Békés Megyei Hírlap, 1995. szeptember (50. évfolyam, 205-230. szám)
1995-09-23-24 / 224. szám
Bartók neve szimbólum Kaszás Géza a rutinos „főgonosz” Bartók Béla halálának 50. évfordulója alkalmából a társművészetek felvonultatásával, zenével és költészettel nagyszabású emlékestet rendeznek a Jókai Színház Vigadójában október elsején, a zene világnapján. Közreműködik Banner Zoltán és Farkas Pál, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola Leánykarát Jász Ildikó vezényli. (8. oldal) Gonoszságból jeles. Legalábbis ami a filmeket illeti. Mert a legtöbb szerepében: sötét, kiállhatatlan alak. Titkosrendőr. Besúgó. Kaszás Géza most egy amerikai filmben, Barry Zetlin rendezésében, A zónában játszott. Varázsát lezselézték, valós énjét a végsőkig eltüntették. (9. oldal) Vízkereszt vagy amit akartok Mezőhegyesen a Ménesbirtok Rt. — s minden jogelődje — olyan „szülője” volt az ott lakóknak, amely felnőttkorukban is köldökzsinórral kötötte magához az embereket. Nem célunk most ennek okát keresni, ám ha valaki manapság mégis el-elmetsz egy-egy ilyen szálat, tudnia kell, hogy elevenbe vág. Feljajdultak hát azok is, akiknek lakását lekötik a gazdaság vízvezetékrendszeréről. —Tavaly október végén a Ménesbirtok küldött egy levelet a vezérigazgató aláírásával, hogy november harmincadi- kával lekapcsolnak bennünket vízellátási rendszerükről — mondják az érintett mezőhegyesiek. — Felháborodtunk, s akkor még a polgármester, aki egyébként a Ménesbirtok igazgatótanácsának tagja, szintén azt mondta, hogy ez nem lehetséges. A vita miatt húzódott az ügy. Márciusban összehívtak bennünket. Víz nélkül persze nem maradnának, hiszen a Békés Megyei Vízművek Rt. átvállalta a szolgáltatást. Ahogy dr. Madarász Lajos, a Ménesbirtok jogtanácsosa mondja, az eredeti, rövid határidőt a Vízművek véleményére alapozták. Aztán kiderült, hogy hetek, hónapok sem elegendőek az átkötés műszaki megoldására. — A Vízművek és az önkormányzat vízminőség-javító és hálózatfejlesztő programot hajt végre a városban — mondja a jogtanácsos. — Ezzel a mi vizünket nem érdemes versenyeztetni. Ez a szolgáltatásunk amúgy is veszteséges, úgy döntöttünk, hogy az ómezőhegyesi lakások kivételével másnak nem juttatunk vizet, az érintett százhatvan, százhetven lakás fele műszaki okokból a rendszerünkön marad. Az ellátást a Vízművek átvállalta, mondván, hogy a lakások normál bekötéssel hálózatukhoz csatlakoztathatók. Kiderült, nem egészen így van. Az átadással egyben gondoskodtunk a lakosok ellátásáról is. A két vízvezetékszer több ponton összekapcsolódott, a lakások méretlenül, átalány ellenében kapták a vizet. A Vízművek tervezői négy hónapot kértek. Az átkötendő házak egy részét csak ge-. rinckiegészítő hurkok építésével lehet elérni. A költségekből igyekeztünk minél többet fedezni, de nem korlátlanok a lehetőségeink. A Vízműveknek üzleti érdeke lenne a beruházásban való részvétel, ám ők nem fektetnek be pénzt ebbe az ügybe. Ha csőtörést kell megszüntetniük a főmérő utáni szakaszon, azt is leszámlázzák majd a lakóknak. Ha a Ménesbirtok és a lakosság költségén elkészül a rendszer, a helyi önkormányzat kezébe kerül, amely apportként beviszi azt a Vízművekbe. A Ménesbirtok két-három milliót fordít az átkötések megoldására. A lakosságnak is fizetnie kell. Van lakás, ahol összességében százezres számlát tett ki a váltás, máshol — például a Táncsics utca környékén, ahol főként a Ménesbirtok nyugdíjasai, munka nélkül maradottjai élnek—egységesen és lakásonként 14 — más hírek szerint 15 — ezret. S ők ásták (a legidősebbek pénzért kiásatták) a vezeték árkát is. Pedig a Vízművek tervezője ugyancsak elismerte: egy- egy lakás bekötése nem haladja meg a hat-hét ezer forintot, hiszen 1-2 méteres csőszakasszal megoldható. A tavasszal abban maradtak egy megbeszélésen: a lakók terhe ennyi lesz. Ám a Vízművek a napokban mindenkinek 15 ezer forintos befizetésre küldött felszólítást. Azt mondják az érintett mezőhegyesiek. hogy valaha, a gerincvezeték fektetésekor már letettek egy szép summát az önkormányzatnak közmű- fejlesztés címén. Spánielné dr. Molnár Katalin jegyző megnézette: a Táncsics és a Kozma utca lakói közül 1983-ban valóban sokan befizették a „vízműtársulati érdekeltségi hozzájárulást”. Név szerint kellene megállapítani, kit érint a dolog, s kit nem. (A Táncsics utcai házak a Ménesbirtok jogelődjének szolgálati lakásai voltak. Az akkori kedvező szabályok szerint a bennük lakók megvették azokat a hetvenes években, ám sokat kellett költeni rájuk: kocsisháznak épültek hajdanán, a parádésok lakhelye volt.) Méretlen vezetéken kapják a vizet, a gazdaság átalányt állapított meg lakásonként. A hivatalos álláspont szerint ezért bőven locsolták is a kertet e vízzel, a rendszer más pontjain meg nyomásesés következtében kiszáradtak a csapok. — Félő, hogy a fölöslegesnek látszó vezetékhurkok miatt pangó víz alakul ki a rendszerben, s azt kell fogyasztanunk — panaszolják az érintettek. — A lakásonkénti mérő mellett a Vízművek leágazásonként, azaz négy-hat lakásonként egy további ellenőrző műszert is beépíttet, ám nem az ő pénzéből. A Ménesbirtok vezetői úgy vélekednek, örüljünk annak, hogy olcsón megvehet- tük a lakásokat. Megmondtuk nekik: „Maguk idejönnek egy pár évre, megszedik magukat, aztán továbbállnak!” A vitában csak azt hajtogatták, hogy nem kell mindjárt a sajtóhoz szaladgálni. Itt csak dicsérni lehet a vezetést, akkor jöhet a tévé, a rádió, az újság, de csupán akkor. De mi elmondhatjuk a véleményünket: már nyugdíjasok vagyunk. Elismerik, hogy a ménes- birtoki víz a vége felé nem a legjobb minőségű volt. Ám eltöprengenek azon is, hogy valaha rendezett vízellátással vették meg a lakásokat. Egy tévéműsorra hivatkoznak, melyből az derült ki, hogy az addigi szolgáltatónak kell megoldani az ügyet, ha „kifarol” a szolgáltatásból. A Vízművek hozzájárult, hogy a Ménesbirtok végezze el a munkálatokat. Szóbeszéd tárgya a városban, hogy valójában mégsem ők a kivitelezők, hanem egyik dolgozójuk — mellesleg a helyi képviselő-testület tagja — kapta meg a munkát alvállalkozóként. — Kész ráfizetés nekem ez a munka — panaszolja Zsótér Mihály, aki főállásban a Ménesbirtok dolgozója, s vállalkozóként maga is alkalmazottakat foglalkoztat. — Valóban én kaptam meg a munkálatok jelentős részét. Képviselőségemnek ebben nincs szerepe. Arra mindig is kényes voltam, hogy semmi olyan előnyt ne fogadjak el, amely a Ménesbirtoktól, vagy az önkormányzattól származik. Erre allergiás vagyok. Röllig Pál, a Békés Megyei Vízművek Rt. orosházi üzemmérnökségének vezetője azt mondja, amennyiben a bekötések hossza 10 méter alatti vezeték- hosszt igényel. 14 ezer forint fizetendő be, amennyiben több 10 méternél, 15 ezer. Ezt a normát alkalmazzák mindenütt. Elismeri, hogy tervezőjük valóban 6-7 ezer forintban jelölte meg a költségeket lakásonként, de mint vélekedik, nem kellett volna ezt tennie. Úgy tudjuk, hogy a gyűjtővezeték árát is a Ménesbirtok állja, könnyíteni akarván a lakóknak. Röllig Pál szerint erre nincs módja a Ménesbirtoknak, annak árát is kiszámlázták a lakosságnak, azért is annyi, amennyi. Az átalánydíjas bekötési költségszámítást állítólag a megyei főjegyző egy határozata alapján végzik, melyet a többszintes házaknál alkalmaznak, ám a megoldást a Vízművek erre az esetre is kivetíthetőnek véli. Pangó víz nem lesz — szögezi le határozottan az üzemvezető, de ha mégis, összekötik a sugaras vezetékek végpontjait. Tátrai György a Ménesbirtok Rt. építési üzemének vezetője. Elmondta, hogy a csőfektetést, a bekötéseket a Vízművek végzi, s ezért a Ménesbirtok és a lakosság fizet neki. E munkálatok előkészítését vállalta a Ménesbirtok, ám építési üzemüknek nincs szabad kapacitása. Ezért Zsótér Mihály vállalkozó kapta a munkát. Nem hirdették meg, hanem kiválasztották őt, mivel olyan vállalkozót kerestek — mondta Tátrai György —, aki ismeri a körülményeket. Számításaik szerint ez a megoldás sem kerül többe, mintha a Ménesbirtok maga végezné el a feladatot. Tátrai György még hozzávetőleges pontossággal sem tudta megmondani, hogy milyen összegű munkára kapott megbízást Zsótér Mihály, több százezresnek mondják. Mi folyik itt? — kérdezik az elégedetlenkedő mezőhegyesiek. Új víz még nem, annyi biztos. Nem könnyű az élet ebben a mai világban, mindenki cipeli a maga keresztjét. Úgy látszik, vannak, akiknek vízkereszt jutott... K.A.J.
