Békés Megyei Hírlap, 1995. szeptember (50. évfolyam, 205-230. szám)
1995-09-09-10 / 212. szám
1995. szeptember 9-10., szombat-vasárnap OLVASÓI LEVELEK gKÉS MEGYEI hírlap A szlovák nemzetiségről Durai látogatása után Olvasóink írják ................. " ' .....= A z itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztőségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. Nyugdíjasok találkozója a„Faházban A kétegyházi Béke Nyugdíjasklub augusztus végén rendezett találkozóján a helyi tagokon és vendégeken kívül részt vettek az eleki, gyulai és a medgyesbodzási nyugdíjasok is. Az összejövetel színvonalát emelte a helyi szakmunkásképző intézet vezetősége által biztosítottfestői környezet, ahol lehetőség volt a csodálatos park megtekintésére is. Az igen ízletes vacsora elfogyasztása után Gál István háromtagú zenekara gondoskodott a régi dalok és táncokfelelevenítéséről. Az italkülönlegességet ifj. Malkocs István biztosította. A mostanában igen sokat emlegetett idősek és fiatalok kapcsolatának igen szép példáját láthattuk, ahol a kiszolgáló személyzet megkülönböztetett figyelemmel alkalmazkodott a vendégekhez. Kedvességükért és figyelmességükért csak az elismerésünket fejezhetjük ki. A jó hangulatú találkozó az értékes tombolasorsolás, után a késő esti órákban ért véget. Enikő Andrásné Mivel Durai Miklós itt-tartózkodásakor nem állt módomban személyesen közölni aggodalmaimat a kisebbségi politikájával kapcsolatban, úgy érzem, nekem, akinek nagyszülei nem tudtak magyarul, szüleim törték a magyart, én töröm az anyanyelvemet, gyermekeim már nem tudnak szlovákul, nekem, kinek az ősei tették termőfölddé e vidéket és építették ezt a várost, van kompetenciám hozzászólni a nemzetiségi kérdéshez. Hiába féltik Duraiék az asszimilálódástól a határon túli magyarságot, az előbb-utóbb minden erőlködés ellenére bekövetkezik, és az egyetemes emberiség számára a békesség szempontjából az egyedüli járható út. Ezt a folyamatot sem sürgetni, sem megakadályozni nem szabad. Békéscsabát, a szülővárosomat (csak remélni merem, hogy egyszer azt is leírhatom, hogy HAZAM!) születésemkor, Trianon előtt, még 95 százalékban szlovákok lakták. Ma már az irredenta horthysta és a bolsevik rákosista kisebbségi politika következtében alig találunk itt identitástudattal bíró szlovákot, legfeljebb magát még mindig szlováknak tartó, de anyanyelvét már csak törve beszélőt. Sajnos ez a másik véglet, és ennek részben mi is okai vagyunk. Mert anyanyelvűnket úgy is megőrizhettük volna, ha nincs is egyetemünk. Mi, itteni szlovákok soha nem mentünk Szlovákiába, hogy a nép, köztük az ott élő magyarok verejtékes munkája által megtermelt adófdlérek segítségével tarthassuk meg szlovákságunkat. Azt sem mondtuk soha, hogy nekünk Benes vagy Meciar a miniszterelnökünk. Ezzel szemben Duraiéknak ismerniük kellene a békességet szerető, a mindenbe beletörődő „dobzse” szlovák fajtánkat. Mi, szlovákok sosem voltunk harcias, rebellis nép. Bizonyítja ezt az is, hogy ezt a tejjel-mézzel folyó országot, amit most a jó üzleti érzékkel bíró magyarok" dollárért árulnak, a szlovákok egy fehér lóért adták át... Ezért kérdem én, hol voltak ők akkor, amikor egy tiszta szlovák városban, Békéscsabán és túlnyomó többségében szlovák megyében, Békésben nemhogy felső-, nemhogy polgári, de még szlováknak is alig mondható iskola sem volt. Hol voltak ők, amikor pánszlávizmussal vádolva kiutasították az országból azokat a szlovák érzelmű tanítókat, akik az elemi iskolában némi identitás- tudatot szerettek volna a szlovák nebulók fejébe plántálni. Mert Horthyék jól tudták, hogy az asszimilálódáshoz a legrövidebb út, ha elvesszük a kisebbség értelmiségét! Hol voltak akkor, amikor a tanyavilágból, ahol valamikor csak szlovák szót lehetett hallani, bejött a paraszt ügyes-bajos dolgait intézni, és ezt anyanyelvén akarta előadni, máris rámordultak a rájuk telepedő „magyarkodók”: ,,Mit potyeszol itt azon a bükkfa nyelven, beszéljen magyarul, Magyarországon van, magyar kenyeret eszik!" Holott éppen őette azt a kenyeret, amit a szlovák paraszt termelt! És hol voltak akkor, amikor szlovák hangzású névvel egy állami vállalatnál még krampácsolni sem lehetett? És hol vannak most, amikor kígyót-békát kiabálnak át a határon túli Funárokra, holott a határon belül éppen úgy vannak Funárok, csak sokkal alattomosabb módszerekkel dolgoznak. Medovarszky János Pusztaföldvár legidősebb lakója A képen balról: Varga Lászlóné (mama), Jakóné Varga Erika (anya), Jakó Viktória (ükunoka), Molnár Ádámné (ükdédi) és Horváth Sz. Mihály né (dédi) Örömmel küldök egy képet dinasztiánk öt tagjáról. Az ükmama augusztus elején töltötte be 98. évét, az ükunoka augusztus 19-én volt 4 éves. Büszkék vagyunk rá, hogy a mi mamánk Pusztaföldvár legidősebb lakója, s korához mérten jó szellemi és egészségi állapotban van. Szeret az ükunokájával beszélgetni, habár a válaszokat nem mindig hallja. Játszana is vele, csak a tempó kicsit gyors. Még kikísér bennünket az utcaajtóig, mert örül a vendégnek. S úgy búcsúzunk tőle, hogy a 100. szülinapján is itt leszünk, s nagy bulit csapunk. Szeretnénk, ha addig is jól tartaná magát, s örömet okozna neki minden megélt nap. Jakóné Varga Erika, Pusztaföldvár Visszhang Még egyszer Szanazugról Tisztelt Bacsa Zoltán! Őszintén szólva egyáltalán nem akartam reagálni az újságban megjelent válaszlevelére, úgy éreztem fölösleges, úgysem tudom magát meggyőzni semmiről. S nincs is szándékomban. Am a Körösök szeretete és Szanazug ügye arra ösztökél, hogy néhány mondat erejéig kifejtsem véleményem (újra) Szanazugról, s az ön leveléről. Tetszik vagy nem tetszik, mégis szóvá teszem másodszor is: rosszak a szanazugi szolgáltatások, az igényes fül dözök rosszul érzik magukat Szanában, jogtalan a negyvenforintos díj bekasszírozása. S ahogy Szanazug színvonala, úgy levelének színvonala is kívánnivalót hagy maga után. Hisz csak támad benne, és nem ismeri el a hibákat. írja, mennyiért bérlik a területet, s mit költöttek a homokpartra. Ez a vendéget nem különösebben érdekli, sokkal inkább az, hol dobhatja le pokrócát, hol pihenhet, milyen selymes a fű. Az átalakítás után tényleg szebb lett a partszakasz, de szebb lenne a zöld és nyírott fű, amiből több kellene. S a nádfedeles napernyőt ugyan kik használják a forró homokon ? A figyelőállás és a vendégek biztonsága rendőrségi, rendészeti ügy. A szemétszállítás is a maguk alapvető kötelessége és nem plusz szolgáltatás. A nem a szemétládába, hanem e közterületre szemetelő vendéget pedig meg kell büntetni. A fűnyírás is létérdek, alapvető kötelesség. Hibának tartom azt is, hogy az autók elhelyezéséről nincs megfelelő véleménye. Szerintem a szezon idején a gépjárműveket el kellene terelni az ártéren kívülre, afürdőzőktől távol, s vagy a gát jobb vagy a bal oldali tövében kellene parkolóhelyet kialakítani. S a munkák végzéséhez szükséges járművek vagy fürdés előtt (reggel) vagy fürdés után (késődélután) használják az ártéri utat. A vendégek kénytelenek az ártéri erdő melletti tisztáson parkolni autójukkal, pedig az a tisztás milyen jó lenne pihenőterület céljára. A kutyák jelenléte nemcsak a rendészetre tartozik, hanem mindenkire. Bármelyik vendég, de maga is kihívhatja a hatóságot, ha kutya veszélyes, nem kívánatos ott- tartózkodását észleli. A vendéglők árai sehol sem alacsonyak, persze vannak Szanazugnál drágább helyek is, de biztosan megéri a tulajnak sörözőt, büfét üzemeltetni. Ami pedig a WC-t illeti: a jogszabály biztosan előírja, hogy a pénzes strandokon az üzemeltető, bérlő köteles ingyenes illemhelyei biztosítani a látogatóknak. Nem becsületkasszára, hanem tiszta, higiénikus és pénzbe nem kerülőWC-re van szükség. Ezek a dolgok túl nagy összegbe nem kerülnének, ám szükségesek lennének a vendégek idecsábítására és megtartása érdekében. Szem léletváltásra és más hozzáállásra van szükség a szanazugi vendéglátás és szolgáltatás területén is. Különben egy helyben topogunk vagy lemaradunk. Nem írok többet erről a témáról. Lezártnak tekintem a vitát. Magyar Államkötvény 1997/X A jelen nagy pillanataiban Ön is részt vehet így megteremtheti saját életének jelentős pillanatait. Például egy jó befektetési döntéssel. Magyar Államkötvény 1997/X 2 év futamidő, változó kamatozás. A kamat mértéke a Diszkont Kincstárjegy mindenkori árfolyamától függ, és fél évenként kerül megállapításra. Az első félévre érvényes kamat mértéke évi 35,43%. A kötvény kamatozása a kibocsátás napján kezdődik, és a lejárat után tovább már nem kamatozik. Jegyzés: 1995. szeptember 4-től 15-ig. Futamidő: 1995. szeptember 20-tól 1997. szeptember 20-ig. Kibocsátási árfolyam: A névérték 100%-a. Azok a befektetők, akik az első héten jegyeznek, a névérték 99,4%-áért juthatnak a kötvényhez. Kamatfizetési időpontok: 1996. március 20., 1996. szeptember 20., 1997. március 20., 1997. szeptember 20. Befektetése mindig biztonságos A Magyar Államkötvény 1997/X visszafizetéseire és kamataira az állam teljes körű, soha el nem évülő garanciát vállal. így pénze tökéletes biztonságban van. Pénze mindig elérhető A Magyar Államkötvény 1997/X - mint az eddig kibocsátott állam- kötvények többsége - a jegyzést követően másodlagos forgalomba kerül. Ez azt jelenti, hogy a futamidő alatt is napi árfolyamon adható és vehető. Ön eladhatja a tőzsdén, a Magyar Nemzeti Bank és az OTP Bank fiókjaiban, valamint egyes forgalmazóknál. Megvásárlása pedig a tőzsdén, a Magyar Nemzeti Bank fiókjaiban, valamint az értékpapír forgalmazóknál lehetséges. További aktuális információk: 266-6044 Forgalmazó- és kifizetőhelyek: MNB Békés Megyei Igazgatósága Békéscsaba, Dózsa Gy. u. 1. • OTP Bank Rt. 5601 Békéscsaba, Szent István tér 3., Gyula, Mezökovácsháza, Orosháza, Szarvas, Szeghalom, Békés, Gyomaendrőd, Mezőberény • Inter-Európa Bank Rt. Békéscsabai Területi Fiók Békéscsaba, Szent István tér 5. • Cooptourist Rt. (a New York Broker Kft. ügynökeként) 5600 Békéscsaba, Andrássy u. 6. • Magyar Magyar Takarékszövetkezeti Bank 5600 Békéscsaba, Szabadság tér 11-17. • Konsumbank 5900 Orosháza, Könd u. 38. ff A TÖBBSZÖRÖS BIZTONSÁG Név, cím a szerkesztőségben
