Békés Megyei Hírlap, 1995. július (50. évfolyam, 152-177. szám)
1995-07-15-16 / 164. szám
1995. július 15-16., szombat-vasárnap BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP y/ubay drámája Gyulán Egy ország pusztulásában kié az eredeti bűn? A magyar dráma szolgálatában vállalkozott Hubay Miklós író arra, hogy egy 16. századi ismeretlen szerző művét átdolgozza és a mai olvasónak, nézőnek felmutassa, továbbadja az utókornak. A Komédia Balassi Menyhárt árultatásáról nemzeti történelmünk olyan gyászos fejezetét tárja elénk, amelyre — a három részre szabdalt Magyarország kora — inkább illik a történelmi dráma, a sorstragédia, mint a komédia megjelölés. A Gyulai Várszínház idei első bemutatója (majdnem ősbemutató, hiszen jó tizenöt évvel ezelőtt a Nemzeti Színház tűzte műsorára a darabot, és azóta nem játszották) témájával és az előadás színvonalával szépen illeszkedik a történelmi falak hangulatához és a gyulai nyári színházi hagyományokhoz. A három királynak hódoltatott, szegény Magyarország kora bőven kínál meghatározó személyiségeket művészi megörökítésre, drámai hősnek színpadra. lglódi István rendezőnek szép feladat, nagy kihívás lehetett Hubay Miklós A cethal hátán drámájának színpadra állítása. A gondosan komponált, hatásosra kimunkált előadás súlyos konfliktusok egész sorozatát és légkört teremtő színésze- gyéniségek csapatát vonultatja fel, egymást érik és váltják a szívszorítóan lírai és a nevetést torkunkra szorító jelenetek. Balassi Menyhárt bonyolult, ellentmondásos figuráját meggyőző erővel kelti életre Gáspár Sándor. Ez „az alföldi király” nyersen kimondja: a török szultán és a német császár egyezkedik a kiszolgáltatott kis magyar nép feje fölött; apa és férj, aki túsznak küldi a fiát Bécsbe, feleségét és kislányát Váradra, vetélytárs, aki kísérletet tesz János király megmérgezésére. Kapzsi, pénzhajhász, áruló, bűnöző hírében áll, pedig rangra, méltóságra vágyik. Tragédiája, hogy oly sok sorscsapás után, amikor vezekelni jön, ám az udvari színészek — ahogyan Shakespeare Hamlet- jének gyilkos nagybátyját — előadásukkal leleplezik, „beleverik a képét a régi bűneibe”. Ahogyan Ábrahám, fiát áldozatnak szánja, és éppen a fia, Boldizsár teszi szégyenoszloppá. A dráma és az előadás központi alakja Angyali Péter, akit Méhes László játszik nagyszerűen. Az emberséges pap jótetteiért saját életét kockáztatja, az érsekben felismeri az inkvizitort, az ördögök szolgáját, Szent Antal kísértéseit emberként fogadja. Bölcsen látja, hogy apa és fiú ellentéte csak sietteti az ország vesztét, a körülmények ellenére mindvégig a jóság, az emberség szószólója. A legjobb alakítások közé tartozik Stohl András Balassi Boldizsárja; mély átéléssel hozza az apjával szembekerülő gyermek kínjait, vívódásait józanész és érzelem, fiúi és hazafias kötelesség között. János királynak jut (Bede-Fazekas Szabolcs személyesíti meg) a nagy leleplezés, az ítélet és a bűntudat: Ha én nem vagyok, Magyarország egységes? Ki mondja meg, hogy egy ország pusztulásában kié az eredeti bűn? Thurzó Anna Melindáéhoz és Opheliáéhoz hasonlítható, csodálatos szerepe még rejt magában lehetőségeket, amelyekkel Varga Mária a premieren csak részben élt. Oláh érsekként Avar !st\’án markáns karaktert formál mesteri bölcsességgel és humorral. Izgalmas és hatásos jelenség az előadásban