Békés Megyei Hírlap, 1995. február (50. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-03 / 29. szám

ißRKF.S MF.fíYFI HÍRIjf­MEGYEIKÖRKÉP 1995. február 3„ péntek o Földink volt. Ezen a na­pon született Kétegyházán 1868-ban A Imásy I mreföldbir­tokos, politikus. Tanulmányait a kolozsvári, a budapesti és a berlini egyetemen végezte. 1892-tól 1897-ig szabadelvű, párti programmal országgyű­lési képviselő. 1906—1909 kö­zött Jász-Nagykun-Szolnok megye fó'sipánja. Tagja volt a főrendiháznak, majd 1927-től a felsőháznak. Fáiként az ér­dekképviseleti szerv kiépítése és irányítása körül szerzett ér­demeket. Folt a Gyepesen. Fehér foltok úsznak a víz tetején — vették észre többen is azok közül, akik tegnap a sarkadi Gyepes-csatorna közelében jár­tak. Minderről a polgármesteri hivatal műszaki osztályán a kö­vetkezőket tudtuk meg: az új benzinkút takarítása közben hasz­nált olaj (jelentéktelen mennyi­ségben!) bekerült a Gyepesbe is, ahol a környezetvédők perlittel közömbösítették a szennyező­dést. Ezt látták a járókelők. Vezetőváltás. A nagyka- marási művelődési központ új vezetője Bodnár Béla pedagó­gus, aki családjával Dombira­tosról költözött a településre és jelenleg feleségével együtt az általános iskolában tanít. A testület javaslata alapján szep­tembertől kapott megbízást az oktatási és művelődési intéz­mény igazgatóhelyettesi poszt­jára és egyben a művelődési ház vezetésére. Térítés nélkül. A med- gyesegyházi képviselő-testület legutóbbi ülésén terjesztették elő az alpolgármester és a kép­viselők anyagi elismerésének a kérdéskörét. Némi polémia után végül az érintettek le­mondtak a tiszteletdíjak össze­géről, munkájukat ebben a vá­lasztási ciklusban társadalmi megbízatásként végzik. Február 4-én parti a Jókai Színház Vigadójában Csabai Páholy A WELL 392 Reklámügynökség vezetője, Körtvélyesi Erzsébet és Konter László a Jókai Színház igazgató­főrendezője az első Csabai Páholy parti megnyitóján 1994 őszén Békéscsabán a WELL 392 Művészeti Ke­reskedelmi Reklámügynök­ség, a Jókai Színházzal közö­sen szervezte meg a Csabai Páholyt. A páholy célja: teret és lehetőséget biztosítani a politikai élet vezetőinek, a gazdasági élet meghatározó személyiségeinek, új vállal­kozóknak, a kulturális területen dolgozó szakembe­reknek, művészeknek és az értelmiségnek az egymással való találkozásra, kötetlen társalgásra, eszmecserére, s nem utolsósorban a szórako­zásra. Ez a klub amolyan közéleti fórum, ahol a talál­kozásokon keresztül az em­berek megismerik egymást, a szakmai területek sajátos kérdéseit; ahol szó esik a problémákról, az eredmé­nyekről. Olyan emberek talál­koznak itt, akik tevékenyen részt vesznek, részt vehetnek a jó értelemben vett lokálpat­riotizmus erősítésében. S talán az sem véletlen, hogy az összehozó erő a szín­ház, mint a megye kulturális szférájának a csúcsa. A szín­házban és a Vigadóban meg­rendezésre kerülő partik a város illetve a megye társa­sági és társadalmi életének egyik fontos színterévé te­szik a színházat. Február 4-én immár a má­sodik partira kerül sor a szín­ház Vigadójában. Az esti ope­rett-előadás után — Szirmai Albert Rinaldó gróf, rendező: Gergely László, a főbb szere­pekben: M. Kontz Gábor, Kő­vári Judit, Vajda Károly, Csiz­madia Éva, Faragó József — színes és bizonyára nagy ér­deklődésre számot tartó prog­ramok várják a páholytagokat és a vendégeket. Kiemelkedő eseménynek ígérkezik a Bé­késtáji Művészeti Társaság munkáiból rendezett aukció és a Vigadó kistermében mű­ködő kaszinó. Az est exkluzív vendége Palotás János, a Köz­társaság Párt elnöke. Ebben az évadban ünnepli a színház az állandó társulat fennállásának 40. évfordulóját. Az ez alka­lomból készült könyvet — mely az elmúlt 40 év szerep- osztásait és fotóit tartalmazza — Miszlay István a színház hajdani igazgatója mutatja be. A jó hangulatról a Cotton Kvartett, a Garzon Kft. és az immár hagyományosnak modható műsorvezető, Vere­bes István gondoskodik. Különleges eseménye lesz a szombati páholy­partinak az első ízben megrendezendő kép auk­ció, melyen a Békéstáji Művészeti Társaság alkotóinak képei kerülnek kalapács alá. A rész­letekről Lonovics László festőt, a társaság egyik tagját kérdeztük. — Az ötlettel a színház keresett meg minket. Társaságunk a meghívást örömmel elfogadta, hiszen így további bemutatkozási lehetőséggel gazdagodnak alkotóink. A színházzal való együttműködésünk nem új keletű, hiszen a be­mutató előtti kiállításon is társaságunk egy-egy tagja mutatkozik be. Az aukcióra kerülő alkotá­sok kikiáltási ára a zsűrizett ár alatt lesz, re­méljük ezzel is vonzóbbá tehetjük a vásárlást. A befolyt összeg 25 százalékát pedig a színház javára ajánljuk fel. Az aukcióban részt vevő művészek: Barabás Ferenc Csuta György Fülöp Ilona Gnandt János Görgényi Tamás Gubis Mihály Lonovics László Lóránt János Slezák Lajos Szereday Ilona Székelyhídi Attila Széri-Varga Géza Vágréti János Várkonyi János A csinos és fiatal énekesnő, Szandi —akit nemsokára a világot jelentő színpadi deszkákon is láthat majd a békéscsabai közönség — és akit elbűvöl, Mészáros Mihály színművész (A fotókat Such Tamás készítette az első Csabai Páholy partin) Megkérdeztük olvasóinkat Miért szoktak káromkodni? Kulcsár Sándor, 62 éves, bé­késcsabai nyugdíjas: Az életben szinte mindig törté­nik olyan esemény, ami alap­ján idegesebb lesz az ember, s olyankor „elejt” egy-két csú­nyább szót. Míg dolgoztam, több munkakörben megfor­dultam. Amikor emberekkel bántam, akkor olykor ők „húz­tak fel”, máskor más miatt ká­romkodtam. Mióta nyugdíjas vagyok, azóta is adatik jó pár alkalom a csúnyább beszédre. Persze a lehetőség szerint mér­sékelem magam. Lengyel József, 22 éves, szeg­halmi gépszerelő: Mindenki életében valami­lyen mértékben helyet kap a káromkodás. Rendszeresen nem szoktam káromkodni, de nagy ritkán igen. Megítélésem szerint: a mai nehéz gazdasági és politikai helyzet, valamint a rohanó életforma is nagyban hozzájárul a káromkodáshoz. Velem a legtöbb esetben ott­hon esik meg, de olykor a mun­kahelyemen is mondok né­hány keresetlen szót. Majoros Attila, 23 éves, szarvasi gépjárműüzemi tech­nikus: Persze, hogy szoktam, sőt mostanában egyre többet, hisz mai világunk nagyon sok okot szolgáltat a káromkodásra. Szerintem ma, amikor mind több munkahely szűnik meg, amikor a cselekvési lehetőség egyre kevesebb, a fiatalok helyzete nagyon kilátástalan. Ha pontosabban akarok fogal­mazni: rossz helyen születtem, és rossz korban. Sólyomné Kovács Gabriella, 25 éves, geszti könyvelő: A napi dolgok közben gyakran mondok néhány csúnyább szót. Hol azért káromkodok, mert nem sikerül valami, hol, mert váratlanul érnek esemé­nyek. Ha pedig a gyerek rosszabb, akkor magatartásá­val ő idegesít fel. Néha bármi­től ingerültebbé válhat az em­ber. De szerintem itt a faluban — kisebb vagy nagyobb rend­szerességgel — szinte min­denki szokott káromkodni. (Magyari) A drága kutak ellen A pénz kevés, s hogy a kiadáso­kat finanszírozhassák, minden településen megszorító intéz­kedéseket vezetnek be. Hol így, hol úgy próbálják beosztani a ke­veset is. Békéssámson képviselő­testülete például a közkifolyókat vizsgálta meg. A településen 54 ilyen szerkezet működött eddig, mérhetetlen (pontosabban: mért) mennyiségű vizet elfolyatva. Ta­valy az önkormányzat által kifi­zetett 1 millió 239 ezer forintos vízdíjból ezek a kutak 1 millió 156 ezer forintot „nyeltek el”. A testület úgy határozott, hogy a kevesebb is elég. A kutak felét — még ha háborognak is a lakók — leszerelik Sámsonon. A képviselők megtették utol­só módosításukat a tavalyi költ­ségvetés kapcsán, valamint meg­határozták az új térítési díjakat. cs. i. Elmosta az eső a vásárt A január 27-ei dévaványai or­szágos állatvásárt nem fogadta kegyeibe az időjárás, hiszen előtte egész éjjel, sőt még aznap délelőtt is szakadt az eső. A körösladányi út mellett kialakí­tott vásártér egyébként is elég sáros, ám most szinte járhatat­lanná ázott. Azért a legelszán- tabbak mégis eljöttek Mezőtúr­ról, Gyomaendrődről, sőt még Kisújszállásról is lett volna ve­vő. Igen, inkább csak lett volna, hiszen kínálat szinte alig akadt. A helybeli gazdák szerint ez nem kizárólag a rossz idő rová­sára írható, mostanában általá­ban az a jellemző, hogy a nagy kereslettel szemben igen kicsi a kínálat. Ennek oka többek közt: a helybeli állattartók a tavalyi viszonylag jó termést inkább feletetik a jószágokkal, nem si­etnek eladni őket. Tulajdonkép­pen igazuk van, hiszen ha győ­zik takarmánnyal, reményeik szerint egy hónap múlva jóval többet kérhetnek a disznóért. Jelenleg a faluban kilónként 180 forint körüli árért kelnek el a disznók, de a malacokért két­száz forintot is elkérnek kilo­grammonként. Rövid látogatá­sunk alatt — amíg csurom vize­sek nem lettünk — egyetlen üz­letkötést sem láttunk, aki csak tehette, igyekezett minél hama­rabb száraz helyre menekülni. K.SZ.Z.

Next

/
Oldalképek
Tartalom