Békés Megyei Hírlap, 1995. augusztus (50. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-26-27 / 200. szám

1995. augusztus 26-27., szombat-vasárnap MEGYEI HÍRLAP Krisztus Pilátus előtt — immár együtt a trilógia többi részével, méltó helyen, Debrecenben Még Munkácsy Mihály sem láthatta együtt a Krisztus-trilógiát Világpremier Debrecenben Immár hetven esztendeje látogatók tíz­ezrei keresik fel évente a debreceni Dé­ri Múzeumot, hogy megtekinthessék Munkácsy Mihály monumentális alko­tását, a viszontagságos sorsú Ecce ho­mo festményt. Am a teljes Krisztus­trilógiát — az 1881 -ben festett Krisztus Pilátus előtt, az 1884-es Golgota és az 1896-ban született Ecce homo című festményt — egészen tegnapig senki, még maga a festő sem láthatta együtt. Amikor a trilógia legfiatalabb alkotása elkészült, a másik két „gyermeknek” már Amerikában jártak csodájára az érdeklődők. A két első festmény John Wanama- ker amerikai milliomos tulajdonába került 1887-ben, és egészen 1987-ig az örökösöké volt Philadelphiában. A csa­lád 1988-ban New Yorkban árverésre bocsátotta a két képet, így a trilógia három darabja ezzel három felé, egy­mástól több ezer kilométerre szakadt. A Golgotát végül, kalandregénybe illő, hányatott sors után Bereczki Csaba new yorki magyar galériatulajdonos 1993-ban, a Krisztus Pilátus előtt című festményt Joseph Tanenbaum kanadai gyűjtő bocsátotta tartós letétként a ma­gyar állam rendelkezésére. A képeket már itthon restaurálták. A Krisztus 2000-ig, a Golgota 2002-ig látható az Ecce homo szomszédságában. Mivel Munkácsy Mihály művészete a mi békéscsabai szívünkhöz különö­sen közel áll, lapunkban folyamatosan figyelemmel kísértük az értékes műkincsek romantikus vándorútját, ha­zajövetelét. Tegnap ismét Munkácsy kiváló ismerőjéhez, Sz. Kürti Katalin művészettörténészhez fordultunk kér­déseinkkel. — Kedves Katalin, tisztelettel kö­szöntőm ezen a nagy napon, ami jeles dátum a magyar kultúra történetében. Most fejeződött be a megnyitó ünnep­ség. Milyen erőfeszítések árán sikerült elérniük, hogy hazakerüljenek az érté­kes műkincsek? — Mivel az Ecce homo itt látható a debreceni múzeumban, úgy éreztem, illik a trilógiával foglalkozni. Az én kutatásaim a hetvenes években kezdőd­tek, levelezés útján felvettem a kapcso­latot a Wanamaker Áruházzal. Berecz­ki Csaba megtudta, hogy készülünk itt­hon a 150. évfordulóra, belátta, hogy Magyarországon lenne a helye a Gol­gotának, hazahozta letétbe tíz évre. Be­reczki árulta el a Krisztus új tulajdono­sának nevét, a kanadai Tanenbaumról van szó. Közben Forbath Péter magyar származású, kanadai szívsebész meg­látta Torontóban egy kikötői mű­emlékházban, színházi próbateremben a Krisztus Pilátus előtt című képet. A gyűjtő végül a múzeumigazgató és a város megkeresésére hajlandó volt ide­adni a harmadik festményt. Részlet a Golgotából Az Ecce homo hetven éve látható Debrecenben (részlet) A múlt év végén csillant fel a re­mény, hogy együtt lehet a trilógia. Le­tétként kaptuk meg a képeket, ők a tulajdonosok, mi a használók. Felteker­cselve érkezett meg a Krisztus, vállal­tuk, hogy restauráltatjuk éppúgy, mint a Golgotát három évvel ezelőtt. Ä restau­rálás akkor is, most is 2,5—2,5 millió fölötti összegbe került, mindkét eset­ben a két önkormányzat, a megyei és a városi biztosította a pénzt. A Művelődési és Közoktatási Minisztéri­um vállalta a restaurálást. Mivel én Békésen