Békés Megyei Hírlap, 1996. július (51. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-19 / 168. szám
12 Olimpiai melléklet 1996. július 19., péntek Medálhalmozók: TOP 10 arany ezüst bronz 1. Larisza Latinyina/SZU (1956—64., torna) 9 5 4 2. Paavo Nurmi/FIN (1920—28., atlétika) 9 3 0 3. Mark Spitz/USA (1968—72., úszás) 9 1 1 4. Szavao Kato/JPN (1968—76., torna) 8 ■ 3 1 5. Carl Lewis/USA (1984—, atlétika) 8 1 0 6. Ray Ewry/USA (1900—08., atlétika) 8 0 0 7. Nyikolaj Andrianov/SZU (1972—80., torna) 7 5 3 8. Borisz Sahlin/SZU (1956—64., torna) 7 4 2 9. Vera Caslavska/TCH (1960—68., torna) 7 4 0 10. Viktor Csukarin/SZU (1952—56., torna) 7 3 1 12. Gerevich Aladár/HUN (1932—60., vívás) 7 1 2 Kötelező az Adidas Tiltott a reklámfelirat A NOB végrehajtó bizottsága március elején tartott ülésén — amint arról Schmitt Páltól, a testület alelnökétől értesültünk — bizalmas, de a sportolók számára komoly figyelmeztetésül szolgáló határozatot hozott. Atlantában az ünnepélyes eredmény- hirdetések alkalmával közreműködő, az érmeseket köszöntő NOB-tagok, illetve kísérőik számára kötelező egy ötkarikával díszített tiszta fehér garbóinget magukkal vinni. S ha a díjátadás előtt észrevennék, hogy az érmet nyert versenyzők egyike esetleg valamilyen, az engedélyezettnél nagyobb reklámfelirattal ellátott mezben készülne fellépni a győzelmi emelvényre, akkor közbe kell lépniök. A versenyzőt fel kell szólítani arra, hogy az öt karikával ellátott garbót vegye fel. A NOB ezzel az elővigyázatos intézkedéssel kívánja megakadályozni, hogy a korábbi olimpián történt esetek ismétlődjenek, midőn nem egy sportoló megszegte az előírásokat és a megengedettnél nagyobb reklámfeliratú szerelésben lépett a győzelmi emelvényre. Köztudott egyébként, hogy az olimpiai játékokon szereplő versenyzők általában 12 négyzetcentiméter nagyságú reklám- feliratot viselhetnek mezükön, illetve sportruházatukon. Ettől az előírástól egyes sportágak képviselői eltérhetnek. így az atléták és labdarúgók 20—20, az úszók 16, a teniszezők 13, a vitorlások pedig 20 négyzetcentiméter nagyságú reklámfeliratot viselhetnek versenyeiken, illetve léphetnek pályára. Az olimpiai faluban és az edzőpályákon is csak az előírásoknak megfelelő szerelésben mutatkozhatnak. Az olimpián szereplő magyar versenyzők és hivatalos kísérők számára továbbra is kötelező az Adidas szerelés viselése. Az olimpiai faluban és a versenypályákon, valamint az edzések során kizárólag az előírásokhoz alkalmazkodó reklámfelirattal jelenhetnek meg. Kivételt jelenthet, ha a versenyző vagy szakvezető zárt láncú, csak Magyar- országon sugárzandó televíziós riportban nyilatkozik. Ez esetben lehetőség van arra, hogy a sportoló vagy szakvezető egyéni, illetve a sportági szakszövetsége támogatójának reklámfeliratát is viselje. Erre a képre nagyon büszke Babati Lajos: kézfogás Juan Antonio Samaranchcsal, aNemzetközi Olimpiai Bizottság elnökével. Balról dr. Schmitt Pál, a MOB elnöke Portré Babati Lajosról A MOB LELKE... ... így nevezte egyszer, egy televíziós műsorban Gyárfás Tamás és a „címzett”, Babati Lajos, a Magyar Olimpiai Bizottság titkára mindjárt rá is bólint, amikor említem: Mit szólna hozzá, ha ez lenne a címe a róla szóló írásnak? Hozzáteszi, szimpatikus, mert sohasem érezte magát afféle címekkel felruházott vezetőnek, s ha már oly sok éve teszi a dolgát hangyamód, tényleg vállalhatja nyilvánosan is. Akik ismerik — tízezrek vagy talán százak is az országban a sport területéről vagy korábban „a mozgalomból”—Jól tudják, valóban ráillik a jelző. Ha erre a beszélgetésre mondjuk május vége után invitáljuk, egészen biztos, hogy sűrű elnézéskérés közepette szabadkozik és még az is lehet, hogy nemet mond. Egyszerűen prózai okokból: egyetlen szabad perce sem volt azóta, de igazából minden olimpiai ciklusban — szóval négy évig — ugyanazt csinálja, fáradhatatlanul