Békés Megyei Hírlap, 1996. július (51. évfolyam, 152-178. szám)

1996-07-19 / 168. szám

12 Olimpiai melléklet 1996. július 19., péntek Medálhalmozók: TOP 10 arany ezüst bronz 1. Larisza Latinyina/SZU (1956—64., torna) 9 5 4 2. Paavo Nurmi/FIN (1920—28., atlétika) 9 3 0 3. Mark Spitz/USA (1968—72., úszás) 9 1 1 4. Szavao Kato/JPN (1968—76., torna) 8 ■ 3 1 5. Carl Lewis/USA (1984—, atlétika) 8 1 0 6. Ray Ewry/USA (1900—08., atlétika) 8 0 0 7. Nyikolaj Andrianov/SZU (1972—80., torna) 7 5 3 8. Borisz Sahlin/SZU (1956—64., torna) 7 4 2 9. Vera Caslavska/TCH (1960—68., torna) 7 4 0 10. Viktor Csukarin/SZU (1952—56., torna) 7 3 1 12. Gerevich Aladár/HUN (1932—60., vívás) 7 1 2 Kötelező az Adidas Tiltott a reklámfelirat A NOB végrehajtó bizottsága március elején tartott ülésén — amint arról Schmitt Páltól, a tes­tület alelnökétől értesültünk — bizalmas, de a sportolók számára komoly figyelmeztetésül szol­gáló határozatot hozott. Atlan­tában az ünnepélyes eredmény- hirdetések alkalmával köz­reműködő, az érmeseket köszön­tő NOB-tagok, illetve kísérőik számára kötelező egy ötkarikával díszített tiszta fehér garbóinget magukkal vinni. S ha a díjátadás előtt észrevennék, hogy az érmet nyert versenyzők egyike esetleg valamilyen, az engedélyezettnél nagyobb reklámfelirattal ellátott mezben készülne fellépni a győzelmi emelvényre, akkor közbe kell lépniök. A versenyzőt fel kell szólítani arra, hogy az öt karikával ellátott garbót vegye fel. A NOB ezzel az elővi­gyázatos intézkedéssel kívánja megakadályozni, hogy a korábbi olimpián történt esetek ismét­lődjenek, midőn nem egy spor­toló megszegte az előírásokat és a megengedettnél nagyobb rek­lámfeliratú szerelésben lépett a győzelmi emelvényre. Köztudott egyébként, hogy az olimpiai játékokon szereplő versenyzők általában 12 négy­zetcentiméter nagyságú reklám- feliratot viselhetnek mezükön, illetve sportruházatukon. Ettől az előírástól egyes sportágak képviselői eltérhetnek. így az at­léták és labdarúgók 20—20, az úszók 16, a teniszezők 13, a vi­torlások pedig 20 négyzetcenti­méter nagyságú reklámfeliratot viselhetnek versenyeiken, illet­ve léphetnek pályára. Az olim­piai faluban és az edzőpályákon is csak az előírásoknak meg­felelő szerelésben mutatkozhat­nak. Az olimpián szereplő magyar versenyzők és hivatalos kísérők számára továbbra is kötelező az Adidas szerelés viselése. Az olimpiai faluban és a versenypá­lyákon, valamint az edzések so­rán kizárólag az előírásokhoz al­kalmazkodó reklámfelirattal je­lenhetnek meg. Kivételt jelent­het, ha a versenyző vagy szak­vezető zárt láncú, csak Magyar- országon sugárzandó televíziós riportban nyilatkozik. Ez eset­ben lehetőség van arra, hogy a sportoló vagy szakvezető egyé­ni, illetve a sportági szakszövet­sége támogatójának reklámfel­iratát is viselje. Erre a képre nagyon büszke Babati Lajos: kézfogás Juan Antonio Samaranchcsal, aNemzetközi Olimpiai Bizottság elnökével. Balról dr. Schmitt Pál, a MOB elnöke Portré Babati Lajosról A MOB LELKE... ... így nevezte egyszer, egy tele­víziós műsorban Gyárfás Tamás és a „címzett”, Babati Lajos, a Magyar Olimpiai Bizottság tit­kára mindjárt rá is bólint, amikor említem: Mit szólna hozzá, ha ez lenne a címe a róla szóló írás­nak? Hozzáteszi, szimpatikus, mert sohasem érezte magát affé­le címekkel felruházott veze­tőnek, s ha már oly sok éve teszi a dolgát hangyamód, tényleg vállalhatja nyilvánosan is. Akik ismerik — tízezrek vagy talán százak is az országban a sport területéről vagy korábban „a mozgalomból”—Jól tudják, valóban ráillik a jelző. Ha erre a beszélgetésre mondjuk május vége után invitáljuk, egészen biztos, hogy sűrű elnézéskérés közepette szabadkozik és még az is lehet, hogy nemet mond. Egyszerűen prózai okokból: egyetlen szabad perce sem volt azóta, de igazából minden olim­piai ciklusban — szóval négy évig — ugyanazt csinálja, fárad­hatatlanul szervez, intézkedik, biztosítja