Békés Megyei Hírlap, 1996. augusztus (51. évfolyam, 179-202. szám)
1996-08-24-25 / 197. szám
A HÉT TÉMÁJA 1996. augusztus 24-25., szombat-vasárnap Arany Jánbs szobrát, amelyről az a hír járja, hogy a kezében mindig friss virág van. (Erről egyébként később személyesen is meggyőződhettünk.) Mióta áll a szobor, szokás lett a városban, hogy a fiatal magyar házasok első útja az Arany szoborhoz vezet. A szobor körülötti fákat még a millenium évében ültettek a magyarok. Hasonló lelkesedéssel készülnek ebben az évben a gigantikus, csaknem három méter magas Bocskai szobor felállítására is. A szoborra adományokból gyűjtötték össze a szükséges 50 millió lejt. A helye a Köztársaság úti háromszögben lenne két százéves tölgyfa között. Van még egy szobor a szalontai magyarok életében, amiről nagy szeretettel beszélnek. Ez Erdély egyetlen Kossuth szobra, amely mindmáig köztéren maradhatott. Tóth Árpád költő édesapjának alkotását már kétszer (1922-ben és 1944-ben) lebontották, ám mindkét alkalommal sikerült visszaállítani. A Szalontáról elvándoroltak azóta is minden év március 15-én megkoszorúzzák azt. Arany, Zilachy, Sin ka A nagyszalontaiak igen büszkék arra a három híres magyarra is, akik száz méteren belül születtek: Arany Jánosra, Zilachy Lajosra és Sinka Istvánra. Ma mindhárom ház lakóház, ám a tulajdonosokat vagy bérlőket a házak utcafrontjának szigorú tisztántartására és gondozására kötelezte az önkormányzat. Mindhárom házfalon tábla hívja fel a figyelmet az itt született kiválóságokra. A régi temetőből még az ötvenes évek elején a magyarok áthozhatták az új temetőbe Lovassy László és Arany Juliána sírhelyeit is, így az ő emlékük is megőrződött az utókor számára. A település tragédiái A település tragédiája, hogy a történelem Során már nem egyszer elpusztult, így sok történelmi eseményt alátámasztó dokumentum is az enyészeté lett. Az első nagy pusztulás 1598-ban volt, amikor Mohamed török vezér Nagyvárad bevételére indult. A Nyári Pál vámagy vezetésével védelmezett vár azonban kiállta a „törökpróbát”, és a török novemberben kénytelen volt a szegdi téli szállására visszavonulni. Útközben visszafelé azonban felperzselte és kifosztotta a szalontai lakosságot, az életben maradottakat rabszíjra fűzte és fogságba hurcolta. Nyolc évig volt lakatlan ezután a település. A második nagy pusztulás 1658-ban volt. A hajdúk büszkesége, a mai csonkatorony akkoriban a védelmet szolgálta. A török túlerő elől menekülve azonban kénytelenek voltak saját tornyukat felgyújtani, hogy azt az ellenség ne használhassa. (Az őrtorony csonkán, fedetlen fővel állta az idők viharát sok-sok évtizden át. így örökítette meg azt Pefőfi Sándor rajza és költeménye is.) A torony életében az 1899-es esztendő hoz csak változást. Restaurálása, belső átalakítása után itt helyezték el az addig összegyűjtött relikviákat és megnyitották a napjainkig is fennálló Arany János Emlékmúzeumot. Többek elképzelése szerint a múzeum udvarán egy szabadtéri színpadot kellene kialakítani nyári rendezvények céljára. De mint mindenhez, ehhez is csak a pénz hiányzik. Folytatva a sort, a település legjelentősebb pusztulása 1847- ben következett be. Az Aranyféle háztól egy utcával lejjebb egy asszony zsírt pirított. Gondatlansága miatt leégett a háza, a tűz átterjedt az utcára, majd az egész településre. A debrecenivel vetekvő református templom is leégett, egyedül a középső harang „úszta meg” meg épen. Leégett a levéltár is, Szalonta történelmének teljes dokumentumtára lett oda. Tervek és gondok Szerencsére a magyar ember soha semmit nem átallott újrakezdeni, újraépíteni. Ez ma is érzékelhető a településen. Rengeteg a terv, még akkor is, ha