Békés Megyei Hírlap, 1995. augusztus (50. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-02 / 179. szám

MEGYEI KÖRKÉP 1995. augusztus 2., szerda A hazai táj visszavár Másodszor tér vissza az egykor elbocsátó zsadá- nyi tájra Zászlósi Mária festőtanár, akinek műveit a napokban tekinthették meg az érdeklődők. A tavaly őszi sikeres bemutatkozás után ismét nagy sikert arattak a tája kát ábrázoló, zsűrizett olajképek. Az alkotóval a zsadányi műve­lődési házban beszélgettünk: — Kérem mutatkozzon be röviden olvasóinknak! — Zsadányi vagyok, itt éltem tizennégy éves koro­mig, amikor előbb Gyulá­ra, majd Szegedre kerül­tem, ahol biológia-rajz szakon szereztem tanári diplomát. Egy ideig Buda­pesten laktam, most Esz­tergomban élek, itt tanítok a tanítóképző gyakorlóis­kolájában. Férjem villa mosmémök, két fiam van, a nagyobbik tehetséges zongo­rista, 13 éves, a kicsi még csak öt. — Képeit nézve, mintha két külön világot látnánk. Az egyik ré sze napsugaras, meleg színekkel ábrá­zolja a tájat, a másik felében a kék és a lila a meghatározó. Melyik valójában Zászlósi Mária színvilága? —- Természetesen mindkettő belőlem fakad, bár kétségtelen, nagy a különbség közöttük. Ko­rábban kedvenc szinem volt a lila és a jégkék, s ez tulajdonképpen a lelkivilágomat is visszatük­rözte. Most egy ideje már szívesebben dolgozom a sárga és barna színekkel. —Képein szinte kizárólag tája­kat látunk. Ez a válogatás miatt van így, vagy szívesebben fest tájképeket? —Nagyon szeretem a ter­mészetet, ezért festek sok tájképet. Jártam a Fogara- si hegyekben, a Tátrában hegyet másztam, s ezek az élmények gyakran megje­lennek vásznaimon épp­úgy, mint például mostani lakhelyem, Esztergom és környéke. — Hallottam, volt egy szemrehányó kritikusa is a tárlatnak. Mit kifogásolt a falu polgármestere? — Valóban itt járt Dudás Árpád polgármester, aki nem­csak képeket vásárolt tőlem, ha­nem egyúttal némi szemrehányással illetett, hogy szívesen látna a jövő évi tárlaton zsadányi tájakat. Könnyű szívvel ígértem meg, hogy legközelebb festőállvánnyal jövök édesanyámhoz látogatóba a faluba. Gila Károly A város legdrágább iskolája Földiák volt. Kádas György gyógypedagógus 1886-ban ezen a napon született Mezőhegyesen, és 1969-ben Budapesten halt meg. Kolozsvárott tanítói, Budapesten gyógypedagó­gusi képesítést szerzett. Gyógypedagógiai tanár volt Szegeden a vakok Intézeté­ben, munkája mellett külön­böző gyermekvédelmi fela­datokat is vállalt. Gyermek- barát Testőrséget szervezett, amely 5000 gyermek felett vállalt védnökséget. Közre­működött a Békés vármegyei Pártfogó Egyesület Gyógy­pedagógiai Intézetének meg­szervezésében (1925); ennek az intézetnek három évig igazgatója volt. Kisújszállá­son hasonló gyógypedagógi­ai nevelőintézet vezetésével bízták meg. Itt alakította ki az értelmi fogyatékos gyerekek és fiatalok differenciált gyógypedagógiai ellátásá­nak tervét. Gyermekraj/-kiállítás. „Én és a természet” címmel hirdetett gyermekrajzpályá- zatot a Körös-Maros Vidéki Természetvédelmi Igazgató­ság. Az ezekből a rajzokból összeállított vándorkiállítás a minap Sarkadra érkezett, ahol délután a helyi Bartók Béla Művelődési Központban nyi­tottak kiállítást belőlük. Az Ilyés Imre sarkadi rajztanár által megnyitott kiállítás au­gusztus 13-áig tekinthető meg. A Körösmenti Szövetkezet külkereskedelmi ügyintézőt keres, német vagy angol nyelv legalább középfokú isme­rete szükséges. Jelentke­zés a szövetkezet elnöké­nél a (66) 477-154-es tele­fonszámon. Rendkívüli képviselői beszá­molónak is nevezhetnénk azt a lakossági fórumot, amit Szilasi H. Tibor orosházi önkormány­zati képviselő kezdeményezett hétfőn délután a Szent István úti iskola épületében. Történt ugyanis, hogy a IV. Számú Álta­lános Iskola tagiskolájának — a szerdai testületi ülés egyik anya­gában — szüneteltetését java­solták az előterjesztők. — Érezzem a választókat magam mögött, amikor szava­zok, tudjam , hogy az Önök ér­dekét képviselem — mondta a tanácsnok, akiben kettősség la­kozik mostanság, hiszen mint a kulturális bizottság vezetője lát­ja, ilyen költségekkel intéz­ményt működtetni nem lehet. Ugyanakkor mint itt lakó, azt is