születtem, rend­szeresen járok haza, de egyébként is nagyon szeretem Békéscsabát, és rend­kívül hálás vagyok Grin Igornak és Ko- csor Jánosnak, a múzeum munkatársai­nak, akik tíz éve segítik a munkámat. Első könyvemet 1986—88. között ír­tam, abban a békéscsabai múzeum tu­lajdonából közlök 30—40, soha nem látott archív fotót. Tavaly megírtam és Csabán adták ki a második Munkácsy- könyvemet. Minden tárlatvezetésnél hangsúlyozzuk, hogy menjenek el Bé­késcsabára, mert ott három csodát lát­nak: a múzeum Munkácsy-termét, az emlékházat és a jaminai templomot. S ezúttal szeretném meghívni Debrecen­be a békéscsabai közönséget. —Mi a jelentősége annak, hogy má­tól együtt látható a három monumentá­lis, bibliai témájú alkotás? — Jelentősége, hogy világpremier: százegynéhány év után most először találkozik a három kép méltó környe­zetben. Az Ecce homo is járt Ameriká­ban, de Munkácsy akkorra már meg­halt, mire ott bemutatták, s nem is talál­kozhattak a képek, mert a másik kettő magánháznál volt. A másik: 110 évig úgy írtak a művészettörténészek erről a két képről, hogy nem látták, csak a reprodukcióit. Most kiderül, hogy sok­kal színvonalasabbak, mint gondoltuk, igazi képet adhatunk az ereje teljében lévő Munkácsyról. A harmadik: ez-a téma, mint minden századvégen, most is nagyon izgalmas. Morális témáról, a jóról, a rosszról van szó, és ez Mun­kácsy számára is nagy kérdés volt, ma is nagy kérdés. Végül: Debrecenben valóságos kultusza van Munkácsynak, holott életrajzilag alig kötődik ide. Egyetlen egyszer járt itt fiatalon. A vá­ros a nemzetközi érdeklődés közép­pontjába kerül. —2000-ig, illetve 2002-ig van együtt a trilógia, s utána mi lesz a sorsa? — Nagy kérdés. Mivel átlagon felül művelt műgyűjtőkről van szó, Tanen­baum gazdag ember, bízunk abban, hogy megteszi a gesztust, hosszabbít. Bereczki Csaba esetében ezt azért téte­lezzük fel, mert magyar eember. Re­méljük, megértették, hogy a trilógiának itthon és együtt a helye. Bízom benne, ha ez a csoda megtörtént, akkor tartós lesz. — Köszönjük az értékes tájékozta­tást, és gratulálunk a sikerhez! Niedzielsky Katalin Mit olvas? Mit olvas? — tettük fel a kérdést dr. Havassy Péternek, a gyulai Erkel múze­um (polihisztorgyanús) igazgatójának. — Nagyon beszűkültek számomra az olvasmányélmény-szerzési lehető­ségek — válaszolta. — Könyvek szer­kesztőjeként rengeteg olvasnivalóm akad a szakmán belül. Ez a fajta olvasás fáraszt is, ha kikapcsolódásként veszek a kezembe könyvet, az valamilyen ka­landregény lesz. A megyei lapokat ter­mészetesen rendszeresen olvasom, s a nyelvismeretem gyarapítása is olvasás­sal jár. Eddig az ELTE-n tanítottam, de hetente már nem tudok a fővárosba utazni, ezért a debreceni egyetem lehe­tővé tette, hogy összevontan adjam le az óráimat. Két év alatt meg kell írnom egy előz­mény nélküli tankönyvet a hallgatók számára — a címe: A Kárpát-medence történeti földrajza, népei, népcsoport­jai, néprajzi csoportjai. Ehhez sok ada­lékot a helyszínen gyűjtöttem, ahova viszont nem jutottam el, arról mindent elolvasok. A „szakbarbarizmus” eme fokát elérve a pihentető irodalom vonz, ezért például el-elolvasok valamit Mik- száth-tól. A „magvas” irodalom egye­lőre kimarad az életemből. A gimnáziumban egy időben meg­nyertem a Ki tud legkevesebbet tanul­ni? vetélkedőt, ám éjjel-nappal bújtam Havassy Péter életéből egyelőre ki­marad a magvas irodalom (ARCHÍV FOTÓ) a