Békés Megyei Hírlap, 1995. július (50. évfolyam, 152-177. szám)
1995-07-10 / 159. szám
Megkérdeztük olvasóinkat A kábítószerélvezetről többek között Kiss Szilvia végegyházi tanuló nyilatkozott. (5. oldal) Simonyi-szellemidézés... Szombat este visszaköszönt Gyulára Simonyi Imre. A helyszín a Százéves cukrászda volt. (3. oldal) Negyedóra játék és hőguta A békéscsabai UEFA-Intertotó labdarúgó-mérkőzésen Kulcsár 2 góllal járult hozzá a győzelemhez. (12. oldal) 1995. JÚLIUS 10., HÉTFŐ ÁRA: 23,50 FORINT L. ÉVFOLYAM 159. SZÁM Méltó emlékezés a háborúk áldozataira A dombiratosi önkormányzat 1992-ben közadakozásból állított emlékművet a II. világháború helyi áldozatainak. A három évvel ezelőtti avató ünnepségen nem csak a két világégés során elpusztult dombiratosiak obe- liszkjére jutott virág és koszorú, hanem a falu felszabadításáért elesett szovjet katonák sírjára is. Az akkori képviselő-testület úgy döntött, hogy ezentúl minden júliusban kegyelettel emlékeznek a háborúk áldozataira. Az idei koszorúzási ünnepségre július 8-án, szombaton került sor mintegy 150 helybeli részvételével. A meghívott vendégek között jelen volt és beszédet mondott Tóth Sándor, a körzet országgyűlési képviselője, Szilágyi Menyhért tanácsnok, a megyegyűlés képviselője, Karats Lajosné, a Munkáspárt központi bizottságának elnökségi tagja, dr. Latorcai János, a Kereszténydemokrata Néppárt országos választmányának elnöke, országgyűlési képviselő. — Az emlékművek figyelmeztessenek bennünket: köte- (Folytatásai, oldalon) Dreher—Zwack nap Csabán Szombaton a Békéscsabai Sportcsarnokhoz látogatók a két tradicionális italgyártó cég és regionális szervezeteik, a gyulai Zwack Kereskedelmi Kft. és a Kelet-magyarországi Sört Értékesítő Kft. vendégeként egész napos szórakoztató programon vehettek részt. Koncertek, játékos és sportvetélkedők, lovas bemutatók, sörivóverseny, ajándéksorsolás váltották egymást. Délelőtt a cégek a legnagyobb megyei kereskedelmi és gasztronómiai partnereiket szakmai bemutatóra várták, ahol — talán számukra is újdonságként — a gyártók és a forgalmazók teljes termékskáláját megismerhették. Ezúttal vidéken, hiszen a hasonló találkozók, a különféle rendezvények általában eddig a fővároshoz kötődtek. A Dreher- és a Zwack-termékek nem jelentenek egymásnak konkurenciát, kereskedelmi partnereik közösek — tudtuk meg a nap együttes rendezésének okáról. Komár László is énekelt. A Dreher—Zwack napon bőven volt látni, hallani és innivaló délelőttől hajnalig fotó: lehoczkypéter Hírek Kisorsolták a Ladát. Szombaton délelőtt rendezték Szeghalmon, a városi művelődési központban a Szeghalom és Vidéke ÁFÉSZ egész éves aján- déksorsjegy-akciójának fősorsolását. Az eseményen Szeghalom amatőr művészeti csoportjai adtak műsort, majd sor került az akció fődíjának, egy 1500-s Lada személygépkocsinak a kisorsolására. A szerencsés nyertes a 017 890 számú sorsjegy tulajdonosa. A temetőben rejtették el. Battonyán július 7-ére virradóan ajtókifeszítés módszerével betörtek a Köztársaság utcai presszóba. Az elkövetők dohányárut, vermutot és vörösbort vittek magukkal mintegy 30 ezer forint értékben. A bejelentést követően a helyi rendőrőrs állománya azonnal hozzálátott az ügy felderítéséhez. Lakossági segítséggel a kora délutáni órákban már el is fogták a hívatlan látogatókat. J. I. és F. Zs. (mindketten battonyai lakosok) beismerő vallomást tettek. Az