a hátteret. Amely nél­kül nem lenne a helyén a dísz­pálma a Vígszínház színpadán az olimpiai eskü alkalmából, nem kapná meg időben minden protokol vendég (és a többi meg­hívott) egy-egy eseményre a bo­rítékot. No, való igaz, ő sem szü­letett szervező, jóllehet napja­inkban sem tagadja, hogy az egykori ifjúsági válogatott kézi­labdázóból, majd testnevelő ta­nári diplomát szerzett sportem­berből igazából az egykori ifjú­sági szervezetben — igen, a KISZ-ben — lett profi organizá- tor. A Pest megyeieknél töltött 15 évet, akkoriban úgy mond­ták, „sport- és honvédelmi felelős”. — Sokan rosszul értelmezik immár ezeket a fogalmakat, mert meggyőződésem, hogy akik a mi megmozdulásainkon részt vettek, eszük ágában sem volt különösebben politizálniuk. Szerették a közösséget, szeret­tek sportolni, együtt lenni, vala­mit csinálni... Tucatnyi Duna- túra, Donovaly-ba szervezett sí­túra, nógrádi gyalogtúra szer­vezőjeként állíthatom ezt, ehhez éppen eleget voltam a fiatalok között. Vállalom a múltamat és ha netán röstellni való, hogy mi nem cserkészek, hanem úttörők voltunk, ám legyen. Szerencsés persze mindent a maga történel­mi helyzetében nézni, még visszafelé is. És ha már a Békés Megyei Hírlap kérdez, ne feled­jem, szép négy évet dolgoztunk együtt a főszerkesztőjükkel. Aztán jött az országos sport­szervek felkérése, majd a „parkolópálya”, amikor a Ma­gyar Olimpiai Bizottság úgy­mond kiszorult a Stadion szálló­ba. Vagy nem is parkolópálya volt az, inkább erőgyűjtés az ak­kor még csak sejtett, de már közeledő igazi önállóságra. A többit már sokan ismerik. Az 1989-ben újjáalakult Magyar Olimpiai Bizottság mini stábja mind nagyobb tekintélyt vívott ki magának. Persze sok-sok munka árán. Marketing szemlé­letű tevékenység, az önállóság adta új lehetőségek maximális kihasználása buktatókkal, de in­kább a sikerhez vezető út remé­nyeivel. Akkoriban már régen barátomnak vallhattam Schmitt Pált, természetesen nem lepett meg, hogy együtt szeretné vinni velem a zászlót. Örömmel vál­laltam. —Az ünnepségek, a díszbe öltö- zés, a fogadások mind-mind csak a jéghegy kilátszó csúcsa. Nem mondom, ritka büszkeség, amikor az ember kezet foghat a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnökével, ha név szerint szólítja a világ első számú sporb’eze- tője, de ilyenkor sem feledem: alighanem annak köszönhetem, hogy a hétköznapokon is a spor­tért munkálkodom. Tavaly karácsonykor majd­nem minden eltörött. Csaknem szó szerint. Díszítette a fenyőfát és egyszer csak zutty, lezuhant a létráról. Tizennyolc csavart kel­lett elővenni a műtőben... — Napokig, hetekig úgy éreztem, ha mégis amputálni kell a lábam, nincs értelme to­vább élni...! De ahogy a mondás is serkenti az embert — a re­mény hal meg utoljára. Felépül­tem és készülhetek sokadik olim­piámra. Tudom, ez a kétszáz- egynéhány kiváló sportoló nem a magyar sport egésze. És alig­hanem nehéz időszak követke­zik, bajban az utánpótlás. Pon­tosabban: tehetségeknek soha­sem voltunk híján, de ma tízszer annyiba kerül kiaknázni a tálentumot, mint akár csak né­hány évvel ezelőtt. És a pénz még mindig nem minden. Mene­dzserek nélkül nem fog folyta­tódni a hagyományos sikersoro­zat, úgy értem, középszinten is kellenek a támogatók és a pénzt okosan forgatók, no persze a szakemberekkel együtt. Hogy mi lesz az olimpia után? Úgy tetszik, erről nem szí­vesen beszél Babati Lajos. Még nem döntött, de nem elképzelhe­tetlen, hogy másutt folytatja. Mint mondja, úgy érzi, tapaszta­latait hasznosítani tudná másutt is. Bárhogy is lesz, egyet azért picit fájlal. Gyermekei, Péter és Zsuzsa meglehetősen keveset látták édesapjukat... a munka, a hivatás többnyire fontosabb volt. De talán még lehet pótolni. Most persze olimpia, olimpia, olimpia. Amikor a napokban Atlantába érkezésükkor az első hír arról szólt, hogy kép­telenség telefonálni, berende­zettnek a szobák, mi másra gondolhattunk: a csapatiroda szervezési vezetője nem unat­kozik majd a következő hetek­ben. Ha azt kérdeznénk, ho­gyan bírja, valószínű csak la­zán legyintene és hozzátenné: , ,Miért ne bírnám ? ” ki első Békés megyei támogató Néhány nappal ezelőtt a Magyar Olimpiai Bizottság és a Békés­csabai Konzervgyár együttmű­ködési szerződést kötött, ame­lyet dr. Aján Tamás főtitkár és dr. Ancsin György vezérigazga­tó kézfogása szentesített. A szerződés értelmében a MOB egymillió forint kész­pénzt kapott, amelyet az olimpi­ai felkészülésre fordít. Dr. Aján Tamás szerint rendkívül jókor jött a konzervgyár segítsége, mert emelkednek az árak (repü­lőjegy, szállás stb.). Az új veze­tés deficittel vette át a Békéscsa­bai Konzervgyárat, de egy év alatt másfél milliárd forint nye­reséggel büszkélkedhet. Export­juk nyolcvan százalékát a keleti­ek, a fennmaradó részt a nyuga­tiak vásárolják meg. Szóba került, hogy a jövőben a cég a MOB arany fokozatú támo­gatója lesz, esetleg csatlakozik a Hajós Alfréd Klub tagjaihoz. Képünkön dr. Aján Tamás főtitkár (jobbról) és dr. Ancsin György, a Csabai Konzervgyár Rt. vezérigazgatója Hatalmas csapat, hatalmas remények, MEGVÁLTOZOTT KÖRÜLMÉNYEK Oroszország 1912 óta először képviselteti magát önálló küldöttséggel olimpián. A 409 sportolót számláló mostani delegáció óriási reményekkel utazott el Atlantába. A vezetők 30 aranyérmet várnak, ami me­rész, de nem megvalósíthatatlan célnak tű­nik. Az 1992-es barcelonai olimpia idején már nem létezett a Szovjetunió, de az egy­kori tagköztársaságok még'közös csapat­tal, Független Államok Közössége néven indultak. Az egyesített küldöttség 45 aranyérmet szerzett, s ezek közül 17-et orosz sportoló harcolt ki. Ehhez képest az elvárás hatalmas önbizalomról árulkodik, de a csapat összetételét nézve igazat lehet adni a derűlátó jóslatoknak. Az orosz csapatot számtalan világ- klasszis erősíti, akiktől nagyon jó szerep­lés várható. Az orosz atléták és úszók rég­óta a világ közvetlen élvonalába tartoznak, s ezért tőlük'öt-öt aranyérem megszerzését várják. Hasonló eséllyel indulnak a birkó­zók, ökölvívók, valamint a tornászok. Torony magas esélyesnek számít a kö­töttfogású birkózó, Alekszandr Karelin. A verhetetlennek tartott birkózó hosszú évek óta uralja súlycsoportját, s Atlantában csak óriási balszerencse (ember nem) foszthatja meg az újabb elsőségtől. Az úszók közül elsősorban a pillangózó Gyenyisz Pankratov és a hátúszó Vlagyimir Szelkov számíthat előkelő helyezésre. A legnagyobb csillag Alekszandr Popov. A kiváló sprinter sorsa jól mutatja az utóbbi évek politikai változá­sait. Az igaz, hogy a célok hasonlítanak a korábbi időszakban megszokottakra, de a körülmények mára teljesen megváltoztak. A Szovjetunió felbomlása alaposan megvál­toztatta a jól bevált sémákat. Korábban elképzelhetetlen volt, hogy va­lamelyik sportoló hazájától távol élve ké­szüljön az olimpiára. S most? Az úszók egyik legismertebb sztárja, Popov évek óta Ausztráliában él, s ott is gyakorol. Ez ered­ményein nem látszik meg, ugyanis hosszú ideje a rövid távok koronázatlan királyának számít. Ráadásul évtizedeken keresztül fel sem merült, hogy valamelyik sportolót egy világhírű sportszergyártó cég támogassa. Ez is alaposan megváltozott. Az egyik legesé­lyesebb atlétanőt, Irina Privalovát a Nike „pénzeli”, s a kapcsolat több, mint sikeres. Ma már a prémiumok nagyságáról is nyíltan beszélhetnek. Az atlantai aranyérem 50 ezer, az ezüst 20 ezer, míg a bronz 10 ezer dollárt ér. Akik az olimpiai LÁNGOT MEGGYŰJTOTTÁK 1936.: Fritz Schilgen, 1948.: John Mark, 1952.: Paavo Nurmi, 1956.: Ron Clarke, Hans Wikne (Stockholm), I960.: Giancarlo Peris, 1964.: Josinori Sakai, 1968.: Enriqueta Basilio, 1972.: Günter Zahn, 1976.: Stephane Prefontaine és Sandra Henderson, 1980.: Szergej Bjelov, 1984.: Rafer Johnson, 1988.: Csüng Szun Man, Kim Von Tak, Son Mi Csüng, 1992.: Antonio Revolio.

Next

/
Oldalképek
Tartalom