könyveket, enélkül ma pótolhatatlan hiányosságok lennének műveltségem­ben. Verseket — főként Adyt — rend­szeresen olvasok, népdalokat tanulok. Talán sokan nem tudják, hogy bőgő szakos főiskolai diplomát is szereztem, sőt, zenekari tagként a népművészet ifjú mesterévé avattak, a táborokban ennek jó hasznát veszem. K.A.J. Olvasójegy Kuncz Aladár Fekete kolostor című könyve hírül adja: nincs kultúmem- zet és primitív nemzet, a háború min­den népből előcsalogatja az ősembe­ri indulatokat. Az első világháború kitörésekor Párizsban rekedt oszt­rák—magyar, illetve német állam­polgárokat a francia hatóságok összeszedték és internálták az Ile d’Yue várbörtönbe. Francia ösztön­díjasokkal,- világutazó arisztokra­tákkal, vendégmunkásokkal együtt töltött itt el öt embertelen évet a szer­ző, aki egyébként francia szakos ta­nár volt, a francia kultúra jó ismerője és rajongója. (A kötet a Magyar Könyvklub ki­adásában jelent meg, katalógusár: 650 Ft.) Sikerkönyvek 1. A. M. Maggiore: Borostyán 2. Vavyan Fable: My Fair Lord 3. Remarque: A katona 4. Walt Disney: Az oroszlánkirály 5. Eszterházy Péter: Egy nő (Információ: Ady Endre Könyves­bolt Gyula, Városház u. 4. sz„ Res- tály Anita eladó.) Videoslágerek LA Specialista 2. Féktelenül 3. Időzsaru 4. Forrest Gump 5. Bronx-i mese (Információ: Pepe Téka Gyula, Bé­ke sgt. 4. sz„ Szabó Erika.) Okányi fiú Ankarában Törökországban, Ankarában rendezték meg július közepétől azt a nagyszabású amatőrszínjátszó nemzetközi fesztivált, a IV. EDERED-találkozót, amelynek mottója szabad magyar fordításban „Élj a művészetben!” vagy „Igen, vissza a művészethez!” lehetne. Megyénket az EDERED-tanácskozáson Fabulya Lász- lóné, a megyei művelődési központ munkatársa képviselte. Az ifjúsági ama­tőrszínjátszók fesztiváljára nyolc ma­gyar fiatal utazott egy drámatanárral. Nem kis büszkesége megyénknek, hogy az okányi 17 éves fiatalember, Marton Róbert jelen lehetett a találkozón. — Két éve járok a csabai színistúdió­ba, az ifjúsági házba — meséli Robi. — Egyébként a Széchenyi István Közgaz­dasági Szakközépben tanulok külker szakon. Az új tanévben érettségizem, remélem. Történelemtanárom hívta fel arra a figyelmemet, hogy a Jókai Színház művésze, Bartus Gyula hallgatókat, színjátszókat keres az ifibe. Elmentem, magával ragadott a légkör, a színjátszás lehetősége. — Mi a szülők véleménye erről a varázslatos hobbiról? — Szeretnék, ha a külkeres pályát választanám, ami természetesen engem is érdekel. Azért persze a színházat is szívesen kipróbálnám. Édesanyám és édesapám ugyancsak tá­mogatnak, hi­szen másként nem is tanul­hatnék. Kollé­gista vagyok Csabán a MÁV-ban. — Gondo­lom, örök em­lék egy ilyen nemzetközi fesztiváli egyiittlét? — Tíz-tíz fős nemzetközi csoportban dolgoztunk. A két hét során mint egy színjátszó táborban megtanultunk és be­mutattunk két darabot, megismer­kedtünk egymással, nagyszerű volt! An­kara egyik nagy területű, zárt részén lak­tunk kollégiumokban, ahol az úszóme­dencétől a sportpályáig minden rendel­kezésünkre állt. A csoportunkban volt török, görög, angol, román, finn, izraeli fiatal. Az írek mentalitása volt számomra a legmegragadóbb. Végtelenül nyitott, vidám, barátkozó emberek. Külföldi és magyar barátok címével értem haza, és itt Magyarországon tartjuk a kapcsolatot a többiekkel jönnek, mennek a levelek. Bede Zsóka Marton Róbert FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom