Békés Megyei Hírlap, 1995. január (50. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-10 / 8. szám

0 1995. január 10., kedd HAZAI TÜKÖR HÉKÉS MEGYEI HÍRUP Nem emelik a liszt árát. Amennyiben a sütőipari ter­mékek drágulnak az nem az alapanyag, azaz a liszt áremel­kedése miatt következik be, mondta Makay György, a Ma­gyar Gabonafeldolgozók. Ta­karmánygyártók és Kereske­dők Szövetségének főtitkára. A szakember szerint a terme­lők még a jogosnak ítélt költ­ségemelkedéseiket sem min­dig tudják érvényesíteni áraik­ban, ugyanis a piacon igen éles a verseny. A szerződéseket hosszabb távra kötik, így az idei év első hónapjára, illetve hónapjaira már ezek megköt­tettek. Az esetleges változáso­kat csak a lejáró szerződéseket követően érvényesíthetik. Bár azt Makay György nem zárta ki, hogy az áfa-emelkedés mértéke begyűrűzhet a liszt­árakba, ám ez véleménye sze­rint nem vezet jelentős, árnö­vekedéshez. Nyugdíjemelés. A Nyug­díjbiztosítási Önkormányzat közgyűlésének hétfői határo­zata értelmében az idei nyug­díjemelés első részletét márci­us 1-jétől visszamenőlegesen folyósítják. Első alkalommal az áprilisi nyugdíjak lesznek 10 százalékkal, minimum 800 forinttal magasabbak. Az ön- kormányzat javasolta, hogy a kormány döntsön az állami és a szociális juttattások emelé­séről is. A közgyűlés értékelte az önkormányzat 1994. évben végzett munkáját, és szó volt az ez évi feladatokról, illetve az ingyenes vagyonátadás helyzetéről. Telefonkártya-beváltás. Jövő hónap 15-ig még bevált­hatók az 1991—1992-es tele­fonkártyák — közölte a Matáv ügyfélmenedzsment-ágazata. A kártyákon lévő egységeket az ügyfélszolgálati irodák az eladási áron veszik vissza a kártyatulajdonosoktól. Autópályadíj, de mennyiért? A magyar sajtóban megjelent hírek szerint már az idén ta­vasszal fizetni kell a Buda­pest—Kecskemét közötti au­tópályaszakaszon, sőt az ille­tékesek a hídpénz bevezeté­sét is fontolgatják mind a Du­na, mind a Tisza fontosabb átkelési pontjain. Mi igaz a híresztelésekből? — kér­deztük dr. Tímár Andrást, a Koncessziós Autópálya Iro­da fejlesztési igazgatóját. — Sajnos tavasszal még nem kell autópályadíjat fi­zetni egyetlen hazai útszaka­szon sem. Azért mondom, hogy sajnos, mert nem lesz miért fizetni. Tavaly május­ban írta alá a magyar állam a koncessziós szerződést az egyik francia cég által veze­tett konzorciummal, ennek alapján megalakult az Alföld Koncessziós Autópálya Részvénytársaság. Múlt év december 31 -én kellett volna hatályba lépnie a koncesszió­nak, de a társaságnak eddig még nem sikerült megszer­veznie a finanszírozást. — Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank a költsé­gek nyolcvan százalékát fe­dezné, de mielőtt a hitelről érdemben tárgyalna, kért egy újabb tanulmányt a beruhá­zótól a várható forgalomról és bevételekről. A vizsgála­tokból kiderült, hogy a dél­szláv események miatt sok­kal kisebbek a várható bevé­telek, mint azt korábban gondolták és aminek alap­ján a szerződést is megkö­tötték. Az új helyzethez iga­zodva a kormány ez év már­cius 10-ig meghosszabbítot­ta a pénzügyi zárás eredeti határidejét és változtatott a kivitelezés befejezésének időpontján is. —Ha a pénzügyek rendbe jönnek mi az új terminus? — 1996. június 30. Addig a körgyűrűtől felújítják és korszerűsítik az eddigi autó­pályát és megépítik a hiány­zó fél pályaszakaszt Újhar- tyán és Kecskemét között. — Mennyit kell majd fi­zetni és hogyan? — Újhartyán térségében egy nyílt vonalú, 12 kapuval rendelkező bejáratot építe­nek, hogy a főváros és Kecs­kemét között csak egyszer kelljen megállni, ahol áta­lánydíjat kell majd fizetniük az autósoknak, mai árak sze­rint kilométerenként 5-6 fo­rintot. Aki előbb hajt le vala­melyik kijáratnál, ennél ke­vesebbet fizet majd. — Az Ml-es autópályán mikortól kell fizetni? —- Feltehetően idén no­vembertől, kilométerenként 10-12 forintot, de csak az osztrák határ és a Győr kö­zötti szakaszért. A főváros és Győr között továbbra sem lesz autópályadíj. — Budapesttől Kecske­métig nyolcvan-kilencven kilométeren 400-480 forint, Gyűr és a határ közötti 40 kilométeres szakaszon 450- 500forint. Nem érzik arány­talannak? — A legújabb forgalmi vizsgálat során, amelyet egy angol cég végzett, megálla­pították, hogy a magyarok egyórányi megtakarított időt jóval kevésbé értékelnek, mint a külföldiek. Ezért kerül majd a felébe a főleg belföldi forgalmat lebonyo­lító M5 díja az M1 díjának. A külföldi üzletembernek vi­szont megéri, hogy 500 fo­rintért egy órával hamarabb érjenek célhoz. Egyébként minden autópálya mellett van párhuzamos, díjmentes főútvonal is, igaz, ott a köz­lekedési viszonyok sokkal rosszabbak, az út települése­ken halad keresztül, szeke­rek, mezőgazdasági gépek és gyalogosok késztetik las­súbb haladásra a járműve­ket. Ha ezeket a szemponto­kat mind számba veszik az autósok, egy-két országúti utazás után minden bi­zonnyal az autópályát vá­lasztják majd. Ferenczy Europress Emelik a korhatárt Bár a női nyugdíjkorhatár emeléséről szóló jogszabály végrehajtását a parlament el­halasztotta, és jelenleg 55 éves korukban éppúgy nyugdíjba mehetnek a nők, mint 56 esz­tendősen, a korhatár-emelés realizálását véglegesen nem vetette el az Országgyűlés. A kormányszóvivői iroda „Nyi­tott tárcák” című hétfői ren­dezvényén az illetékes minisz­tériumi szakértők ennek oká­ról és a témával kapcsolatos kormányzati tervekről tájé­koztatták az újságírókat. A Népjóléti és a Pénzügy­minisztérium munkatársai rá­mutattak: az ország demográ­fiai mutatói és a társadalom- biztosítás pénzügyi helyzete miatt egyaránt szükség van a női nyugdíjkorhatár emelésé­re. Fokozatosan csökken ugyanis az inaktív lakosságra jutó keresőképesek száma, így évről évre kevesebb a tb járu­lékbevétele is. A Munkaügyi Minisztérium illetékese a probléma sokrétűségének jel­lemzéseként elmondta: nem szabad figyelmen kívül hagy­ni, hogy a női nyugdíjkorhatár megváltoztatása vélhetően sa­játos nemzedéki ellentét forrá­sa is lesz, mert sok pályakezdő egyebek között ezért nem jut majd munkához. A társa lábába lőtt Sajnálatos baleset történt á nagylaki vámhivatalnál 1995. január 7-én a reggeli órákban. A szolgálatot teljesítő K. Sán­dor törzsőrmester a kezelőfül­kében pisztolyával felakadt a szék támláján. Miközben pisztolyának elállítódását el­lenőrizte, szabálytalanul ürí­tette azt ki. A tár kivétele előtt a töltő mozzanatokat már vég­rehajtotta, ennek következté­ben egy töltény a csőbe került. Az ellenőrzésként elsütött fegyver eltalálta L. J. törzsőr­mester lábfejét. A makói kór­házban megműtötték, és az or­vosok véleménye szerint nyolc napon túl gyógyuló, de nem maradandó sérülést szen­vedett. Az ügyben a Makói Rendőr- kapitányság foglalkozása kö­rében elkövetett gondatlan ve­szélyeztetés bűncselekménye alapos gyanúja miatt indított eljárást, míg a nagylaki vám­hivatal parancsnoka egyidejű­leg elrendelte a fegyelmi eljá­rás lefolytatását. Motortérbe rejtett tökmag A Vám- és Pénzügyőrség je­lentése szerint az elmúlt héten 24 esetben történt szabálysér­tés, 7 583 876 forint értékben. A határvámhivatalok forgal­mában utazók egy része válto­zatlanul kísérletet tesz arra, hogy a vámosok megtéveszté­sével jogtalan anyagi előnyhöz jusson. Erre utal az a tény, hogy a belépő forgalomban lefoglal­tak 970 liter román benzint, 107 karton cigarettát, 100 kg pörkölt szemes kávét, 65 kg dióbelet, 40 kg szárazbabot, 15 kg tökmagot és 719 000 forintot. A fentiekből érdekességnek számít az a román állampol­gárságú személy, aki a 65 kg dióbelet, 40 kg szárazbabot és a 15 kg tökmagot a személy- gépkocsija motorterébe rejtve akarta az országba behozni. A mennyiség arra utal, hogy nem spontán kísérletről van szó, hanem valamilyen megrende­lés teljesítéséről. Feltűnő volt a 719 000 fo­rint. Ekkora összeggel két ro­mán férfi óhajtott Magyaror­szágra látogatni oly módon, hogy az egyik tulajdonát képe­ző pénzt a vele együtt utazó társánál rejtette el. Módszerük nem vallott valami nagy lele­ményességre. Együgyű maga­tartásukat a nagylaki vámosok csípték fülön. Beszélgetések a gyilkossal (2.) Részletek Tadeusz Fredro-Boniecki Jerzy atya győzelme című kötetéből — Mostani vallomásom nem fog egyezni a per folyamán elhangzottakkal. Akkor el­hagytam, amit csak lehetett. Nem akartam őszintén beszél­ni, mert ami történt, maga volt az elállatiasodás... A bydgoszczi megyei rend­őrkapitányságról megerősí­tették a hírt, hogy Jerzy atya elindult a városba, de egyik általunk ellenőrzött ponton sem tűnt fel a kocsija! így Varsóban nem tudhattuk, Jerzy atya az utolsó pillanat­ban nem változtatta-e meg el­határozását. Amikor oda­értünk, megnyugodva láttuk: éppen misézett. A templom­ban fölismertem a helyi biz­tonsági szolgálat emberét. Közölték velem Jerzy atya gépkocsijának rendszámát. Nem kellett semmitől sem tar­tanom. Rutin dolog. Üldözőbe vettük a kocsit. Elébe kerültünk, megállítot­tuk. Chrostowskit, Popielusz- ko atya sofőrjét gyorshajtás miatt igazoltattuk. Átültettük a mi kocsinkba, és megbilin­cseltük. Pekala, az egyik munkatár­sam Chrostowskival maradt. Chmielewskivel, másik mun­katársammal odaléptünk a ko­csihoz, amelyben Jerzy atya egyedül ült. Kértük a papírjait, futólag — a látszat kedvéért— belepillantottunk. Ekkor még nem foghatott gyanút. Chmie- lewskin rendőrsapka is volt. Kezemben, rongyba rejtve szorongattam a husángot. Fel voltam készülve arra, hogy üt­nöm kell. De úgy gondoltam, Chrostowski tanúsít majd el­lenállást. Jerzy atya kiszállt a kocsi­ból. Átvezettük a miénkhez. Felszólítottam, hogy szálljon be. Erre Jerzy atya futásnak eredt, átugrotta az út menti keskeny árkot. Waldek Chmi­elewskivel utána vetettem ma­gam. Talán egy méterre lehet­tem tőle. És akkor ütöttem... Úgy képzeltem egy, de leg­följebb két ütéssel ártalmat­lanná tehetem. Volt nálam ugyan éter is — a korábbi krak­kói előkészületekből —, de nem mertem használni. Akkor még viszonylag higgadt gon­dolkodásra voltam képes, tud­tam, a túl nagy adag megölhe­ti. Éter helyett inkább leütöt­tem. Nem értheti, mert nehéz el­hinni, de rettenetesen féltem. Remegő lábakkal közelítet­tem a kocsijához, izzadt a te­nyerem. Félt az áldozat, de félt a támadója is. Meg vagyok győződve arról, hogy Leszek és Wladek éppen úgy féltek, mint én. Lesújtottam a bottal, de Jerzy atya nem esett el, s kitép­te magát a kezeim közül. Ro­hant tovább. Akkor megint ütöttem, újra és újra, míg esz­méletlenül össze nem esett. Nagyon nehéz beszélni er­ről. Waldekkal gyorsan meg­kötöztük őt. Pánik lett úrrá raj­tunk. Az események váratla­nul alakultak. Azt terveztük, hogy Jerzy atyát közénk ül­tetjük a kocsiban. Ne is kérdezze, miért ütöt­tem annyit, nem tudok rá vála­szolni. Waldekkal úgy gon­doltuk, Chrostowski ne lássa, hogy Jerzy atya elveszítette az eszméletét. Mi legyen? Tegyük a csomagtartóba. De ott volt minden holmink. Lá­zasan dobáltunk át mindent a kocsi belsejébe. A magatehe­tetlen testet beemeltük a cso­magtartóba, s elindultunk. Idegesen pillantottunk egy­másra. Korábban úgy be­széltük meg, hogy valahol megállunk, s Chrostowskit egy fához kötözzük, ahol haj­nal előtt nem fedezik föl. Ek­kor kivágódott az ajtó és Chrostowski kiugrott a robogó kocsiból. Leszek a fékre taposott. A távolban egy település fényei tűntek föl a mögöttünk haladó autó fénycsóvájában. Láttam, amint Chrostowski alakja fel- emelkedett. Ne állj meg, kiál­tottam Leszekre, még jobb is, hogy így történt. Abban a perc­ben örültem annak, hogy kiug­rott. Irtóztam a dulakodás gon­dolatától, amint Chrostowskit hozzákötözzük a fához. Chrostowskit nem akartam megölni, de ennek ma már alig van jelentősége. Amikor kiug­rott, rádöbbentünk, perceken belül üldözőbe vehet a rendőr­ség, amely nem tudhatott az akciónkról. Hajtottunk, olyan gyorsan, ahogyan csak lehet, de Leszek nem tudta fokozni a sebességet. Valami baj volt a kocsival, füstölt a motor. A csomagtartóból kiabálás, dö- römbölés hallatszott. A hátsó szélvédőn át láttam, hogy a csomagtartó teteje már-már enged. Mindez néhány perc alatt történt. Közel jártunk Torun- hoz. (Folytatjuk) Grzegorz Piotrowski (fordította: Tereza Worowska) Jerzy Popieluszko atya síremléke a Szent Kosztka Szaniszló templom kertjében

Next

/
Oldalképek
Tartalom