Békés Megyei Hírlap, 1996. július (51. évfolyam, 152-178. szám)

1996-07-20-21 / 169. szám

1996. július 20-21., szombat-vasárnap «iss #BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP unkácsy Várkonyi János sikeres luxemburgi kiállítása nyomában, Colpachban Várkonyi János mély érzelmi töltésű, romantikus képei nagy sikert arattak nemrégiben Luxemburgban. Európa ál­lítólag leggazdagabb államának azonos nevű fővárosa közelében, Mondorf Les Bains-ban június 21-től 26-áig mutatta be munkáit és ott töltött egy hetet a békéscsabai festőművész. A meghívás előzménye az volt, hogy Guy Trommerúr tavaly itt járt Békéscsa­bán, találkozott Várkonyival, megtet­szettek a képei. Nagyvonalúan megszer­vezte és finanszírozta a mostani látoga­tást. A luxemburgi vendéglátó felfogása Filmjelenet (olaj, 80x50) szerint fontos, hogy „a kisországok kis­emberei megismerkedjenek egymással, összefogjanak, együttműködjenek”. Véleménye szerint az ilyen kapcsolatok hozzájárulhatnak ahhoz, hogy Magyar- ország minél előbb bekerüljön az Euró­pai Közösségbe. — Meghatóan szívélyes fogadtatás­ban részesültem Luxemburgban — mondta útjáról Várkonyi János. — Azt a lírai, meseszerű álomvilágot, ami a képeimet jellemzi, érdekesnek találta a közönség, mivel ott nagyjából kétféle gondolkodás, irányzat érvényesül: vagy az abszolút naturalisztikus, vagy az avantgarde ábrázolásmód jellemzi a képzőművészeti alkotásokat. Romanti­kus képeimet újszerűnek találták, a húsz festményt bemutató tárlat egy hét alatt sok látogatót vonzott. A galériá­ban, amely otthont adott a képeimnek, egyszerre két kiállítást rendeztek, egy fiatal francia avantgarde festő tárlatát is láthatta a közönség. A kiállítás helyszíne is festői, ro­mantikus, éppen a Várkonyi-képekhez illő. Néhány éve, egy nemzetközi szín­játszó találkozón volt szerencsém meg­csodálni a hangulatos üvegpalotát Bad Mondorf szívében, egy gyönyörű park kellős közepén, körbe fák, bokrok, virá­gok, tavak, szökőkutak. Az ünnepélyes megnyitón részt vett Kiss Tibor magyar nagykövet és a luxemburgi kulturális miniszter, Erna Hennicot-Schoepges. Beszédet mondott Jean-Pierre Sinner moseli kantonfőnök, aki a HC Berchem futballklubjának elnökeként a kiállítás mostani szervezőjével, Guy Sinner úr­ral közösen éppen 15 évvel ezelőtt vette fel a kapcsolatot Békéscsabával. A saar-i kézilabdacsapat később „került a képbe”. A német nyelvű Saarbrücker Zei­tung nagy terjedelmű cikkben számolt be Várkonyi János, „az új magyar festőiskola képviselőjének” mondorfi kiállításáról. „A megfestett álmok — a fény és a színek játékával — egy lenyűgöző mesevilágba csábítják el az embert” — írja a tudósító, majd bemu­tatja Várkonyi életútját, tanulmányait, szól Csontváry és Munkácsy hatásáról. Azt írja: „Egészen egyéni és összeté­veszthetetlen ez a stílus, álmokat és félelmeket érdekes, első pillantásra szokatlan fényeffektusokkal és tündéri alakokkal arra használ a festő, hogy a nézőt elvezesse saját mesevilágába. Várkonyi János mindig humanista meggyőződésből, a kisemberhez von­zódva, a hatalomtól elhatárolódva alko­tott, a társadalmi berendezkedéstől füg­getlen tudott maradni és hűséges erköl­csi mércéjéhez, ars poeticájához.” Külföldi útja során Várkonyi János felkereste a colpachi kastélyt, ahol a nagy előd, a példakép. Munkácsy Mi­hály élt luxemburgi feleségével a két világháború között. Colpach akkoriban igazi nemzetközi kulturális központ volt, ismert filozófusok, költők, írók, művészek találkozóhelye. Olyan em­bereké, akik abban az időben hiába fá­radoztak a franciák és a németek köze­ledése érdekében... Niedzielsky Katalin A film eredeti címe: Két zsémbes öreg ember, Jack Lemmon és Walther Matthau Még zöldebb a szomszéd nője Ha Lemmon és Matthau együtt, az a nyár filmje! Több közös sikerfilm után (Páratlan pá­ros, Szenzáció!, Sógorom, a zugügy­véd) újra együtt játszik a mozi két le­gendás sztárja, Jack Lemmon és Walter Matthau. Két öreg, folyton marakodó barátot (ellenséget?) alakítanak, társa­ságukban a szintén világhírű művésznő, Sophia Loren. Ennyi nagy név már önmagában garancia a jó szó­rakozásra. Ráadásul a történet is éppen aktuális, igazi nyári kikapcsolódást ígér. Arról mesél a film, hogy Minnesotába bekö­szöntött a nyár. Wabasha város horgászszenvedélyükről ismert lakói a folyó jegén felállított kunyhók helyett immár kenuikban lesik a kapást. A két mogorva, öreg szomszéd, John és Max között is felengedett a fagyos viszony, úgy tűnik, véget ért az évtizedek óta tartó háborúskodás, a versengés, hogy vajon ki tud több borsot tömi a másik orra alá. A frissen nősült John és felesé­ge, Ariel (Ann-Margaret) boldogsága teljes, de Max szenved az unalomtól, hiszen harcias ellenfél nélkül maradt. Ekkor érkezik a városba O... A néhai Chuck legendás horgászboltját egy elbűvölő nő, Maria Ragetti (Sophia Loren) veszi meg, és az a szentségtörő ötlete támad, hogy semmibe véve a hor­gászhagyományokat és a vidéki élet­módot, olasz éttermet rendez be. John és Max együtt akar fellépni a közös ellenség ellen, csakhogy Mariát nem abból a fából faragták, hogy meghátrál­na. Nem csak győz, még Max szívét is meghódítja. És ezzel nincs vége a bo­nyodalmak sorozatának... „Hogy mitől olyan tökéletes ez a két fickó?—kérdezi John Davis producer. — Attól, hogy Jack Lemmon és Walter Matthau keltette életre őket. Ez a két színész annyira jó, különösen együtt, hogy teljesen mindegy, agysebé­szekről, zsidó boltosokról, vagy wabashai horgászokról szól a film.” „Általában össze tudom szedni ma­gam és képes vagyok Walterrel dolgoz­ni — jegyzi meg Jack Lemmon. — Időnként azonban nem birok uralkodni magamon. Csak ránézek a gyűrött, vi­lágtérképhez hasonló ábrázatára, és rögtön kész vagyok! És ez az évek mú­lásával csak egyre rosszabb lesz...” Matthau másképp magyarázza a duó sikerét: ..Külsőre egyáltalán nem hason­lítunk. O alacsony és csúnya, én magas és jóképű vagyok. Komolyra fordítva a szót, mindig megkönnyíti a munkát, ha a partner a tehetsége mellett intelligens és megközelíthető is...” (n) Vers és zene a Kárpát-medencében A történelmi várfalak között megrendezett magyar lírafeszti­válok, az ötágú síp hagyomá­nyát követve, a magyar dráma, az opera, a tánc, az operett és a jazz után szombaton este a köl­tészet a főszereplő a Gyulai Vár­színházban. Balassi Bálint, Radnóti Mik­lós, Babits Mihály, Illyés Gyu­la, Reményik Sándor, Dsida Jenő, Tompa Mihály és sok más kortárs költő verseit tolmácsol­ják, a magyar irodalom leg­szebb alkotásaiból válogatnak a hazai és a határainkon túli előadóművészek és együtte­sek. Az egyetemes magyar vers- és énekkultúrából adnak ízelítőt a versmondók, az éne­kesek, a népdalok és a népbal­ladák előadói. A várszínpadon fellép Dinnyés József, a nagy- kanizsai Bedő Csaba, a moson­magyaróvári Kátai Zoltán, a marosvásárhelyi Kővirág együttes, a kolozsvári Sebesi Karen Attila, a brassói Márk Attila, az érsekújvári Kürthy Lajos, Berényi Margit, az udvardi Kor-Zár, az ungvári Credo együttes, a zentai Krnács Erika és a Zyntharew együttes. Művészeti vezető Dinnyés Jó­zsef zeneszerő, előadóművész. N. K. Kőtárból galéria Dunaföldvár olyasmire vállalko­zott, ami a mai nehéz gazdasági helyzetben szenzációnak számít, saját és pályázati pénzekből megépített egy 250 négyzetmé­ter alapterületű kiállítócsamo- kot, hogy ott a magyar népi ipar­művészetnek biztosítson méltó helyet a bemutatkozásra. A kez­deményezés azért is fontos, mert ez az első ilyen méretű, időszakos kiállításokat fogadó intézmény az országban. Néhány éve a Várkertben fel­épült egy kőtár, amelyben a Du­nából kiemelt római kori régé­szeti leleteket szándékoztak be­mutatni. Mire a kőtár elkészült, a szomszéd település elvitte a köveket. Nándori Klára építész segítségével átalakították a kiál­lítási csarnokot, amely a népi építészetet idézi formájában, belső kiképzésében. A Fafaragó Galéria a fafaragás művészei­nek és mestereinek, naiv szobrá­szainak és a népi kismestersé­gek művelőinek nyújt bemutat­kozási lehetőséget, mától várja a látogatókat három kiállítással. A fa művészei ’96 kiállításon az egész ország fafaragó művészei mutatkoznak be. A népművé­szeti körkép pályázatok díjnyer­tes alkotásaiból nyújt váloga­tást. A harmadik a Csepeli Ist­ván népi iparművész —, tőle származik a galéria ötlete — Dunaföldvár neves fafaragójá­nak gyűjteményes tárlata. (n) Pályázati felhívás velmiiagüzrm-vezetni munkakörre. ■ Az Öntözési Kutató Intézet termelési főosztályának részlegei 1996. augusztus 1-jétől közhasznú társasági formában fognak üzemelni. Ezzel egy időben összevo­násra kerül a hőközpont és a vetőmagüzem. A vetőmagüzem-vezető fő feladatai: • a vetőmagüzemi munkák (a különböző vetőmagvak szárítása, morzsolása, tisztítása, frakcionálása, csávázása, fémzárolása, tárolása, járműre rakása) szakmai irányítása • a munkavégzés feltételeinek a biztosítása • a tűz- és vagyonvédelem • a készletkezelés • a vállalási szerződések előkészítése • az egység eredményes gazdálkodása. Üzemvezetői feladatát dr. Vrbovszki Mihály főosztályvezető közvetlen irányításával látja el. Pályázhatnak azok a szakemberek, akik — szakirányú főiskolai vagy egyetemi végzettséggel, szakmai gyakorlattal, a vezetői feladatok ellátásához kellő rátermettséggel rendelkeznek. A pályázathoz mellékelni kell: — a pályázó szakmai életútját bemutató önéletrajzát — szakmai, vezetői elképzelésének rövid leírását — a szakképzettségét igazoló okiratok másolatát — a bérezéssel kapcsolatos elképzeléseit. A pályázatot dr. Lelkes János igazgató (OKI, 5540 Szarvas, Szabadság út 2.) címére írásban, 1996. július 26-áig kell benyújtani. A pályázattal kapcsolatban további felvilágosítást ad (a fenti címen, illetve a 312-088-as telefonon) dr. Vrbovszki Mihály főosztályvezető. Bérezés a vonatkozó jogszabályok keretein belül, megegyezéssel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom