Békés Megyei Hírlap, 1995. július (50. évfolyam, 152-177. szám)

1995-07-29-30 / 176. szám

1995. július 29-30., szombat-vasárnap MEGYEIKÖRKÉP Gerendási nyugdíjasok Olvasóink írják ...........•-rr.-.i..■ : Az itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztő­ségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelen­tetjük meg. A Nadányiak emlékezetére Lapjuk július 8—9-ei számában ,,Földink volt” rovatban rövid életrajzi adat szerepel Nadányi Jánosról, a volt református papról, s neves tudósról. Mivel hazánk egyik legó'sibb — egyetlen éló' leszár­mazottja Budapesten él családjával együtt — nemesi családjának tagjáról van szó, az alábbi adatokkal szeretném kiegészíteni. A Nadányi család tekintélyes nemesi'birtokos család volt, kiknek ó'se az Árpád-kori Borsa-Barsa nemzetségből származóan az első' foglalások idején a Békés -megyei Körözsnadányt nyerte birtokul. Innen ered nemesi eló'nevük is Körözs-Nadányi. Az idők folyamán Békés-Bihar megyében és Erdélyben is több birtokuk volt. A család­ban többen a katonai pályán érvényesültek, de számosán magas rangú tisztviselők voltak az évszázadok során. Nadányi János na­gyapja,Nadányi Gergely Báthori Gábor erdélyi fejedelem hű embe­re, s egyik vitéze volt. Báthori Gábor zsarnok, igazságtalan volt, s miután Nadányi Gergely feleségének is a vagyonát elkohoztatta, bosszút forralva, 1613 őszén több társával együtt a Nagyváradról kivonuló fejdelmet megtámadta és legyilkolta. Emiatt a medgyesi gyűlésre megidézték, majd a felelősségre vonáskor a templom tornyába menekült, ahol kézitusa után ledobták a toronyból. Nadányi Gergelynek három fia, Miklós, István és Mihály Páz­mány Péter közbenjárására — anyai ágon rokonuk volt — kegyel­met kapott. Mihály — János apja — 1659-ben erdélyi ítélőmester lett, s mint ilyen, Rákóczi György fejedelem egyik ellenfelének, Barcsay Ákosnak adva igazat, a fejedelem bosszújában lefejeztette. Szerencsétlen sorsú apja is nagyapja után Nadányi János mintegy vezeklésül a papi pályát választotta. Tanulmányait külföldön végez­te, nagybátyja, báró Nadányi Miklós nógrádi várkapitány—guber­nátor— támogatásával. Külföldre kerülése után rövidesen, 1663- ban Amsterdamban kiadta Florus Hungaricus... című művét. Külföldről hazatérve, a híres nagyenyedi református kollégium­ba került tanárnak, ahol csak bizonyos ideig tanított, mivel nehéz természete miatt eltanácsolták. Több helyen megfordulva, végül Biharnagybajomban állapodott meg, ahol református lelkészként haláláig, 1708-ig tartózkodott. Nadányi Sándor 1728—1796 és neje, Fekete Váradi Krisztina 1742—1796 halála után az újabb szétosztás következtében az ura­dalom központja szintén Bihar megyében Bakonszeg lett, s a Be­rettyó partján épült kúria 1800-ban épült nádtetővel, vályogtéglából és téglából, a kúria alatt hatalmas pincével a 100 kh szőlő termésé­nek befogadására. Az 1800-as évek elején a bakonszegi kúriában több nemzedék tagjaként körülbelül 35—40 személy élt. A temetkezés is jórészt a bakonszegi temetőben történt. Az első síremlék Nadányi Józsefé, ki 1775-ben született és 1821-ben halt meg 46 éves korában. A Bakonszegen élő Nadányiak utolsó élő tagja Nadányi Agnes volt, ki 1901-ben született és 1985-ben hunyt el, ki a magyar női atlétika—gerelyhajítás—egyik úttörője s többszörös bajnoka volt. Szomorú sorsa volt. Idős korára a kúria összedőlt—nem magától— , s Olga testvérével együtt egy kecskeólban tengette életét, s valóban az éhenhalástól a közeli téesz elnöke, dr. Kovás Péter mentette meg. Sírja a harmincötödikNadányi-sír a bakonszegi sírkertben. A Nadányiak történetéhez tartozik még, hogy a tordai temetőbe több mint két évszázadon át közel ötven Nadányit helyeztek el. Az utolsó az 1796-ban elhunyt Nadányi Sándor és nejének kupola alakú kriptája, melyet szüleik iránti tiszteletből László, Antal, József és Lajos fiai emelték, s mely kripta jelenleg is megvan. A többi sírhelyet az 1920-as években felszámolták, s csak néhány értékesebb, s nevesebb személy sírköve maradt meg. Povázsay László, Békéscsaba „Terítékre került...” A napokban volt az a nyugdíjasfórum Gyarmaton, ahol az egyik nyugdíjas azt fejtegette, hogy az elmúlt majdnem fél évszázad alatt sokat fejlődött, gyarapodott a falu a mostani nyugdíjasok munkája nyomán. De úgy konkrétan nem sorol fel semmit, pedig volna mit, hisz bőséggel lehet sorolni. Például: rengeteg új ház épült a község­ben és ezek már fürdőszobásak. Iskolatermek és sportcsarnok, aztán a strandfürdő, a MÓL Rt. épületei, üzemei és a Gara Hotel, a szociális otthon, óvodák, az áfész üzletei, a szövetkezeti székház, posta és vízmű 52 kilométer vízhálózattal, villamosítva lett vala­mennyi peremkerült, azaz külterület, a pékség, orvosi rendelő kiala­kítása történt meg stb. Ez ma már történelem, értékesebbé az embert csak a jelennek és a múltnak megismerésére irányuló törekvései és a munka teheti! Ismerni a hont, a sárréti tájat, értékeit, régi törekvése az embernek. E tudás vágya mellett a hasznosság is sarkallja erre az embereket! Vannak a múltban zajló egyéni és közös törekvések, eredmények, amelyeket fel kell deríteni—az eredményeket birtokba kell vennünk jelenünk és jövőnk alakításához... 1980-ban HegyesiJános parasztköltő ,,egy hasonló témájú” gyűlésen azt mondta: ....A régi dolgok sok megszívlelendő példát a dnak a mának..." Hát, mit tudok írni befejező mondatként, hogy szívleljük meg János bácsi mondását—megéri! Borbíró Lajos helytörténeti kutató A kiscsákói várúr gondjai Volt egyszer...? A Magyar- bánhegyesi Hírmondó feltehető­en utolsó számát olvashatják júli­us hónapban az érdeklődők, amely pénzügyi okok miatt a kö­vetkező hónapokban nem jelenik meg. Erről a felemás helyzetről olvashatunk az 50. szám első ol­dalán, valamint erről szól a nyomtatásban közreműködő bé­késcsabai Pete István szerkesztő­höz írt levele is. A belső oldalon az „Ezt írja meg!” rovatban a ha­rangszentelésről, a helyi kábelté­véről, valamint egy hallássérült kéréséről olvashatunk. A folyta­tásos regényt Juhász Kálmán (aki a harangot adományozta) levele követi, és egy érdekes írás a feke­te mágia titkait lebbenti fel. Hiányzott az apa. Történt a minap, hogy a Magyarországra érkező Balt-Orient Express vo­naton az ellenőrzést végző útle­vélkezelő a szerelvény padlás­terének átvizsgálása során megbújva talált egy iráni ál­lampolgárságú hölgyet és an­nak 3 gyermekét, akik az édes­apához szerettek volna kijutni Németországba. Az asszony a meghallgatás során elmondta, hogy Románia fővárosában is­merkedett meg 3 román állam­polgárral, akik megígérték neki, hogy 3 ezer dollárért eljuttatják őkat a célországba. Miután az embercsempészek elvették az útleveleket, a szerelvény egyik kocsijának padlására rejtették a potyautasokat. Az Orosházi Ha­tárőr Igazgatóság munkatársai az irániakat átadták a román határ­rendőrségnek. Balog Károlyné a gyomaendrő- di polgármesteri hivatal dolgo­zója főállásban. Vállalkozóként nem mindennapi tevékenységet folytat. Otthoni ápolási szolgá­latot vezet. Az előzményekhez