ezeknek jórészére sehonnan sincs kilátásba pénz. Felmerült, hogy a valamikori Sas-palotát alkotóházzá alakítják, az utcára néző kiállítóteremmel. (Az épület jelenleg a városé.) A város legrégebbi köztéri szobrának helyreállításán is dolgoznak. A köznyelv szerint Vasmariská- nak hívott szökőkutat fel kellene tölteni vízzel. Az újra működő rendszer a város üdítő színfoltja lenne, amely körül a nagyvárosok szökőkútjaihoz hasonlóan pezsgő élet alakulhatna ki esténként. Vita van a szovjet hősi emlékmű kérdéséről: maradjon-e a város centrumában, vagy szállítsák el a temetőbe. Vannak óvatosabb képviselők, akik azt vallják: hagyjuk itt, jó lehet még valamire... A 3500 ülőhelyes református templom egyik belső falán az első és a második világháborúban elesettek nevét szeretnék feltünteteni. Folyik a településen a földgáz bevezetése 75 százalékos állami támogatással. Ezzel párhuzamosan igen sok A város legrégebbi köztéri szobra még a ’48-as szabad- sáharc előtt készült. A hasonmása Vásárhelyen van gond van a talajvízzel, ami annak következménye, hogy a kommunista rendszerben betemetették a jól működő árokrendszert. Ma tehát ez a kérdés is megoldásra vár. Szerencsére vannak magyarországi testvér- települések (Hajdúböszörmény, Túrkeve, Méhkerék, Sarkad, Nagykőrös) amelyek — ha nem is ilyen nagy jelentőségű -— de egyes apróbb gondok orvoslásában igyekeznek segíteni Sza- lontának. Nagyjából ezzel a képpel találkozik ma (úgy 18 kilométernyire a határtól) az az utazó, aki úgy dönt, hogy Méhkeréknél lépi át a magyar—román határt... Magyar Mária A régi temetőből az 1950-es évek elején kerülhetett az áj temetőbe Arany János leányának síremléke FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET Arany János szobrát 1992. március 1 -jén avattákfel. A kezében mindig friss virág díszeleg Amire a nagyszalontaiak a legbüszkébbek: egész Erdélyben egyedül náluk áll a Kos- suth-szobor A nagyszalontai férfi, akivel szóba elegyedtünk, anti születésű. Ant egy kis falu Nagyszalonta és Sarkad között. Mint elmondta, a családban apáról fiúra száll az a történet, amely Ant község hovatartozásáról szól. A békeszerződés megkötése után annak idején megkezdődött az új határok kijelölése. Amikor a határsávhúzók Anthoz értek, kiderült, hogy az egyenesen haladó új határ éppen kettészelné a települést. Megkérdezték hát a falu bíróját, merről kerüljék meg a községet: Magyarország vagy Románia felől. Abban az esetben, ha Románia felől húzták volna meg a határt (vagyis Ant Magyarországon marad), a bíró földje megsére, azon a helyen, ahol az Erdélyt Bihar megyétől elválasztó hegyek utolsó lejtője végződik, és ahol az alföldi rónaság kezdődik. Feltehetően a bolgár-szláv Suleta családról kaphatta a nevét még a X. században. Szalontáról az első írásbeli adat 1214-ből való. Az 1332-es pápai tized- jegyzékben Zalontaként szerepel. Kezdetben királyi, majd püspöki birtok, később pedig arra érdemes nemes családok kapják meg adományként. Hiteles források bizonyítják, hogy 1398-ban egy bizonyos Toldi György vette birtokba a települést. A Toldi család még akkor is Szalontán volt, amikor 1606- ban Bocskai István fejedelem 300 hajdújának felajánlotta a Kölesér várát. Időközbe kiderült, a töfök földig rombolta a várat, így a hajdúk a Toldi család által birtokolt Szalontát vették zálogba, majd később, 1625-ben véglegesen megvásárolták azt. redét, nem bízván a magyar kormány szándékaiban. Jelenleg katonatisztek lakják a szállodát. A Magyar Ház A 22 ezres várost egyébként 65 százalékban lakják magyarok, ebből következően a románok aránya 35 százalék. Érdekes, hogy a település magyar polgár- mesterével nemcsak a magyarok, de a románok közül is sokan elégedettek voltak az előző választási ciklusban, ezt bizonyítja, hogy az idei helyhatósági választásokon 75 százalékos szavazati aránnyal ismét Todor Albert lett a polgármester. (A várost irányító 21 tanácsos közül 13-an, tehát többségben vannak az RMDSZ által delegált képviselők.) A magyar anyanyelvű lakosság elismeri, az utóbbi időben kétségtelenül fejlődésnek indult a település. Igaz, hogy ezek egyelőre olyan apróbb jelekből látszódnak csak, mint egynéAz RMDSZ székház valamikor Úri Kaszinó volt. A párt nagyon csekély pénzért bérelheti a hatalmas épületet Ifjú házasok első útja rült volna. A falu bírája ezért úgy döntött, tartozzék inkább az egész település Romániához, így egészben maradhat a földje. Ant sorsa ezzel megpecsételődött. Persze számos egyéni életet befolyásoló történetekről is lehet hallani a határ mindkét szélén. És bár a határ mentén élők mindenütt számontartják a gyökereket, soksok dolgot mégsem tudunk egymásról. írásunk, mely Nagyszalonta múltjának és jelenének egy-egy szeletét mutatja be, ezt kívánja némiképpen pótolni. Toldi és Bocskai Nagyszalonta Bihar megyében található, Nagyváradtól délnyugatra, Gyulától észak-keletNagyszalonta tehát két híres történelmi családhoz kötődik szorosan: a Toldi és a Bocskai családokhoz. Nem véletlen, hogy a városháza falát díszítő két oroszlán szobor éppen e két címert tartja a kezében. Igaz, ma csak két aluminiumlemez látható mindebből (még a Ceausescu- rendszer idején fedték el a magyar múltra emlékeztető címereket), de a szalontaiak tudják, a lemez mögött ott a két címer, csak talán még mindig nem jött el az ideje annak, hogy azok ismét láthatóak legyenek mindenki számára... Többektől hallottuk, hogy a város egyetlen szállodájába nemrégen beköltöztették a román hadsereg egy tanezmely román utcanév magyarra változtatása, de ott, ahol drága kincs a magyar szó, ez nagy érték. Többektől hallottuk, hogy volt idős ember, aki megcsókolta a Bocskai utcatáblát, mielőtt azt felhelyezték. Örömmel nyugtázták a magyarok azt is, hogy a „Magyar Házat”, vagyis az RMDSZ székházat igen csekély bérleti díj fejében használhatja a párt. A hajdani úri kaszinó épületében van színházterem (valamikor bálterem), könyvtár, iroda, kiállítóterem, büfé, szóval minden, ami a magyar kultúra ápolásához és a demokratikus politikai élethez elengedhetetlen. Mint a székházban elmondták, a magyar könyvtár alapanyagát a színházterem színpada alól szedték össze, éveken keresztül ugyanis itt hevert elrejtve a magyar olvasótábor elől. Itt kapott otthont az Arany János Egyesület is, amelyhez két másik szerveződés kapcsolódik: a Bocskai Társaság és a Kulin György Csillagászkör. (Az egyesületet egyébként a gyulai Arany egyesület patronálja.) Az idei meglepetések közé tartozott, hogy nagyon sók román nyelvű utcanév táblát cseréltek magyar nevűre Arra is büszkék a nagyszalontai magyarok, hogy 1992. márciusában felavathatták városukban A határon túl: Nagyszalonta Mióta megnyílt a méhkeréki határátkelő, lényegesen könnyebb az átjárás Nagyszalontára a Sarkad térségében élők számára. Arra a Szalontára, amely valamikor Magyarország része volt, ahová mindenféle akadály nélkül el lehetett jutni. Igaz, hogy ma szükséges az útlevél, benzinadót is kell űzetnünk, de mégis csak nyitva az út az egyik településtől a másikig. Ls ez nagy orom akar a Szalontan elok, akar a Sarkad térségében élok számára, hiszen a nagypolitika és a véletlen rokonokat, barátokat, ismerősöket, esetleg szerelmeket választott el egymástól évtizedekkel ezelólt. Nagyszalontai utunkon (mely az új határátkelőn át vezetett) éppen egy ilyen véletlenről hallottunk legelőször...
