Békés Megyei Hírlap, 1995. április (50. évfolyam, 77-100. szám)
1995-04-24 / 95. szám
| 1995. április 24., hétfő MEGYEI KÖRKÉP Ct> fi fi m {ÉKES MEGYEI HÍRLAP Szavalóverseny. Orosházán, a művelődési központban az elmúlt hét végén rendezték meg a megyei vers- és prózamondó versenyt az általános iskolások felső tagozatosai számára. Összesen 39-en indultak a versenyen, akik közül az 5— 6. osztályosok kategóriájában első helyezett lett Kovács Zoltán (Körösladány), 2. Furus Ca- lix (Orosháza), 3. Macsári Ágnes (Szeghalom), aki egyben a közönségdíjat is megkapta. Különdíjban Tóth Adrien (Orosháza) részesült. A 7—8. osztályosoknál első lett Lapis Máté (Gyula), 2. Tóth Magdolna (Mezőhegyes), 3. Takács Erika (Szarvas). A zsűri két különdíjat adott ki, melyet Takács Éva (Gyula) és Papp Boglárka (Mezőhegyes) kapott meg. Különdíjban Hollósi Zoltán (Szeghalom) részesült. Amatőrkiállítás. A mezőkovácsházi művelődési házban a megyei önkormányzat és a művelődési központ támogatásával a minap nyitották meg a felnőtt amatőr képzőművészek kiállítását. Mint azt Argyelán György igazgató elmondta, a jelenlevő 17 alkotó — akik a megye 8 településéről érkeztek — a festészet szinte minden ágát képviselik. Megtalálható itt a naiv művészettől a profi festészetig szinte minden alkotási forma, amely különféle egyéni stílust és látásmódot képvisel. Ez a kiállítás mindenről beszél: a szeretetről, a természetről, a barátságról és az igazi alkotás öröméről. A kiállítók, a 18 éves korosztálytól a 60 évesig, sokféle szakmában dolgoznak, de van egy közös „nyelv”, amely összeköti őket, ez a festészet, amiben egyetértenek. E szép és sokszínű világot visszatükröző képkiállítást május 10-ig tekinthetik meg az érdeklődők. Tárlat. Vonzások és választások — ezzel a címmel rendeznek képzőművészeti tárlatot a Békéscsabai Ifjúsági Házban. Az április 24-én, ma 18 órakor kezdődő kiállításon Volent Kati festő-grafikus és Kovács Zsóka versíró mutatkozik be, megnyitót mond Ungvári Mihály festő, közreműködik Rácz Gábor előadó- művész. A tárlat május 7-ig látható. „Hogy mindnyájan egy legyünk” Az 5. Magyar Ökumenikus Találkozó zárónyilatkozata (Folytatás az 1. oldalról.) „A keresztények felekezeti megosztottsága ellentétben áll Jézus szavával, hogy mindnyájan egy legyünk, és ugyanakkor a nem hívők, a más val- lásúak, de a keresztények előtt is gyengítheti az evangélium hirdetésének hitelességét. Testvériségünk alapja Isten közösséget teremtő szeretete Jézus Krisztusban. Közös kötelesség és létkérdés tehát, hogy valamennyi kersztény keresse az egység lehetséges útjait. Hitünk szerint a kerszté- nyek egysége jele és eszköze annak is, hogy Isten valamennyi embert ki akar békíte- ni embertársaival, a világgal és önmagával. Ebből következik a párbeszéd és kiengeszte- lődés idősebb testvéreinkkel, a zsidókkal is, valamint a térségben élő különbüző népek és nemzetiségek közeledésének a szolgálata. Keresztény felelősségünk alapján nem maradhatunk ki ebből a munkából. Magyarságunkból és kereszténységünkből egyaránt fakadó, különösen fontos feladatunk a magyar társadalom különböző csoportjai és erői közötti párbeszéd elősegítése, értékhordozó és értékteremtő közösségeinek megerősítése. Mindezek alapján kívánatosnak tartjuk a következőket: — Minden hívő ismerje saját felekezete tanításait, továbbá a különbségeket és eltéréseket a felekezetek között vitatott kérdésekben, hogy ne’ legyen manipulálható; — az ökumenikus szellemű felekezeti nevelés kezdődjék el már gyermekkorban; — a különböző felekezetek dolgozzák át hittankönyveiket az ökumené szellemében; — készüljön közös magyar bibliafordítás; — az elfogadott közös imaszöveget — például a Miatyánk — valóban használják; — egyháztörténeti vegyesbizottság dolgozzon közösen írt egyháztörténelmen; :— az ökumenével és a zsidósággal kapcsolatos, a 2. vatikáni zsinat óta eltelt időszakban megjelent dokumentumok legyenek általánosan ismertek; — térségünk 1938 és 1945 