciós válságban van, nem vagyunk sem rosszabbak, sem jobbak Európa többi orszá­gánál, a keletről áthúzódó szer­vezett bűnözés átvonul hazán­kon. Az eredeti tőkefelhalmozás speciális esete zajlik nálunk és a környező országokban a priva­tizáció során, ami sehol sem mentes a korrupciótól. Leg­fontosabb jogi intézményünk sokáig a joghézag volt. Emiatt az ország korábban az adócsa­lókból élt, most pedig ők tehe­tik tönkre. A korrupció elha­talmasodásánál sokkal jobban aggasztja az Európában elter­jedt jelenség: a családok fel­bomlása. Értékközi állapotban él az ország, egy vélt vagy va­lóságos értékrend elvesztette hitelét, a másikra ugyanakkor az érdekkényszer még nem szoktatott rá bennünket. Az elnök hangsúlyozta a vi­déki sajtó fontosságát. Ezzel szemben kritikusan jegyezte meg, hogy az országos sajtóban a leggyakrabban negatív szen­zációkkal találkozik. Felhívta az újságírók figyelmét: merjenek jót is írni, örüljenek annak, ami jó. Lapunk munkatársainak kér­déseire válaszolva az elnök ele­mezte a fiatalok felkészültségét. Boldogan utazik tovább me­gyénkből — mondta —, mert a fiatalok délelőtti fórumán, a Ke­mény Gábor Szakközépiskolá­ban bölcs, okos, keményen, vi­lágosan látó, tiszta magyarság­gal fogalmazó fiatalokkal talál­kozott. A továbbiakban szerettük volna megtudni a világban ál­landóan utazó, fáradhatatlannak tűnő elnöktől, milyennek látja a magyarok megítélését külföld­ön? —Hihetetlenül jó magyarnak lenni — válaszolta —, amióta aláírták a román-magyar megál­lapodást, az embert mindenütt ölelik, a kezét rázzák. Ugrássze­rűenjavult az ország megítélése. Mindenki tud arról, hogy idén emlékezünk 1956 negyvenedik évfordulójára. A nyugati politi­kusok, emberek szemében öt­venhat legitimizálta a két hábo­rúban vesztes, Hitler-csatlós- ként számon tartott országot, amelyet ’45 után az akkori győztesek átadtak az oroszok­nak. 1956-ban ez a nép hajlandó volt életét áldozni a szabadsá­gért és ezt most kapjuk vissza erkölcsi tőkeként. Az összeomlással fenyege­tett békéscsabai versenysport­nak — egy támogatásra felszólí­tó kérdésre válaszolva — egyelőre csak kitartásra biztató szavakat tudott mondani: „hajrá tornászok!”. Ax Európa-nap fotókon. Sok olyan érdekes ötletet sikerült ellesni az országban rendezett előbbi Európa-napokon, amelyek másutt beváltak, nagy sikert arattak. Ilyen volt az a kezdeménye­zés, hogy a békéscsabai Berekméri Zoltán fotóklub két tagja—Boldog Gusztáv és Latorczay János — az eseményeket folyamatosan fényképezték. Az elkészült képekből aztán a FUJI labor jóvoltából még aznap fotókiállítást rendeztek a városháza előtt. így szinte néhány óra elteltével már bepillanthatott a város a összes olyan rendezvényre, ahova nem juthatott el A tudósításokat írta Antal Gyöngyi, Bede Zsóka, Kovács Attila, László Erzsébet, Niedzielsky Katalin, Nyemcsok László, Tóth Ibolya. A felvételeket Kovács Erzsébet, Lehoczky Péter és Such Tamás készítette Hans Beck, a Rajna-híd, a félelem és a román vacsora Aki már vett részt egy-egy „nagy ember” vidéki prog­ramján, az tudja: sajnos gyak­ran nekik van a legkevesebb lehetőségük megismerni azt a helyet, ahova érkeztek. A kül­döttségekkel érkezőket már az autóból kiszállva vendéglátó­ik várják, aztán megkezdődik a szinte percre beosztott prog­ram: egyik helyről a másikra rohanva, a protokoll szabálya­it betartva gyakran nehéz egy térség hétköznapi életébe be­pillantani. A kihirdetett prog­ram ellenére (vagy mindemel­lett) Hans Beck, az Európa Bi­zottság budapesti képviseleté­nek képviselője elhatározta, ő márpedig kisétál Békéscsabán a Korzó térre, hogy egy pohár sör mellett bárki találkozhas­son vele. A terv félig-meddig csak terv maradt, ugyanis a Korzó téri programok csak háromig tartot­tak, így a fél négykor odaérkező Hans Beck már csak üres aszta­lokat, és némi,Romhalmazt” ta­lált. Csalódottan szemlélődött, míg végül is megállapodtunk: a „köz” helyett egy újságíró társa­ságában issza meg sörét, és szí­vesen válaszol kérdéseinkre: — Ez a kilencedik Európa-nap amin részt veszek, és úgy látom, minden újabb rendezvény jobb­nak, mozgalmasabbnak tűnik. De most ennek a térnek a látvá­nya nagy csalódás számomra: hatalmas népünnepélynek kel­lene itt lenni, zenével, tánccal, mulatsággal, hiszen a nap még csak most kezdődik... — Ha már ezen élményeit megosztotta velem, mi volt az, ami kellemes meglepetésként érte itt? — Ami nagyon jólesett, hogy szinte minden tanácskozáson, rendezvényen jelen voltak ro­mán vendégek. Nagyon örülök, hogy a szervezőknek eszükbe jutott a meghívásuk, és hogy ek­kora aktivitással részt is vettek ezen a vendégek. A külföldiek és a város lakossága is nagy érdeklődéssel kísérte az esemé­nyeket, ami jó. Aztán nagyon tetszett még az a tanácskozás; ahol szociális gondokkal foglal­kozó szakemberekkel találkoz­Szeretném minéljobban meg­ismerni az országot, és ez gyakran könnyebb, ha ma­gánemberként indulok útra... tam. Itt lehetett a valódi problé­mákkal szembesülni. —Valóban meg lehet ismerni egy térséget tanácskozásokon? — Nem, de azt maga nem tudhatja, hogy én már magán­emberként is gyakran megfor­dultam itt. Igaz, nem Békéscsa­bán, hanem Gyulán. — Miért látogatott el ide többször is, mi vonzza abba a városba? — Egy fantasztikus rokokó cukrászda, és a még fantasztiku- sabb süteményei — és persze a határ. Vagyis egyszerűen szeret­tem volna tudni, mi történik a román—magyar határon, ha nem vagyok itt. Vagy legalábbis nem hivatalosan vagyok itt. Szóvei ezek olyan látogatások, ahol inkognitóban mérem fel a helyzetet... — Ezek szerint mégiscsak is­meri ezt a térséget... Mennyire tartja elmaradottnak megyén­ket, mennyire helytálló a „Vi­harsarok" elnevezés? — Nem tudom mivel mérni, mekkora az elmaradás, de az biztos, hogy nem a legszegé­nyebb vidékek közé tartozik Bé­kés megye. Sokkal több gonddal küszködik például Borsod, Sza­bolcs vagy Baranya megye, bár­mennyire is másként látják ezt sokan. — Mégis, mit tudna nekünk tanácsolni, mit tehetnénk azért, hogy előbbre jussunk? — Sokkal többet kellene együtt, egymásért dolgozni, mint egymás ellen. És persze mindezt sokkal nyíltabban, áttekinthetőbben kellene tenni. Mindez persze általánosságnak hangzik, de aki ismeri a helyze­tet, biztos tudja, mire értem. De hogy konkrétabban beszéljek: az egész régió gazdasági esélyei attól függnek, hogy milyen vi­szonyt tudnak kialakítani Ro­mániával. Hogy mennyire sike­rül a határt alig láthatóvá, alig létezővé tenni. Egyszer el kelle­ne jönnie Strassbourgba, és megnézni a Rajna-hidat; hány francia autó megy át reggel munkába, és megy haza dél­után, vagy hányán ugranak át egy vacsorára a szomszédos országba. Magyarország egy olyan ország, melynek létre­jöttekor egy egységes egészet szabdaltak szét. Most ezt kel­lene újra elérni, hogy senkinek se legyen félnivalója, a romá­noknak sem. Csak éppen el kellene oda jutni, hogy bármi­kor átugorhassunk egy jó vacso­rára a „szomszédba”... Gálaműsor Örömódával. Az eseménydús békéscsabai Európa-napot kulturális mű­sor zárta tegnap este a Jókai Színházban. Felvételünkön Bellái Judit és Kovács Etele Fntógála. „Még sohasem kívántam azt, hogy ne jöjjön el mindenki, aki ígérte, de most meg vagyok ijedve” — hallottuk az Európa-napi futógála szervezőjétől, aki maga is meglepődött a hatalmas tömeg láttán. Hatezer diák jelentkezett ugyanis a délelőtti futásra, és közülük — akár ijesztő az adat, akár nem — mindenki ott volt. Ez persze nem okozott gondot senkinek, jó hangulatban és minden gond nélkül futották (néhányan sétálták) végig a távot a versenyzők. Az általános iskolák versenyében százszázalékos részvétellel a 9. számú általános iskola vitte el a pálmát (és a húszezer forintot), a középiskolák közül pedig a Kós Károly Szakképző és Általános Iskola győzött

Next

/
Oldalképek
Tartalom