Békés Megyei Hírlap, 1996. július (51. évfolyam, 152-178. szám)

1996-07-25 / 173. szám

1996. július 25., csütörtök GYULAI VÁRSZÍNHÁZ PQ­§ »BÉKÉS MEGYEI HjRLAP A gyulai várszínházi ősbemutatót egy tűzoltó ezredes mentette meg Karmester, méltó feladattal Nagy beugratásnak adott teret nemrégen a Gyulai Várszínház. Erkel Ferenc: István király című operájának szabadtéri ősbemutatóját hirdették meg a Kolozsvári Állami Opera előadásában június 29-én és 30-án estére. A plakátokon Háry Béla szerepelt karmesterként, ám a kolozsvári dirigens erre az időszakra a budapesti — Hősök terén megtartott — millecentenáriumi koncerten való részvételt, a Feszti­válzenekar vezénylését részesítette előnyben. E szándékának hírét véve a színház vezetőinek sürgős segítség után kellett nézniük. Tudták is, merre „kereskedjenek”, felhívták hát gyorsan Budapestet, ott pedig Mossóczy Vilmost, az 1992-ben — persze csak „tűzoltóéktól” — nyugállományba vonult tűzoltó ezredest. Felkérték, hogy a két gyulai előadáson vezényelje ő a színház zenekarát. — Egyik ősöm a századelőn Po­zsonyban a IV. Honvédkerület ka­tonazenekarának karmestere volt — erősíti meg hallomásunkat Mossóczy Vilmos — Emellett komponált, egy-két szerzeményét ma is játsszák. Apám mérnökem­ber volt, egyben amatőr csellós. Jártunk a Zeneakadémiára, s beíra­tott egy csellótanárhoz. Idővel megtetszett a karmesterség, a zenei szervezés. Gimnazista koromban a Zeneművészeti Szakiskolába is beírattak, zeneszerzés szakon ta­nultam Sugár Rezsőnél. Aztán al­kalmasnak találtattam a Zeneaka­démia karmesterképző szakára. Szokolay Sándorral, Pleskó Zol­tánnal, ifjabb Palló Imrével jártam együtt. Őt szép év után 1965-ben kaptuk meg az egyetemi diplomát. Karmesterként és a zeneelmélet ta­náraként végeztem. Egy évig mi­nisztériumi ösztöndíjjal a Miskolci Szimfonikus Zenakarhoz kerül­tem másodkarmestemek. Az utána következő hat évemet a Debreceni Csokonai Színház első karmesteri tiszte töltötte ki. Közben vendég­karmesterként meg-megfordultam a tűzoltóság hivatásos zenészekből álló zenekaránál. Várkonyi Sán­dor, a zenekar karmestere 1971- ben — ahogy akkoriban mondták —disszidált. Úgy tűnt, ezzel szét is esik a zenekar. Felajánlották a ze­nekar vezetését, 1972-ben tűzoltó lettem, főhadnaggyá neveztek ki, s azonnal véglegesítettek. Örültem, hogy hazakerültem Budapestre. A zenekar gyengébb teljesítményre képes tagjaitól megváltunk, meg­néztük, kiket veszünk a helyükre. A tűzoltó-zenészekből 1977-ben megalakítottam egy harminctagú reneszánsz-barokk együttest, a Ti­nódi Kamarazenekart. —Mi volt a különlegessége? — Korabeli táncokat, dalokat adtunk elő, kamaraműveket, sőt korai oratóriumokat és operákat is! A Tinódival csak ilyen zenét ját­szottunk, s kizárólag a korabeli hangszerek másolataival. Négyez­res kottatárunk volt. Rengeteg he­lyen játszottunk itthon és külföld­ön. Szívesen emlékszem vissza a zeneakadémiai fellépésekre és a Hilton Szállóban tartott hangverse­nyeinkre, tévészerepléseinkre. De — s ez teljes lista! — fel tudom idézni a Filharmónia által szerve­zett Békés megyei koncertjeinket is: három helyszínen Békéscsaba, Gyula, Füzesgyarmat, Gádoros, Kevermes, Kondoros, Medgyes- egyháza, Mezőberény, Mező­hegyes, Mezőkovácsháza, Nagy­szénás, Orosháza, Szarvas, Vésztő. Közben elláttuk az összes tűzoltó-zenekari tevékenységet. Aztán jött egy időszak, amikor az országos vezetésünk kevésbé volt fogékony a zenei műveltségre, a kultúrára. Egyik elöljáróm azzal tiltotta meg a zenakar tagjainak tu­dását komolyan csiszoló tinódis fellépéseket: .Játsszanak inkább operettet és könnyű-operát!” Ez új műfajt teremtő javaslat volt... — Túl azon, hogy a magyar egyenruhás zenekarok történeté­ben megjelenéséig, s talán aztán sem fordult elő Zeneakadémiát végzett karmester, tűzoltózenész se vitte soha az ezredességig, Balázs Árpád az egyik gyulai tűzoltó-ze­nekari találkozón még abban is kételkedett, hogy valaha alezredes lenne Önből... — Az elődöm alezredesi rend­fokozatot kapott. — Szorult helyzetükben miért éppen Önre gondoltak a kolozsvá­riak? — A nyolcvanas évek civil szerveződéseinek satjadásakor ta­láltam ki Budakeszin az Erkel-ün­nepségeket. Erre az alkalomra ke­restem anyagot. Emlékeztem arra, hogy 1885. március 14-én sikerrel mutatták be az István királyt. Tud­tam azt is, hogy a millennium évé­nek egyik zenei sikere volt felújítá­sa. Az opera egyetlen, kézírásos kottaanyagát és az előadások do­kumentációit sikerült megtalál­nom. Utoljára 1930-ban került színre néhány részlete a Szent Ist- ván-ünnepségeken. Az Operaház kottatárában bukkantam egy hal­vány nyomra, mely a Széchényi Mossóczy Vilmos már a jövőbe tekint könyvtárba vezetett. A nyolcvanas évek elején, az Operaház felújítása alkalmával bebálázták a kottatár anyagát, s átvitték a könyvtárba. Azt mesélték, hogy volt olyan te­herautó, mely nem a könyvtárnál állt meg, hanem a MEH-telep előtt... A másfél mázsás bálákat keresgélésemig nem bontották szét. Öntevékenyen viszont nem engedtek válogatni, ezért — pár ezressel nyomatékosítva óhajomat —megkértem az egyik segédmun­kásukat, bányássza elő a kottát. Mikrofilmet készíttettem az anyagról, ez alapján az ünnepsé­gen, majd az első gyulai tűzoltó- zenekari találkozón már előadhattunk néhány részletet. Az István királyt 1993-ban—fölösle­gesen —átdolgozták. A kolozsvá­riak mostani előadásában viszont minden az eredeti elképzelés sze­rint hangzott el, csupán valame­lyest megrövidítették a darabot. Ők tavaly decemberben kerestek meg, hallották a históriámat. Azóta na­gyon szívélyes viszony alakult ki köztünk. Láttam az opera kolozs­vári bemutatóját. Amikorfelkértek a gyulai előadásokra, mindössze négy napot próbálhattunk Kolozsvárott. A gyulai szabadtéri bemutató ritkán látható nagy siker volt. Talán 15-ször tapsolták „függöny elé” a siker kovácsait. Nem kétséges: bölcs dolog volt a darab felújítása, telitalálat a gyulai várszínháziak ráérzése is aprodukció „megvásár­lásának” szükségességére. A zajos ünneplés azonban többszörösen is Mossóczy Vilmos fejére tette a ko­ronát: az „atyai” érdemek mellett meg kell említenünk, hogy a ko­lozsvári és a kurta gyulai próbalehetőségek alatt az új diri­gens bizony egy kicsit a saját képé­re gyúrta a darabot, az előadást. S amit dirigálásával nyújtott... Sze­rencsére nem kell elmesélnünk, mert sokan láthatták: a második előadás estéjén ment a tévében a labdarúgó Európa-bajnokság né­met-angol elődöntője. Hát aztán? Telt házat vonzott az előadás, melynek résztvevői erre fergeteges produkcióval hálálták meg a kö­zönség érdeklődését. Ők meg ová­cióval a teljesítményt... Mossóczy Vilmos itthon egy- egy templomi koncerten lép fel mostanában, időnként eljut kül­földre is. Közben kutat, ír, zenét rekonstruál. A tűzoltózenekartól elkerülve megtalálta helyét az amúgy borzasztóan leszűkült ma­gyar zenei életben. — Már majdnem megállapod­tunk a kolozsváriakkal: Erkel életművéből feltárásra vár még két opera, s talán nem mindenki tudja, hogy a nagy zeneköltő a Nemzeti Színházban játszott népszínművek egyikéhez-másikához is írt zenét. Ezek