érzékeli, mekkora segítség a szülőknek ebben a városrészben a tagiskola. Á szülők nem maradtak szót- lanok, a felkérésre, hogy mond­ják el véleményüket, egymás szavába vágva érveltek: — Elvágtak bennünket a vá­rosközponttól. amikor lezárták a sorompót. A Szőlő körút egyál­talán nem biztonságos a kicsi gyerekek számára. Egyedül nem lehet őket iskolába enged­ni. A szülők is sokat tettek azért, hogy ez az épület így nézzen ki! Ami van, ami jó, miért nem őrizzük meg?! A tisztánlátás érdekében az iskola igazgatónője is szót kért és elmondta, hogy 52 család érintett a kérdésben. Az iskola viszont nem került volna ilyen helyzetbe, ha jóval több szülő íratta volna a IV. számú iskolába a 6 éves gyermekét. — Sikk az Uzsoki óvodából a belső nagyiskolákba járatni a gyerekeket. így csökkenhetett le ennyire nálunk a létszám. A 4. osztály elvégzése után se ma­radtak itt a gyerekek, szintén a belváros valamelyik intézmé­nyében folytatták tanulmányai­kat. Mint pedagógiai vezető azt mondom, itt remek helyük van a diákoknak. De kérdezem én: ha szerdán a testület úgy dönt, hogy szünetelteti itt a tanítást, akkor a mostani létszámból há­nyán hozzák be a mi központi iskolánkba gyermekeiket? Mert ettől függ, hogy hány kol­légát kell elküldeném! Ezt már a munkáltató mondatja velem. De én gazdasági vezető is va­gyok, aki 28 millióból próbálja az évet kihúzni akkor, amikor 1 gyerekre 41 ezer forint állami normatívát kap, miközben 90 ezerbe kerül a diák taníttatása. Be kell lássák, a város legdrá­gább iskolája vagyunk. Szeret­ném megtartani a tagiskolát, de én a IV. számú iskola egészé­nek vagyok az igazgatója, és ha a gazdasági kényszer a szüne­teltetéshez vezet, akkor egyet­értek. Csete Hona Megkérdeztük olvasóinkat Mit olvastak legutóbb? Benkő Sándorné, 56 éves, oros­házi nyugdíjas: A jó könyveket mindig sze­rettem, s gyakran előfordul, hogy egy-egy könyvet végigol- vasása után jópár évvel megint előveszek. Kiváncsi vagyok ar­ra, hogy ismét miként, hogyan hat rám. A közelmúltban is két ilyen könyvet kerestem elő, és böngésztem újra végig. Az egyi­ket Ilkei Csaba írta és Südi Ber­talanról szól. A másik pedig lap­juk főszerkesztőjének, Arpási Zoltánnak a Főnök, én magába rúgok! című műve. Cserésné Hrabovszki Ilona, 65 éves, csorvási nyugdíjas: Krupa Andrásnak a Békés megyei szlovákságról szóló könyvét olvastam legutoljára igen nagy élvezettel. Azelőtt pe­dig Richard Kapucsinszkitől egy útikönyvet, melyben hábo­rús élményeket örökít meg. Per­sze mindezek — meg a rendsze­res festegetés — mellett több újságot is olvastam. Sőt újságot nemcsak forgatni, hanem olykor írni is szoktam. A hazai szlovák­ság lapjában több írásom is meg­jelent már. Griecs János, 41 éves, békés­csabai szobafestő: Sajnos az utóbbi időben könyvek olvasására nem igen futotta az időmből. Rengeteg a munkám, örülök, ha az újságok átfutását meg tudom ejteni. Azért a Békés Megyei Hírlapot rendszeresen el szoktam olvas­ni. Tehát nyugodtan kijelenthe­tem, hogy lapjukat olvastam utoljára. Sokminden érdekel, de főleg a bűnügyi cikkeket kere­sem. Bár ez utóbbiak gyakran felidegesítenek. Ilyen például a Szlancsik ügy is. Nagyné Veres Róza, 54 éves, gyomai nyugdíjas: A természetet nagyon szere­tem. Ez lehet, hogy azért van így, mert Körös-parton szület­tem, ahol tele a vidék holtágak­kal, s ennek köszönhetően itt valóban különösen szép a ter­mészet. Mindezek után gondo­lom nem meglepő, hogy Réthy Zsigmond Békés megyei termé­szetvédelmi zsebkönyvét olvas­tam utoljára. Sok érdekességet tudtam meg belőle. Előtte pedig képzőművészeti album volt a kezemben. (Magyari) • • Otven nap — ötven lap Lapunk fél évszázados fennállása alkalmából Ötven nap — ötven lap címmel, a történelmi visszatekintés jegyében sorozatot indítottunk. Összeállításunkban szerepel tallózás egykori újságokból és megszólal­nak jeles személyiségek, régi olvasóink, kollégáink, akik hozzájárultak a lap arculatának kialakításához. Kovács két bronzérme a cottbusi torna IBV-n Pénteken, szombaton és vasárnap az NDK-beli Cottbusban 22. alkalommal rendezték meg a szocialista országok tornász fiataljainak legnagyobb seregszemléjét, az Ifjúsági Barátság Versenyt. A tavalyi nem éppen-dicséretes 8. helyezés után a lányok számára a csapatversenyben a hatodik helyet „nézte ki” a magyar szakvezetés, így a szoros versenyben, minimális különbségekkel kialakult sorrendben a magyar lányok 5. helyezése igen szép sikerrel ér fel. Az eredményekből ko­moly részt vállalt a békéscsabai Unyatinszki-házaspár két 12 éves tanítványa. Kovács Krisztina és Ónodi Henriett, akik a Népsport szakírójának, Boda Ildikónak a véleménye szerint klassziserényeket is csillogtattak! Az egyéni összetettben kiharcolt ötödik, feltűnően szép helyezése után tartotta jó formáját Kovács Krisztina. A sze- renkénti döntőkben két bronzérmet érdemelt ki, ugrásban és felemás korláton egyaránt a dobogó harmadik fokára állha­tott. Nem meglepetés, hogy valamennyi szerenkénti győzel­met a szovjet fiatalok harcolták ki. Közülük különösen kitett magáért Julija Kút, aki talajon 20 ponttal diadalmaskodott, azaz a csapaversenyben és a fináléban is tökéletes, mindkét alkalommal 10 pontot érő gyakorlattal vétette észre magát. Békés Megyei Népújság, 1986. augusztus 4. Már nem is emlékszik, mióta... Csengetésemre A. C. Doyle kutyasátánja vágódik a ka­puhoz, de a rettenet egy pilla­nat alatt oldódik: a gazda pisszentésére kezes bá­ránnyá szelídül az addig ha­ragos eb. A gazdát, a nagyszénási Sutyinszki János bácsit az életéről kérdezem. Vendég­látóm 87 éves, ez idő alatt volt mit megélnie. Nem is kell faggatnom, dől belőle a szó: —Négyen voltunk testvé­rek, sokat segítettem a ház körül. Mindig földdel foglal­koztunk. Legényként azután beálltam Horthy katonájá­nak. Tisztiszolga voltam, de nem nagyon tetszett, mert már akkor büszke ember vol­tam. Leszerelés után ismét a földmunka lett a sorsom. íj- gyes gyerek voltam, így kita­nultam mezőgazdasági gép­szerelőnek. Közben meg is nősültem, az idén ünne­peljük 62. házassági évfor­dulónkat a négy gyerekkel, az unokákkal és a déduno­kákkal. János bácsi idős kora elle­nére igen jó memóriával di­csekedhet. Mindenre emlék­szik, csak pontosan arra nem, mióta előfizetője lapunknak. — Úgy rémlik, hogy a negyvenes évek elején kezdtük járatni az újságot, de akkor még másnak hívták. Régebben több más lapot is vettünk, de mára csak a Bé­kés Megyei Hírlap maradt. S hogy miért éppen ez a ked­venc? Mert a nagyvilág, az ország történésein kívül igen részletesen tájékoztat szű- kebb hazánk, a megye és a község életéről. Elolvasom a kül- és belpolitikát is, hely­zetünknél fogva érdekelnek a mezőgazdasággal kapcso­latos írások, de végigböngé­szem a hirdetéseket és ter­mészetesen a sportot. Úgy is mondhatnám, az első betűtől az utolsóig mindent elolva­sok a Békés Megyei Hírlap­ban. J.V.K. Szeretetet adni és kapni gyűlünk össze... A Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség tábora Telekgerendáson, tegnap este a helyi csoportot vendégül látva ünnepi műsorral zárult a Ma­gyarországi Evangélikus Ifjúsá­gi Szövetség (MEVISZ) több, mint egy hetes bárka tábora. A szövetség az országban öt he­lyen, immár 7. éve szervez tábo­rokat, mozgáskorlátozottak ré­szére — Telekgerendáson az idén először. Az ország minden részéből érkezett 28 résztvevő, közel fele mozgássérült, a többi­ek segítők. A korukat tekintva a legfiatalabb 7, a legidősebb 47 éves. A tábor vezetője két lelkes fiatalember, Fodor Zoltán zene­tanár Gödöllőről és Németh Gá­bor zenei könyvtáros Budapest­ről. Utóbbival beszélgettünk a szervezetről, a táborról és annak programjairól. — A tábor ökumenikus jelle­gű, különböző felekezetű embe­rek részére nyújt kikapcsolódá­si, szabadidő-eltöltési és ismer­kedési lehetőséget. A napirend nem szigorúan kötött, alkalmat ad szabadprogramokra, kötetlen pihenésre is. Vetélkedőket, ki­rándulásokat szervezünk a kör­nyék településeire, az esték énekléssel, közös beszélgetés­sel telnek, sétálnak a községben, majd a nap áhítattal végződik. — Hogyan értékelné az itt eltöltött időt? — Úgy látom a résztvevő- kön, hogy jól érezték magukat, amihez talán az is hozzájárult, hogy ez v.olt az első önellátó tábor. A volt művelődési házban pedig sokkal ideálisabbak a körülmények, mint az eddigi helyszíneken. Laluska Éva

Next

/
Oldalképek
Tartalom