Békés Megyei Hírlap, 1995. április (50. évfolyam, 77-100. szám)
1995-04-01-02 / 77. szám
6 1995. április 1-2., szombat-vasárnap Hí ms ÜtRÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Ötven éve halt meg Apor Vilmos r Vilmos nemcsak prédikált, tanított Krisztus követéséről. Apostoli életet élt: az embertársi szeretet, a szolgáló, fáradságot és magánéletet nem ismerő szolidaritás, humanizmus, a türelem jelképévé nőtt. Áldozatkészségében pedig habozás és félelem nélküli természetességgel jutott el az önfeláldozásig. Arisztokrata család sarja. A család a magyarországinál szegényebb erdélyi arisztokrácia puritánabb, erős nemzeti érzéssel és kötelességtudattal áthatott életvitelét és gondolkodásmódját követte. Édesapja szolgabíró, majd alispán Háromszék megyében, majd főispán Nagyküküllőben, végül államtitkár Bécsben. Erős katolikus hit és szociális érzékenység jellemezte; szívesen adakozott. Nagyküküllőn kórházat alapított. Vilmos édesanyja (Pálffy Fi- délia) kilenc gyermeket szült, közülük öt nőtt fel. Vilmos a harmadik gyermekként 1892. február 29-én született Segesvárott. Gyermekkora zömét Bécsben tölti, a szünidőkben azonban minden évben heteket időz anyjával és testvéreivel együtt Erdélyben. Lélekben mindig székely maradt. Az Apor gyerekek édesanyjukkal németül beszéltek, apjukkal és egymással magyarul. Vilmosnak erőfeszítésébe került később, hogy magyar nyelvi fogyatékosságait leküzdje. Családi hagyományként a kalksbur- gi jezsuiták gimnáziumában tanult. A kis árva (apja 1898-ban halt meg hirtelen) nehezen szokta meg az intemátus ridegségét. A ridegség azonban kiszámított volt: a korai kelés, a kötelező rendszeretet, a pontosság, minden perc megbecsülése és az akarat folytonos erősítése később nála is busásan kamatozott. Három ember helyett volt képes dolgozni, mindig derűsen, mosolyogva és hatékonyan. A befejező gimnáziumi éveket már Kalocsán végzi, az ottani jezsuitáknál. E kiváló iskolában — ugyancsak apai hagyományt követve — a magyar nyelv tökéletesebb elsajátítása volt a fő cél. Vilmos egyre erősebb késztetést, hívást érez a papi hivatás iránt. Édesanyja nehezen, de végül 1909-ben karácsonyi ajándékként beleegyezik. Rokonuk, gróf Széchenyi Miklós győri püspök Vilmost Innsbruckba küldi teológiára. Innsbruckban akkor erőteljesen hatott az egyház új szociális tanítása. A fiatal teológusokban megalapozták a szolgálat vágyát, a hűséget a szenvedőkhöz. Vilmos 1916júniusában tett doktori szigorlatot Innsbruckban. Közben 1915. augusztus 24-én pappá szentelték Nagyváradon (pártfogója, Széchenyi püspök ugyanis Váradra került). Augusztus 31-én gyulai káplán lett. Az élet iskolája Káplánként az élet sűrűjébe került. Egyik első teendője egy haldokló tüdővészes lány gyóntatása és áldoztatása volt, apró árvákat látogat a Wenckhe- im Krisztina-féle árvaházban, majd eltemet egy 20 éves hősi halottat. Ez már az élet iskolája. Később néhány hónapig a püspök mellett tevékenykedik Váradon, majd 1917-ben két hónapig szolgál kórházvonaton, háborús sebesültek között. Bejárja a frontokat. 1917 közepétől a váradi papnevelde prefektusa. 1918. szeptember 1-jével a püspök ismét Gyulára vezényli, immár plébánosnak. Elvesztett háború, társadalmi-politikai és lelki, erkölcsi anarchia, elbizonytalanodás, bolsevik terror, majd román megszállás, trianoni békediktátum (Gyula elveszti piackörzete, több évszázad alatt kialakult gazdasági kapcsolatainak nagyobb részét), munka- nélküliség és növekvő szociális feszültségek: ezekkel kellett a fiatal plébánosnak szembesülnie és megküzdenie. 1919 áprilisában a kommunista direktórium ellenében Apor és hívei megvédik az iskolai hitoktatást. A belvárosi iskolában — igaz, órarenden kívül—tovább folyhatott. A direktórium Aport izgatással vádolta. A további konfliktusnak a román megszállás vetett véget 1919. április 25-én. Ekkor már nem a hittan, hanem a magyar földrajz és történelem oktatása került betiltásra. Májusban a románok gyulai férfiakat, főként katonatiszteket internáltak. Apor azonnal Bukarestbe sietett, és az angol származású román királynőnél személyesen eszközölte ki szabadulásukat. A világháború, majd a Tanácsköztársaság és a román megszállás végeztével pszichikailag, lelkileg valóban romokban hevert az ország. Gyula is. Apor is összetört, a trianoni békediktátum hírére sírva misézik, de ugyanakkor munkához lát. Nevel, vigasztal, összefogásra és szolgálatra, szolidaritásra késztet: mindenekelőtt példát mutat. Egyenként igyekszik megismerni híveit, mindenkivel nyílt, őszinte és végtelenül barátságos kérelmezők nevével, a gondokkal-bajokkal és a segítségnyújtás konkrétumaival. Senkit sem utasít el: a plébánián folytonos a fogadóóra. Apor jelszava: „Egész egyéniségünkkel kell szolgálnunk Istent: ebben nem lehetnek szabadságos perceink.” Egyénisége sugározta a mélyen átélt, belső cselekvőerővé vált keresztény hitet. Sokakat tett példája jobbá és emberségesebbé. Káplánjaival melegszívű, jó nevelő. Rendelkezéseit finoman közli, sohasem kioktató. Példájával és halk szóval hat. A plébániai munka nehezét vállalta. Éjjel sokszor maga ment betegekhez. ' A béke erőssége Hívei szeretetét és nevelését a gyermekeknél kezdte. Szívesen végezte a hitoktatást az elemiben, a polgáriban és a tanonciskolában egyaránt. Egyszerű, világos szavakkal és érdekesen magyarázott, lekötötte a figyelmet. Minden egyes órájára külön készült. Újjászervezte az egyházi „Cecília” énekkart. Kiváló hitszónokok sorát hívta Gyulára Zarándoklatokat vezetett Mariaradnára, bár ez egyre nehezebb lett a román hatóságok magatartása miatt. Katolikus időszaki lapot adott ki Gyulán „Gyulai Katolikus Tudósító”, majd „Őrszem” címmel. A világháborúban ágyúöntéshez elvitt harangokat közadakozásból pótolja. Sorra renoválja, festi a templomokat, bevezeti a villanyt. Újakra cseréli a kelyhe- ket, miseruhákat. A plébániatemplomban új áldoztató rácsot építtet. 1930- ban ugyanott 25 regiszteres kitűnő Rieger orgonát építtetett, a régi, nehézkes hangszer helyébe. Az 1932-ben leégett Szentháromság kápolnát gyorsan újjáépíttette. Apor gyulai évei során megszűntek a városban az addig sem túl éles vallási ellentétek. A tolerancia, az együttműködés híve és munkása volt. A protestáns rendezvényeken szívesen vett részt, szociális és más közös ügyekben készséggel nyújtott kezet. Harsányi Pál gyulai református esperes Apor díszpolgárrá választásakor képviselő- testületi méltatásban fejtette ki, hogy a közel 25 év, amit Apor Gyulán töltött, a felekezeti béke kora lett a városban, s e béke erőssége Apor volt. Apor példás jó viszonyban volt a kiváló, utolsó gyulai zsidó rabbival, dr. Ádler Ignác - cal is. A tolerancia említésénél idézzük fel: megesett, hogy kongreganista lányok panaszolták Apornak: társuk református férfihoz megy férjhez, és ezért korábbi szokás szerint vissza kell adnia jelvényét. Apor így válaszolt: eddig is rossz szokást követtetek; jelvényét csak az adja vissza, aki hitét elhagyja. A szerelem nem nézi, hogy kiket boronái össze. A lányok azt is panaszolták: katolikusként nem vehetnek részt a református templomban rendezett esküvőn. Apor erre így szólt: minden templom Isten háza. Apor elkötelezett híve volt a XIII. Leó pápa által meghirdetett katolikus szociálpolitikának, melynek lényege munkás és munkaadó közelítése, az állam beavatkozása, ösztönzése révén tisztességes munkabér és munkaidő kiharcolása, a pusztító sztrájkok megelőzése és a katolikus jellegű szövetkezeti mozgalom kiépítése és támogatása volt. Mindezt a mindennapi, szorgos, karitatív, humánus munkálkodásnak kellett megalapoznia. A rászoruló öregek meleg ebédet, a gyerekek ruhát és cipőt kaptak a jól szervezett akciók során. 1935-ben Apor támogatásával jött létre a mária- falvi napközi, ahol dologidőben 100— 120 gyereknek biztosítottak napközben elhelyezést, felügyeletet és étkezést. A napköziben télen munka- nélkülieknek munkát és átképzést is igyekeztek—sokszor sikerrel—biztosítani. 1941 -ben még Apor előkészítésével — megnyílt a Szent István Gyermekotthon is, 38—40gyerek számára. Búcsú Gyulától Apor sohasem tudta elviselni mások nyomorát. Megesett, hogy a plébánia teljes élelem- és pénzkészletét szétosztotta. Része volt Apornak a városszéli, máriafalvi, galbácskerti parcellázásban, házhelyosztásban is: ez is eleme volt a szociális feszültségeket enyhítő politikának. A templomtól távoli máriafalvi és galbácskerti részeken Apor adventi és nagyböjti időkben házi istentiszteleteket rendezett — mindig más-más családnál, ahol a szomszédok is megjelentek. Egyúttal Apor feljegyezte a panaszokat, gondokat is, s amit lehetett, gyorsan el is intézett. Sokszor éjféltájban bandukolhatott csak haza a kántor társaságában. Tagja volt a gyulai városi képviselő- testületnek, a megyei törvényhatósági bizottságnak, a közigazgatási bizottságnak (ezen belül az adóügyi, népoktatásügyi és közegészségügyi albizottságoknak), a központi választmánynak. A politikától mégis igyekezett távol tartani magát; főként csak akkor szólt vagy lépett közbe, ha egyházat is érintő kérdésekről esett szó. Ügyelt a pártatlanságra. 1931-ben a békesség és egyetértés jegyében Apor egyesítette a Katolikus és Polgári Kört, s ezzel közelebb hozta az értelmiséget, a politikusokat az iparosokhoz, a szegényebb szellemi munkásokhoz. A kör székházában működött 1934-től az Apor által megszervezett Katolikus Legényegylet is. Támogatta Apor a Gyulai Földmunkások Vállalkozó Szövetkezetét is, sőt egyik élesztője volt a szövetkezeti életnek. Egyházi címei is gyarapodtak. 1929-ben címzetes csolti apát lett. E címet előtte sorban a váradi, a váci és győri püspök viselte, ami már jelezte: Aporra előbb-utóbb még nagy feladatok várnak, egyházon belül is. 1941. január 21 -én kapta meg Apor az értesítést: a pápa győri püspökké nevezte ki. Február 22-én a gyulai képviselő-testület a város díszpolgárává választotta Aport. A díszpolgári oklevelet fáklyás felvonulás keretében sok ezer ember kíséretében adta át a polgár- mester. Aligha akadt Gyulán gondolkodó ember, aki — ha vallásos volt, ha nem — ne búcsúzott volna tőle szeretettel és ne emlékezett volna rá később tisztelettel és megbecsüléssel. A hercegprímás két püspök és hetven pap kíséretében február 24-én avatta Aport püspökké Gyulán. Páratlan eset volt ez, hogy Apor kifejezett kívánságára a püspökszentelés sem Győrben, hanem Gyulán történhetett. A győri beiktatás március 2-án zajlott le. Szemben az árral Győrben a körülmények már nem engedték, hogy apor püspökként távol maradjon a politikától. Egyre gyorsuló ütemben sodródott bele: humanistaként, felelős főpapként nem tehetett mást. Egyébként már Gyulán is tájékozott volt, rendszeresen rádiózott és soksok levelet váltott volt innsbrucki pap- növendék-társaival, akik Svájcban, Németországban és Ausztriában szolgáltak és így európai kitekintéshez segíthették Aport. Ä hitlerizmus veszélyére hamar felfigyelt, s már Gyulán is sikerrel tartotta távol híveit az uszító német propagandától. Aligha véletlen, hogy éppen Győr- ban alakult meg 1943-ban a Katolikus Szociális Népmozgalom, a Katolikus Népszövetség. Az új szervezet egyesítette a katolikus szociális és más mozgalmakat, azok vezetőit és politikusait. A kezdeményező még Teleki Pál volt, a folytatás Aporra és másokra várt. Apor lett a népszövetség egyházi főtanácsadója. Hamarosan felmerült az új katolikus tömegpárt terve, s Apor már ennek érdekében vállalta a „Merre megyünk” című programfüzet kiadását. A cél —Apor megfogalmazásában — a szociálisan érzéketlen gazdasági liberalizmus és a marxizmus elleni együttes küzdelem lett. Személyes érdeme, hogy Serédy hercegprímás végül is elfogadta az új kereszténypárt, a Kereszténydemokrata Néppárt megalakulását 1943 végén. A pártnak már nem volt ideje az építkezésre, de jelesei így is eljutottak a németellenes ellenállásig. Már a harmadik zsidótörvény után lett püspök. Valláserkölcsi alapon is elfogadhatatlannak tartotta a zsidóüldözést, a diszkriminációt. Zsidók gyorsított ütemű átkeresztelésével igyekezett sokakat menteni. A győri gettó felállításakor felháborodott hangú levélben tiltakozott Járass belügyminiszternél „Isten, a magyar- és a világ- történelem előtt.” Auschwitzról 1944 májusában szerez tudomást. Levelek sorával igyekszik cselekvésre bírni a prímást, egyben értesíti a Vatikánt is. Zsidókat bújtat, többeket a nuncius- hoz, Angelo Rottához küld, aki ezrével állít ki menleveleket. Apor közös egyházi fellépést sürget, támogatva a reformátusok indítványát. A bűnösöktől kész volt megtagadni a szentségek kiszolgáltatását is. Ultimátumot sürgetett a kormányhoz, a prímás azonban óvatos volt, félt a retorzióktól. A drámai vég Apor 1944 pünkösdjén a szószékről így beszélt a hívek ezrei előtt. „Aki a kereszténységnek első és legnagyobb parancsát megtagadja és azt állítja, hogy vannak emberek, csoportok és fajok, melyek gyűlölete és üldözése meg van engedve, aki azt hirdeti, hogy szabad megkínozni embereket, legyenek azok négerek vagy zsidók, az bármennyire dicsekszik is kereszténységével, po- gánynak kell tekinteni.” Sokat tesz azért, hogy a papság a helyén maradjon és segítse híveit a bekövetkező szovjet megszállás idején is. Szálasi letartóztatta Mindszentyt és Shvoy püspököket. Apor következett volna, március 28-ra idézést kapott Szálasitól. Március 28-án azonban Győr már szovjet megszállás alatt volt. A püspökvár pincéjében háromnégyszáz ember, nők, gyerekek és idősek élvezték Apor védelmét. A férfi menekülteket a szanyi püspöki uradalomban bújtatta. A püspöki pincénél egyre sűrűbben jelentek meg orosz katonák. Apor mindig a bejáratnál fogadja őket. Alig alszik. A válságos időkben a helyén akar lenni. Március 30-án, nagypénteken, orosz katonák nőket követeltek tőle „krumplipucolásra”. Apor először sikerrel küldi el őket, de négy-öt katona visszatér részegen. Egy előbukkanó lányt észre vesznek, .utánaerednek, Apor azonban kemény hangon kiáltva, kifelé tuszkolta őket. Az egyik visszafordult és gépfegyveréből sorozatot adott le. Három golyó érte Aport, egy halálosnak bizonyult. Húsvét hétfőn, április 2-án—ötven esztendeje — hunyt el. Miután segítette az üldözötteket, életét áldozta a női tisztaság védelmében. „Köszönön a Jóistennek, hogy elfogadta áldozatomat” — mondta, amikor értesült arról, hogy az általa védett nők megmenekültek. Gyulán már életében legendák övezték alakját. Hívei és tisztelői az 1948 utáni időkben sem tagadták meg. Az Apor tér a józsefvárosi templom körül végig Apor tér maradt. Idős emberek, ha ma rá emlékeznek, átszellemült mosollyal és szeretettel idézik fel alakját, szeretetreméltó egyéniségét. 1945-től 1989-ig lélekben lehetett őt tisztelni Gyulán is. A nyilvánosság előtt beszélni vagy írni róla már nem. A hosszú hallgatás 1989 májusában, már a történelmi átalakulás kezdeti sodrában törte meg a gyulai MDF kétnapos Apor-megemlékezése. Kerekasztal- beszélgetéssel, püspöki misével és tudományos emléküléssel hajtottak fejet a résztvevők Apor emléke előtt. Akkor került felállításra Bakos Ildikó művészi munkája nyomán Apor domborműve a plébániatemplom oldalán. A dombormű alá azóta mindig kerül virág. Erdmann Gyula Gyulán már életében legendák övezték alakját íA/agypénteki önfeláldozás
