Békés Megyei Hírlap, 1996. július (51. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-25 / 173. szám
BÉKÉS MEGYEI HlRUPMEGYEIKÖRKÉP 1996. július 25., csütörtök © Megkérdeztük olvasóinkat Tartanak-e a közúti balesetektől? Dr. Nagy László, 47 éves, szarvasi tudományos kutató: — Igen. Az utakon rengeteg öreg, kiszuperált autó közlekedik. A nyugatról behozott túlkoros gépkocsik semmivel sem jobbak keleti társaiknál. Sok a tapasztalatlan, fiatal vezető, s amit még legalább ilyen gondnak tartok, hogy egyre több ember ül fáradtan, tűlhajszoltan a volán mögé. Különösen a férfiakra jellemző az ideges vezetés. A nők megfontoltabbak. Bár közlekedve magam is többször kerültem veszélyes helyzetbe, balesetnek még sem szemtanúja, sem részese nem voltam. Farkas Anikó, 21 éves, békés- szentandrási óvónő: — Békésszentandrásról tavasztól őszig kerékpárral jártam be iskolába Szarvasra. Amíg nem készült el a kerékpárút, addig a főúton kerekeztünk. Az autósok nemigen ügyeltek a kerékpárosokra, sokszor kifejezetten veszélyes volt a közlekedés. Nekünk kellett vigyázni, hogy el ne üssenek. A kerékpárosok közül sokan Szarvason, a főúton felfestett kerékpársávot sem tartják elég biztonságosnak, inkább bejönnek a járdára. Az óvatosság a gyalogosoknak sem árt, még a zebrán is. Maczik Mihály, 29 éves, szarvasi vállalkozó: — Eddig nem tartottam a balesettől, de most vettem egy Trabantot, amit köztudomású, az „erősebbek” kíméletlenül ledúmak az úttestről. Sok a gyors vezető, bevallom, amíg nyugati kocsival jártam, én is gyorsan hajtottam. Munkámból adódóan sokat közlekedem, havonta úgy ötezer kilométert- vezetek, így aztán láthatom, egyre több az agresszív vezető. A feleségemnek is van jogosítványa. Talán a nők óvatosabbak. Bár a túlzott óvatosság is megárthat, akár baleset előidézője is lehet. Kerekes György, 56 éves, szarvasi munkanélküli: — Ami engem leginkább zavar, az a gyorshajtás. Itt van például a Mangol-zug, ami üdülőkörzetnek számít, az autók mégis nyolcvannal száguldoznak az utakon. Nemrég a szomszédom macskáját is elütötték. Persze a járművek a városban is átlépik a sebességhatárt, a motorosok pedig esténként egyenesen verseny- pályának használják a főutat. A rendőrség nem törődik velük, arra hivatkoznak, hiányzik a traffipax. Ez tényleg csak traffipax kérdése lenne? Cs.R. FOTÓ: SUCH TAMÁS Tábor a lovaglás szerelmeseinek A hét elején kezdődött az a lovastábor, melyet Kötegyán határában szervezett meg Kiss Gyula és felesége gyerekek számára. Ottjártunkkor a tábor résztvevői éppen gyakoroltak a lovászmester segítségével. — 1993-ban vettük meg ezt a telepet, mely az egykori termelőszövetkezet tulajdona volt — kezdi a történetet Kiss Gyuláné. Az elmúlt években juhot, szarvasmarhát tenyésztettünk, most lovakkal foglalkozunk. A tábor létrehozása valójában a férjem ötlete volt, én „csak” szervező vagyok. A gyerekek többsége a környékről — Sarkadról, Kötegyánból —jött. Ok bejárnak minden nap, de érkeztek ide Okányból, Debrecenből is. Részükre sátrakat állítottunk fel. Elsősorban olyan gyerekeket fogadtunk, akik rendszeresen, év közben is hozzánk jártak lovagolni. A tábor lakói az egy hét alatt alapos ismeretet kapnak a lóápolásról, az állat etetéséről, itatásáról és ezzel együtt a lovastoma fortélyait is elsajátíthatják. A tábor valódi célja a lovakkal való barátság kialakítása. Nagy segítségünkre van az aradi Kaszta Attila lovászmester, aki a sportoktatás mellett díjugratásban is szép eredményeket ért el a napokban Dánfokon és Újkígyóson. Kiss Gyuláné elmondta, hogy július 28-án 14.30 órától rendeznek záróünnepséget birkavacsorával egybekötve. A gyerekek ebből az alkalomból mutatják be a táborban tanultakat szüleiknek és minden érdeklődőnek. Fazekas Andrea Marilyn Monroe élete és halála (3.) Akit forrón szeretett Milton Green és Marilyn között romantikus szerelem szövődött 1949 szeptember elején fölgyorsultak az események Marilyn életében, mert megismerkedett két férfival, akik később a legközelebb kerültek hozzá, és a legnagyobb hatást gyakorolták az életében. Az akkor harminchat éves Rupert Allan a Look magazin kiadója és szerkesztője volt, s többek között feladatkörébe tartozott már befutott és leendő sztárokkal való interjúk és fotótanulmányok megszervezése. A St. Louisban született és Angliában nevelkedett karcsú, választékos modorú, művelt, szellemes Allant nagyra becsülték diszkréciója és barátai iránti hűsége okán. Röviddel azután, hogy megismerkedett Marilynnel, pályát változtatott: Hollywood egyik köztiszteletben álló, nagy tekintélyű publicistája lett, s „ügyfelei” között olyan nagy nevek találhatók, mint Marlene Dietrich, Bette Davis, Gregory Peck, Deborah Kerr és Grace Kelly, akit végül monacói főkonzulként szolgált, miután a színésznőből Grace hercegné lett. Hollywood társasági köreiben nagy megtiszteltetésszámba ment, ha valakit meghívtak vacsorára Rupert Allan és barátja, Frank McCarthy házába. (Frank McCarthy Patton tábornok egykori segédtisztje volt, aki később, amikor producer lett, megfilmesítette a tábornok életét.) így történt ez Marilynnel is, akit egy szeptember végi estén meghívtak az Allan-McCarthy- villába a Beverly Hills-i kanyargós szurdok fölötti Seabright Place-re, hogy találkozzék New York-i fényképészek egy csoportjával, akik azért érkeztek, hogy fotótanulmányt készítsenek hollywoodi sztárjelöltekről. A fényképészek között volt az a másik férfi, aki később új fordulatot adott Marilyn életének. Milton Greene az 1940-es évek végén egyre nagyobb hírnévre tett szert az ország egyik legtehetségesebb divatfotósaként és neves személyiségek Megteremteni a boldogulást (Folytatás az 1. oldalról) döntően részvénytársaságok állítják elő. A megyei szövetségnél maradva még hadd mondjam el — igen fontos —, hogy működik hét területi szervezetünk. Ezek a helyi kapcsolatok alakításában meghatározó feladatokkal bírnak, az önkormányzatoknak minden, a gazdasággal összefüggő kérdésben ki kell kérniük az érdekvédelem véleményét. Ilyen témák például a helyi adók, fejlesztések. —Egyáltalán: mit nyújt tagságának a szövetség? — Minden tevékenységünk a gyakorlati életet szolgálja. A teljesség igénye nélkül néhány terület: tájékoztatás, oktatás, rendszeres például a tagszervezetek felkészítése a jogszabálymódosításokra; műszaki vonalon a pályázatokat segítjük, önkéntes biztosítási pénztárunk van. — Túlvagyunk az első féléven. Mit mutat a mérleg Ön szerint? — Biztató a kép. A számokon túl: egyrészt rendeződött a cégek gazdasági háttere, másrészt komoly eredmények realizálódtak főképpen a nagyobb egységeknél. Az első félévben a megyében az országos mutatókat minden vonatkozásban meghaladjuk; nőtt a termelés, a nyereség, az export. Ez igen biztató a megye helyzetét tekintve. —Rá is fér a megyére, hiszen nem tartozik az előnyös helyzetű térségek közé. — Igaza volt abban Horn Gyulának, hogy várhatjuk a csodát, de csodák nincsenek, magunknak kell megteremteni a boldogulást. Ebben a térségben, amíg Románia és Magyar- ország kapcsolata nem rendeződik hivatalosan, amíg nem alakul ki a háttér a hajdani jól működő, gyümölcsöző gazdasági együttműködéshez, addig a nyugati tőke sem lát fantáziát ebben a régióban. Abban a pillanatban válhat vonzóvá számukra ez a vidék, ha itt nyílik a kapu kelet felé. — Egyáltalán: hová telepszik ma szívesen a tőke? — Ahol kedveznek neki az önkormányzatok, ahol jó a menedzsment, ahol nem gond a nyelvtudás, ahol vannak jól képzett, angolul vagy németül beszélő szakmunkások. —Fel-felbukkannak a kamarákkal való rivalizálásra utaló jelek a nyilvánosság fórumain. Milyen a kapcsolatuk Ön szerint? — Szerintem nem igaz, hogy feloldhatatlan ellentétben állunk. A kamarák nem érdekvédelmi, hanem közszolgálati feladatot ellátó intézmények. Úgy gondolom, jól megvagyunk és meg is leszünk egymás mellett. Valamennyi olyan szervezettel van együttműködési megállapodásunk, amelyekből profitálhatnak a tagszervezeteink, így természetesen a kereskedelmi és iparkamarával is. —A gazdasági élet szereplőit naponta foglalkoztató, súlyos téma a szövetkezeti törvény. A tervezet feltehetően az ősszel kerül a parlament elé. Hol tart az előkészítő munka, melyek a legvitatottab területek? — A második, illetve harmadik átdolgozott koncepciónál tartunk. Az első, röviden szólva íróasztal mellett készült a minisztériumban, és használhatatlan volt. Akkor kezdték az érdekképviseleteket is komolyan bevonni, és figyelembe is vették a javaslataikat. A most összeállt koncepció az egy olyan váz, amire már fel lehet építeni a törvényt. Ami a lényeget illeti, pillanatnyilag a helyzet felemás: a gazdaságban ténykedő cégek sem nem szövetkezetek, sem nem gazdasági társulások. A sok módosítás csak rontott mindezen. Végre tehát — és erre az említett koncepció reményt ad — világos utat kell szabni: ami szövetkezet, az az legyen, oszthatalan szövetkezeti alappal, egy tag-egy szavazattal, ami pedig gazdasági társulás, az tisztán az legyen. — Egyes gyakorló gazdasági vezetők szerint az új szövetkezeti törvénytervezet a szövetkezetek halálát jelentené! — Ez nem igaz. De hangsúlyozom, a jelenlegi dokumentum még csupán koncepció, egy körvonalakat megrajzoló elképzelés, és nem kész tervezet. Kimondom a véleményemet: szerintem azok fogalmaznak így, akiknek a variálásra alkalmas felemás helyzet fenntartása az érdekük. A tagságnak igenis a tiszta viszonyok kialakítása, az egy tag-egy szavazat, az oszthatatlan vagyon, a tulajdoni helyzet nyílttá tétele az érdeke. Végül arra válaszolva, hogy hol tart a munka, hadd mondjam el, hogy az országos iparszövetség kezdeményezésére a napokban tartottunk egy koordinációs értekezletet. Itt a tervvázlathoz javaslatokat fogalmaztak meg a szövetkezeti ágazatban dolgozó érdekképviseletek. A koncepciót eljuttattuk az Igazságügyi Minisztériumba, ahonnan megküldik azt az érintett tárcáknak. A szaktárcák és az érdekképviseletek vezetői majd kivesézik a tervezetet, és kialakítva a, végső tervet, benyújtják a parlamentnek. — Személyesen részt vesz Ön ebben a folyamatban? — Nem. Az Országos Iparszövetségben minden területnek megvan a maga felelőse, tehát ő látja el ezt a feladatot. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a megfelelő fórumokon, amennyiben szóba kerül a törvénytervezet, ne mondjam el a véleményemet, ha szükségesnek tartom. Tóth Ibolya Két emberöltőnyi történelem Dr. Szil vássy László biológus az Öntözési Kutatóintézet nyugalmazott tudományos tanácsadója helytörténészként a Bolza családról szóló Szarvasi Mozaik című kiadványával lett ismert. Következő munkája Szarvas életét a honfoglalástól a reformkorig feldolgozó Történelmi Mozaik volt. Most ennek első világháború végéig terjedő folytatását adja közre a szerző. Bár e korszak mindössze két emberöltőnyi, de a hozzá kapcsolódó történelmi események számban és jelentőségben messze túlhaladják az előző ezer évét. A reformkorral elinduló polgári átalakulás rendkívül mozgalmas, változatos és sokarcú időszaka volt Szarvasnak — írja a második kötet előszavában Szilvássy. Olvashatunk a múlt századi Szarvas közbiztonságáról, arról az időről, amikor utcakapitányok vigyázták a rendet. A szerző a közigazgatás, továbbá a bíráskodás és az igazságszolgáltatás helyi gyakorlatával is foglalkozik. Külön fejezetet szentel az egyházak, az egészségügy és a közoktatás történetének, a közművelődésnek és a kultúrának. ír az árvíz elleni védekezésről és az önkéntes tűzoltó egylet létrejöttéről. A függeléket múlt századi, jeles szarvasi férfiúk portréiból, korabeli kastélyok és középületek felvételeiből, szarvasi életképekből szerkesztették. A Történelmi Mozaik — Szarvas második kötetét ezer- kettőszáz példányban az Öntözési Kutatóintézet adta ki. (Csath) fényképészeként. A huszonhét éves, elvált Milton Greene alacsony, sötét hajú, komoly férfi volt, aki nyomban igen jó benyomást tett Marilynre lenyűgöző szakmai tudásával. Arról beszélt, hogy „festeni kell a fényképezőgéppel”, és ismertette ragyogó, fantasztikus ötleteit, miként lehetne filmen dicsőíteni a nőket. Marilyn, akit mindig vonzott a fényképészmesterség, és kíváncsi volt, milyen hasznot húzhatna Greene-ből, úgy hallgatta Miltont, mintha teremtett lélek sem lett volna jelen rajtuk kívül. „Azt mondtam neki, hogy a napom minden perce foglalt, de hajlandó vagyok akár egész éjszaka modellt állni neki.” S bizonyos értelemben meg is tette. Marilyn és Milton otthagyták a társaságot, és az estét meg a következő délelőttöt — Miltont idézve — az ő „nyugati parti házában” töltötték. Kiderült, hogy ez nem más, mint egy hotelszoba, ahol romantikus szerelem szövődött közöttük Milton hollywoodi látogatásának fennmaradó rövid idejére (ami szerencsésen egybeesett azzal, hogy Johnny Hyde egy hetet egyedül vakációzott Palm Springsben). Milton 1949. szeptember 14-én visszautazott New Yorkba, anélkül, hogy egyetlen felvételt is készített volna Marilynről. Még ugyanaznap a Lexington Avenue-n levő műtermében táviratot kézbesítettek neki, amelynek merész címzése így hangzott: „Milton (Forró Kulcs) Greene-nek. Milton Greene forrón szeretlek, s nemcsak a házad és vendégszereteted miatt. Úgy gondolom, remek ember vagy, és ez, drágám, nemcsak amolyan duma. Ölel Marilyn” (Részlet Donald Spoto Marilyn Monroe c. könyvéből, amely a Magyar Könyvklub gondozásában jelent meg.) (Folytatjuk)
