Békés Megyei Hírlap, 1994. október (49. évfolyam, 232-257. szám)

1994-10-03 / 233. szám

1994. október 3., hétfő' ] OLVASÓI LEVELEK/HIRDETÉS Kis- vagy nagyüzemeket? Mindkettőt! Olvasóink írják ........■■■■•■.................................... ; A z itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztő­ségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelen­tetjük meg. A tanulók igénylik a kirándulást A közelmúltban a battonyai Mikes Kelemen Gimnázium és Szakközépiskola tanulóinak tanulmányi kirándulást szerveztünk Salgótarján környékére. Megérkezésünk után igen szép túrát tettünk a város szomszédságában lévő Salgó várához. A 625 méter magas bazaltkúpon épült várfalon emléktábla utal arra, hogy a várat Petőfi is megtekintette, s élményei hatására írta Salgó című költeményét. Másnap a 727 méter magas Karancs megmászása következett. Kilátójáról gyönyörködhettünk a Kárpátok hegy koszorúiban is. Utolsó nap ellátogattunk Ipolytarnócra, ahol egy több millió éves „itatóhely” maradványait tekintettük meg. Ezután a Ma­gyarországon egyedülálló föld alatti bányamúzeumba látogat­tunk el. Délután Somoskő várához tettünk egy túrát. A vár és a domboldal megkövesedett lávazuhatagjai, orgonasípszerű ba­zaltkövei nagy élményt jelentettek számunkra. Végül ellátogat­tunk a közelben lévő Magyar Geológiai Bányatelepre is. Ez az élményekben gazdag kirándulás megerősített bennünket abban, hogy tanulóinkban megvan az igény az ilyen jellegű kikapcsolódásra is. Ezért jövőre a Zempléni-hegységbe szer­vezünk—remélhetően ugyanilyen sikeres—túrát. Túri Zsófia Találkozó. Az Erkel Ferenc Gimnázium a múlt szombaton újra szélesre tárta kapuit a húsz évvel ezelőtt érettségizett IV. B osztály tagjai számára. Mohai Jenőné osztályfőnöki óráján újraélték a régi diákcsínyeket, majd fiatalon elhunyt társuk sírjára helyezték el az emlékezés virágait. Este pezsgős vacsorával zárult a já hangulatú osztálytalálkozó Fotó: Kerekes István Visszhang Mária gyógymódja A Calendula Bt. állítólagos gyógyítási módszeréről kívánok nyilatkozni. Sajnos én is részt vettem a kurzuson, bár ne tettem volna! Mélységes felháborodásomat azért tudatom, hogy az újságon keresztül minél több ember tudja meg az igazságot. Beteg emberek ne dobják ki a pénzüket feleslegesen e „gyógyítási mód" -ban bízva. Mária — aki még a kurzus résztvevőinek sem árult el többet a nevéből — minden beteg embernek gyógyulást ígért. A kurzust öt napra hirdették, 5x2000 forintért, tehát összesen 10 000 forintért. Szerintem ez nem csekély összeg, legalábbis a rokkantsági nyugdíjamhoz képest, ami 7550forint/ hó. De aki beteg, annak a legfontosabb dolog a világon az egészsége visszanyerése. Azonban ezen a kurzuson a beteg embert egyúttal hülyének is tartották, ami pedig nem ugyanaz. Vonatkozik ez főként a fent említett Máriára. Az a stílus és modor tanult emberhez nem méltó. Az ötnapos kurzust négy napra zsugorították, szombaton 16 órakor kezdték el az utolsó , foglalkozást” (vasárnap 18 óra helyett). Szerintük csakis a mi érdekünkben tették így. Pénteken kihangsúlyozták, hogy ők vasárnap is Gyulán lesznek, nehogy azt gondoljuk, hogy nekik sürgős a dolog befejezése. Ehhez viszo­nyítva elgondolkodtató, hogy szombaton este a foglalkozás után rohanniuk kellett Velencébe. Mária szavai szerint ott halálos betegek várják már őket. Ezért nem jutott idő a megválaszolatlan kérdések megválaszolására. Több ember nem kapott teareceptet sem, nekik azt ígérték, hogy majd szóban megbeszélik a problé­mákat. Erre sem volt mód, pedig az emberek kitartóan vártak Máriára és csapatára. De neki utaznia kellett Velencébe, hisz már így is késésben volt. Ez egyetlen dolog, de négy-öt ilyen dolgot megemlíthetnék még. Amit egyik este határozottan állított, azt másnap este ugyanolyan határozottsággal cáfolta meg. Ellentmondást nem tűrő hanggal utasította rendre azt, aki más véleményen volt, mint ő. A gyógyítás hatásáról csak a magam nevében beszélhetek. Én a csoportos foglalkozás alatt semmi hatást, változást, javulást nem éreztem. Pedig amit tudtam, megtettem ennek érdekében. Az utolsó napon Mária megkérdezte, hogy van-e olyan személy, aki az égvilágon semmit nem érzett egyszer sem. Jelentkeztem, Mária próbált hatni rám, de sajnos sikertelenül. Ekkor azt találta mondanil hogy én nagyon meg akarok gyógyulni és ezért nem sikerül. Én azt gondoltam, hogy mindenki azért vesz részt, mert gyógyulni szeretne, de ezek szerint ez nem így van. Mindenesetre nagyon sok csalódott emberrel beszéltem a kurzus végén, ezek szerint nem vagyok egyedül, aki gyógyulást várt. Embertelen dolognak tartom, hogy beteg, kétségbeesett embe­rek bizalmával visszaélhetnek. Felháborodást és elkeseredést érzek egyszerre amiatt, hogy ezt az országban bárhol megtehetik. Kérem, hogy amennyiben gyógyulásról is hírt kapnak, tegyék azt közzé, mert akkor csak bennem van a hiba. (Név és cím a szerkesztőségben) Tisztelt Medovarszki Kolléga! Azt kimondani, hogy csak a kisüzemi vagy csak a nagyüzemi mezőgazdaság az eredményes, nem helyes. A jól működő, kor­szerűenfelszerelt, nagy értékű terméket előállító kis-, közepe s- és nagyüzemekre van szükség. Én nagyüzemi ember vagyok, ezt tanultam már 1945 előtt. Meggyőződésem, hogy eddig és ezután is az ország egyik legfontosabb támasza a nagyüzem. Ezt az előttünk élő nemzedé­kek is bizonyították. Az elmúlt társadalomban a kapitalista, a grófi, az egyházi, a sok ezer holdas uradalmak tudtak jó minősé­get és nagy termékeket biztosítani. De példa erre az 1970-80- as évek magyar állami és szövetkezeti nagyüzemeinek egy főre eső hús- éy gabonatermelése. A világ első3—5. előkelő helyén voltunk. Még a nyugati szakemberek is irigyelték üzemi méreteinket, termésátlagainkat, a nagyüzem és a háztáji — tehát a kisüzem mintaszerű kapcsolatát. Csak a nagyüzem tudja megvalósítani a hármas feladat egységét, a termelés, a feldolgozás és az értéke­sítésből, a bizonyos hozamból való részesedést. A magasfokú technológia, a tudomány alkalmazását, a kiváló vetőmag, tenyészállat előállítására a nagyüzemnek van elsősor­ban lehetősége. Így van ez az egész világon, minden koncentrá­lódik, ipar, kereskedelem, pénzhiány stb. A pár hektáros kisbir- tokok a nyugati mezőgazdaságban is csak a szövetkezés útján tudnak létezni. Az elaprózottá—4—10 hektáros kisbirtokok elsősorban a termelést önellátásra rendezik be. A kis feleslegét elpiacozza vagy a különböző kereskedőknek van kiszolgáltatva. A pár hektár az öröklés folytán tovább aprózódik. Ezeken korszerűen termelni nehéz. Nem véletlen, hogy a régi úri nagyüzemek a család legöregebb tagjára maradtak. Az örökösök sok esetben a birtok egy-egy tagjának jövedelmét örökölték. Az elaprózott kisbirtok ezek folytán elszegényedik és felvásárolja a gazdago­dó nagypénzű. Kialakul a kapitalista nagy- vagy középbirtok. Ez alakulgat ma is. A keveset és jó minőség termelésével nem értek egyet. Sokat és jó minőséget kell termelni. Nagyapámtól tanultam gyerekko­romban már: Fiam, félni a kevéstől, a nincstől kell, nem a soktól. De hát tudja ezt a magyar paraszt, mindig a kevéstől félt. Érezzük ezt ma is. Van tehát előttünk jó példa, hogyan kell a nagyüzem és a kisüzem érdekeit egyeztetni. Bagyinka György magyar állampapír Államkötvény 1997/K Legyen akár kényelmes... ...elfoglalt, előrelátó, a Magyar Államkötvény ideális befektetés. A legkedvezőbb befektetési forma mindazoknak- akik megtakarításaik értékét utánjárás nélkül akarják növelni;- akik rendszeres jövedelmet akarnak általa elérni;- akik tőkét gyűjtenek - például gyermekeik ta­níttatásához, ingatlan vásárlásához vagy vál­lalkozás beindításához. ________Államkötvény 1997/K________ A befektetők 1994. október 3-7. között vásárol­hatnak államkötvényt legfeljebb az 1994. augusztus 26-án tartott aukción kialakult átlag­árfolyam (102,57%)+0,2 százalékponttal és az aukció értéknapjától felhalmozott napi kamatok­kal megnövelt értékén a kijelölt forgalmazóknál. A vételár a névérték felett van és naponta emel­kedik, mivel a kamatozás a kibocsátás napjá­tól kezdődött. így a vételár naponta a követke­ző: 103,14%; 103,21%; 103,28%; 103,36%; 103,43%. A legújabb Magyar Államkötvény 1997/K 3 éves futamidejű (1994. augusztus 3. - 1997. augusztus 3.) értékpapír. A kötvény mozgó kamatozású, melynek alapja az 1, 3 és 6 hónapos diszkont kincstárjegy átlaghozama +1,75% kamatprémium. A kötvény első félévre érvényes (1994. augusztus 3. és 1995. február 3. közötti) kamata évi bruttó 26,55%. Törlesztés névértéken 1997. augusztus 3-án. A kötvény alapcímlete 10 000 Ft. Kamatfizetési időpontok: 1995. február 3. 1996. augusztus 3. 1995. augusztus 3. 1997. február 3. 1996. február 3. 1997. augusztus 3. Amennyiben az esedékesség munkaszüneti nap, úgy a kifizetés a következő munkanapon teljesül. ________Másodlagos forgalom________ A z Államkötvény 1997/K, mint az eddig ki­bocsátott összes Magvar Államkötvény, a futamidő alatt napi árfolyamon eladható és megvásárolható a tőzsdén és egyes forgal­mazóknál. ___________Állami garancia___________ Á llami garancia van rá. Mind a kamatfizetést, mind a törlesztést az állam szavatolja. _____Külföldiek is vásárolhatják_____ A Magyar Államkötvény 1997/K sorozatát külföl­diek is vásárolhatják. Forgalmazó- és kifizetőhelyek: OTP Bank Rt. Békéscsaba, Battonya, Békés, Csorvás, Gyomaendrőd, Gyula, Mezőberény, Mezőkovácsháza, Orosháza, Sarkad, Szarvas, Szeghalom, Tótkomlós • MNB Békés Megyei Igazgatósága Békéscsaba, Dózsa Gy. u. 1. TOBBSZ O KOS BIZ T O IV S A G t

Next

/
Oldalképek
Tartalom