Békés Megyei Hírlap, 1994. október (49. évfolyam, 232-257. szám)
1994-10-15-16 / 244. szám
MŰVÉSZETEK- TÁRSADALOM 1994. október 15-16., szombat-vasárnap Friderikusz igen, „mámor” nem? A tévé elnöke a médiatörvénytől megnyugvást és több pénzt remél A fellépések helyszínén az együttes tagjai délelőttönként toborzót tartottak az esti koncertre. A felvétel Cegléd főterén, a toborzó Kossuthot ábrázoló szobor előtt készült Continental musical — magyarul Három békési fiatal a keresztény zenekarban __ — Ki valójában Horváth Ádám? — 1957 óta dolgozom a televíziónál. Rendezőasszisztensként kezdtem, majd rendezőként a különböző műfajok szinte mindegyikével kapcsolatba kerültem. Időközben meghívtak a Színház- és Filmművészeti Főiskolára is tanítani, mára tanszékvezető egyetemi tanár lettem. Hatvanhárom éves vagyok, és ha valaki ezt sem tudná, elárulom: Csűrös Karola a feleségem. Az előző házasságomból két gyermekem és négy unokám van. — Követi valaki a családból a pályáját? —Egyelőre senki... — Kinevezése után az első nyilatkozatában röviden csak ennyit mondott: nézőcentriku- sabb televíziót szeretne. Mit jelent ez műsorra,fordítva” ? — Az utóbbi években a televízió zömmel a politikai elvárásoknak kívánt megfelelni. Ideje, hogy a nézők kívánságaival is többet törődjünk, hiszen a tévét a nézők kedvéért találták ki. Sajnos az elődeim egy sor műsoridőt előre eladtak már, így csak az év végétől várható jelentősebb változás. Addigra nyílik nagyobb mozgásterünk, addigra sikerül megszabadulni a sok felesleges, a nézőket nem igazán érdeklő műsortól. — Nemcsak a politikai, hanem számtalan más műsor megszüntetését is rebesgetik. Ilyen például a hétvégi, éjszakai Mámor című erotikus show... — Hadd ne soroljam föl azokat a műsorokat, amiket nem szívesen látnék jövőre is a kép,,Ideje, hogy a nézők kívánságaival többet törődjünk." ernyőn! Érje be most még csak annyival: szándékaink szerint megszüntetünk minden olyan műsort, ami ízléstelen vagy unalmas. Vannak meggyökeresedett sorozatok, amelyeket mára már az alkotóik is csak rutinból készítenek. Persze az, hogy mi ízléstelen és mi unalmas, kétségtelenül szubjektív dolog, ezért nem akarok és nem is fogok egyedül dönteni. — Újra látjuk a Friderikusz- show-t? — Valóban, de emellett szeretnénk több, új szórakoztató műsorral is jelentkezni. Remélhetőleg több tévéjáték készül, és több színészt szerepeltethetünk. Sokszínű, változatos formában gyarapítani szeretnénk a színházi közvetítések számát, vissza fogjuk hozni a politikai kabaré műfaját. Gondosabban fogunk válogatni, a kínálatból és akkor talán a nézők is elégedettebbek lesznek a vetítésre kerülő filmekkel. — A hírműsorokban máris tapasztalható némi változás... — Igen. A Híradó már új formában látható. A jövőben ritkábban jelentkezik majd, de híreket gyakrabban mondunk. Szeptembertől a kettes csatornán este tízkor jelentkezik az új hírműsor Bánó András szerkesztésében. Ám ez az adás inkább a hírek hátterével foglalkozik és nem csupán a politika témakörében. — Mi az, amiből a televízióban sok van és mi az, amiből kevés? — Amiből sok van, az az ember. Legalább száz szerkesztő szeretne képernyőre kerülni, de a szűkös műsoridőbe nem fémek be. Ugyanakkor szükség lenne új arcokra is. Ez szörnyű ellentmondás, amin úrrá kell, hogy legyünk. Ami pedig kevés: az a pénz. — Mit vár a születőben lévő médiatörvénytől? — Ez nagyon bonyolult kérdés. Talán röviden azt mondhatnám, hogy megnyugvást és több pénzt. De ha a kettő közül bármelyiket sikerül elérni, már óriási eredmény lesz. A magam sorsát is — hogy maradok-e az elnöki poszton, vagy felállók a székemből — a törvény végső formájától teszem függővé. Ha az álmaim mégis valóra válnának, akkor remélhetőleg három év múlva egy másik székházban dolgozhatunk, s egy jól szervezett, a közönség szívébe visszafogadott televízió elnöke lehetek. Németh Zsuzsa Ferenczy Europress Csöppet sem lepődtem meg, amikor a békéscsabai Márvány Cukrászda teraszára lépve nagy fényképnézegetésben találtam leendő beszélgetőtársaimat. Volt is mire emlékeznie a csabai Stifler Etelkának, Pauló Leventének és a békési Juhos Krisztinának, hiszen az egész nyarat a Magyar Continental Singers tagjaiként töltötték el. Etelka énekesként, Krisztina zenészként, Levente pedig fénytechnikusként vett részt azon a