eltulajdonított élvezeti cikkek — egy doboz cigaretta kivételével — a presszóhoz közeli temetőből, egy sír mellől kerültek elő. Sírgyalázás Sarkadon. Sírgyalázás történt a hét végén a sarkadi Körösháti temetőben. A részletekről Nagy Zoltánt, az újteleki református lelkészt kérdeztük. Mint megtudtuk, napokkal ezelőtt három sírkövet döntöttek le ismeretlen tettesek a temetőben, amit az egyház saját erőből azonnal vissza is állíttatott, ám a hét végén az egyik helyreállított sírkő fekete márvány tábláját is leverték. Ez utóbbi már sírgyalá- zásnak minősül, ami rendkívül érzékenyen érinti az egyházat, ezért a dologról értesítették a rendőrséget is. Nagy Zoltán elmondta, hogy a temető folyamatos karbantartása súlyos ezresekbe kerül, s az sem mindegy számukra, milyen híre van a temetőnek. A történtekig ugyanis egyetlen egy reklamáció sem érkezett a hozzátartozók részéről. „Hívom az élőket, megsiratom a holtakat” — a felszentelés pillanatai a templom előtt FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER Gyulay Endre békés-csanádi megyéspüspök megáldotta és felszentelte Ismét szól a nagyharang... „Vivos voco, mortuos plan- go, fulgura frango.” Azaz: hívom az élőket, megsiratom a holtakat, megtöröm a villámokat. — Ez a harangok hármas hivatása egy latin felirat szerint. „Hívom az élőket — Siratom a holtakat — 1995. július 8” — hirdeti az a fehér selyem zászló is, amely a békéscsaba-er- zsébethelyi Jézus Szíve katolikus templom jeles ünnepére készült: szombaton, július 8-án délelőtt Gyulay Endre békés-csanádi megyéspüspök felszentelte az új templom új harangját, amely közadakozásból, a brit követség tekintélyes anyagi hozzájárulásával készült. Déli 12 óra előtt tíz-tizenkét perccel konduit meg a toronyba emelt három és fél mázsás harang. Érces hangja messzire hallatszott a városban, hirdetve, hogy több, mint ötven esztendő után került pont egy régi, szomorú történet végére. A közadakozásból épített erzsé- bethelyi katolikus templomot —az elsőt—1930 novemberében szentelték fel, és 1944. szeptember 21-én bombatalálat érte, teljesen elpusztult. Az angolszász légierő vezérgépének pilótája összetévesztette a temető kápolnáját a térképen nem szereplő jaminai templommal. Évtizedek múltán, a hívek és pásztoruk, Bielek Gábor apátplébános áldozatos munkája nyomán, közadakozással, a város segítségével 1992— 93-ban felépült ismét: 1993. november 28-án, advent első vasárnapján szentelte fel a megyéspüspök az új Jézus Szíve templomot. Most pedig a helyére került az új nagyharang is, Gombos Lajos őrbottyáni harangöntő mester keze munkája. (Tudósításunk a harangszentelésről a 3. «dalon) Ma itt mindenki vasutas — mondta a békéscsabai vasúti gócponthoz tartozó szolgálati helyek egyik szakszervezetének képviselője, éreztetve a kérdés bonyolultságát: ki a nap rendezője? Szombaton, a MÁV- sportpályán a három vasutasszakszervezet és a Vasutas Művelődési Ház gondoskodott a részt vevő dolgozók és családtagjaik kikapcsolódásáról. Már aki eljöhetett, hiszen sokan szolgálatban voltak, amely nincs tekintettel semmilyen ünnepre. Ez a nap a sporté, a játékos vetélkedőké, a játszóházaké volt. Néhány százan feledték ekkor az elbocsátásokról szóló hírek okozta feszültséget, a MÁV megítélését. Ok tudják, nem olyan vállalat, szakma ez, amely máról holnapra felépíthető. Évente egyszer együtt jól érezni magukat — „csak” ez volt a céiHidegvér és schwarzeneggeri magabiztosság Az elmúlt héten majdnem szemtanúja voltam egy „rablásnak”. Sőt! Voltunk! Hiszen minimum egy negyed lakótelep látta, amit látott. A legszörnyűbb azonban mégis csak a károsultnak lehetett, amint az ablakából kénytelen volt végignézni, hogy a ház előtt parkoló Mercedeséből két fiatalember éppen kiemeli a 100 ezer forint értékű magnó-rádiót... Hajnali negyed négy volt, amikor a csabai piac melletti lakótelep udvarában egy autó riasztója megszólalt. Mi lakótelepiek már hozzászoktunk az efféle „muzsikához”, hiszen ha csak egy macska tiszteli meg bármelyikünk gépkocsiját, máris megszólal a riasztó. Ilyenkor többnyire átfordulunk a másik oldalunkra. Ezúttal azonban a búgó hanghoz egy női sikoly és egy kemény férfihang is párosult. „Héjhéjhéj! Tűnjetek onnan! Hogy képzelitek!?” — hallatszott a harmadik emeletről. A két fiatal legény, akik éppen ebben a pillanatban törték fel a Mercedest, némán, de serényen mozogva „válaszoltak” ez utóbbi kérdésre. Sem a folyamatosan süvöltő riasztó hangja, sem az autó gazdájának kétségbeesett ordítása, sem az ablakokból itt is, ott is felbukkanó figyelő szempárok nem zavarták őkét. Hidegvérrel és schwarzeneggeri magabiztossággal befejezték a „melót”. Mire a károsult mezítláb, egy szál kisgatyában leért a harmadikról, a srácoknak és a százezres magnónak már hűlt helye volt... A farkastörvények országa lettünk, ahol a pedagógus megalázó fizetésért tisztességre próbálja oktatni a fiatalságot, s cserébe a tanítvány éjjelente móresre tanítja a felnőtteket. Olyan világot élünk, amikor csábítanak a lehetőségek, diszkó, fények, méregdrága cuccok, ám megfizetni azokat csak kevesen tudják. Munkából pénz? Ugyan ki hiszi el manapság ezt a mesét? Kinek van türelme egy életen át várni a „munkája gyümölcsére”? Majdnem törvényszerű, hogy sok fiatal a könnyebbik megoldást választja: elveszi a másét. Valami nincs rendben ezzel az országgal! Valakik felelősek ezért! M. M. Rendőrök, halőrök, polgárőrök szombati nagy futama Fő csapásirány: az élővizek Hagyományteremtő nagyszabású rendőrségi razziát tartottak szombaton, a horgászat, a halászat, a vízisportok, a fürdőzés dandárjában, délután 4-től este 10 óráig. Az akcióban nemcsak egyenruhások vettek részt — 26 csoportban — a megye valamennyi rendőrkapitányságáról, hanem a gyulai polgárőrség égisze alatt megalakult vízi polgárőrség (Szanazug és Gyula-Városerdő felügyeletét vállalták el), a Körös-vidéki Horgászegyesületek Szövetsége egy gépkocsival, motorcsónakokkal, egy rendőrségi és egy Aero- caritas helikopter, illetve valamennyi „vadászterületen” halőr segítette a munkát. A fő csapásirány pedig az élővizek felé vezetett, a Sebes-, a Fekete-, a Kettős-, a Hármas-Körös, a Berettyó, Békés-Dánfok, Csárda- szállás, a Félhalmi, a Danzugi holtág, Szarvas, a Kákafoki és a Sirató, de a mezőkovácsházi és az orosházi kapitányság illetékességi területén is ellenőrizték a horgászásra és fürdőzésre alkalmas vizeket. Arról, hogy miért van szükség ekkora kivonulásra, a Békés Megyei Rendőr-főkapitányságon Remeczki János rendőr főhadnagy beszélt: — A vízirendészet eddig mostohagyermeke volt a rendőrségnek, a figyelem jószerével a Balatonra, a Dunára és a Tiszára koncentrálódott, s aztán mintha elvágták volna. Pedig Békés megyében 300 kilométer hosszú folyó, holtág található, amely szinte kínálja magát víziközle- (Folytatás a i. oldalon)