szervez, intézkedik, biztosítja a hátteret. Amely nélkül nem lenne a helyén a díszpálma a Vígszínház színpadán az olimpiai eskü alkalmából, nem kapná meg időben minden protokol vendég (és a többi meghívott) egy-egy eseményre a borítékot. No, való igaz, ő sem született szervező, jóllehet napjainkban sem tagadja, hogy az egykori ifjúsági válogatott kézilabdázóból, majd testnevelő tanári diplomát szerzett sportemberből igazából az egykori ifjúsági szervezetben — igen, a KISZ-ben — lett profi organizá- tor. A Pest megyeieknél töltött 15 évet, akkoriban úgy mondták, „sport- és honvédelmi felelős”. — Sokan rosszul értelmezik immár ezeket a fogalmakat, mert meggyőződésem, hogy akik a mi megmozdulásainkon részt vettek, eszük ágában sem volt különösebben politizálniuk. Szerették a közösséget, szerettek sportolni, együtt lenni, valamit csinálni... Tucatnyi Duna- túra, Donovaly-ba szervezett sítúra, nógrádi gyalogtúra szervezőjeként állíthatom ezt, ehhez éppen eleget voltam a fiatalok között. Vállalom a múltamat és ha netán röstellni való, hogy mi nem cserkészek, hanem úttörők voltunk, ám legyen. Szerencsés persze mindent a maga történelmi helyzetében nézni, még visszafelé is. És ha már a Békés Megyei Hírlap kérdez, ne feledjem, szép négy évet dolgoztunk együtt a főszerkesztőjükkel. Aztán jött az országos sportszervek felkérése, majd a „parkolópálya”, amikor a Magyar Olimpiai Bizottság úgymond kiszorult a Stadion szállóba. Vagy nem is parkolópálya volt az, inkább erőgyűjtés az akkor még csak sejtett, de már közeledő igazi önállóságra. A többit már sokan ismerik. Az 1989-ben újjáalakult Magyar Olimpiai Bizottság mini stábja mind nagyobb tekintélyt vívott ki magának. Persze sok-sok munka árán. Marketing szemléletű tevékenység, az önállóság adta új lehetőségek maximális kihasználása buktatókkal, de inkább a sikerhez vezető út reményeivel. Akkoriban már régen barátomnak vallhattam Schmitt Pált, természetesen nem lepett meg, hogy együtt szeretné vinni velem a zászlót. Örömmel vállaltam. —Az ünnepségek, a díszbe öltö- zés, a fogadások mind-mind csak a jéghegy kilátszó csúcsa. Nem mondom, ritka büszkeség, amikor az ember kezet foghat a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnökével, ha név szerint szólítja a világ első számú sporb’eze- tője, de ilyenkor sem feledem: alighanem annak köszönhetem, hogy a hétköznapokon is a sportért munkálkodom. Tavaly karácsonykor majdnem minden eltörött. Csaknem szó szerint. Díszítette a fenyőfát és egyszer csak zutty, lezuhant a létráról. Tizennyolc csavart kellett elővenni a műtőben... — Napokig, hetekig úgy éreztem, ha mégis amputálni kell a lábam, nincs értelme tovább élni...! De ahogy a mondás is serkenti az embert — a remény hal meg utoljára. Felépültem és készülhetek sokadik olimpiámra. Tudom, ez a kétszáz- egynéhány kiváló sportoló nem a magyar sport egésze. És alighanem nehéz időszak következik, bajban az utánpótlás. Pontosabban: tehetségeknek sohasem voltunk híján, de ma tízszer annyiba kerül kiaknázni a tálentumot, mint akár csak néhány évvel ezelőtt. És a pénz még mindig nem minden. Menedzserek nélkül nem fog folytatódni a hagyományos sikersorozat, úgy értem, középszinten is kellenek a támogatók és a pénzt okosan forgatók, no persze a szakemberekkel együtt. Hogy mi lesz az olimpia után? Úgy tetszik, erről nem szívesen beszél Babati Lajos. Még nem döntött, de nem elképzelhetetlen, hogy másutt folytatja. Mint mondja, úgy érzi, tapasztalatait hasznosítani tudná másutt is. Bárhogy is lesz, egyet azért picit fájlal. Gyermekei, Péter és Zsuzsa meglehetősen keveset látták édesapjukat... a munka, a hivatás többnyire fontosabb volt. De talán még lehet pótolni. Most persze olimpia, olimpia, olimpia. Amikor a napokban Atlantába érkezésükkor az első hír arról szólt, hogy képtelenség telefonálni, berendezettnek a szobák, mi másra