közötti történetének kutatásán dolgozzon zsidó—keresztény vegyes bizottság; — a teológiai főiskolákon és egyetemeken más felekezetű és zsidó teológusok meghívott előadóként rendszeresen oktassanak; — tudományos műhelyekben a környező népek történészei együtt írják meg történelmünk közös fejezetetit. A találkozón jelenlévő vallásos folyóiratok képviselői külön szakmai megbeszélésükön megállapodtak a szorosabb együttműködésük lehetőségeinek keresésében. Az Isten közelében élő emberek nem akarnak elkülönülni, mert céljuk, hogy a hitből nyert erőtöbblettel könnyebbé tegyék embertársaik életét, legyen ez a tett gyakorlati gondoskodás, szeretetszolgálat, oktatás, nevelés, a nélkülözés vagy pszihés feszültségek enyhítése. A találkozó résztvevői ökumenikus testvéri közösséget éltek, a viták nyílt, őszinte, baráti szellemben folytak. Annál fájóbb azonban a találkozó végére kialakult közös felismerés, hogy a kerszté- nyek jézusi egysége megvalósulásának jelentős elvi és gyakorlati akadályai változatlanul fennállnak. A tanulmányi hét alatt a résztvevőkben egyre erősödött a közös eucha- risztia igénye. A találkozó résztvevői meg vannak győződve arról, hogy a magyar nép lelki és erkölcsi megújulásában az ökumenikus magyar kerszténységnek fontos feladata van. Gyula, 1995. április 22.” Április 24.: Szent György napja A húsvéti ünnepkörön túl György napjának volt még nagy jelentősége a hónapban. Döntőek voltak a mezőgazdasággal kapcsolatos hiedelmek, cselekvések, időjárásjósló megfigyelések is kapcsolódtak e naphoz. Ha ez idáig megdördült az ég, kedvező év lesz, jó termés várható. György napja közelében vetették el a kukoricát is, ahányszor e nap előtt megszólaltak a békák, annyi jó nap következett. A néphit szerint ha valaki békát simogatott, elkerülte a betegség, sőt ezzel a kezével még gyógyítani is tudott. Ekkor fogadták a pásztorokat is, Szent György napjától Márton-napig. E nap éjjelén szedett gyógyfüvek az állatok legjobb orvosságai, vallották ezt az állatgyógyítók. György- nap a cselédek elköltözésének ideje is, a középkorban a jobbágyok szabad költözködését is e naptól engedélyezték. Az állatok kihajtásához is egy sor cselekmény kapcsolódott. Ekkor már bátran kimehettek a legelőkre, hiszen a megerősödött fű már el tudta tartani őket. Több helyütt napkelte előtt harmatot kellett szedni, mellyel megdörzsölték a teheneket, hogy jobban tejeljenek. A harmatos lepedő segítségével sütött kenyér is nagyobbra dagadt. A megyei szlovákoknál ugyanilyen harmatos lepedőn léptették át az istállóból kilépő állatokat, hogy jó erőben legyenek, és ne lehessen megrontani azokat. A kihajtáskor ajándékokat, szalonnát, tojást, tésztát adtak a pásztoroknak, hogy jobban gondját viseljék állataiknak. A Békés megyei románok körében Szent György napjához kötődött a locsolkodás és csalánozás szokása, mely termékenységvarázsló célzatú szokások csak a legutóbbi évtizedekben tevődtek át hús- vétra. A románok néphite szerint ez a nap gonoszjáró nap, éppen ezért ezen a napon az ajtókba, ablakokba, kapukra csalánt vagy vadrózsaágakat helyeztek gonosztávoltartás céljából. Kiemelkedő névnap is e nap, melyet nagy ünneplésekkel, köszöntésekkel tettek társadalmi eseménnyé. Nagy László Schéner Mihályt köszöntötték A Kossuth-dí jas művészt — képünkön balról — Medgyesegyháza polgármestere köszönti Fotó: Kovács Erzsébet Bensőséges hangulatú ünnepi rendezvényt tartottak szombaton délután a med- gyesegyházi művelődési házban, a település híres szülötte, Schéner Mihály festőművész tiszteletére. Schéner Mihály 1992 óta Medgyesegyháza Díszpolgára és ez év március 15-én a kiváló művész életművéért Kossuth-díjat kapott. A késő délutáni órákban kezdődött rendezvényen Nagy Béla, a település polgár- mestere üdvözölte a hazatért művészt, majd felkérte a helyi természetvédelmi egyesület által szervezett gyermekraj z-ki állítás megnyitójára és az eredményhirdetésre. A művész dicsérő szavakkal illette a beérkezett közel 250 színvonalas, ötletes és elgondolkodtató rajzot. Az ezt követő ünnepi műsorban a helyi általános iskola tanulói zenés irodalmi összeállítással kedveskedtek az ünnepeknek, majd a Tavasz Táncegyüttes színpompás műsora következett. Schéner Mihály az est végén megilletődötten köszönte meg a tiszteletére tartott rendezvényt, s elmondta, hogy szívébe mindig melegség és új fény költözik, amikor hazatér a szülőfalujába. Szabó Csilla Békésbeli kisebbségi küldöttség járt Aradon Kezdeményezés a „népi diplomácia” jegyében A Békés Megyei Közgyűlés Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Bizottsága háromtagú delegációja a hét végén Aradra látogatott Kecskeméti János bizottsági elnök vezetésével. A két szomszéd megye közötti hosszú távú együttműködés keretében az 1995. évi együttműködést beszélték meg, melynek során különböző rendezvényekre, az őszi német, szerb, szlovák, román anyanyelvi kulturális napokra, a cigánylakosok júniusi sport- és októberi kulturális napjára szóló meghívást fogadott el a román fél. Újszerű, s a „népi diplomáciát”, erősítő kezdeményezésként merült fel a két ország, megye határ menti települései polgármestereinek évenkénti találkozója, melyre az idén a nyár elején Békés megyében kerülne sor. Az Arad Megyei Tanács részéről Achim Alexa alelnök fogadta a delegációt, s a gazdag program kölcsönös megvalósítását elő kívánja segíteni. Újra topolyfa őrzi a gerendási pusztát Több mint két évszázadon át egy fehér nyár — ahogy a helybéliek nevezték, „Topolyfa” — vigyázta a gerendási pusztát. Az 1987-ben elpusztult famatuzsálem utolsó hajtásaiból lelkes természetvédők utódokat neveltek. A Föld napja megyei rendezvénysorozatának központi eseményeként szombaton e facsemeték egyikét ültették vissza a Topoly fa ősi helyére. Préme miatt sokat üldözött, képzett halritkító állást keres. „Vadászok kíméljenek” jeligére — számtalan szellemes feladat, többek között a fenti apróhirdetés feladójának megfejtése várt azokra a — csorvá- si, kaszaperi, pusztaföldvári és helybéli — diákokra, akik a gerendási föld-napi program természetvédelmi vetélkedőjére jelentkeztek. Az aszfaltrajzversennyel, ünnepi megemlékezéssel, baráti találkozóval színesített április 22-i rendezvény létrejöttén Gerendás Község Önkormányzata, Békés Megye Képviselőtestülete Önkormányzati Hivatala, a Természetvédők és Természetbarátok Békés Megyei Egyesülete és a Körös- Maros Vidéki Természetvédelmi Igazgatóság bábáskodott. Tagadhatatlan, a nap legjelesebb eseménye a topolycsemete elültetése volt. Porfelhő.kísérte kocsisor kígyózott a vendégsereggel és a helybéliekkel Gerendás határába a fehér nyár egykori helyére. A faültetést atyai gondossággal irányító Boross László, a természetvédők egyesületének elnöke így idézte fel a fácska történetét: — 1966 tavaszán barátom, dr. Márki-Zay Lajos hozott ki a Topolyfához. Égy kétszázéves katonai térképet is mutatott, amelyen mint jelfát az öreg nyárt is bejelölték. Tizenöt esztendővel ezelőtt a fa gyors pusztulásnak indult. Épp csak egy arasznyi hajtást sikerült megmentenem. Erről szaporítottam azt a huszonöt kis fácskát, ami most ott cseperedik a kertemben. Boross László elmondta, ez az első fa, amelyet ily módon sikerült megmenteni, ám szeretné, ha idővel valamennyi ősi fára sor kerülne a Körösök vidékén, s így a táj visszanyerné eredeti szépségét. A faültetést követően Pel- csinszki Boleszláv, a Békés Megyei Önkormányzat Képviselő-testületének alelnöke mondott ünnepi beszédet, majd Tirják László, a Körös- Maros Vidéki Természetvédelmi Igazgatóság igazgatója értékelte a diákok rajzversenyen, illetve természetvédelmi vetélkedőn nyújtott teljesítményét. Csath Róza Faültetés közben (balról jobbra) Gajdács János Gerendás község polgármestere, Boross László, a Természetvédők és Természetbarátok Békés Megyei Egyesületének elnöke és Szelekovszky László, Békés Megye Képviselő-testülete Önkormányzati Hivatalának főtanácsosa Fotó: Such Tamás