hozzá tartozik, hogy az országos egészségbiztosítási önkor­mányzat 1994-ben pályázatot hirdetett az otthoni ápolási szol­gálat megvalósítására. Az or­szágos szervezet célja, hogy sa­ját lakásában kell ellátni az egyébként kórházi ellátásra szo­ruló fekvő betegeket. Természe­tesen ehhez szorosan kapcsoló­dott a másik cél: felmérni, mennyire lehet ily módon a kór­házi ágyakat mentesíteni. Békés megyéből is többen pályáztak e szolgáltatásra, egyházi, karita­tív, önkormányzati,' alapítványi szervezetek és egyéni vállalko­zók. Balog Károlyné egyéni vál­lalkozóként nyert 2 millió forin­tot és jogot arra, hogy Gyoma- endrőd városában otthoni, ápo­lási szolgálatot hozzon létre. — A kapott összeg hat hóna­pi munkára volt ütemezve, amely idén január 1-jétől indult és most június 30-a után zárult. E pénzből kellett finanszírozni a 185 beteg ápolását, valamint a hét mellékállású és egy főállású dolgozó bérét. A pályázati idő alatt a betegek térítésmentes el­látást kaptak, amely magába foglalja a teljes ápolást, a napi kétszeri és az alkalmi, hétvégi betegápolást — kezdi beszélge­tésünket Balog Károlyné. — Hogyan jutott eszébe ép­pen ilyen vállalkozásba kezde­ni? — Egészségügyi szakközé­piskolát, majd később egész­Mit csinál az ember, ha már egy kicsit megöregedett? Diszkóba nem járhat, a kocsma sem min­denkinek a második otthona, esemény sem igen van egy olyan csöndes faluban, mint Ge­rendás. — Fogjunk össze, alakítsunk egy nyugdíjasegyesületet és majdcsak lesz belőle valami — így gondolta ezt Krizsán György, és még rajta kívül vagy harmincán. így akkuit meg Ge­rendáson a nyugdíjasegyesület 1995 áprilisában 34 taggal. Az azóta eltelt rövid idő alatt a tag­ság 107 főre növekedett. Hogy értelmes, hasznos és szórakoztató elfoglaltságot biz­tosítsanak a tagságnak, bizony ségügyi főiskolát végeztem. Tudtam, hogy a betegek részéről határozott igény fogalmazódik meg, közvetlenebb, emberibb, otthoni ápolásra. Engem sze­mély szerint pedig ennek a meg­szervezése izgatott. Mielőtt be­lekezdtem a pályázat megírásá­ba, kikértem a város háziorvosa­inak véleményét. Ok akkor is és folyamatosan ma is támogattak bennünket, segítették munkán­kat, betegeket ajánlottak a szol­gálatnak, szakmai ellenőrzése­ket végeztek. — A nővérek és a betegek közötti viszonyt hogyan lehet el­lenőrizni? — A betegek ellátása teljesen ingyenes, a nővéreket megvá­laszthatják. Itt teszem hozzá, hogy minden nővér, aki a szol­gálatnak ápolási munkát végez, szakápolói vizsgával rendelke­zik és bérezésük magasabb, mint általában a közalkalmazot­néhány embernek — elsősorban Krizsán György elnöknek és az öttagú vezetőségnek — alapo­san meg kellett csomózni a ga­tyamadzagot. Szerveztek egy kirándulást Hajdúszoboszlóra, ahová 47-en mentek el. A júniusi taggyűlés után pedig nagy sikerű, műsoros divatbemutató volt. Júliusban a vadászkaszinóban 130 vendé­get láttak vacsorára, mindössze 170 forintért. A többletköltséget a kaszinó tulajdonosa, Szenczy János állta. Augusztusban ter­veznek egy budapesti utat az Or­szágház megtekintésére. Gerendáson nem sűrűn lak­nak, sok a kisnyugdíjas, így szükség van a szociális tévé­ti bérbesorolás. Munkájukat lel­kiismeretesen végzik, szakápo­lói, általános ápolási és hét végi feladatokat látnak el. A betegek írásban állapodnak meg velünk az ellátás formájáról és a nővér személyéről. A betegek egy idő után nyilatkoznak a szolgálat, s konkrétan a szakfeladatot ellátó nővér tevékenységéről. Egy kérdőív segítségével adnak szá­munkra javaslatot, mit hogyan kellene végeni, illetve minősítik is az otthoni betegápolást. — Szociális feladatokat vál­lalnak-e? — Nem, mi csak egészségü­gyi szolgáltatást nyújtunk, be­vásárolni, takarítani nincs lehe­tőségünk. Talán később ilyen irányba is lehet majd lépni. — Szakmai szempontból ki ellenőrzi a szolgálatot? — A nővéreket én magam is. Bennünket a háziorvosok, az ÁNTSZ, az egészségbiztosítási kenységre is. Ennek keretében huszonketten kaptak rendkívüli nyugdíjemelést: 600—800 fo­rintot, és négyen 5—7000 forin­tig terjedő segélyt. Az egyesület létezését, mun­káját nagyban segíti Gajdács Já­nos polgármester, aki díjmente­sen rendelkezésükre bocsátotta a helyi közösségi házat, bármi­kor igénybe vehetik. Szükség is lehet rá, hiszen a vezetőség mel­lett működik öt (jogi, szociális, sport, kirándulás és kulturális) bizottság, akiknek találékony­ságán és szervezőkészségén múlik, hogy a mintegy 600 nyugdíjas és járadékos gerendá­si hogyan tölti el ráérő idejét. Sárközi Gyula pénztár és maga a kuratórium, ahonnan a pénzt kaptuk. Szigorú egészségügyi és gazdasági pénzügyi ellenőrzések voltak és lesznek a jövőben is. A korábbi ellenőrzések mindent rendben találtak és elismerően nyilat­koztak munkánkról. —Hány beteget gondoznak? — 180 ellátási esetet regiszt­ráltunk, közülük 56 férfi és 129 nő volt, 101 ellátott beteget tar­tunk nyilván. A kapott pénzből igyekeztünk olyan szolgáltatást is nyújtani a részükre, amelyek nem gyakoriak a közellátásban. A kapott pénzből gyógyászati segédeszközöket és ápolási kel­lékeket vettünk. Van kádliftünk, hajmosókagylónk, masszírozó­gépünk és úgynevezett stim készülék, amelyet a reumás ke­zeléseknél alkalmazunk. Az a véleményünk, hogy az otthoni ápolási forma megfelelő módon könnyít a kórházi aktív beteg­ágyfelhasználáson, ugyanakkor a betegek véleménye szerint a megszokott, otthoni környezet­ben végzett egészségügyi gon­dozás humánusabb körülmé­nyeket jelent, jobban segíti gyó­gyulásukat. — Mi történik akkor, ha el­fogy a pénz? — Újabb pályázatot nyújtok be, s reménykedek abban, meg­kapom a megfelelő támogatást. Addig is, a munkát nem hagy­tam abba, saját pénzemből to­vább folytatom a betegek ápolá­sát, fenntartom a szolgálatot. Van gazdasági szempont is, ami emellett szól. A betegek otthoni ápolása jóval olcsóbb, mint a kórházi, így úgy gondolom van jövőnk. Papp János Kari Reichman német vadász 1992-ben megvásárolta a kis­csákói kastélyt 3,7 hektáros területtel 4 miiló forintért. Áprilisban — amikor a felújí­tási munkák a félidőhöz értek — házi majálist szervezett a dolgp- zóknak, barátainak és a környék lakóinak. Akkor még úgy tervez­te a várúr — aki a munkálatok közben a kastély régi berendezé­seinek gyűjtésén is fáradozik —, hogy 1 év múlva ünnepélyesen is birtokba vehetik a kastélyszálló­nak kialakított épületet. Sajnos a felújítás húzódik (termetes fage­rendákat például Szlovákiából kellene beszerezni, de a szállító nem teljesíti kötelezettségeit), az épületszobrászok mellett a na­gyobb feladatokkal nem boldo­gul a tulajdonos. Vállalkozásban beteget ápolni A kádlift nagy segítséget nyújt a mozgáskorlátozott betegek fürdetésénél fotó: such tamás Gyopárosi nyár. A hőség rekordot dönt, Gyopárosfürdőn viszont lassan megdől a vendéglétszám rekordja. Az oly népszerű volt cascós medencében — amit a tavasszal újítottak fel — ilyen kánikulában sokan keresnek felüdülést, miközben a tó panorámájában gyönyörködhetnek fotó: lehoczky Péter

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom