Békés Megyei Hírlap, 1995. október (50. évfolyam, 231-255. szám)
1995-10-21-23 / 248. szám
1995. október 21-23., szombat-hétfő' JMMSSS ! BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP É Az évszázados kastélyparkban semmi sem változott JVL unkácsy-ünnepély Luxemburgban Részlet a Golgotából, amelyhez az égtanulmány Colpachon készült Ünneplőkkel népesült be a luxemburgi Colpach október 7-én: Munkácsy Mihály-emlék- táblát avattak a vöröskeresztes (egykor de Marches) kastély falán. A házigazda az Emile Mayrisch Alapítvány, illetve Eli város polgármesteri hivatala volt. Emlékezést Demszky Gábor, Budapest főpolgármestere tartott, aki Munkácsy és Luxemburg, hazánk és a Nagy- hercegség kapcsolatát méltatta, s természetesen emlékeztetett a ház egyik nagy vendégére, Liszt Ferencre is, akinek már két éve áll az emléktáblája a kastély falán. Emlékbeszéde után leleplezte a magyar—francia nyelvű emléktáblát Luxemburg város fiatal polgármester asszonyával, Lydie Wurth-Polferrel együtt. Mint Végvári Lajos könyvéből megtudjuk, Munkácsy 1870 karácsonyán ismerkedett meg Edouard de Marches báróval és feleségével egy düsseldorfi vacsorán. Kiderült, hogy a báró magyarbarát, járt nálunk 1867-ben, Munkácsy Siraloniház-át pedig a párizsi Salon-ból ismeri. Ettől kezdve sokat találkoztak Colpachon, majd Párizsban is, ahol segítették a fiatal festő beilleszkedését. 1872-ben portré készült a báróról és a feleségéről, Cecile Papierről. Amikor a báró 1873-ban meghalt, Munkácsy úgy döntött, hogy feleségül kéri a kedves, vidám és energikus Cecile Papiért. A gyászév letelte után, 1874. augusztus 5-én kötöttek házasságot Colpachon, a kastélykápolnában. Ezt követően Cecile az egész nyarat, Munkácsy pár hetet e kastélyban töltött. Itt fogadták francia és magyar barátaikat, Haynald Lajos érseket, Liszt Ferencet, aki egyik utolsó koncertjét a luxemburgi városházán adta 1886-ban. Míg Cecile-ről 1875-ben készült két arckép, Haynaldról 1884-ben, Liszt Ferencről 1886-ban. A colpachi nyugodt napok érlelték meg ezeket a nagyvonalú, kitűnően jellemzett arcmásokat. Munkácsy gyakran festett itt életképeket és tájképeket. Ezek közül a Colpachi tanító, A várúrnő születésnapja, aLegelésző csorda, aHazafelé a legismertebb. A ’80-as évek végétől Munkácsy sokat betegeskedett. Az Ecce Homo befejezése után többet nem nyúlt ecsethez. Gyógykezelése után, 1896—1897 fordulóján még Colpachon élt, de azt követően már a Bonn melletti En- deinchben gondozták. Itt, a Colpachhoz közeli német városban halt meg 1900. május 1 -jén. Budapesten, a Kerepesi úti temetőben nyugszik, ahol 1911 -ben helyezték el Teles Ede Múzsa szobrát. Ennek avatásán még Cecile jelen volt. Mint életében, ekkor is kimutatta szere- tetét férje szülőhazája iránt: a budapesti és békéscsabai múzeumnak egész sor festményt és ereklyét ajándékozott. Közben csendesen élt Colpachon, majd ittishaltmeg 1915. március 3-án. A kastélyt 1917-ben Emile Nay- risch, a luxemburgi acélmágnás, az ARDEE elnöke vásárolta meg. Úgy rendelkezett, hogy halála után a Luxemburgi Vöröskereszt tulajdona legyen a kastély, mint az idősek otthona. Itt fogadott bennünket a kastély igazgatója, Didier úr október 6-án, hogy a két baráti társaság elhelyezze az emléktáblát a másnapi avatásra. Amíg a küldöttség tagjai dolgoztak, bejárhattam a parkot, több Munkácsy-festmény helyszínét. Az évszázados fákkal benépesített parkban szinte semmi nem változott, változhatott Munkácsy kora óta: a kis patak és tó partját kacsák, libák uralják, távolabb nagy barna tehenek legelnek, épp úgy, mint Munkácsy Tájkép legelő tehenekkel esti fényben, Hazatérés, Legelő nyáj és birkák című képein. A kastélyt Nayrisch átépíttette a századelőn. Ennek hátsó falán helyezték el a Liszt Ferenc-emléktábla alá a Munkácsy-emléktáblát. Vele szemben egy régi korpusz áll: ez a közel kétszáz éves, provinciális munka bizonyára összefüggésben áll Munkácsy Krisztus-képeivel, azok egyik ösztönzője lehetett. Még egy kedves élmény várt ránk a 40 (maximum negyven!) lelket számláló faluban. Megismerkedhettünk Pierre Rausch kocsmárossal, akinek nagyapja Munkácsy kocsisa volt. O vitte-hozta Árion és Colpach között a. vonattal érkező házaspárt és vendégeiket. Rausch készséggel megengedte, hogy másolat készüljön arról az archív fotóról, amely Munkácsyék személyzetét ábrázolja a kastély előtt. Két colpachi utunk miatt alig maradt időnk a fővárosra, Luxemburgra. Az általános városnézés mellett csak a Konviktus-kápolnába juthattunk el, ahol a Tékozló fiú című hármas képet láttuk. A luxemburgiak Munkácsy művének tartják ezt, de mi csak Temple jelzést láttunk a középső részen (Hans Temple Munkácsy tanítványa volt, az első Munkácsy-ösztöndíjas). 1996 szeptember—októberében nagy Munkácsy-kiállítás lesz a luxemburgi múzeumban. Reméljük, ez jó alkalom lesz Munkácsy művészetének széles körű megismertetésére és szakmai vitákra, előadásokra, főként a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből. Sz. Kürti Katalin Legkedveltebb témája az emberi test A Kulturális Kapcsolatok Egyesületének jóvoltából Gyopárosfürdőn alkotótábort szerveztek, ahová megyénk festői, grafikusai kaptak meghívást. A MÓL Rt. üdülője két hétig látta vendégül a művészeket, akik között egy fotóművészt is felfedeztünk. Újhelyi István (a rövid magánhangzó nem véletlen) a fővárosból érkezett a számára nem is olyan idegen vidékre. — Gyulán 1969-ben jártam először. Azóta rendszeres vendége vagyok az ottani nyári fotós alkotótáboroknak. A városban megalakítottuk a Székely Aladár Művésztelepet, ennek vagyok az ügyvezetője. Az idén emlékpályázatot is hirdetünk — mondja bemutatkozás helyett a fotós, aki szívügyének tekinti azt a felhalmozott értékes archív anyagot, ami egyelőre egy garázsban várja további sorsát. — Szeretnénk, ha a helyi önkormányzattal egyetértésben fotóművészeti gyűjteményt hozhatnánk létre abban a városban, ahol az ország egyetlen fényképészt ábrázoló köztéri szobra áll. Újhelyi István — aki aktfotóival aratja hazai és nemzetközi sikereit;— egyébként Orosházán is megtalálta a számára legmegfelelőbb témát: — Amikor idejöttem, még nem tudtam, mit fotózok a két hét alatt. Rájöttem az első néhány nap után, rengeteg téma van itt is. Megragadtak a lepusztult tanyák, az omladozó falakkal, a körbeszántott földekkel. Ezekből semmi nem marad -7- kivéve, ha a képek megőrzik a látványt. Ami itt készült, abból kiállítási anyagot állítok össze. És nem elképzelhetetlen, hogy jövőre újra találkozunk, hiszen az egyesületnek az a terve, hogy a fotóművészeket is meginvitálja Gyopárosfürdőre. Csete Ilona Újhelyi István aktképeivel aratja sikeréit itthon és külföldön káoszból rendet teremteni A művészet szabadabbá teszi az embert Bereznai Péter és Penyaska László festőművészek közös tárlata október 13-ától látható a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumban. A több, mint húsz éve Szentendrén élő Bereznai Péter diákéveit Békéscsabán töltötte. A kiállítás megnyitóján beszélgettünk. — Könyvek közt, nyomdász családban nőttem fel, korán lekötöttek a formák, a rajz. Szerencsémre Mokos .Józsi bácsi szárnyai alá kerültem, legfiatalabb tanítványaként. Szentendrén kezdettől bekapcsolódtam az ottani Vajda Lajos Stúdió munkájába, amely autodidakta művészek csoportja. Olyan világba csöppentem, ahol nyílt utat és segítséget kaptunk az idősebb nemzedéktől, Deim Páltól, Barcsay Jenőtől, Szántó Piroskától. — Munkáiban a formák egyre jel- képszerűbbek lettek, ősi szimbólumokra emlékeztetnek most bemutatott fekete képei is. — Hosszú ideje foglalkoztatnak a közép-amerikai indiánok totemjelei. Egyébként maga a jel, a jelkép Gubis Mihály barátom hatására jelent meg munkáimban. Kiállított képeim nem „gyászképek”, csupán a teljes színskála hiányát jelzik. Azért redukáltam le a színeket, hogy a három alapjelből (kör, háromszög, négyzet) építkező képeken a forma méginkább hasson, mint szellemi vetület. —Penyaska Lászlót, a Békéscsabán élő képzőművészt is gyerekkora óta vonzza a rajz... Penyaska László (balról) és Bereznai Péter a közös tárlat megnyitóján FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER — A pályán Gaburek Károly testilelki jóbarátom indított el, ő tanított a szakmai fogásokra. A művészethez viszont ki-ki maga kell, hogy eljusson. Én magam nem futkosok azért, hogy elismerjenek, mert elszalaszthatok egy értékes pillanatot. Izgat, hogy a vonalak kuszaságának értelmet adjak, a káoszból rendet csináljak. Festményeken és szobrokon kívül naplójellegű képeket is kiállítok. Gondolattöredékeimet írom át képpé, amelyek belső világomat illusztrálják. Vallom, hogy a művészet szabaddá teszi az embert, noha a lehetőségei korlátozottak. Kruzslitz Ilona Verasztó Antal versei: / Úgy érzem Az Igazság alagúton jár körülöttem. Csendben, néma madarak közt szótlanul. Zátonyra futott lábakkal állok a dörgő ég alatt mintha egy hanyag sebész bennem felejtette volna a semmit. Szemem napfogyatkozásánál látom rossz szeretet-munkás vagyok utálat a fizetésem. Őszelő Úgy jön az Ősz mintha először jönne elkésett nyári virágok homálylanak a ködben Vedlenek a fák ritkulnak a lombok pókszőtte ökörnyálba ütközik a homlok Keményfejű diók koppannak reggel — délben — este az alkonyi hűvös elől szavak bújnak a versbe
