Békés Megyei Hírlap, 1996. augusztus (51. évfolyam, 179-202. szám)
1996-08-10-11 / 187. szám
Bubik István (a képen Rémi Tündével) igazi hazafitformált „a mi Jánosunkból ” FOTÓ: SUCH TAMÁS legényt, markáns férfit, ne féljünk a szótól: igaz hazafit formált a „mi Jánosunkból”. Hihető volt, mint a nép egyszerű fia, győzelmet álmodó magyar katona, s az ilyen bakák még generális korukban sem biztos, hogy bírják hangszálakkal a magasabb szólamokat... A tánc, a tánc, a tánc! Román Sándor koreográfiájában, Székely László puritánjelmezei közt, Imrik Zsuzsa hatásos jelmezeiben á táncosok produkciója jelentette a csúcspontokat ezen az estén. S ne feledkezzünk meg azokról se, akik legtisztább hangon énekeltek: a kórus és főként a gyerekek, bizonyságul szolgáltak Kodály tanár úrnak, hiszen az éneklést már kicsi korban lehet magas fokon művelni. Á, bé, cé, dé, rajtam kezdé. Jöhetne már a folytatás. Nézőpont kérdése csupán, és lám gyönyörű a föld! S hogy magasról nézvést hogy festünk, ki tudja? Mert járt itt egy ember — bizonyos Sík Ferenc nevezetű —, aki bő húsz éven át kapitánya volt a gyulai várnak. Mielőtt elköszönt tőlünk, úgy képzelte, hogy ha majd a nagy ítélőbíró elé kerül, elmondhatja: Édes jó Istenem, ott a Gyulai Várszínház, az volt az én életem. A második évad fejeződik be a „kapitány” nélkül. Higgyünk néha az ismeretlenbe távozóknak, s gondoljunk rá, hogy valahonnan, a csillagokból figyelnek tetteinkre. Andódy Tibor Mondom, nincs szó stílustörésről, hisz éppen a stílus hiányzik ebből az előadásból. Különböző színjátszói felfogások keveréke látható, hallható. Kérdés csupán, hogy jól megfér-e egyazon előadásban a két silbak, Bregyáh Péter és Nagy Gábor által előadott vásári komédia, az egyetlen operaénekesi teljesítményt — egyébként kitűnően bemutató! — Moldován Stefánia és például a Napóleont kabarészínpadra poentírozó Szirtes Gábor mutatványa? Persze, nem a különböző művészi teljesítmények rangsoráról beszélek, pusztán ezek együttes hatása kétséges. Mint ahogy e stílushalmazban is jó volt látni olyan kiérlelt színészi alakításokat, mint amilyen volt Bitskey Tibor Ferenc császár alakjában, vagy a hálás szerepét — Ebelasztin lovag figuráját — igény- egesen megformáló Harmath Imrét, s az e sorban is kiemelkedő Ferenczy Csongort, aki Krucifix generálisként hozta közénk a színház varázsát. Valami különös csoda folytán, minden egyenetlenség ellenére, emlékezetesen szép estét jelent a gyulai Háry- bemutató. Fontos ez a színházi esemény, hiszen megszólalhatott Kodály muzsikája, a Tóth András vezette zenekar hűséges tolmácsolásában, s az előadást rendező Novák Ferenc főként azt hangsúlyozta, amiben leginkább otthonos: a néptánc volt a legfőbb érték. Művésztársait is ebben a műfajban tudta a csúcsokra emelni, így a női szereplők: Rémi Tünde, Rusorán Gabriella és Balogh Jolán is, mint a magyar falusi fonókból előlépett tündérek voltak harmatosán tiszták, igazak. S a népszínművekből idecsöppent Marci bácsi — ó, még egy stílus! —, szóval a balatoni bordalt ízesen előadó Balogh Márton is olyan hatásosan énekelt, hogy az ember legszívesebben odaálmodta magát Badacsony ba-ha-ra-ha- ha-ha-ha. A címszereplő Bubik Istvánra se azért emlékezzünk, mert része volt néhány sületlenség elővezetésében, em- lékezzünk inkább, hogy erőt sugárzó deli Látom a földet, gyönyörű! — kiáltott fel az űrhajós, amint távolból megpillantotta bolygónkat. Nagy távolságokból nézve valóban szikrázóan szép lehet e sárból és sóhajokból gyúrt világ, még a teremtő is gyönyörködhet benne. Ide- lent pedig azon múlik sok minden, hogy röpke vendégjárásunk során miként alakítjuk, rontjuk vagy javítjuk a ránk hagyott örökséget. S hogy élhetőbb legyen villanásnyi jelenlétünk e földön, segíthet valamit a művészet, amely magasba emel, megtisztít és erőt ad a mindennapokhoz. És mivel sokszínű a világ, a remekművek is új meg új nézőpontból befogadva adnak élményt, örömöt. Kodály Zoltán Háry János című daljátéka is új arcát mutatja felénk, amint a Gyulai Várszínház évadzáró bemutatóján színre került. Legnagyobb értéke e várszínházi estnek, hogy egyáltalán létrejött. A Székelyfonó bemutatója óta Kodály szelleme honos lett a téglavári falak között, illő tisztelettel köszöntsük tehát a Mestert, aki lelkünk jobbik feléhez szól, tanúságot téve igaz magyarságról, emberségről, életünk csodaszép voltáról. Lám, a közönség is vágyódik a különlegesnek ígérkező színházi élményre, hiszen a zsúfolásig telt nézőtér lelkes, hálás, s a végén önfeledten ünnepel. Kodály Zoltánról sok legenda járja. Az ötvenes évek kultúrpolitikusai állítólag rá akarták venni, hogy új, „korszerű” himnuszt írjon. Felháborodott elutasítás volt a válasz. Abban az időben javasolták, hogy a Háry János című daljátékhoz új szövegkönyv kellene. Nem találták megfelelőnek a Garay János versei nyomán írt darabot, Paulini Béla és Harsányi Zsolt munkáját. Kodály ragaszkodott az eredeti műhöz, s hogy mennyire igaza volt, bizonyítja a gyulai bemutatón előállott változat. Egyenetlen színvonalú, helyi jó- pofaságokkal ízesített szöveget kaptunk, amibe még a közeli étterem reklámja is belefért. Különös okok miatt még stílustörésnek sem nevezném azt a bábszínházi gyerekelőadásokon bevált fogást, ahogy a közönséget megpróbálták bevonni a játékba. (Jaj, jaj, jön a farkas, mit csináljak? Csúnya Napóleont hogy fogjam fülön?) Az előadásban Moldován Stefánia képviselte az operát fi. A Gyulai Várszínház évadzáró bemutatója áry János, táncban elbeszélve Elekhez kötődik a festőnő Az élet szép pillanatait szeretné megfogni Zenit ’96 Békéscsabán Immáron hagyományos nyári zenei csemegét kínál augusztus 14—17 között Békéscsabán a Zenei Ifjúsági Találkozó (Zenit) és a IX. Atlantisz—Yamaha Nemzetközi Fúvószenekari Verseny. Mint azt Kokavecz Katalin szervezőtől megtudtuk, 6 ország—Magyarországon kívül Japán, Anglia, Udmurtia, Szlovákia és Románia— 11 együttese érkezik a megyeszékhelyre, és 9 vesz részt a versenyben, a városháza udvarán. A zenei találkozó is kínál nagy érdeklődésre számot tartó programokat. Augusztus 14- én, szerdán, a verseny megnyitója után 18.30 órakor a hamaokai (Japán) kórus és kotozenekar lép fel a városháza előtt. 17-én, szombaton 17 órától Lazák a Korzó téren címmel három órán át látható, hallható fúvós-show, és ugyanezen a napon 21 órakor a gála keretében lampio- nos csónakfelvonuláson vesznek részt a zenekarok az Élővíz-csatornán. A rendezvény ideje alatt mindennap térzene is szórakoztatja a közönséget, és ugyancsak naponta, 22 órakor nyit a csabai ifiházban a fúvósterasz. Ny. L. Az elekiek világtalálkozójának tiszteletére a könyvtárban alkalmi kiállítás nyílt, egyebek mellett a mezőhegyesi Gergely Imréné festőnő alkotásaiban is gyönyörködhetnek az érdeklődők. A művésznő képei egyébként sem ismeretlenek az elekiek előtt, két évvel ezelőtt már megtörtént a bemutatkozás, de Gergely Imréné más vonatkozásban is kötődik Elekhez. De részletesebben mondjon ő többet erről, illetve pályafutásáról. —- Magyarcsanádon születtem, de az általános iskolát Mezőhegyesen végeztem, majd felvételt nyertem a Budapesti Képző- és Iparművészeti Gimnáziumba. Még abban az időben Elekre költöztünk, így ifjúságom legszebb évei Elekhez! illetve Budapesthez kötődnek. Képzőművészeti tanulmányaimat egy szentkép megfestése miatt mégsem tudtam befejezni, ugyanis politikai ügyet kovácsoltak belőle. Az ötvenes évek közepén férjhez mentem és ismét Mezőhegyesre kerültem. Ezért talán nem véletlen, hogy témáim fókuszát a ló adja. Valósághű ábrázolással az élet szép pillanatait igyekszem „megfogni”. Meggyőződésem, hogy a világ úgy csodálatos, ahogy van, teljesen felesleges az átformálása. Legszívesebben olajjal dolgozom, de szívesen használok vízfestéket, és rajzolok. Számomra a festés végtelen örömet jelent. Gergely Imréné egyebek mellett Szolnokon, Békéscsabán, Csorváson is bemutatkozott, szeptember végén a fővárosban is megnyílik egy kiállítása. De képei, melyeket megvásároltak, eljutottak Németországba, Ausztriába, Svájcba, Kanadába és Olaszországba is. (b) Gergely Imréné: világ úgy csodálatos, ahogy van, teljesen felesleges az átformálása ” FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER Egy gazdag ismeretlen múzeum Baktatnak valahol Európában Egy 18 éves jászberényi fiú, bizonyos Sisa Béla (aki műemléki felügyelőként hosszú éveken át szinte hazajárt Békés megyébe, sokéves kutatómunka eredményeként kétkötetes monográfiát is írt Békés megye műemlékei címmel) falta a szót Erdélyről, a Pártáimról, a Szilágyságról, Székelyföldről, Szászországról, Moldváról, Olténiáról, felnőtt korára építész lett. A népi építészet ragadta meg, arra szakosodott. Kővári László kutató Erdélyt egy gazdag ismeretlen múzeumhoz hasonlítja az archaikus műveltségi elemek hű konzerválásának erényével. A székelységből jövő Gulay István így ír az Erdélyi képek című fotóalbum indító szép írásában a szerzőről: Lapos pénztárcával, fényképezőgéppel tucatszor kelt útra Sisa Béla és bár fájdalommal töltötték el az ott megismert emberi sorsok, építészként olyan A kötetfelhívás: Erdélyt látni kell épületek fényképeit hozta magával, amelyek megmutatták Erdély jelenkori legújabb nagy romlását, ugyanakkor az ott élő népek teremtő nagy géniuszát is. A kötetben a családi hagyaték legendáriumainak tartozékait és a jelen történeti és esztétikai értékként még élő épületegyütteseit, nemzeti, népművészeti értékeit mutatja meg, akár magyar, akár román, akár szász nemzetéi. A kettőszáz eredeti felvételt lakonikus rövidséggel magyarázó szöveg, a bevezető írás kétnyelvű, magyar és német. Ez utóbbiból idézünk. „A kötet arra felhívás: aki látta Párizst, Rómát, Göttingát pedig esetleg kétszer is, ez egyszer gondoljon Erdélyre. Vegye szemügyre az ottani tájat, az ottani embereket, épületeiket, körülményeiket, lelki békéjüket és gondolkodjon—madárlátta képeket gyerekeinek ajándékozandó— felőlük is!” B. Zs. Keleti Márton híres filmrendező szerint a siker két legfontosabb záloga a gyerekek és a kutyák szerepeltetése, ugyanis ők alkalmasak leginkább a nézők érzelmeinek befolyásolására. Nos, az előbbi tényezőben nem volt hiány a Horváth Péter rendezésében, a Szegedi Szabadtéri Játékok keretében színpadra kerülő Valahol Európában című nagy sikerű musical esetében. A második világháború alatt játszódik a cselekmény, kiéhezett és mindenhonnan összeverődött gyerekek róják Magyarország utcáit. Olyanok, akiket a legérzékenyebben érintett a felnőttek egymás elleni csatározása, mert ezáltal veszítették el szüleiket. Rádöbbent a darab arra, hogy mivé lesz akár a legtisztább emberpalánta is, ha életveszélybe kerül. Az ilyen és ehhez hasonló helyzetek rostálják meg mind a mai napig a társadalmat, ekkor dől el, kire lehet számítani, és ki az, akinek „csak a szája jár”. Szó se róla, a fenti szituációkat nagyon élethűen adták elő a színésznövendékek, élükön Tunyoghy Bernadettel és Buch Tiborral, de ne felejtsük ki a sorból a Szegedről elszármazott Kulka Jánost sem, aki méltón lett a részeges zeneszerző szerepében a triumvirátus harmadik tagja, annak ellenére, hogy csak a második felvonásban szerepelt. Az ifjú hölgy csodálatosan és szívmelengetően énekelt, ami nem meglepő, hiszen papája a mai napig a nagy múltú P. Mobil frontembere. Dés László hatalmas rutinnal rendelkezik a zeneszerzés területén, a musicalen érződik az ő jazz iránti mély vonzalma. Bizton állíthatom, világszínvonalú muzsikát írt a már ismert cselekményhez. Ezzel az igen tisztelt Nyugat ízlését is kielégítő darab jött létre, amivel mi is jelezzük a nagyvilágnak: Magyarország is ott van valahol Európában. Cs.B.
