Békés Megyei Hírlap, 1995. január (50. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-16 / 13. szám

*BÉKÉ$ MEGYEI HÍRLAP­MEGYEI KÖRKÉP 1995. január 16.,. hétfő Öngyilkos a síneken. Hallotta, milyen tragédia történt a vasúton?—kérdezte egyik oros­házi ismerősöm, aki fiát kísérte ki az állomásra vasárnap délután. Ekkor szerzett tudomást arról, hogy... Valakit elgázolt a mező- hegyesi vonat. Azt nem tudom, ki volt az illető, mert nem men­tem a helyszín közelébe — mondta az édesapa. Nem hiva­talos forrásból megtudtuk, hogy — valószínűleg—öngyilkossági kísérlet áldozata lett az orosházi Baranyai Béla, aki az Orosházára 15 óra 48 perckor érkező mezőhe- gyesi vonat elé vetette magát a Szőlő körúti felüljáró alatt lévő szintbeli — terelőkorláttal ellá­tott — gyalogos átjárónál. Lap­zártánkkor a rendőrség még folytatta a vizsgálatot. Halál az úttesten. Pénte­ken este 8 óra körül Szarvas külterületén, a 44-es főúton ta­xijával közlekedő V. Tibor kon- dorosi lakost egy szembejövő gépjármű fénye el vakította. An­nak elhaladása után vette észre, hogy a forgalmi sávjában az út­testen egy férfi fekszik a kerék­párjával^ fejjel a felezővonal fe­lé. V. T. megpróbálta kikerülni a testet, azonban a gépjármű jobb első kereke áthaladt a fek­vő férfi fején. H. Mihály 32 éves kardosi lakos a helyszínen bele­halt sérüléseibe. A Lottó Unió Kft. tájékoztatása sze­rint a 2. heti Ausztria lottó nyerőszá­mai: 06, 07, 09, 30, 33, 40. Pótszám: 05. A Joker nyerőszámai: 142131. Magyarországon többé nem fordulhat elő Gyulai németek pokoljárása 1600, Gyulán összegyűjtött német ötven évvel ezelőtti Szovjetunióba deportálásáról emlékeztek meg tegnap a vá­rosban. Délelőtt Kovács Jó­zsef plébánosnak, a németvá­rosi római katolikus temp­lomban megtartott miséjét hallgatták meg igen sokan. A ma is élő meghurcoltak, hoz­zátartozóik, az együttérzők a nagy hideg ellenére — ki különbusszal, ki másként — átvonultak a gyűjtőhelyként szolgált egykori huszárlakta­nyába, melynek falán Gyula vá­ros együttérző lakossága most emléktáblát helyezett el. A valahai gyűjtőtábor ma a szakmunkásképző iskolának ad otthont. A gyulai Német Kisebbségi Ónkormányzat elnöke, Pfeff Ferenc emléke­zett meg a fél évszázad előtti történésekről, a békétlenség mai veszélyeiről, majd Le- benszky Attila polgármester­rel leleplezték az emléktáb­lát. (A polgármester az auszt­riai áldatlan hóviszonyok mi­att nem utazhatott el Németor­szágba, így részt tudott venni a megemlékezésen.) Kovács Jó­zsef gyulai plébános felszentel­te a márványtáblát, illetve ko­szorúkkal ékesítették azt. Az iskola ebédlőjében nyílt alkalom arra, hogy a té­ma ismert kutatója, dr. Erd­mann Gyula megyei levéltári igazgató rövid előadásban hoz­za érzékelhető közelségbe a de­portálás politikai, történeti és emberi vonatkozásait. — A kollektív büntetés a sztálini szélsőséges bolsevik mentalitás eredménye volt — mondta többek között. -— A deportálás fő kárvallottja az Európa több államában jelen­lévő németség és a magyar­ság volt. A kisebbségi kérdés Sztálin számára ekkoriban vált egyenlővé a vagonkér­déssel. Dr. Erdmann Gyula kifej­tette: a német kisebbség Bé­kés megyében—más kisebb­ségekkel együtt — 200 éven át zömmel békességben élt, s gazdagította értékeivel a tár­sadalmat. A Volksbund-szer- vezkedés Békésben nem volt számottevő, inkább csak a nemzetiségi kötődésben nyil­vánult meg. A sors fintora, hogy ennek szítói eltávoztak az országból, s az elhurcoltak a vétlenekből kerültek ki, aki­ket szüleik és önmaguk német hangzású neve miatt vittek évekig tartó kényszermunká­ra. Sőt, az itt élő németek sokasága a német birodalmi törekvések ellenében létrejött Hűség Mozgalomban igye­kezett hitet tenni szülőhazája mellett. Ők is, sőt szociálde­mokraták, kommunisták is felkerültek a donyecki szén­medencébe inculó marhava­gonokba. Akiket elhurcoltak: 17—30 éves nők, 17—45 éves férfiak — néha fiatalab­bak is —, gyerekeiktől elsza­kított szülők. Kéthetes utazás után értek rabszolgamunkájuk színhe­lyére, ahol a helyi ukrán la­kosság hozzájuk hasonló körülmények között él. Rossz élelmezéssel, meleg víz nélkül, mindennapos temeté­sektől megtörve végeztek föld alatti bányamunkát, fel­színi szénlapátolást. Őreik nem voltak túl embertelenek, durván csak — az amúgy elég­gé reménytelennek látszó -— szökések esetén léptek fel. (1945 végén két elekinek mégis sikerült hazaszöknie, s hírt hoz­ni sorstársaikról.) Először a súlyos betegeket engedték haza még 1945 végén, több­ségük viszont csak az 1946— 47-es nagy megpróbáltatások után, 1949-ben térhetett haza — akiknek egyáltalán meg­adatott ez a lehetőség. A gyulai elhurcoltak 1949. november 27-én érkeztek vissza városukba: a németvá­rosi templom harangzúgása fogadta őket. A magyar or­szággyűlés 1989—90. fordu­lóján megkövette az érintette­ket, ám ennél fontosabb, hogy a hasonló esetek elkerülésé­nek alkotmányos garanciái is megteremtődtek — mutatott rá dr. Erdmann Gyula. Kiss A. János A szólótáncfesztivál legsikeresebb férfi táncosa, Szűcs Gábor partnernőjével szászcsávási táncokat ad elő Fotó: Such Tamás 7 Arany gyöngy, 11 -sarkantyú A megyei művelődési központ szervezésében került sor a XII. Országos Szólótáncfesztiválra Békéscsabán. A rendezvény helyszíne az ifjúsági ház volt, ahol pénteken délután a kötele­ző és szabadon választott tán­cok sorsolásával és azok próbá­jával kezdődött el a háromna­pos rendezvény. Szombaton 9 órakor az ünnepélyes megnyi­tón dr. Simon Imre, Békés Me­gye Önkormányzatának elnöke köszöntötte a résztvevőket. A kötelező táncok versenye után a szabadon választott tán­cokat tekinthette meg a nagy­számú közönség. Az est csúcs­pontja a gálaműsor és az ered­ményhirdetés volt. A szakmai zsűri hét Aranygyöngyöt osz­tott ki a lányok mezőnyében, ebből ketten kapták meg az Örökös aranygyönygyös táncos címet. A fiúk közül tizenegyen érdemelték ki az Aranysarkan­tyú címet, ebből öten váltak az idén Örökös sarkantyús tánco­sokká. Számos különdíjat is ki­osztottak a megyei önkormány­zat hatot. A Martin Szövetség különdíját az elmélyült kutató­munkáért és a táncanyagok ma­gas szintű tolmácsolásáért Kuli Orsolya—Kocsán László és Be­nedek Krisztina—Széphalmi Zoltán kapta meg. A Lányi Agos- ton-díjat a leghitelesebb újraalko­tásért Rácz Attila dunaújvárosi táncos érdemelte ki. Az Örökség Gyermek Népművészeti Egyesület különdíjával Antal Ispánt jutalmazták a gyerme­kek számára követendő stílusos táncolásért és színpadi magatar­tásért. Oskó Endréné vándordí­ját a legstílusosabban táncoló Benedek Krisztinának ítélte oda a zsűri. Vásárhelyi László ván­dordíját és a Marsi János cipész által felajánlott csizmát Szűcs Gábor, a Jászsági Táncegyüttes táncosa kapta meg. Pál Ildikó Tóth Eszter és Rutz Árpád kíváncsian veszi kézbe a megérdemelt jutalmat Fotó: Such Tamás Gyermekrajz-kiállítás Békéscsabán Békéscsaba Megyei Jogú Vá­ros Önkormányzata és a Mun­kácsy Mihály Múzeum rende­zésében január 15-étől február 5-éig látható a XVII. Városi Gyermekrajz-kiállítás. Vasár­nap délelőtt 11 órakor nyitotta meg a Munkácsy Mihály Mú­zeumban Görgényi Tamás, a Körösi Csorna Sándor Tanító­képző Főiskola adjunktusa. A megnyitón a békéscsabai Bar­tók Béla Zeneiskola növendé­kei közreműködtek. A zsűri korosztályonként értékelte a munkákat. A hat­hét évesek kategóriájában Tóth Eszter és Rutz Árpád ka­pott díjat. A kilencévesek cso­portjában Karaliczki Fanni, Kocsis Tamás és Zsilkó Edit készítette a legszebb alkotáso­kat. A tíz- és tizenegy évesek között Kindli Edina, Kávási Leila, Soós Tibor, Szabó Csilla érdemelte ki a zsűri díjait. A 12-13-14 évesek csoportjában Valentinyi Márta, Suskó Já­nos, Kiss Imre, Szűcs Katalin, Szabó István és Buba Gergely bizonyultak a legjobbnak. A kollektívák közül a Jókai Utcai Általános Iskola 3. osztálya és tűzzománc-szakköre; a Szent László Utcai Általános Iskola batikszakköre és tűzzománc­szakköre; a Szlovák Gimnázi­um, Általános Iskola és Kollé­gium textilszakköre, valamint a József Attila Általános Isko­la 5. osztályos kerámiamunkái és a 7. osztályos kézműves­szakkör kapott elismerést. P.I. KDNP-gyűlés Battonyán Dr. Krauss Ottót, a Keresztény- demokrata Néppárt önkor­mányzati kampánytanácsának titkárát látta vendégül szomba­ton Battonyán a párt városi szer­vezete. A 14-15 fős hallgatóság elsőként a helyi szervezet elnö­kének, Daróczi Jánosnak a be­számolóját hallgatta meg. A KDNP kampányfőnöke szerint a választási törvénynek a meg­változtatása két hónappal a vá­lasztások előtt „politikai gusz­tustalanság” volt, az ilyen eljá­rás összeegyeztethetetlen az ön­kormányzatiság elveivel. Dr. Krauss Ottó a továbbiakban el­mondotta, hogy a pártnak or­szágosan 700-800 önkor­mányzati képviselője lehet, a fővárosi, illetve a megyei köz­gyűlésekbe 82 személyt si­került bejuttatniuk. A KDNP- tagsággal rendelkező polgár­mesterek száma 90, a szimpa­tizánsoké 70. „IGAZ ÜGYÉRT KÜZDENI MÉG AKKOR IS KÖ­TELESSÉG, MIDŐN MÁR SIKERHEZ NINCSEN REMÉNY(Deák Ferenc) Műsoron a Jókai Színház költségvetése (Folytatás az 1. oldalról) — Ezen a téren megint sajá­tos helyzetben vagyunk. Azoknál a színházaknál, ahol két önkormányzati támogató van, ott az évi összköltségek harminc százalékát átvállalják a fenntartó önkormányzatok, s a színházaknak csak tíz száza­lékot kell előteremteni. Mi a negyven százalékon mindig fele-fele (azaz húsz-húsz szá­zalék) arányban osztoztunk, így színházunk évek óta erőn felül produkál, éppen ezért a költségvetés- előteremtésében vállalt szerepünk tovább már nem növelhető. Úgy is mond­hatom: semmi sem ellensú­lyozza a kieső városi finanszí­rozást. —A fenntartó intézmény ré­széről az idén mekkora összeg szükséges ahhoz, hogy a szín­ház zavartalanul működhes­sen? — Pillanatnyilag még nem ismerjük a megyei önkor­mányzat idei évre vonatkozó költségvetési előirányzatát. Mivel a központi támogatás az előző évihez képest csak hatmillió forinttal nőtt, a me­gyei önkormányzattól leg­alább tizenkét-tizennégy mil­lióval többet kellene kapnunk (tavaly huszonhárommilliót kaptak — a szerk. —) ahhoz, hogy a kicentizett költségve­tésből még zavartalanul mű­ködni tudjunk. A megyei ön- kormányzat jószándékát és színházszeretetét bizonyítja, hogy a szükséges pénzt eddig mindig megkaptuk. Ám hang­súlyozom: mint ahogy más megyei intézmények finan­szírozásában — például me­gyei művelődési központ, me­gyei könyvtár — meg tudott egyezni a két önkormányzat, ránk vonatkozóan is mielőbb meg kellene ezt tenniük. Jó volna, ha a békéscsabai ön- kormányzat legalább egy-egy produkció támogatásába be­szállna. —A közönség milyen érdek­lődést tanúsít a Jókai Színház iránt, s a költségvetés szűkös helyzete befolyásolja-e az elő­adások számát? — A megye és Békéscsaba város lakossága is igényli a színházat. Ezt bizonyítja, hogy az 1994/95-ös évadra sokkal többen váltottak bérle­tet, mint egy évvel korábban. Sajnos az előadások számát csökkentenünk kell. Míg ko­rábban tíz-tizenkét előadá­sunk volt évente, ebben az évadban csak öt felnőtt és két meseelőadás, valamint két stú­diódarab szerepel. Most pedig úgy néz ki, hogy az 1995/96-os évadban stúdiődarabot már nem tudunk előadni, sőt a me­seelőadás számát is egyre kell redukálnunk. Ami pedig még fájóbb: ha a költségvetés körül a továbbiakban is ilyen nagy gondjaink lesznek, akkor eljö­het az idő, amikor még a bér- letgamitúrához szükséges elő­adásokat sem tudjuk előállíta­ni... Magyari Barna A Jókai Színház épületében már folyik az idei készülődés, ám a sikerhez vezető nagy lépést a falakon túl is meg kell lépni... Fotó: Lehoczky Péter

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom