Békés Megyei Hírlap, 1996. július (51. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-20-21 / 169. szám
Vésztő-Mágor kitárja kapuit Vésztő-Mágor ünnepelni készül. A millecentenárium alkalmából a történelmi emlékhelyen kihelyezett megyegyűlést tartanak augusztus 31 -én. A jeles naphoz közeledve mostani összeállításunk a kezdeti időket is felidéző történelmi visszatekintést ad vidékünk fejlődéséről, és ismerteti a virágzást, viharokat egyaránt megért Csőit monostor históriáját. (11. oldaí) Munkácsy nyomában, Colpachban Várkonyi János mély érzelmi töltésű, romantikus képei nagy sikert arattak nemrégiben Luxemburgban. Európa állítólag leggazdagabb államának azonos nevű fővárosa közelében, Mondorf Les Bains-ban június 21-től 26-áig mutatta be munkáit és ott töltött egy hetet a békéscsabai festőművész. (8. oldal) Christopher William Long 1938- ban született. Egyetemi tanulmányait a Balliol College- ban, Oxfordban végezte 1958-tól 1962-ig, a Münsteri Egyetemen orientalisztikát tanult 1963-ig. Azóta Szaúd-Arábiában, Venezuelában, Magyarországon, Szíriában, Egyiptomban és Svájcban teljesített külügyi szolgálatot. 1992-ig berni, ’95-ig kairói nagykövet volt, 1995-tól Nagy-Britannia és Eszak-Irország Egyesült Királysága budapesti rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. 1972 óta nős, felesége Patricia Stanbridge. Long úr egy leány és két fiú édesapja. A brit diplomata magyarországi küldetése óta másodszor látogatott Békéscsabára, megtekintette a Lonach Highland Society skót dudás együttes múlt hét szerdai felvonulását és koncertjét, majd résztvett a zenészek tiszteletére az Agrimiil Rt. által a Fiume Szállóban rendezett fogadáson. A mozgalmas nap utáni estén adott interjút lapunknak. — Nagykövet Úr! Először is arról kér„Mister Nagykövet” dezném, mi egy brit diplomata küldetésének lényege a mai Magyarországon? — Bocsásson meg, mielőtt válaszolnék, mondja meg, angolul vagy magyarul beszéljek? — Önről köztudott, hogy kiválóan beszéli a külföldieknek nagyon nehéz anyanyelvűnket, tavalyi békéscsabai látogatásakor erről én is meggyőződhettem. Most mégis azt kérném, maradjunk az angolnál! — Rendben van. Nos, mint brit nagykövetnek az a dolgom, hogy minden tőlem telhetőt elkövessek annak érdekében, hogy Nagy-Britanniának minél több barátja legyen itt, Magyar- országon. Arra törekszem, hogy segítsek sok-sok barátság és együttműködés létrehozásában, hogy egyre szorosabb szálak fűzzék össze országainkat. Feladatom az is, hogy tájékoztassam a hazámat a magyarországi történésekről, fejleményekről, hogy támogassam a magyar törekvéseket az Észak-Atlanti Szövetség irányába. Az országok közötti együttműködésnek mindig fontos területe a kultúra és a kereskedelem. A kulturális együttműködés szép példája az, ami itt ma történt és történik: a Lonach Highland Society skót dudás együttes békéscsabai és további hat magyar városban szervezett turnéjával az Önök millecentenáriumi ünnepségeihez kíván méltóképp hozzájárulni.-—Milyen szerep jut a nemzetközi kapcsolatokban, a különböző nemzetek közeledésében a kulturális eseményeknek? — Úgy gondolom, két nép az emberi, baráti kapcsolatoknak köszönhetően mindig is közel áll egymáshoz, és ehhez nem szükséges feltétlenül, hogy a kormányaik együttműködjenek. Nagyszerű kapcsolatok azok, amikor barátok, ismerősök, turisták ellátogatnak külföldi országokba, beszélgetnek, megismerkednek egymás szokásaival, életmódjával és kultúrájával, jól érzik magukat együtt. Ma már számos lehetőség és szép példa van erre a legutóbbi idők európai gyakorlatában. —Kevés olyan ország van a nagyvilágban, ahol ennyire jellemző lenne a főváros és a vidék közötti különbség — sőt, sok szempontból ellentét —, mint Magyarországon. Mint külföldi diplomata, aki nem először jár Békéscsabán, hogyan vélekedik erről a tényről? — Véleményem szerint nagyon fontos, hogy a külföldi külképviseletek munkatársai ne csak a fővárosban tartózkodjanak, hanem megismerkedjenek a vidék életével is. A vidéki Magyarország felfedezése nélkül nem is lehet reális képet alkotni az országról. Ráadásul állítom, hogy igazán megéri utazgatni, hiszen a kisvárosokban, a falvakban élő emberek általában barátságosabbak, nyitottabbak, vidéken a levegő tisztább, a rét zöldebb, oly sok a szép táj, amit látni kell. — Örömmel tapasztaljuk, hogy nem először jár nálunk... — Most második alkalommal jöttem Békéscsabára, tavaly már voltam itt. S őszintén mondom, figyelemmel kísérem a vidékre különösen jellemző gondokat, tisztában vagyok a térséget, ezt a várost is sújtó szociális nehézségekkel, a jelentős mértékű munkanélküliség következményeivel. Mégis azt kell mondanom, hogy ez a város sokat változott, fejlődött, szépült legutóbbi látogatásom óta. Itt, Békéscsabán szembetűnő a fejlődés. — Elárulná, minek köszönhető a megkülönböztetett figyelem, amellyel kitünteti városunkat? — Mai jövetelem oka, hogy itt vendégszerepeit a Lonach Highland Society skót dudás és felvonuló csoport, akik — remélem, megbocsátják nekem, amit most mondok! — a gazdag brit kultúrából hoztak egy kis ízelítőt a magyar közönségnek. S erre a nagy napra meghívást kaptam Bemard Schreier úrtól, aki a békéscsabai székhelyű Agrimiil Rt. tulajdonosa, egyben a Danubia Hotellánc elnöke, brit állampolgár és a skót együttes egész magyar- országi turnéjának egyik fő szponzora. Valószínűleg nem ámlok el titkot, ha elmondom, hogy Mr. Schreier, mint brit befektető nagyon sokat tesz a térség és ezenbelül természetesen Békéscsaba fejlesztéséért. Tavaly pedig azért jöttem ide nagy örömmel, hogy részt vegyek az erzsébethelyi Jézus Szíve Templom harangszentelésén. A brit kormány ugyanis rendkívül fontos gesztusnak tartotta, hogy hozzájáruljon a harang elkészítéséhez, a gyönyörű új templom befejezéséhez, mivel — mint tudja—a régi sajnálatos módon elpusztult a második világháborús bombázás következtében. — A kelet-európai államoknak, így Magyarországnak is jelenleg egyik legfontosabb törekvése, hogy teljes tagként bekerüljön az Európai Közösségbe. Hogyan értékeli ezt az igyekezetei? Időszerűnek tartja-e a felvételt,felnőtt-e eléggé Magyarország a kívánt szintre? Tizenegy, magyarországi befektetésekben érdekelt brit cég támogatta a skót dudások turnéját, békéscsabai, kecskeméti, győri, gyöngyösi, kerekegyházi, mátrafüredi és budapesti vendégszereplését. A Lonach Highland Society felvonulása és koncertje látványos és emlékezetes eseményt jelentett Békéscsabán. Képünkön Christopher Long brit nagykövet (jobbról) a dudások vezetőjével (balról) és Pap János polgármesterrel beszélget FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER — Úgy gondolom, az Önök országa a legjobb úton halad affelé, hogy a lehető legrövidebb időn belül teljes tagja lehessen az Európai Uniónak. A lehető legrövidebb idő alatt azt értem, hogy Magyarország tulajdonképpen számos meghatározó szempontból már most készen áll a felvételre, de bizonyos területeken még akadnak teendők. Mindezzel szerintem teljes mértékben tisztában van a magyar kormány, és véleményem szerint az elkövetkező két éven belül teljesíti az elvárásokat. — Mely területek azok konkrétan, ahol ,,még akadnak teendők” ? — Az üzlet, a kereskedelem, a bankszféra, a külföldi befektetések, a mezőgazdaság és az élelmiszeripari termelés, a beruházások és a környezetvédelem megfelelő, az európai színvonalhoz illeszkedő szabályozását említhetném elsősorban. Ezek azok a területek, ahol még a legtöbbet kell tenni annak érdekében, hogy Magyarország az Európai Közösség teljes tagságát megkaphassa. En egészen biztos vagyok abban, hogy ezek a feltételek teljesíthetők, a szakemberek dolgoznak rajta, bizonyos jogi, közigazgatási egyensúly megteremtése, némi adminisztrációs korrekció is szükséges, de főleg a technikai területek azok, ahol Magyarországnak tökéletesíteni kell a meglévő körülményeken. Mint mondtam, mindez két éven belül elvégezhető. A felvétel előkészítésén munkálkodni kell, maga a felvételi procedúra is igénybe vesz egy-két évet, és — talán még hamarabb is, de — 1998-ban, az új évezred küszöbén Magyarország már minden bizonnyal az Európai Közösség teljes tagja lehet. — Nagykövet Úr! Köszönöm a beszélgetést. Niedzielsky Katalin