gondolhattunk: a csapatiroda szervezési vezetője nem unatkozik majd a következő hetekben. Ha azt kérdeznénk, hogyan bírja, valószínű csak lazán legyintene és hozzátenné: , ,Miért ne bírnám ? ” ki első Békés megyei támogató Néhány nappal ezelőtt a Magyar Olimpiai Bizottság és a Békéscsabai Konzervgyár együttműködési szerződést kötött, amelyet dr. Aján Tamás főtitkár és dr. Ancsin György vezérigazgató kézfogása szentesített. A szerződés értelmében a MOB egymillió forint készpénzt kapott, amelyet az olimpiai felkészülésre fordít. Dr. Aján Tamás szerint rendkívül jókor jött a konzervgyár segítsége, mert emelkednek az árak (repülőjegy, szállás stb.). Az új vezetés deficittel vette át a Békéscsabai Konzervgyárat, de egy év alatt másfél milliárd forint nyereséggel büszkélkedhet. Exportjuk nyolcvan százalékát a keletiek, a fennmaradó részt a nyugatiak vásárolják meg. Szóba került, hogy a jövőben a cég a MOB arany fokozatú támogatója lesz, esetleg csatlakozik a Hajós Alfréd Klub tagjaihoz. Képünkön dr. Aján Tamás főtitkár (jobbról) és dr. Ancsin György, a Csabai Konzervgyár Rt. vezérigazgatója Hatalmas csapat, hatalmas remények, MEGVÁLTOZOTT KÖRÜLMÉNYEK Oroszország 1912 óta először képviselteti magát önálló küldöttséggel olimpián. A 409 sportolót számláló mostani delegáció óriási reményekkel utazott el Atlantába. A vezetők 30 aranyérmet várnak, ami merész, de nem megvalósíthatatlan célnak tűnik. Az 1992-es barcelonai olimpia idején már nem létezett a Szovjetunió, de az egykori tagköztársaságok még'közös csapattal, Független Államok Közössége néven indultak. Az egyesített küldöttség 45 aranyérmet szerzett, s ezek közül 17-et orosz sportoló harcolt ki. Ehhez képest az elvárás hatalmas önbizalomról árulkodik, de a csapat összetételét nézve igazat lehet adni a derűlátó jóslatoknak. Az orosz csapatot számtalan világ- klasszis erősíti, akiktől nagyon jó szereplés várható. Az orosz atléták és úszók régóta a világ közvetlen élvonalába tartoznak, s ezért tőlük'öt-öt aranyérem megszerzését várják. Hasonló eséllyel indulnak a birkózók, ökölvívók, valamint a tornászok. Torony magas esélyesnek számít a kötöttfogású birkózó, Alekszandr Karelin. A verhetetlennek tartott birkózó hosszú évek óta uralja súlycsoportját, s Atlantában csak óriási balszerencse (ember nem) foszthatja meg az újabb elsőségtől. Az úszók közül elsősorban a pillangózó Gyenyisz Pankratov és a hátúszó Vlagyimir Szelkov számíthat előkelő helyezésre. A legnagyobb csillag Alekszandr Popov. A kiváló sprinter sorsa jól mutatja az utóbbi évek politikai változásait. Az igaz, hogy a célok hasonlítanak a korábbi időszakban megszokottakra, de a körülmények mára teljesen megváltoztak. A Szovjetunió felbomlása alaposan megváltoztatta a jól bevált sémákat. Korábban elképzelhetetlen volt, hogy valamelyik sportoló hazájától távol élve készüljön az olimpiára. S most? Az úszók egyik legismertebb sztárja, Popov évek óta Ausztráliában él, s ott is gyakorol. Ez eredményein nem látszik meg, ugyanis hosszú ideje a rövid távok koronázatlan királyának számít. Ráadásul évtizedeken keresztül fel sem merült, hogy valamelyik sportolót egy világhírű sportszergyártó cég támogassa. Ez is alaposan megváltozott. Az egyik legesélyesebb atlétanőt, Irina Privalovát a Nike „pénzeli”, s a kapcsolat több, mint sikeres. Ma már a prémiumok nagyságáról is nyíltan beszélhetnek. Az atlantai aranyérem 50 ezer, az ezüst 20 ezer, míg a bronz 10 ezer dollárt ér. Akik az olimpiai LÁNGOT MEGGYŰJTOTTÁK 1936.: Fritz Schilgen, 1948.: John Mark, 1952.: Paavo Nurmi, 1956.: Ron Clarke, Hans Wikne (Stockholm), I960.: Giancarlo Peris, 1964.: Josinori Sakai, 1968.: Enriqueta Basilio, 1972.: Günter Zahn, 1976.: Stephane Prefontaine és Sandra Henderson, 1980.: Szergej Bjelov, 1984.: Rafer Johnson, 1988.: Csüng Szun Man, Kim Von Tak, Son Mi Csüng, 1992.: Antonio Revolio.
