Békés Megyei Hírlap, 1995. március (50. évfolyam, 51-76. szám)
1995-03-18-19 / 65. szám
1995. március 18-19., szombat-vasárnap í Békés megyei hírlap Pusztuló értékeink. A romantikus Geist-kastély — romokban. Kondoros határában az 1850-es évek elején Batthyány László építtette e romantikus kastélyt, melynek tervezője valószínűleg Ybl Miklós és Pollack Ágoston. A kastély az elmúlt néhány évben jütött mostoha sorsra... Kovács Erzsébet felvétele Gáspár Tibor felesége csabai lány Művészileg, szellemileg, de fizikailag sem kis teljesítmény, amelyet ezekben a napokban Gáspár Tibor színművész nyújt a Békés Megyei Jókai Színház színpadán. Strindberg nem mindennapos vendég a hazai színpadokon, sejtelmes, bo- rongós, skizofrén világot idéz Az apa című darabjában. Jellemzően az íróra, a nő és férfi örök harcát, csillapíthatatlan gyűlölködését, a vesztébe rohanó „gyengébb nem” önpusztítását kell a művésznek átélnie. Huszonhárom évesen végzett a főiskolán, 15 év a színészi pályán, játék Miskolcon, Békéscsabán, Zalaegerszegen, Gyulán, Kőszegen, Budapesten. Ennyi a rövid számvetés Gáspár Tibor eddigi életútjáról. — Hamar „átment rajtam az úthenger” — vallja a legalkotóbb korszakát élő művész. — Csiszár Imre és Szőke István keze alatt dolgozni, nem volt kis megpróbáltatás, hanem igazi lecke, örökéletű tanulság. Négy éve játszom Békéscsabán, egy esztendő átmeneti megszakítással. — Dürrenmatt: János királya volt az évadkezdet kihívása, most pedig fó'szerep Az apában. Hogyan készült fel erre? — November táján tudtam meg, hogy ez lesz a feladatom. Amikor elolvastam, először megijedtem. Óriási szerep, hatalmas mennyiségű szöveg, éjjel-nappal ezt olvastam, elemeztem tanultam. Időközben Budapesten próbáltuk Csiszár Imrével a József Attila Színházban a Mefisztót. A színésznek mindig tudnia kell a szerepét, akkor tudja átélni a figurát, irányítani a nézőt. Ez az én dialektikus szabadságom és rabszolgaságom. — Mennyire tudott azonosulni a ,,nőgyűlölő” Strindberggel, a figurával? —Az apa nem nőgyűlölő, valójában önmaga áldozata. Mindenkivel előfordulhat az a drámai helyzet, amely vele. Mindannyian asszonyok, nők közelében élünk, ismerjük a lehetséges konfliktusokat. A férj és feleség hatalmi helyzete a családban az ő esetükben állandó vívódás. Figyelem a nézőket, érzékelem, hogy akik az első felvonásnál még fogják egymás kezét, a másodiknál már elengedik, a harmadik rész közben egymástól fizikailag is távolodnak. Persze az előadás nem a nemek közötti válságot szeretné mélyíteni, gondolkodásra, önelemzésre késztet. — Vannak tervei már a következő évadra? — A jövő rengeteg kérdőjelet rejt számomra. Helybeli lány a feleségem, itthon érzem magam Békéscsabán. A nyáron játszom a gyulai várban a Kamyónéban, Kőszegen pedig Figarót. Bede Zsóka Fekete fehéren Nincs rendben! Rendben van, hogy a kormány döntő lépésre szánta el magát. Rendben van, hogy ha nem lépnek, akkor már nem lesz módja senkinek sem lépni, mert nem lesz hová. Rendben van, hogy puccsszerűen értékelték le a forintot, megelőzendő minden további spekulációt. Rendben van, hogy megemelték az import vámtételeket, védendő a magyar gazdaság érdekeit. Rendben van, hogy hozzányúlnak — minő paradoxon, épp egy szocialista (és liberális) kormánynak volt hozzá először mersze — a szocialista egyenlősdin alapuló szociális hálóhoz. Rendben van, hogy a jómódúakat ki akarják rekeszteni az amúgy is vékonyan csordogáló juttatásokból, családi pótlékból, gyesből, miegymásból. Rendben van, hogy mindaz, ami történt országmentés, a hosszútávú érdekeinket szolgálja. Mondom, mindez rendben van. Ám azért az mégsincs rendben, hogy a súlyos döntést társadalmi vita nélkül hozták, s az ország asztalára csak úgy odavágták. Nincs rendben, hogy amit és ahogy döntöttek, arra jobban illik az amatőrizmus, mint a szakértelem. Nincs rendben, hogy kísérletet sem tettek annak megértetésére, hogy a megszorítások elkerülhetetlenek. Nincs rendben, hogy az embernek egyre inkább olyan érzete támad, ezt a kormányt is a Világbank tolja maga előtt. Nincs rendben, hogy úgy kérnek megértést a néptől, hogy a feketegazdaság visszaszorítására eddig semmit nem léptek. Nincs rendben, hogy miközben a nyomorszinten élők zsebében kotorásznak, aközben vígan burjánzik a korrupció, megengedett a tb- és adótartozás. Nincs rendben, hogy az olajszőkítők, más maffiózók, s azok, akik privatizáció címén vagyonokat loptak össze maguknak, vígan élnek, s röhögnek a markukba, mert ez a kormány se tudta megfogni őket. Uraim, odafönn a Horn-kormányban! Még nem késő! Engedni kellene! Élni hagyni azokat, akik a legnagyobb terheket cipelik! Végtére, övék (is) az ország! Árpási Zoltán Háromszáztíz éve született Johann Sebastian Bach A zenetörténet egyik legkiválóbb és legnagyobb egyénisége, Johann Sebastian Bach német zeneszerző' 1685. március 21- én született, és 1750. július 28-án Lipcsében halt meg. Művészetében a barokk hangszeres polifónia (ellenpontos több szála múság) fejlődésének csúcspontjára érkezett. Ennek a stílusnak a legfontosab műfaja, a fúga által nyerte el legtökéh tesebb és legkoi centráltabb kifejt zőerejét. Munkái ságának tekinti lyes részéta vallást tárgyú kompozíció alkotják, amelye alapja a protestál korái; művészete a bt rokk kor zenei törekvése nek hatalmas összefoglalása. có zeptember elseje óta a szolyvai iskolában tanulok. A harmadik osztálynak nyolcvankilenc növendéke van. Ezek közül tizenheten naponta Hársfaivárói gyalogolnak Szolyvára. A hársfalviak reggel hatkor indulnak, és mégis mindennap megkésve érkeznek az iskolába. — Majd leszoktatlak titeket a pontatlanságról ! — mondja Aradi tanító úr. — Aki egy percet késik, egy nádpálcaütést kap, és minden további percért egy-egy ütést. — Hajolj le! — kiáltja Aradi a gyerekre, aki remegve várja a botütéseket. — Hajolj le úgy, hogy a kezed ujjai a cipőd orrát érjék! — Nekem nincs cipőm, tanító úr! — Ezért a szemtelenségért az eddig megszolgált tizenkét boton felül még hármat kapsz! És Aradi tanító úr nádpálcáját suhogtatva, hangosan számlálja az ütéseket: — Egy perc késés, két perc késés, három perc késés... Bár a tanító úr keze fürgén jár, néha jó félórát is eltölt a hársfalviakkal. A szolyvai iskola sokkal érdekesebb, mint a beregszászi. — Fedorenkó! Sorold fel Magyar- ország főfolyóit! Fedorenkó, akinek apja a nyár folyamán az erdőből költözött Szolyvára, neve hallatára feláll. Áll és hallgat. Aradi megismétli a kérdést. Fedorenkó hallgat.-— Petrusevics! — parancsol Aradi Mikolára. — Mondd meg Fedorenkó- nak, hogy mit kérdeztem. Mikola a kérdést ruszinra fordítja. — Duna, Tisza, Dráva, Száva — adja meg Fedorenkó a helyes választ. — Hol ered a Duna? — kérdi Aradi. Mikola a kérdést ruszinra fordítja. Fedorenkó ruszinul válaszol, és Mikola kötelessége a választ magyarra fordítani. — A Fekete-erdőben! Aradi Erdélyből került Szolyvára. Már túljárt az öt- venen, és ilyen korban nehéz nyelvet tanulni, különösen egy tanítónak, aki hosszú esztendők óta éjjel-nappal azon töri a fejét, miképp lehet a fizetést úgy beosztani, hogy az ember ne éhezzék és ne járjon rongyosan. Egy szót sem ért ruszinul. így Mikolának módjában áll kisegíteni ruszin testvéreit Akármit felelnek is azok a tanító kérdésére, Mikola fordításában a felelet mindig helyes. A ruszin gyerekek ezt rövidesen kitapasztalják, és visszaélnek előnyös helyzetükkel. —- Mondd meg, Csarada, mikor volt a mohácsi csata? Mikola a kérdést ruszinra fordítja, és Csarada ruszinul válaszol: — Ehetnékem van! Mikola Csarada szavait így fordítja magyarra: — 1526-ban. — Helyes! — mondja a tanító úr, és nem érti, miért röhögnek tanítványai. De mikor Csarada újabb válasza után ismét röhögés tör ki, megsejti, hol a hiba. — Szevella! Te értesz ruszinul? — Értek. — Mit mondott Csarada? Károly egy pillanatig habozik. Hallgat. — Mit mondott Csarada? — Azt mondotta, tanító úr kérem, hogy Mohácsnál a törökök győztek. — Feldman! Te értesz ruszinul? — Azt mondta, tanító úr kérem, hogy Mohácsnál, sajnos a törökök győztek. Aradi a fejét csóválja. Pár pillanatig gondolkozik, aztán mind Mikolát, mind Csaradát kiszólítja a pádból. Csarada öt, Mikola tíz botot kap. Másnap reggel — a hársfalvaiak elintézése után — Aradi tanító úr nagy beszédet tart. — A magyar gyerekekhez szólok! — hangsúlyozza. Hazaszeretetünkre hivatkozik. A gyönyörű magyar föld és az édes magyar haza szeretetére. Árra szólít fel minket, hogy ha a ruszin gyerekek gúnyt űznek a magyar iskolából, védjük meg a hazát. — Minden magyar fiú tartsa kötelességének jelenteni nekem, ha a ruszinok gúnyt űznek abból, ami számunkra mindennél szen- tebb! Lehet, hogy ha a tanító úr csak a ruszin gyerekeket bo- tozná, lehet, hogy akkor vele tartanánk a ruszinok ellen. De így — mindnyájan a tanító ellen vagyunk. Aradi a kínos nyelvkérdést úgy oldja meg, hogy ezentúl csak a magyarokat és azokat a ruszinokat felelteti, akik tudnak magyarul. Ha egy ruszin gyerek nem tanulta meg a leckét, csak azt kell mondania, hogy nem tud magyarul, és minden rendben van. A ruszinok e kiváltságos helyzetét megirigyli néhány zsidógyerek. Kijelentik, hogy ők sem tudnak magyarul. És Feldman, aki zsidóból fordít magyarra, még sokkal ügyesebb, mint Mikola. A zsidó tanulók rövidesen éppoly előnyös helyzetben vannak, mint a ruszinok. A kultúra áldásaiból most már ők is csak egyet élveznek: a tanító úr nádpálcáját. De ezt annál sűrűbben. Mert mióta a feleléstől nem kell félni, a ruszin és zsidógyerekek unatkoznak. Az unalmat játékkal igyekeznek elűzni. És gyakran olyan játékkal, ami nem nagyon fér össze az iskola természetével. Csarada, amikor már elég homokot öntött a tintatartóba, és két szárnyaitól megfosztott legyet az előtte ülő Ickovics fejére szabadított, a pad alá bújik, és jó erősen megcsípi Ickovics lábát. Ickovics felsikolt. — Mit ordítsz, Ickovics? — Valaki megcsípett! — Ki csípett meg? Ickovics egy rúgást kap. Fejével int, hogy érti a figyelmeztetést. — Egy bolha csípett meg, tanító úr kérem — mondja büszkén. — Egy bolha? A bolha nem valaki, hanem valami. Ezt már tudhatnád. És különben is ha bolháid vannak, ne gyere iskolába! Mars haza! Ickovics hazamegy, és három napig feléje se néz az iskolának. Részlet a szerző Kárpáti rapszódia CÍMŰ REGÉNYÉBŐL Illés Béla: Iskola
