Békés Megyei Hírlap, 1995. március (50. évfolyam, 51-76. szám)
1995-03-04-05 / 54. szám
1995. március 4-5., szombat-vasárnap »KÉS MEGYEI HÍRLAP Megyénk szellemi közegében rendhagyó, új művészeti kezdeményezés, hogy a helyben élő és e táj szellemiségéhez társasági formában is kötődő alkotók közös képzőművészeti kiállítással jelentkezzenek. A Békéstáji Művészeti Társaság életrehívását a megváltozott alkotói feltételrendszer, az ellehetetlenítő helyzet elleni önvédelem tette szükségessé. Az összefogás tényleges kohéziós erejét a tagok — a különböző szemlélet ellenére—az emberi barátságokon túl, a vállalható szakmai színvonalban és nem utolsó sorban a műalkotásban létrehozandó tartalmi és formai minőség hitének és hitelének együttes vállalásában találhatják meg. A meghívott Mezei Ottó művészettörténész rendezte tárlat anyaga nagyvonalú, sokféleségében érzékletes áttekintést nyújt a helyi kortárs képzőművészet helyzetéről, állapotáról. A Munkácsy Mihály Múzeum három bemutatótermét megtöltő anyag meghatározó műfaja a festészet. Minden alkotótól legkevesebb öt mű látható, s jelen van a társművészetek gazdag választéka: a fotó, a báb és a belsőépítészet. Az első csoportba azokat a műveket sorolom, amelyek a látvány realista feldolgozására építenek. Görgényi Tamás akvarelltechnikával mutat be mezei virágokat,- hegyitáj-élményének „áldoz” lazúros, oldott ecsetkezeléssel. Kalcsó József új naturalizmusa, olajtechnikával előadott tónusfestészete a színviszonylatok harmóniájára helyezi a hangsúlyt. Molnár Antal munkáiban, akár férfiasán kemény a kifejezés, akár a gyöngédségig lágyul, az alföldi ember sorsvilágát és a táj rejtett szépségű helyeit konok hűséggel dolgozza fel. Szereday Ilona tájképein a látvány egészére figyel, az elvonás, az átalakítás nála sohasem jelent végleges elrugaszkodást. Székelyhídi Attila kiérlelt hipema- turalizmusa egyszerre tükrözi az elmagányosodás nemzedéki magábanvaló- ságát és életmódváltozásait. Várkonyi János finoman bánik a képekkel, figyelme személyes, nem zárja ki az érzelmeket, ódon csabai hangulatokat, álomszerű emlékképeket idéz. Zsáky István festészetében meghatározó hangsúlyt kap a szűkebb természet flórája és faunája. Gnandt János művészetében szemközeibe emelt valóságdarabokat, az egészből kiemelt tárgyakat, korhadó, romló, védtelen anyagokat láthatunk. A második csoportba a látványtól részben vagy teljesen elszakadó festészetet sorolom, ahol az ösztönösség érzelme és a fegyelemre törekvő intellektuális szigor különleges szépségű formavilágait fedezhetjük fel. Lóránt János belső, elvont természeti tájak mikrovilágát tárja elénk, pasztellszínei kivilágosodtak — az előzők szorongató komorságához képest —, a formák lebegő párában oldódnak fel. Lonovics László stilizált képi szemlélete a magábanvaló hullámvonalizzás fénydiszparációjától eljutott egy átszellemültebb téri messzeségbe, ahol illumináló színcsíkok, alakzatok strukturálódnak a dúsított képtérben. Csuta György munkáiban a képlékeny tájformák feltüzesített földszínek barnái, zöldjei olvadnak egybe. Slezák Lajos sohasem látott álombéli tájak formáiba szabdalt képi valóságba költözök; kékkel, szürkékkel feloldott hívogató és fenyegető atmoszférába, vészterhes harmóniákba. Oroján István geometrikus szerkezetű világa a jelenségvilágot csillagtávolból nézi. A mozgó, változó alakzatok által egyszerre kívülről és belülről láttat. Gubis Mihály festett grafikai jeleinek sajátságos titka az, hogy spontán kalligráfiával, nem ritkán gesztusra építve fejezi ki a benne élő emblemati- kus rajzolatokat. Baji Miklós Zoltán a természettel való kapcsolatkeresés során testi épségét is veszélyeztető helyzeteket teremt, ahol a feloldódást nemritkán a fényképezőgép kattintása adja meg. Vágréti János lírai elvonatkoztatásaiban tiszta festészetet láthatunk abban az értelemben, hogy a leíró, elméleti vagy fogalmi attitűd csak esendő közlés volna a színek tengerében. Tóth Ernő gyermekkori tündérálmainkat a színpadi különösség dramaturgiája szerint rendezi, ahol a líraiságot felváltja a groteszk figurák illuzionista varázslása. A grafikai anyagban a létproblémák jelképes metamorfózisokban való megjelenítését egyetlen összefüggő látomássá avatja Fülöp Ilona József Attila Oda című költeményének színezett tusrajza. Barabás Ferenc fotórealista hűségű grafikáin a négy őselem, a tűz, a víz, a föld, levegő egyre kevésbé azonos önmagával, alkotórészeik egyensúlya talán helyreáll íthatatlanul felbomlt. Diószegi Eszter mesefigurái naiv bájjal, groteszk tartalommal telítődik. Váradi Zoltán fotóművész alkotásaiban három elem, a tér, a fény és az idő egymást értelmező rendszerbe szerveződik. Szabadosné Szászfalvi Ilona belső- építész megvalósított terveiről ad áttekintést, a belsőépítész a karmester szerepét vállalja, irányítja a képző- és iparművészeket, valamint az építésszel kezdetektől együttműködő megrendelői akaratot. Kállai Júlia könyvtervei valóban a szépet szolgálják a tipografika látványteremtő eszközeivel. A kiállításon a szobrászati anyag nem versenytársa, hanem környezete a műveknek. Széri-Varga Géza olyan művész, aki izgalmas szobrokat készít, figurális munkái a reális előadásmódot groteszk szemlélettel frissítik fel. Ud- vardy Anikó plasztikai képe gyermekkori alapélményekhez kötődik, mintha áhítattal mesét hallgatnánk. Szőke Sándor szobraiban, portrék fázisvariációjában a fizikai állapot érzékletes megmintázása jelzi az elmúlás felé való közeledést. Görgényi Tamás aktvariációi az idealizált szépségű női test plasztikai szépségének bemutatására törekszik. Modelljeiben a tökéletesség keresésének igézete igen sok lehetőséget tartogat. A társaság a földi létből eltávozott tagjainak, Koszta Rozáliának és Ru- zicskay Györgynek időn átívelő emléket állít egy-egy alkotásukkal, tisztelegve nagyságuk előtt. A kiállítás, bár hangsúlyozottan a Békéstáji Művészek alkotásai, mégsem köthető kizárólag földrajzi egységhez. A művész számára a helyi szellemtér meghatározó, de a jobb művek mélyzúgása az általános emberire vonatkozik, mint egyben az egész. így a mű maga emberi cselekvéssé válik, ami esztétikai különösségében nem moralizál, de tartalmaz etikai vonatkozásokat is. Ezért — amikor a humán gondolkodás háttérbe szorulásával az élet értelme áthelyeződött a gazdasági szférába — különös fontossággal bír, nemcsak a helyi szellemi közélet számára, de minden itt, Békésben élő századvégi embernek nyújthat művészeti üzenetet: ami az egyetlen élet egészének, létkiteljesítésének lehetőségét teremtheti meg. Szilágyi András A rock klasszikusai — Queen Az 1972-ben alakult együttes — Brian May gitár, Freddie Mercury zongora, ének, Roger Taylor dob, John Deacon basszusgitár —, indulása jó példája volt arra, hogy a hetvenes években a tehetség önmagában már nem volt elég a befutáshoz: jó nagy adag pénz és komoly háttéripar kellett. Menedzserük Roy Thomas Baker, aki a hetvenes évek legelején a Nazarethet boldogította (a legvégétől pedig a Carst) —a fent már említett EMI-hoz ajánlotta be védenceit. Épp jókor. Első albumukra alig figyelt a közönség. A lemezgyár új Led Zeppelinként ajánlgatta a csapatot, négyszáz promó- ciós példányt pedig szétküldtek a lemezlovasoknak, a szaklapoknak és a rádiónak. Tony Bamby cége tévészereplésre és a luxembmgi rádió slágerlistájára juttatta be a csapatot. A Queen 1974-ig feljövő ágban írta a slágerlistás számokat: Királynő, Most itt vagyok, Hét tenger vándora, Gyöngyvirág. Még abban az évben sikeres tűmét adtak az USA-ban és Japánban. (Az EMI amíg a Queennel dolgozott, nem sajnálta a pénzt, 3 millió fontot sem.) Az áttörést a következő év Egy éj az operában című albuma hozta meg számukra. Az együttest mind a közönség és egy-két, elenyésző kivételtől eltekintve, a kritika is szívébe zárta. Az albumon kikristályosítva megtalálható az utánozhatatlan Queen-stílus minden sajátossága, kezdve Mercury hangjának sokszorosaként, és az azzal együtt megjelenő sokszólamú vokál- lal. Árnyalatokban gazdag, művészi hatásokban bővelkedő hard-rockjuk végtelen ritmikai és harmóniai gazdagságról árulkodott. Más stílusok, a dixi- land, a rock and roll is jól állt nekik. Az együttes a hetvenes években, a kemény kulturock jegyében, az előbb „Ezek a srácok mind jóképűek, és én körbe is vittem a fényképüket néhány irodában. A lányok majd megvesztek értük. Brian, a szólógitáros maga készítette hangszerét, és erre néhány napilap is ráharapott. Valósággal csemegéztek rajta. Jó zaftos pletykás anyag volt...” John Bagnall, az EMI reklámfőnöke árulta így a zenekart, amikor még csak a szűk körű szakma ismerte. ismertetett recept alapján készítettem* évenként megjelenő albumait (Nap a lóversenyen, Világ hírei, Jazz), majd ezt a korszakukat lezárva 1979-ben dupla koncertalbumot adtak ki. Ezek után búcsút mondtak menedzserüknek Roy Thomas Bakernek, következő, Játék című albumuk egy saját útját járó együttes első produktuma volt. Az elkövetkezendő három év a Queen legválságosabb időszaka volt. Lejjebb tették a mércét is (Forró űr, Flash Gordon — ez utóbbi filmzene). Nemcsak a „Királynő” került akkoriban válságba, némelyek, a Ten C. C., a Bad Company a violinkulcsot is beadták, mások, mint a Pink Floyd vagy a Yes kiábrándították rajongóikat. A visszatérést az 1984-esév 16 millió példányt elért Works albuma hozta meg számukra. Felléptek az 1985-ös Live Aiden is, ahol ők aratták a legnagyobb sikert. Az együttes a sportcsarnokokból visszatérhetett a stadionokba. 1986-ban, július 27-én este a Népstadion közönsége is láthatta őket, a koncertről mozifilm is készült. Kockáit nézve hihetetlen számunkra, hogy főszereplője, Freddie Mercury akkor már egy éve hordozta az AIDS vírusát, mely 1991 novemberében végzett vele. Áz együttes utolsó, Innuendo című albuma már csak az következő év nyarán Londonban került bemutatásra a Mercury emlékkoncerten. Fontosabb lemezei: A Night At The Opera (1975), The Day At The Races (1976) , The Neews At The World (1977) , Jazz (1978), Live Killers (1979), The Game (1980), Works (1984), It’s a Kind Of Magic (1986), Innuendo (1991). Munkásságáért a zenekar megkapta a „Legjobb brit együttes” címet... Pánics Ferenc Ilonának és Attilának Nagyon sok boldogságot és bő gyermekáldást kívánok. Egy munkatársad, akivel a sarkon FUTOTTÁL ÖSSZE % * * Február 17. Orosháza Üzenem neked, te gyönyörű, göndör hajú lány, akivel 17-én a Táncsics gimnázium szalagavatóján találkoztam, ha jól tudom Csabán jársz a főiskolára levelezőire. A címemet tudod, vagy ha nem, akkor TALÁLKO- ZUNK jeligére üzenjél a Szívküldi- ben. Gondolom, még találkozunk! NOCI! Fájó szívvel, de beláttam, hogy T. M.-t nagyon szereted. Soha nem tudnék az utatokba állni! Legyetek boldogok! Volt barátnőd: Prücök * * ¥ Drága Csillagszeműm! Nagyon sok boldogságot kívánok, és ezúton, itt a Szívküldiben szeretném megkérni a kezed. Józsi Drága Anya! Szeretnénk megköszönni mindazt a sok jót, amitértünk tettél. Nagyon jó anya vagy, nagyon szeretünk téged, reméljük, nagyon sok boldog órát együtt töltünk még. Ezúton kívánunk nagyon sok boldogságot és sok puszit küldünk neked. Gyermekeid: Hajnalka és Robika # ¥ * Osztálytársamnak és barátnőmnek egyben... Köszönöm szépen, hogy ott lehettem nálatok. Nagyon jól, sőt szuperül éreztem magam annak ellenére, hogy nem mentünk Dombegyre diszkóba. Remélem, lesz még rá alkalom, hogy én is megmutassam neked Békést. Hálás vagyok mindenért! Aki még mindig nem érti, miért nem VOLT OTT A „RÁK” Kedves férfiak! Közeleg a nőnap, amikor bátran kitárhatják szívük legmélyebb titkait a legdrágább vi- rágszáí előtt. Március 8-án nőnapi Szívküldivel lepjük meg olvasóinkat, népszerű rovatunk üzenetei csak hölgyeknek szólnak majd. Az alkalomra Önök, kedves férfiak is elküldhetik jókívánságaikat édesanyjuk, feleségük, barátnőjük számára, lehetőleg 5-8 kézzel írott sornál nem hosszabb terjedelemben. (Címünk: Békés Megyei Hírlap, 5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4.) A borítékra vagy levelezőlapra kérjük, írják rá: Nőnapi Szívküldi. Az üzenetek, mint mindig, ezúttal is ingyenesek. A festészettől a belsőépítészetig A Békéstáji Művészeti Társaság nagyszabású kiállításáról