bemutatása óriási meglepe­tést váltana ki. Nem értékítéletként említem: a magyar nóta szintjén íródtak e kis művek. Gedeon Jó­zsef, a Gyulai Várszínház igazga­tója is megkérdezte búcsúzáskor a kolozsváriakat: mit csináljunk jövőre közösen? Valamit még el kell monda­nunk erről a gyulai vendég­fellépésről: az Erkel-szobomál hangra pontosan úgy játszották el a Himnuszt, ahogy Elkel megál­modta. S mert ő belekomponált egy harangot is, Mossóczy Vilmos ezúttal sem alkudott meg (pedig, ha valaha elsajátította volna ennek mikéntjét, talán nyugodtabb az éle­te — igaz, talán szegényesebb is): ahol a kotta úgy rendelkezett, lélekrezdítően megkondult a bel­városi katolikus templom harang­ja... Kiss A. János A „Ki mit tud?”-tól New Yorkig Tónika a TOP 10-ben A hét végén rendezték meg a Várszínházban az V. Gyulai Vár Jazz Fesztivált. Olyan vi­lághírű zenészek léptek szín­padra, mint Pege Aladár, Kőszegi Imre vagy Lakatos An­tal, akit a színfalak mögött csak Tónika néven szólítanak. Tónika a fiatal generáció egyik legnagyobb tehetsége, virtuóz technikájú és invenció- jú szaxofonos. Az 1977-es Ki mit tud? felfedezettje, ahol az akkor már közismert Kisrákfogó együttessel lépett fel. Pár évvel később Pege Ala­dár szárnyai alá került, s ekkor már a ’70-es évek ígéretes sza­xofonszólistáját látták benne. 1981 óta él Németországban, ahol a Frankfurti Rádió Big Bandjének szaxofonszólistája. Lemezfelvételein, koncertjein a legnagyobb világsztárokkal dolgozik együtt. Az USA-ban utóbb felvett két jazzlemeze be­került az amerikai jazzrádiók lejátszási listájának TOP 10- jébe, amit akusztikus jazz kate­góriában magyar jazz-zenész előtte eddig még nem ért el. Röviddel fellépése előtt jelen­legi munkáiról és lemezeiről beszélgettünk. — Idén tavasszal megjelent egy nagyon érdekes hangzásvi- lágú lemeze, melyen a leghíre­sebb holland szaxofonossal, Dick de Gráffal játszik. Hogyan jutott eszébe, hogy egy lemezen két tenorszaxofon szólaljon meg egyszerre? — Egy évvel ezelőtt talál­koztunk New Yorkban, és ak­kor fordult meg a fejünkben, hogy készíthetnénk együtt egy lemezt. Három zenész volt még segítségünkre a felvételek so­rán, amelyeket egy holland le­mezcégnél készítettünk el: Billy Hart dobos, Santi Debriano bőgős és Jasper Vant Hof zongorista.-—A Dick de Gráffal készített Tenor Battle című lemez után egy hónappal megjelent a Live is Budapest, s a változatosság kedvéért a napokban ismét megjelent egy lemez, amelyen Christof Sängert, német zongo­ristát kíséri. — Igen, ez a lemez májusban került a boltokba. A felvétele­ket amerikai zenészekkel — Joanne Brackeen, Cecil Lakatos Antal, a fesztivál ab­szolútsztárja FOTÓ: SUCH TAMÁS McBee, A1 Foster — a Petőfi Csarnokban vettük fel. A na­pokban megjelent lemez pedig valóban nem a saját lemezem, mert csak kísérő voltam. Christof Sängerrel egy lemez- társaságon keresztül ismerked­tem meg, s valójában ez a társa­ság kért fel arra, hogy játszak a lemezén. Én nagyon szívesen elfogadtam a meghívást, hiszen George Mraaz és A1 Foster ba­rátaimmal zenélhettem együtt. —A közeljövőben New York­ba készül. Várja valami konkrét munka, szerződés Amerikában és idehaza? — New Yorkban Randy Brecker trombitás szólóleme­zének, itthon pedig Pege Aladár Hungarien Jazz Work Shop Nr. 3. készülő lemezének felvételé­re kaptam meghívást, amiket el is fogadtam, s nagyon készülök rájuk. — Ön rengeteget játszik stú­diókban, fedett koncerttermek­ben. Ma este azonban szabadté- renfog fellépni. Nem zavarja ez a helyszín? — Nem. Sőt, örülök neki, mert ez a vár