Ráckevei Anna Carinája, jellegzetesen nagyúri figura Mihály Pál Kasza Mátyása és Király Levente Szénásija. Elismerés illeti Szirtes Gábort, aki a Piktor szerepében tükröt tart a kornak, a durvuló világnak, megjövendöli az ország pusztulását. A legemlékezetesebb jelenetek, amikor Balassi feleségére Bát- horival alkuszik, az Annának öltöztetett Carinával táncol, a fiát Bécsbe küldi, a gyónás, és a csúcspont a komédia a drámában, a színház a színházban, maszkkal és utcabábokkal. Szlávik István díszlettervezőnek nem volt sok dolga, csak hagyni kellett, hogy a vár érvényesüljön. Szépek a korabeli jelmezek (Fekete Mária munkája), főleg Thurzó Anna arany ruhája és a nemesurak viselete. Hubay drámája lglódi rendezésében kilenc előadásban nyújthat maradandó élményt a Gyulai Várszínház igényes, hagyományokat tisztelő közönségének. Niedzielsky Katalin Balassi Menyhártról saját fia rántja le a leplet, majd védelmére kel, önmagát feláldozva (Gáspár Sándor és Stohl András) fotó: such tamás Az embert kell észrevenni Tarhos vendége volt Szecsődi Ferenc A zenei napok idei egyik legsikeresebb rendezvénye a vonószenekari tábor záró- hangversenye volt. A megye településeiről és az ország távoli vidékeiről érkezett érdeklődők — szülők, zenetanárok, a muzsikát kedvelő nagyközönség—ovációjától kísérve fejeződött be a fiatalok egyhetes tábora. A sikerben nem kis része volt a fellépő művésztanároknak. A televízió Jupiter-lámpáinak kereszttüzéből sikerült interjúra kémem az est szólistáját, Szecsődi Ferenc hegedűművészt: — Lassan én is békés-tarhosinak számítok, noha rengeteg az elfoglaltságom. Évente mintegy ötven koncertmeghívás- nak kell eleget tennem itthon és külföldön. A tavaszi szezonban tíz hegedűversenyt játszottam különböző helyszíneken, közben intenzíven tanítottam. A békésiek hívásának azonban sosem szeretnék nemet mondani. — Egy hetet töltött a gyerekek társaságában, szó szerint, hisz a tarhosi kollégiumban a nap minden órájában közös volt a program. Tanításuk a hegedűkurzuson, fellépés a házihangversenyen, beszélgetések, közös játékok. Egy művészember számára mit jelent az ilyenfajta találkozás? — Akár művész, akár pedagógus valaki, a másik félben—akivel dolgozik— az embert kell észre vennie. Ez a tábor, kötetlenségével ugyanakkor értékes, szakmai koncepciójával megteremti a lehetőséget a jó kapcsolatra a fiatalokkal. — A koncerten a saját növendékeit kísérte zongorán hatalmas sikerrel. A tábori programokon — ha szükség volt rá — nagybőgőzni is beállt. Egy hegedűművésztől ezek szokatlan bravúruk. Kitől tanulta? —így születtem—mondja szecsődis mosolyával. — Szerintem nincs jó hegedűs vagy jó zongorista. Egyszerűen jó muzsikusnak kell lenni. A tréninget egykori tanáraimtól tanultam. Bodonyi Pista bácsi Hubay Jenő növendéke volt, és Felvéczi Takács Alice is, az egyetlen női hegedűs, aki Hubay-versenyt nyert. A „Lassan én is békés-tarhosinak számítok” versenyen kapásból öt hegedűversenyt kellett tudni, a memóriára ilyenkor igen nagy szükség volt. — A táborozok között Szecsődi Ferenc is szinte a’la carte kínálta a gyerekeknek a műveket, Bachot, Paganinit, megállás nélkül. A növendékeit is ilyen rugalmasságra neveli? — Minden gyerek más és más. Külön bánásmódot igényelnek. De őket is egyre nehezebb feladatokra kell sarkallni. Nem az a lényeg, hogy sokat mondjunk, csak a legfontosabbakat. Ez bármiben igaz. —Tarhos idei szólistájára milyen feladatok várnak? — A jövő évben két ősbemutatóra készülök, az egyik érdekessége, hogy Kocsár Miklós nekem írta a hegedűversenyét. Ezt ősszel mutatom be Szegeden, a Kamarazenekari napok keretében. Durkó Zsolt művét ősbemutatóként pedig tavaly játszottam. —Szinte mindent elért. Egyetemi professzor 41 évesen, Liszt-díjas művész, sokat foglalkoztatják. Elégedett? —Teljes mértékben. Amíg a hegedűt a kezembe tudom venni, és az úgy szól, ahogy én szeretném, nincs további vágyam. F. Pálfy Zsuzsa Felnézhettünk eleinkre gyomor felhők szűrik meg az októberi, késő délutáni napsugarakat. A sötétségben fölfelé baktatva szemünk lassan eléri a horizontot, és máris ott vagyunk, ott, ahová legalább egyszer életünkben már elvitt a képzeletünk. A távolból rikoltások, harci kürt, csatazaj üti meg fülünket, és előttünk áll teljes életnagyságában Árpád fejedelem büszke fehér lovon, odébb ökrök és bivalyok bőgése kíséretében díszes fogaton feltűnik a nagyasszony. Halálhörgés, zokogás—fej nélkül a leigázott nép. Célt tévesztett a nyíl, üszkös, fekete oszlopba fúródott, szinte érintésnyire tőlünk. Patak csobogása hív arrébb, valahol a távolban fakad, végül ott csörgedezik a lábunk alatt. Tücsök ciripel a földhasadékban, de máris elnyomja az egyre ütemesebbé váló, izgató dobogás. Hatalmas nyerítés—a táltos fehér lovat áldoz. Kiégett kunyhók, összerogyott kerítések mutatják az utat tovább, egy halott mellén keselyű lakmározik. Tovább sodor a vihar, üvöltés, ordítás, sikoly, rabsorba jutnak a megalázott nők. Komor felhők az égen, fekete gyapjas állat, dárdával az oldalában a földön. Bundája darabja a terepen, másik fele megfestve a vásznon. És fölöttünk Árpád fejedelem büszke fehér lovon... 896—1896—1995.,.Sosem tudhatjuk, egy történet mikor kezdődik.” Történelem vagy legenda? Mindegy. Itt áll előttünk 1700 négyzetméternyi vásznon halottaiból feltámadva, beleszőve sorsunk, balsorsunk, villanásnyi kacajunk és fájdalmas sikolyunk, itt vannak az Árpádok, főurak és apródok, ellenségek és harcostársak. Előre figyelnek, megpillantják a leendő hont, ahová letelepedtek, s éltek, élnek utódaik békében, bűnben. Akik ha szerét ejtik, megállnak, megpihennek, s visszatekintenek a múltba... L. E. Kuncze Gábor és felesége Trogmayer Ottó Csongrád megyei múzeumigazgató társaságában tekinti meg a körképet Árpád a főurakkal megpillantja az új hazát. A festmény jobb oldalán a fejedelem felesége díszes fogaton érkezik A lengyel Ars Antiqua szakembereinek köszönhetően, a nemzetközi zsűri kiváló minősítése után tegnap Ry- szard Wojtowicz főrestaurátor dr. Trogmayer Ottó Csongrád megyei múzeumigazgató közvetítésével átadta a szegedi Móra Ferenc Múzeumnak Feszty Árpád monumentális alkotását, a magyarok bejövetelét. A festményt Feszty Árpád és húsz társa 1894 pünkösdjére készítette el, ezzel tisztelegve a honfoglalás két évvel későbbi, ezer éves évfordulója előtt. A körképet 1944-ben Budapest ostrománál bombatalálat érte. Helyrehozatala gondozására, gyorsítására, a hiányzó forintok pótlására alakult meg a Feszty-körkép Alapítvány azzal a céllal, hogy 1996-ra, a honfoglalás 1100. évfordulójára ismét régi fényében ragyogjon e történelmi panno. A festmény gondosan elkészített terepasztalon folytatódik