turnén, amellyel július 10-e és augusztus 13-a között összesen 35 koncertet adtak Miskolctól Nagykanizsáig. Láthatóan annyira élményei hatása alatt élt még a három fiatal, hogy a Continental Sin- gersről, világ legnagyobb keresztény zenei szervezetéről nem is faggattam őket, a tőlük kapott prospektusból úgyis mindent megtudtam már. Eszerint a zenei szervezet 1967-ben azzal a céllal jött létre Amerikában, hogy kitűnő minőségű zenei programon keresztül mutassa be Jézus evangéliumát a világnak. Sikereik nyomán minden földrészen sorra megalakultak a szervezethez csatlakozó Continental-csoportok, a kelet-európai országok közül elsőként Magyarországon 1990- ben. Azóta hazánkban is minden nyáron összeverbuválódik 36 fiatal, s erőteljes, energikus zenével közvetítik Jézus üzenetét koncertjeiken, beszélgetnek a hozzájuk fordulókkal, hiszen a látszat ellenére minden Conti- nental-csoport elsősorban lelki és szellemi csoport. — Hogyan lettek a Magyar Continental Singers tagjai? — kérdeztem a három fiataltól, miután becsukódtak az albumok. — A tavalyi koncertjük után jelentkeztünk az együttesbe — vállalta magára a válaszadó szerepét Levente. — A jelentkezést felvételi követte, amelyre kész programokkal, elképzelésekkel kellett elmennünk. Végül négyszáz jelentkező közül választották ki azt a 36-ot, akik az idei turné résztvevői lehettek. — Amikor megkaptuk az értesítést a felvételről — folytatta Etelka—, kézhez kaptuk az idei program teljes zenei anyagát kazettán és a kottákat. Június 30-án érkeztünk a miskolci próbatáborba, s akkorra mindnyájunknak tudni kellett a teljes koncertanyagot. — Hogyan éltek a próbatáborban? — Mindvégig kemény munka folyt — válaszolt egy mély sóhajtás után Krisztina. — Napi 15-16 órát dolgoztunk, s a tíz nap alatt el sem hagyhattuk a tábort. Több teremben folyt a zenei, koreográfiái felkészítés, a szerepek, táncok betanítása és lelkileg is feldolgoztuk a bibliai József történetét, akit 17 évesen eladtak saját testvérei. Először rabszolga sorba, majd börtönbe került, s amikor megfejtette a fáraó álmát, Egyiptom uralkodója lett. A musical címe is Dreamer (Álom) volt. — Harmincnégy nap alatt harmincöt koncertet adtak. Ez a teljesítmény egy profi együttesnek is dicsőségére válna. Hogyan tudták végigcsinálni? — A vezetőink erre is felkészítettek — válaszolt ismét Levente. — A legkisebb részletekig kidolgozott szervezettség jellemezte a munkánkat a buszban való ülésrendtől a technikai eszközök bepakolásáig, a színpadok berendezéséig, az egymás iránti türelem és feltétlen szeretet gyakorlásáig. Talán ezért is alakult ki olyan szoros barátság a csoport tagjai között, hogy azóta már találkozónk is volt, s téli fellépéseket is szervezünk. — Esetleg Békés megyében is? — Feltétlenül, hiszen sajnálatos módon az idén megyénk kimaradt ebből a programból. Már most folytatunk tárgyalásokat Békéscsabán és Békésen is egy-egy fellépés létrehozására. — Köszönöm a beszélgetést és őszintén kívánom, hogy összejöjjön a karácsony előtti csabai és békési koncert. Lenthár Márta Se zsűri, se díjazás A II. országos és nemzetközi kiállítás meghívójának borítója • A Független Magyar Szalon csatlakozott a Párizsban, 1884-ben alapított „SOCIÉTÉ DES ARTISTES INDÉPENDANTS” világszerte elterjedt mozgalmához, mely „se zsűri, se díjazás” jelszóval igyekszik a gyakorlatba átültetni a művész szabadságának igényét. Zsűrimentességre szerintük azért van szükség, hogy semmilyen elfogultság, csoportérdek ne akadályozhassa meg a műalkotások nyilvános bemutatását. A kiállítók maguk vállalnak felelősséget a tárlatokon szereplő műveikért, s mindenekelőtt a közönségre bízzák munkásságuk megítélését. Az esélyegyenlőség biztosítása nyit teret művésztehetségeink megismerésének, érvényesülésének. 161 képzőművész (7 külföldi és 10 Békés megyei) mutatja be grafikáit, festményeit, kisplasztikáit a Budapesten, a Pataky Művelődési Központban október 16-áig látható kiállításon. U. M. Kántor Zsolt: Az esszé és az ész — olvasónapló — A.Z idő konstruált, közvetített, és semmiféle átlátszóság, semmiféle érzékelés nem tud eme technikai uralás mögé behatolni olvashatjuk Boros János Jacques Derrida-esszéjében. (M. Napló 94/13—14). Gracilis mondat, mintha medúzát ábrázolna egy üvegből , felfújt” szobor. Mintha az ilyen megfogalmazási eredmények által pillanthatnánk át abba a gomolygó félhomályba, ahol a tudott dolgokon túli dolgok kristályosodnak szubsztanciákká. Minden beszédmód-kísérlet, amely újat indukál, egy másik dimenzióval ajándékozza meg azt a nyelvet, amelyen megszólal. Más léptékű, más idejű és más szerkezetű életvalóságba lépni, ez a leg- újabbkori ember nagy vágya, már nem a repülés. S ez lehet, hogy nem is technika és vegytan vagy matézis kérdése, hanem pusztán a gondolkodásé. ,,A megértés tisztán tartás” — ahogy Szirák Péter fogalmaz Marná Jánossal kapcsolatban. (Jelenkor 92/6). ,,...csak engedjük meg a neveknek, hogy a maguk kimondatlanjába visszatérjenek, csak legyünk erre az engedékenységre képesek...” — írja Heidegger és idézi Karátson Gábor Lao Ce Tao-könyvében. Mintha Derridára rímelne az alábbi idézettel (szintén Boros János cikke): ,A dekonstrukció a szövegek közti nem helyén fejti ki aktivitását, ahol nincs irodalom...” A Csipesszel a lángot című, Károlyi Csaba által szerkesztett antológiában Garaczi László is evidencia-értékkel határoz meg eddig még ismeretlen gondolatokat: ,A formakonvenció értékhordozó lehet, ha elevenen lüktet benne az élet, de lélektelen reprodukciója az üres közhely szintjére süllyeszti. Az élet állhatatlan, ahogy formátlan a jövő, a művészet pedig nem műfaji kérdés. A modor: tehetetlen gondolat és az élettől való rettegés. Az új művészet születése pillanatában csak ömmagát jelenti. A nyelv, amelyen megszólal, nem utalás, hanem tett. Nem utánozza a valóságot, mert maga új valóság. Névértéken veendő, oszthatatlan, zárt rendszer, „sűrő és üde”. Az idő ikonból metaforává változtatja a művet, belehelyezi a változások viszonyrendszerébe. A tettből emlék lesz, az eksztázisból teória. De a klasszikus patina sem fedheti el teljesen a formátlan és orgiasztikus pillanatot, mikor a mű megfogant.” Beck András ugyanebben a kritikagyűjteményben Kemény István prózájáról értekezvén jegyzi meg. „S a dolgok közötti oksági kapcsola- tokfellazulásával egyszeriben mintha a valóság is választhatónak tűnne. ” Mintha mi választanánk a sorsunkat, a jövőnket, mintha rajtunk múlna a belünk történt dolgok állapota, állaga, jellege, minősége, léte, nemléte. Bizony sokkal több múlik az agyunkon, mint hinnénk. (Logosz, Tao, Szellem, Értelem, Esz, Jelentés). A dolgok megmunkálatlan állapotukban is érvényesek, mondja a Végtelenül Óvatos Hang, Karátson Gábor, hisz nehezebb eltörni a faragatlan fát. Nem azt tesszük-é egész keserű életünk alatt mindvégig, megpróbáljuk visszaállítani a megmunkálatlanság őseredeti állapotát? Bacsó Béla fejti ki: , .Miként Nietzsche megmutatta, a szövegbe írt.s így magát valaminek a tulajdonában hívő szubjektum merő öncsalás, ugyanis a magát minden dolgok mértékének tekintő ember eleve abból a tévedésből indul ki, hogy a megnevezett közvetlenül mint ez a dolog van előtte. A dekonstrukció a szövegbe írt, magát szövegben író szubjektum kitüntetett helyének megszüntetése, egyben az önkifejezésre irányuló, beszélt nyelv uralmi igényének megvonása, azaz a szavak eredeti értelmében egy anarchisztikus (az egyeduralom tagadásával a többértelműséget éltető) és anakronisztikus (a lineáris időt megbontva többidejűséget előidéző) aktus. Egyben a megjeleníteni akart jelentett elhalasztása és kioltása (differance), s végül a bináris logika megrendítése.” (Határpontok lll.o.) A világ helyett a nyelvet választom. A gram- matológiát; jelszó helyett jajszót. Kerülöm a politikát, mint kezelhetetlen determinánst, mint befolyásolhatatlan természeti erőt és mint súlyos ízléstelenséget. Remélem, jól idéztem, még emlékezetből s az Abody Rita által megidézett Garaczi-mondatot. Most látom csak, írásom elején használtam a gracilis jelzőt, ami annyit jelent, hogy karcsú, kecses, törékeny. Mennyire ráillik ez a szó az egész mai legújabb irodalomra. Főleg a gracilis Garaczi Lacira. Léptékváltás című székfoglalójában akadtam rá. Minden idézet már egyszer létezett, még megírása előtt, amikor még a valóság, mint a mese (Lukács György) választ- HATO VOLT. Még most sem késő lépést és léptéket váltam, lélekgyógyászat, ideologizálás és reinkarnálódás vagy hipnózis helyett a dekonstrukció tanulmányozását ajánlom minden gondolkodó, nyugodt magyar állampolgárnak. Olvasni kell és felejt\}e-újra(észhez) észbe JUTVA, éldegélni, lenni.
