Békés Megyei Hírlap, 1994. szeptember (49. évfolyam, 206-231. szám)
1994-09-07 / 211. szám
o SZEGHALOM ÉS KÖRNYÉKE A zsadányi református templom Hírek Kulturális ajánlat. A füzesgyarmati művelődési házban szeptember 15-étől társastánc-tanfolyam indul. Ugyanitt szeptember 17-én este bállal egybekötött nótaest lesz, melyben fellép Simó Katalin és a helyi „Fekete gyöngyszem” cigány együttes is. A dévaványai művelődési központban szeptember 10-én 19 órakor nótaest, szeptember 16—17—18-án hüllőkiállítás lesz. Nyelvoktatás. A most induló tanévben az ecsegfalvi általános iskolában három nyelven, oroszul, németül és angolul tanulhatnak a helyi kisdiákok. Megjelent a Hírmondó! A dévaványaiak független közéleti lapjának augusztusi számában több érdekes cikk mellett az eltűnt kisipar nyomába szegődő elemzés hívja fel a figyelmet erre az égető gondra. Iskolaavaté. Szeptember elsején felavatták Szeghalmon az új szakközépiskola és szakmunkásképző épületét. Ünnepi beszédében Matuska Sándor, a térség országgyűlési képviselője utalt a megvalósulás nehézségeire, majd sok sikert kívánt valamennyi diáknak és tanárnak. Összegzés. A vésztői ön- kormányzati képviselők szeptember hónapban esedékes ülésükön a négy év alatt végzett tevékenységüket is megvitatják. Az oldalt szerkesztette: Gila Károly Telefon: (66) 371-139. Az oldal fotóit Balogh László készítette Az élet iskolája Dévaványán A nyáron sikeresen befejeződött egy érdekes iskolai oktatás Dévaványán, a helyi leánynevelő otthonban. Tizennégy fiatal lány szerzett szakképesítést, köztük nem csak bennlakók, hanem falubeliek is. A gazdaasszonyképző tanfolyam vizsgáztatói szerint a kísérleti képzés is jól vizsgázott, javasolják hasonló tanfolyamok megszervezését Dévaványán. Tulajdonképpen mit is tanultak a lányok a képzés során? Erről beszélgettünk a Békés megyei önkormányzathoz tartozó nevelőotthon és szakiskola igazgatójával, Barabás Józsefnével. Megtudtuk, hogy szinte minden olyan témával foglalkoztak, ami a gyakorlatban a ház körül előfordul. Sütés, főzés, varrás az alapvető, de érteni kellett a kosárfonáshoz és persze az állattartás fortélyaihoz is. Volt egészségügyi képzés is, a betegápolást, a kisbabák körüli teendőket is gyakorolták a lányok. Nagyon fontosnak tartotta az igazgatónő, hogy Dévaványá- ról és a környező településekről is voltak tanulók a tanfolyamon. Ez az intézmény nyitottságát mutatja a falu felé. „Nagyon szeretnénk feloldani azt az ellenszenvet — fogalmazta meg Barabásné —, amely felénk irányul a község részéről. Jó lenne, ha a dévaványaiak megismernék a nálunk folyó munkát. Mi itt szeretettel teli gondoskodással bánunk az állami gondozott lányokkal, akiket megpróbálunk életre nevelni. Intézetünk úgynevezett félutas, nyitott bennlakásos otthon, ahol a lányok újabban már 24 éves korig maradhatnak. Az otthon nagyon sok mindent maga állít elő, a rendelkezésünkre állt két hektár földön megtermett mezőgazda- sági terméket a lányokkal feldolgozzuk, rakjuk a hűtőbe. A nevelőotthon és a falu vezetése közötti kapcsolat egy kicsit megromlott a tulajdonjog körüli vita idején, ám ez mára már a múlté. Őszinte örömmel értesültünk róla nemrég, hogy a képviselő- testület kérésünket pozitívan bírálta el és további tíz hektár földet biztosított számunkra megművelésre, ráadásul térítés nélkül. Ez nagyon sokat jelent a számunkra anyagilag és ráadásul még egy szép gesztus is a jelenlegi testülettől, amit nagyon köszönünk. Kincsek a gaztengerben Sokan nem is gondolják, milyen kincseket rejt a Sárrét földje, ha szakember fogja val- latóra. Szeghalomtól északra, a Kutas-csatorna mellett már 1986-ban megkezdték a régészeti ásatást, amelyet 1988- ban tovább folytattak. Az egykori Peterd falu a középkori oklevelekben is szerepelt, valószínűleg a 11—13. században éltek itt az emberek. Sikerült feltárni az Árpád-kori egyhajós, téglából készült kis falusi templom alapfalát és megtalálták a templom melletti temetőt is. Az akkori munka folytatására nagyon sokáig várni kellett, augusztus végén a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum régésze, Szatmári Imre ismét elkezdte a feltárást. — Milyen eredménnyel járt ez a mostani munka ? — Tulajdonképp azt kell mondanom, hogy biztosra mentünk, vagyis a korábbi kutatást folytatva valószínűsíthető volt, hogy a templom szentélyrésze mellett további sírokat találunk. Ez így is történt, közel negyven sírt tártunk fel. Ezek érdekessége, hogy gyakran egymásra temetkeztek a falubeliek, legalább három rétegben. A csontok mellett előkerült arany hajkarika és pénzdarab is. Véleményem szerint az Alföldön nincs még egy ilyen gazdag leletanyag ilyen jól feltárható helyen, érdemes lenne folytatni a kutatást, hiszen a templom környékének még fel nem tárt részén további sírokat találhatnánk. — A feltárás költségeit ki állta és lesz-e lehetőség a folytatásra? — ezt a kérdést már Kele Józsefnek, a Sárréti Múzeum munkatársának tettük fel, aki a kutatásban részt vett. — A most folyó ásatás költségeit nagyrészt a Lakitelek Alapítvány pályázatán nyert összeg fedezte, segített a szomszéd falu, Csökmő is, akik tíz napig öt segédmunkást biztosítottak. Az itteni és más környékbeli leletekből szeretnénk egy kiállítást rendezni Szeghalmon. Ami a folytatást illeti, Szatmári Imre kollégám becslése szerint három hónap és mintegy félmillió forint kellene a terület teljes feltárásához, ami nem áll rendelkezésünkre, vagyis a további ásatás bizonytalan. A leletek mentése nagyon pontos, precíz munkát igényel 1994. szeptember 7., szerda Biharugra büszkesége. Az elmúlt héten fontos esemény történt a megyei északi csücskében lévő kis településen, Biharugrán. Már az is nagy dolog, hogy új óvodába kerültek a falu kisgyerekei, ám a létesítmény nem csak önmagáért érdemel említést. Számomra arra is példa, hogy mit jelent, ha egy falu összefog egy nemes cél megvalósításáért. A történet röviden annyi, hogy a régi óvoda épülete életveszélyessé vált, mindenképpen újat kellett építeni. Az önkormányzatnak nem volt tízmillió forintja, így hát támogatásért fordult az illetékesekhez, akik rövid úton elutasították a kérelmet. Ekkor döntöttek úgy a helybeliek, hogy márpedig nekik mégis lesz új óvodájuk, csak azért is. Az önkormányzat minden fillért a fogához verve megvásárolta a szükséges építőanyagokat, a falubeliek pedig szabadidejüket feláldozva munkához láttak. Nem csak azok vettek részt a betonozásban, akiknek gyereke ide jár, hanem olyanok is, akiknek már nem lesz személyes kötődésük az óvodához. És lám, a „csoda” megtörtént, a boldog apróságok már birtokukba is vették a szép új épületet. Ahogy beszélgettem a helybeliekkel, kiderült, hogy az a keserű szájíz, ami akkor töltötte el őket, amikor megtudták, csak magukra számíthatnak az óvoda építésénél, mára már büszkeséggé vált. „íme, mi itt a világ végén, a hatalmas munkanélküliséggel, az elszegényedéssel birkózva, megmutattuk, hogy élni akarunk és összefogva a magunk erejéből is teremtem tudunk.” Ehhez semmi mást nem lehet hozzátenni, mint azt, hogy szép volt, ugraiak, és csak így tovább! A körösladányi hajóskapitány Ez valójában egy luxushajó! Vannak tehetősebb emberek — nem elsősorban magyarok —, akik a nyarukat különleges utazásokkal töltik el. Egy ilyen lehetőség az egyhetes lu- xushajóút a Dunán, Passautól Budapestig és vissza. A német érdekeltségű vízi járművet két kapitány irányítja, egyikőjük a körösladányi Juhos Gyula, aki a maga 29 évével a MAHART legfiatalabb ilyen magas beosztású tisztje. — Hogyan lesz valakiből ilyen fiatalon hajóskapitány? — A középiskola elvégzése után közel egy évig voltam matróz, majd elvégeztem a Budapesti Műszaki Egyetem közlekedésmérnöki szakát, így lettem a MAHART tisztjelöltje. ‘ Másfél évi katonáskodás után következett a fedélzeti tiszti vizsga, majd tavaly a kapitányi tanfolyam. Ennek elvégzése után, ez év tavaszától vagyok hajóskapitány. —Kérem, mutassa be a hajót, amelyiken jelenleg szolgál. —-- Ez a hajó valójában egy luxushajó, hiszen már méretei is lenyűgözőek. A hossza 110 méter, szélessége 16 méter, a merülése 1,8 méter. A 215 vendég kényelmét kétszemélyes, légkondicionált, televízióval, telefonnal felszerelt, fürdőszobás kabinok biztosítják. A hajón 70. fő dolgozik, ebből csak 15 fő a hajózó személyzet. Mindenfajta szolgáltatás biztosított, van medence, napozó, könyvtár, bár, 200 személyes étterem is. Az egyhetes utazás ára 3—4000 német márka, ez csak az úti- és szállásköltséget jelenti. Az útba eső nagyobb településeken kikötünk, ott lehetőség van fakultatív programokra is. Természetesen ezekért és a hajón elfogyasztott ételért-italért külön fizetni kell. Utasaink főleg német nyugdíjasok, de vannak amerikai, ausztrál, sőt új-zélandi vendégeink is. —Egy ilyen luxushajón mi a dolga a kapitánynak? — Röviden szólva, hogy minden rendben menjen. Utunk során tíz zsilip van, úgyhogy nem unatkozunk. Itt úgy kell navigálni, hogy a hajó 4—4 méter oldaltávolságra álljon a zsilipkapuban. Napom ta 12 órát vagyok szolgálatban, három részletben. —Mik a további tervei? — Bár nem könnyű, de szeretnék továbbra is hajóstiszt és körösladányi maradni. Tavaly kötöttem házasságot, most vettünk lakást. Az idény végéig, novemberig telt házzal járunk a hajóval, addig csak pár órát tudok itthon tölteni. Vissza a kezdetekhez Feladatom a kulturális élet fellendítése A füzesgyarmati képviselő- testület júniusi döntése értelmében dr. Szentesi Károly lett a falu művelődési intézményeinek (mozi, könyvtár, tájház, művelődési ház) igazgatója. Tulajdonképpen visszatért régi sikereinek színhelyére, hiszen egykor itt kezdte pályafutását, amelyet a jogi egyetem elvégzése után a közigazgatási apparátusban folytatott. Négy éve a falu új képviselői nem őt választották meg jegyzőnek, ezért egy ideig Szeghalmon tevékenykedett, majd a megismételt pályázaton elnyerte az igazgatói címet. Beszélgetésünket egy kis visszatekintéssel kezdjük. —Mi motiválta abban, hogy újból harcba szálljon az igazgatói posztért? — Én már a három évvel ezelőtti megmérettetésen is indulni akartam, de akkor lebeszéltek róla. Most úgy gondoltam, van bennem annyi tenni akarás, hogy pályázzak.-—Mennyire más a mostani körülmény, mint a húsz évvel ezelőtti? — Sokkal több dolog változott meg a kulturális élet szervezése területén, mint gondoltam. Elsősorban az intézmény pénzügyi lehetőségei és az előadóművészek, műsorok árai közötti óriási aránytalanság döbbentett meg. Arra pedig még gondolni sem mertem, hogy a művelődési ház alapvető tárgyi feltételei sem biztosítottak, például 400 szék helyett csak 150 áll rendelkezésünkre, a klubszobákban nem voltak asztalok stb. Ha körülményeinket röviden kellene összefoglalnom, talán az a hasonlat a legjobb, hogy úgy állunk, mintha az iskolában padok nélkül tanítanának. Gondunkat jeleztem a polgármesteri hivatal felé, de azt a választ kaptam, hogy nem adhatnak több pénzt, mert akkor mások is kérhetnek. — Ez eddig csupa negatívum, de hogyan tovább? — Vannak biztató jelek, ezeket kell tovább erősíteni. Már szerveztünk egy sikeres augusztus 20-ai műsort, amelyen többezer falubeli vett részt. A klubélet szeptemberben várhatóan teljes lendülettel megindul. A település kiadványának, az Amondó-nak felélesztésére egy lelkes kis csapat vállalkozott, még ebben a hónapban reményeim szerint megújulva megjelenik. Feladatomnak tekintem a falu kulturális életének fellendítését, ezért fogok a nehézségek ellenére is lelkesen a munkámhoz. a: / / ÉREKES MFÜYF.I HÍRLAP naponta házhoz megy! Mire a Nap felkel\ már ott van az Ön asztalán! z: o n gyütt a ^RÉKÉS MEGYEI HÍRLAP .pai mmsmmsmm wJ