tökéletesen alkal­mas ennek a műfajnak a befoga­dására. Az akusztikája is kitűnő. Valójában nem is be­szélhetünk szabadtérről, mert körben ott állnak a falak, amik sok védettséget biztosítanak. Örülök, hogy itt játszhatok ma este, s ha máskor is meghívnak, szívesen visszajövök. Tusjak Marianna Trióból kvartett Meghívás Hannoverbe — Kornél nélkül sehova! A péntek esti jazzfesztiválon az első zenekar a helybéli Grafika trió volt, akik vendégzenészük­kel, a kitűnő vajdasági jazzgitá- ros Kurina Kornéllal léptek színpadra. A trio helybéli jazzkedvelő fi­atalokból alakult egy évvel ezelőtt. A zenekar tagjai, Pfeff Márton (basszusgitár), Szabó Zoltán (zongora) és Köles Márk (dob) más együttesekben már be­bizonyították zenei felkészültsé­güket. Péntek este a „hangulat­csináló” zenekar elégedetten lép­hetett le a színpadról műsoruk végén. Előadásuk után Pfeff Mártonnal beszélgettünk. — Több sikeres hazai bemu­tatkozás után meghívást kapta­tok a lyoni és a hannoveri jazz- fesztiválra. A trio vagy a kvartett utazik? — Sajnos a lyoni felvételekről lekéstünk, de Hannoverbe na­gyon készülünk, s ha valóban ki­jutunk, akkor a kvartett utazik. Kurina Kornél és Pfeff Márton, a két ígéretes, fiataljazzgitáros FOTÓ: SUCH TAMÁS Most, hogy megismertük Kor­nélt, nagyon szeretnénk, ha ve­lünk tartana. Valójában ő már régóta játssza ezt a fajta jazzt, mi még csak most kóstolgatjuk, de azt hiszem, hogy jól érzi magát velünk, úgyhogy a későbbiekben nagyon számítunk rá. — Repertoárotokon még többnyire klasszikusok szere­pelnek. Továbbra is a nagy ked­vencek szerzeményeit kívánjá­tok feldolgozni vagy készültök saját szamokkal is? — Úgy érzem, egy darabig még a nagy kedvencek, Herbie Hancock, Miles Davis és Wayne Shorter számait dolgoz­zuk fel, de természetesen, mint ahogy már Gyulán is hallható volt, készülnek a saját szerze­ményeink is, amelyeket rend­szeresen szeretnénk bemutatni. — Gondoltatok esetleg le­mezfelvételre, vagy van valami­lyen konkrét tervetek a közeljövőre? . — A lemezfelvételhez még nagyon fiatal a zenekar. Ahhoz, hogy a felvételeket elkészíthes­sük, jobban össze kellene ér­nünk, nagyon sokat kell még együtt zenélnünk, s mint ahogy már említettem, mi még csak nem régen kezdtünk ezzel a mű- fajjal komolyabban foglalkoz­ni. A távlati tervünk az, hogy minél többet tudjunk játszani Kornéllal, legyen egy komplett műsorunk, s mire idáig elju­tunk, már jöhet a lemez is. T. M. perfekt Kiugróan jónak lenni a pénzügyek világában nem könnyű dolog, mert a tökéletes megoldások csak tökéletes tudással érhetők el, ezért a PERFEKT Pénzügyi Szakoktató és Kiadó Részvénytársaság az 1996/97- es tanévre is meghirdeti államilag elismert szakképesítést nyújtó kurzusait. Ajánlata:- oktatás felsőfokú szakképesítést nyújtó kurzusok: számviteli ügyintéző pénzügyi ügyintéző mérlegképes könyvelő pénzügyi tanácsadó adótanácsadó okleveles könyvvizsgáló kisvállalkozások gazdasági ügyintézője középfokú szakképesítést nyújtó kurzusok:- tankönyvellátás A PERFEKT - hallgatóinak - tankönyvei árából kedvezményt ad.- vizsgáztatás A PERFEKT - a PM engedélyének birtokában - maga szervezi a vizsgáztatást. A tanfolyami, levelező, intenzív és közvetlen szakvizsgára felkészítő kurzusainkat eltérő óraszámmal és tandíjjal szervezzük. Kirendeltségeink megtalálhatóak a megyeszékhelye­ken és a fővárosban. Hívja ügyfélszolgálatunkat és kérje ingyenes tájékoztatónkat! Telefon: (66) 323-649 5600 Békéscsaba, József A. u. 2-4. PERFEKT... JÓ TUDNI

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom