Békés Megyei Hírlap, 1994. szeptember (49. évfolyam, 206-231. szám)
1994-09-07 / 211. szám
1994. szeptember 7., szerda OLVASÓI LEVELEK/HIRDETÉS PÉK MEGYEI HÍRLAP Olvasóink írják ■■■■ ............................................................................. : A z itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztőségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. Visszhang Paktumot nem kötöttek, csak megegyeztek A Békés Megyei Hírlapban nyilatkozott dr. Erdmann Gyula, a gyulai képviselő-testület kulturális bizottságának elnöke. Elmondása szerint én vezényeltem le a Gyulai Várszínház igazgatói kinevezését. Szeretném ezzel kapcsolatban álláspontomat kifejteni. Túlzásnak tartom azt a megjegyzését dr. Erdmann Gyulának, hogy igen nehéz döntés előtt állt a képviselő-testület a várszínház igazgatói kinevezésénél, és bármilyen döntést is hoz, az magában hordja a támadás lehetőségét. Ez történt most is. Én lényegében csak saját érveimet tudom felhozni, hogy miért támogattam Csiszár Imre kinevezését. Először: amennyiben Havasi István élne, úgy a változtatás gondolatával azt hiszem, senki nem foglalkozott volna. Tisztában vagyok Havasi István elévülhetetlen érdemeivel, ugyanúgy tisztában vagyok Sík Ferenc ugyancsak elévülhetetlen érdemeivel is. Őszinte hálával gondolok mindkettejükre azért, hogy Gyulán létrehozták a várszínházát. Havasi István és Sík Ferenc egymást nagyon jól kiegészítették, és tényleg csak az elismerés és a megbecsülés hangján lehet róluk beszélni. Sajnos, Havasi István meghalt. Az ő helyét a várszínház működtetésében nem sikerült mással pótolni. Az elmúlt évben már volt pályázat kiírva az igazgatói tisztségre. Akkor én is amellett voltam , hogy a színház élén maradjon Sík Ferenc, hiszen ismertem kiváló szakmai életútját. Reméltem, hogy sikerült megtalálni Havasi István méltó utódját. Sajnos, nem sikerült. Ennek aztán az lett a következménye, hogy a nyári szezonban kiéleződtek a várszínházzal kapcsolatos anyagi gondok. Elfogyott a pénz, volt, amikor a bemutató előadás előtti napon jelezték, hogy nincs pénz a bemutatásra. Ekkor kezdődött a kapkodás. Pénzt kellett Szerezni — mely manapság nem megy könnyen —, illetve garanciákat kellett vállalni. Sor került a gazdasági koordinációs bizottság sürgős összehívására is. Miután ezen bizottság csak 2 millió forintig vállalhatott kötelezettséget, az ezt meghaladó összegre vonatkozó kötelezettség-vállalás már a testület hatáskörébe tartozott. Látható volt, hogy ha követjük a korábbi gyakorlatot, akkor csak idő kérdése, hogy mikor válik finanszírozhatatlanná a várszínház. Ilyen gondok voltak az évi bemutatókkal kapcsolatban. Szerencsére a Gyulai Várszínház jó hírnevére igen jeles szakemberek pályáztak. Sok jó közül lehetett választani. A kulturális bizottsági döntés után—ahol két pályázót egyenlő szavazatokkal támogatott a bizottság—félő volt, hogy a testület annyira megoszlik, hogy megint nem lehet eredményt hirdetni. Ekkor vetődött fel több képviselőben, hogy ezt nem engedhetjük meg magunknak, hogy ilyen jó szakemberek közül nem tudunk választani, mert ez esetben teljesen komolytalannak tekinthetnek bennünket, és nem valószínű, hogy egy újabb pályázat alkalmával magára valamit is adó, jó szakember pályázni fog. Ekkor javasoltuk, hogy próbáljunk megegyezésre jutni az igazgató személyében. Az MDF egyértelműen kijelentette, hogy csak Sík Ferencet tudja támogatni, minden más megegyezéstől mereven elzárkózott. Többen felvetettük, hogy Csiszár Imre—-aki egyébként is kiváló szakember — testület előtt kifejtett álláspontja számunkra rendkívül szimpatikus. Pályázata szerint ugyanis el kellene döntenie a megyének és a városnak, hogy milyen összegű támogatást tud biztosítani a várszínház részére. így az igazgatónak abból a pénzből kellene gazdálkodnia, de úgy, hogy a bemutatandó darabok színvonala nem csökkenhet, legfeljebb a darabok száma. Ennek megfelelően minden bemutatóhoz költségvetést is ígért, minek köszönhetően tervezhetővé válna a várszínház gazdálkodása. Ez eddig sajnos nem így volt. A műsorterv a költségvetés ismerete nélkül került elfogadásra, s a költségeket lényegében csak utólag közölték, kész tények elé állítva a döntéshozókat. Érthető, hogy ez tovább így nem mehetett. Ez késztette a képviselők nagy részét a változtatásra. A képviselők tudatában voltak döntésük következményeinek. Minden alapot nélkülöz az újság azon értesülése, hogy a kinevezés mögött valamilyen ingatlan visszaadása, illetve az SZDSZ és a kisgazdák között megkötött pártpaktum állna. Ebben a kérdésben tudtommal a testületi ülést megelőzően semmilyen megbeszélés nem volt e két párt között. Egyszerűen arról volt szó, hogy három kiváló szakember közül kellett választani. Csiszár Imre hozzáértését senki nem vonta kétségbe. Kilenc éven keresztül vezette a Miskolci Nemzeti Színházat, majd a Budapesti Nemzeti Színház igazgató-főrendezője volt, és jelenleg is tanít a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Remélem, hogy méltó lesz a Gyulai Várszínház eddig elért eredményeihez. Ez és csak ez játszott szerepet abban, hogy mellette döntöttem és döntött a testületi tagok többsége. Ugyanakkor szétütném kifejezni tiszteletemet és elismerésemet Sík Ferenc magas szintű művészeti tevékenysége iránt, és remélem, hogy az új igazgató megfelelő lehetőséget fog biztosítani Sík Ferencnek, hogy tudását Gyulán továbbra is kamatoztassa. Remélem, hogy a gyulai képviselő-testület a történtek ellenére más téren értékelni fogja Sík Ferencnek a Gyulai Várszínházért kifejtett kiemelkedő tevékenységét. Dr. Mátrai Mihály TÁRSADALMI MEGBÍZATÁSÚ ALPOLGÁRMESTER Néhány gondolat a lokálpatriotizmusról Visszaemlékszem, hogy nagymamámat gyermekkoromban gyakran elkísértem a temetőbe. A temetők iránti kötődésemet máig őrzöm. Megnyugtatás számomra a temetői csend, békesség, nyugalom, rendezett sírok, színpompás virágok látványa. A temetőkben akar- va-akaratlanul visszaemlékezünk. Felidézzük szeretteink mozdulatait, arckifejezéseit, szeretteink életéből kiragadott mozaikképeket. Ebben a rohanó világban néha-néha szükségünk van a temetői 10— 15 percekre, emlékeink rendezgetésére. A múltkoriban az egyik kisváros temetőjében közeli hozzátartozóm sírját kerestem fel. Különleges látvány tárult elém. Ezt olvastam az egyik sírkőről: „Szegedi Károly zeneszerző”. Az emberi logikát követve azt gondolhatnánk, hogy az az ember, aki életében hivatásánál fogva szerette a szépet, az esztétikumot, a humánumot, bizonyára végső nyughelyén, a temetőben rendezett, esztétikus körülmények között alussza örök álmát. A síron virítanak a színpompás virágok, melyek szimbolizálják á hálás utókort. De tévedtem. Szegedi Károly sírját csupán a gaz veri fel. Pedig lehetne másképpen is. Városi temetőről van szó. A városi cím egyfajta kulturáltságot feltételez. Tudom, hogy sokan élnek abban a városban, akik igénylik, szeretik a kultúrát, akik magukat lokálpatriótának tartják. Ha ők összefognának, talán nem lenne gazos Szegedi Károly sírja. Nem lennének gazosak a ,,Szegedi Károlyok” sírjai. Sem itt, ebben a városban, sem máshol. Mert itt sem csupán Szegedi Károly egyedi esetéről van szó. Mivel nem egy egyedi, egyszeri, negatív példáról van szó, ezért tisztességtelennek tartanám a várost megnevezni. Szegedi Károly esetét egyedi esetként feltüntetni, rajta keresztül a várost kipellengérezni. Itt egy országos jelenségről van szó. Bármerre megyünk, mindenhol hallani eláivult, elfelejtett, gondozatlan sírokról. Hallottunk már katonasírok kereséséről is. Itt is, ott is előfordult már, hogy pusztán véletlenül bukkantak rá híres közéleti személyiségek elfelejtett sírjaira. Olyan világban élünk, ahol szabad lokálpatriótának, hagyománytisztelőnek lenni. Visszavonhatatlanul és végérvényesen lezárult az a korszak, ahol, felülről” mondták meg nekünk, hogy kikről szabad, kikről kötelező utcát, teret elnevezni. Ma a városok, települések öntudatos polgárainak szuverén joga eldönteni azt, hogy kinek az emlékét óhajtják megőrizni. Bízom benne, hogy eljön még az az idő, amikor Szegedi Károly sírját ellepik az eltévedt, de visszatalált utókor megkésett virágai. Nyilvánvaló, hogy Szegedi Károly szellemi örökségét oly módon nem kell ápolni, gondozni, mint a bartóki örökséget, amely már közkincsünkké vált. Szegedi Károly emlékének megőrzése nem kell, hogy országos ügy legyen. De annyi kijár neki, hogy ott, ahol élt, ahol még az idősek dalaira emlékeznek, ahol örök álmát alussza, sírjáról ne feledkezzenek meg. Endrédi Károly, Kötegyán Aulampapír Államkötvény 1997/K Legyen akár kényelmes... ...elfoglalt, előrelátó, a Magyar Államkötvény ideális befektetés. A legkedvezőbb befektetési forma mindazoknak- akik megtakarításaik értékét utánjárás nélkül akarják növelni;- akik rendszeres jövedelmet akarnak általa elérni;- akik tőkét gyűjtenek - például gyermekeik taníttatásához, ingatlan vásárlásához vagy vállalkozás beindításához. _______Államkötvény 1997/K_______ A befektetők 1994. szeptember 5-9. között vásárolhatnak névérték alatt államkötvényt legfeljebb az 1994. augusztus 26-án tartott aukción kialakult átlagárfolyam (100,54%)+0,2 százalékponttal és az aukció értéknapjától felhalmozott napi kamatokkal megnövelt értékén a kijelölt forgalmazóknál. A vételár a névérték felett van és naponta emelkedik, mivel a kamatozás a kibocsátás napjától kezdődött. így a vételár naponta a következő: 101,10%; 101,17%; 101,25%; 101,32%; 101,39%. A legújabb Magyar Államkötvény 1997/K 3 éves futamidejű (1994. augusztus 3. - 1997. augusztus 3.) értékpapír. A kötvény mozgó kamatozású, melynek alapja az 1, 3 és 6 hónapos diszkont kincstárjegy átlaghozama +1,75% kamatprémium. A kötvény első félévre érvényes (1994. augusztus 3. és 1995. február 3. közötti) kamata évi bruttó 26,55%. Törlesztés névértéken 1997. augusztus 3-án. A kötvény alapcímlete 10 000 Ft. Kamatfizetési időpontok: 1995. február 3. 1996. augusztus 3. 1995. augusztus 3. 1997. február 3. 1996. február 3. 1997. augusztus 3. Amennyiben az esedékesség munkaszüneti nap, úgy a kifizetés a következő munkanapon teljesül. ___________Adócsökkentő___________ A z Államkötvény 1 997/K megvásárlására fordított összeg a hatályos jogszabályok szerint véglegesen levonható az adóalapból, annak maximum 30%-a erejéig, feltéve, ha azt a magánszemély befektető 1994-ben vásárolta és lejáratig megtartja. __________Állami garancia__________ Á llami garancia van rá. Mind a kamatfizetést, mind a törlesztést az állam szavatolja. Külföldiek is vásárolhatják A Magyar Államkötvény 1997/K sorozatát külföldié^ is vásárolhatják. Forgalmazó- és kifizetőhelyek: OTP Bank Rt. Békéscsaba, Andrássy út 29-33., Orosháza, Szarvas, Szeghalom, Battonya • MNB Békés Megyei Igazgatósága Békéscsaba, Dózsa Gy. u. 1. • Inter-Európa Bank Rt. Békéscsaba, Szent István tér 5.
