Békés Megyei Hírlap, 1994. szeptember (49. évfolyam, 206-231. szám)
1994-09-07 / 211. szám
1994. szeptember 7., szerda BŰNBE(L)ESÉS >BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Kurvák, túl közel hozzánk Elegem lett a kurvákból, mégpedig pénteken este fél tíz körül. Melyikekből, melyikekből?! — választások után ennyivel még vagy már nem illik politikai összegzést végezni... Azokról a lányokról(?) beszélek, akik pár hete gombamód elszaporodtak Békéscsabán és Gyulán. Illetve lehet, hogy eddig is megvoltak (abból élnek), csak — maradva a hasonlatnál — az eső után hirtelen kitárulkoztak a forgalmas utak mentén. Fáradságos nap után mentem, mendegélFelvételünk Gyulán készült, de vannak utcán lányok más városokban is tem hazafelé autóval, amikor Gyulán, a 44-es út városi szakaszán, ott, ahol a 70 kilométeres tábla 50-esre vált, s mely kanyar köztudomásúan a kurvák felállítási helye, valami borzalom szele suhintott meg. Az út túlsó oldalán a stricik autója állt, nem ám az útpadkán, hanem az úttesten, kivilágítatlanul. Megesküdnék, nem Hóm Gyulát várták. A lányokkal beszélgettek, szintén az úttesten. A szembe jövő autónak, s jómagámnak egy szűkült garaton kellett átjutnunk, a kanyar hirtelensége miatt már egyikünk sem gondolhatott megállásra. Baj még így se lett volna, ám az egyik örömlány — már akinek öröm... — hirtelen a felezővonal irányába billent. A reflexek működésbe léptek, a visszapillantó tükrök az egyesülési aktus hatására összeértek, mi pedig elmentünk az ellenkező irányba. Amikor végre sikerült tükörbe néznem, ott nemhogy intézkedő rendőröket nem láttam, a tovatűnő másik kocsi fényeit sem. A tükröm diribdarabokra hullva az aszfalton maradt. Tudom, ma nem büntetik az üzletszerű titkos kéjelgést, belátható, ilyen nincs is: a magam szemszögéből nézve nem üzlet, nem kéj, s már réges-régen nem is titok az, ami a gyulai kanyarban (a megyeszékhelyen, a Szarvasra vezető út első parkolójában, a két város között a kamionparkolóban) történik, ha úgy tetszik, folyik. Ám itt Gyulán a közlekedés rendjét és biztonságát veszélyezteti a dolog. Ha mindez az újdonság erejével hatna az illetékesekre, jó állampolgárhoz híven odavezetem őket. Nem tudom, megjelenhet-e majd ez az írás, hiszen akaratlanul is reklámot csaptam a kurváknak és a rendőröknek (Azt mondják, mindkettő ősi mesterség, csak a rendőrök valamivel később értek a sarokra..., s mint látható, a kanyarba is). Vajon melyikük köszöni meg előbb a hírverést? Kiss A. János Rendhagyó lánykérés Hírek Dohányos betörő. Még augusztus 28-ára virradóan betörtek Füzesgyarmaton a művelődési ház büféjébe. Az ismeretlen tettes az ablakot betörve hatolt be az épületbe, a büféből pedig ellopott hat doboz cigarettát és egy üveg likőrt. Mivel ilyen kevéssel beérte, az okozott kár csekély, mindössze nyolcszáz forint. A nyomozás az ügyben még tart. Elnémult mesesarok. A mezőkovácsházi gyermek- könyvtárba a közelmúltban ajtóbetörés módszerével — a hivatalos könyvtári órán kívül — ellátogató ismeretlent feltehetően nem a könyvek világa vonzotta. Sokkal inkább felcsillanhatott a szeme, amikor a tavaly beszerzett magnót, lemezjátszót, erősítőt, hangfalakat meglátta és magával vitte. A 100 ezer forintnyi technikai felszerelést pedig igen „megkoplalta” az intézmény: az ön- kormányzat, illetve különféle adományok által jutottak hozzájuk a gyerekek. A betörő jóvoltából az eszközök hasznát igen rövid ideig élvezhették a kis könyvtárlátogatók. Most úgy tűnik: nincs többé mesehallgatás, zenesarok, és sivá- rabbak lesznek a gyermekfoglalkozások is. Feltört gépkocsik. Mezőkovácsházán és körzetében az utóbbi hetekben feltűnően elszaporodtak a gépkocsifeltörések. Az egyik helyi családi orvosnak például az ismeretlen tettesek többször egymás után „kirámolták” az autóját. A doktornő jogos felháborodása mellett ezek a ténykedések ráadásul hátráltatják a betegellátást is. Más alkalommal a cirokföldek mellett leparkolt járműveket szemelték ki a látogatók és vittek el kisebb-nagyobb értékeket. A szemfüles tolvajok elsősorban készpénzre, magnóra, hangfalra specializálódtak, de nem vetették meg a CD-leját- szót sem. A rendőrkapitányság megerősített csoportja már dolgozik az ügyön. Férfias szolgálat. Az Országos Rendőr-főkapitányság kebelében működik a Rendőri Csapatszolgálati Osztály. Bevetésükre általában valamilyen rendkívüli helyzetben kerül sor. Ilyen lehet például a nagy tömegeket felvonultató rendezvények lebonyolítása, ilyennek számít egy-egy jelentős sportesemény, s a csapatszolgálat feladatát képezte a pápalátogatás közterületi biztosítása is. Ha valaki azt állítja, hogy a Gyulán megesett történetet Jorge Amado írta, eszembe nem jut kételkedni benne. A tragikomikus szerelmi történet brazil színezetét, riói hangulatát kár lenne tagadni. A barna fiú és a fehér lány egymásra nem találása nem csak bennünk kavar indulatokat, így járt főhősünk is. Beleszeretett a lányba, aki viszont — elfogadva szülei véleményét — nem viszonozta vonzalmát. A fiúban ekkor ősi tűz lobbant, meg valami kemény eszköz akadt a kezébe, amellyel hirtelen jött előre megfontolt szándékkal bezúzta a lányos ház ajtaját, ablakát. Sokat remélhetett e közeledési formától, ám számításába hiba csúszott: manapság pusztán ilyesmiért nem szokás megszeretni a kérőket. Később elment a lányék utcájába, s a hazafelé tartó „apósje- lölttel” szóváltásba keveredett. Két arra ténfergő gyerek kezéből kiragadta egyikük bambuszból készült horgászbotját, s Ludas Matyi képében tetszel- gett. Könnyű testi sértés és garázdaság lett a dologból. A leány apja a horgászkaland ellenére a békésebb megoldáshoz ragaszkodott, igyekezett bejutni a házába. Miután az udvarló behízelgő kedveskedése nem talált meghallgatásra, a huszadik-évét taposó hősszerelmes megválaszolt az egyik szomszéd eme kérdésére: —Mi folyik itt, lány kérés? Sokat nem elmélkedhetett a történtek felett, mert a lányos ház kapuján alkotmányos ismeretekből erősen alulképzett kutya rontott elő, ezért a támadó ifjú sárdobálásba kezdett. levezetésként fogott egy zsaludeszkát, mely segítségével érzékeny búcsút vett a lány apjától, kicsoda riói kaland... Gyulán. Talált gyerek A gyulai határátkelőhely közelében a határőrök három hete egy tíz év körüli, csak románul értő és beszélő kislányt találtak. Azóta sem keresi senki. A kérdésekre csak igennel és nemmel válaszolgató lányka csupán néha érzi szükségét annak, hogy valamit mondjon magáról. Ezek a közlések viszont eddig rendre színesen szőtt mesének bizonyultak. Neve, lakóhelye kihámozha- tatlan, a román hatóságok szerint a megadott városok általuk leellenőrzött címei nem hozhatók összefüggésbe az esettel. Azt állítja a kislány, hogy kilenc testvére van, s szüleivel vásárolni járt kis hazánkban, amikor még a határ előtt lefelejtették a buszról. Imi, olvasni nem tud. Vajon a szülői gondoskodás vagy annak hiánya „vetette-e partra” a kis hajótöröttet? Az anyai érzést használta ki A kevermesi kismamák is csak a minap értesülhettek lapunk rendőrségi tudósításából arról, hogy a bizalmukba fogadott gentleman kinézetű „fényképész” egy ideig nem kattogtatja a gépét. Tulajdonképpen Keverme- sen is az történt, mint a környék többi településén. A megnyerő külsejű férfi bekopogtatott minden olyan házba, ahol gyermeket váró fiatalasszony lakott. S mit tesz a jó fellépés, a bók? Az igazolványát mutató „fotóművészt” készségesen betessékelték a családi otthonokba. Az úr egy percet sem késlekedett, egyből előhozakodott üzleti ajánlatával, amely így hangzott: ha a leendő anyuka készpénzben azonnal kifizeti a 6 ezer 400 forintot, ő ezért 3 éven keresztül folyamatosan fényképezi a csemetét, sőt a képekkel együtt ad egy csillogó-villogó albumot is. Ä felmutatott fényképek tökéletes minőségűek, a szokványostól nagyobb méretűek voltak. Több se kellett ennél az anyai örömök elé néző kevermesi asszonyoknak! A „fényképész” nem volt rest kihasználni az emberi hiszékenységet, a családi boldogság utáni vágyat. Kevermesen négy anyukával kötött „üzletet”. Mindenhova fizetésnapon érkezett, ez persze lehetne a véletlen műve is. A bélyegző, a számla megtévesztésig hasonlított az eredetihez. A dolog pikantériája, hogy fotósunk közölte minden kismamával: a gyermek születéséről nem kell őt értesíteni, most felírja az örömteli esemény várható időpontját, és jön! Hát igen! Azóta is. Vida Szűcs Emese Baleseti tempóvesztés A tavalyi évben állandó javulást, azaz kevesebb balesetet mutattak a megyei statisztikák az 1992-es évhez képest. Kárpáti Béla őrnagyot, a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság munkatársát arról kérdeztük, milyen az idei kép. — Az első két-három hónap nem adott okot aggodalomra — mondta. — Azóta viszont a tavalyi, rendkívüli javuláshoz mérten tempót vesztettünk, az adatok egyre ijesztőbben jelzik ezt. Az előző év első nyolc hónapjához képest 1994 hasonló időszakában 7,7 százalékkal történt több személyi sérüléses közúti közlekedési baleset megyénkben. A sarka- di, szarvasi és szeghalmi rendőrkapitányságok területén csökkenés, a békési, békéscsabai, gyulai, mezőkovácsházi és orosházi kapitányságokén növekedés tapasztalható. — Milyennek ítélték az augusztust? — Összesen 95 közúti baleset történt augusztusban megyénkben, ebből 5 volt halálos, 42 súlyos, 48 pedig könnyű sérüléses. 11,8 százalékkal történt több baleset most, mint a múlt év hasonló időszakában. Ny. L. Elverte a hozományt Nagy várakozás előzte meg egy ismert gyulai család leánya, s egy német állampolgárságú fiatalember július közepi házasságkötését. Mint kiderült, nem is alaptalanul. A városba sereglő násznép négy- százezres ajándékkal kívánt hozzájárulni a fiatal pár közös életének sikeres indulásához. Amit hoztak, pénzt, aranyékszereket, egyebeket a menyasszony szüleinek lakásán, az egyik szobában gyűjtötték össze. A várakozás izgalma — nem várt fordulat — a rokonságon kívül egy húszesztendős, meghívót nem kapott gyulai fiatalembert is magával ragadott. Annyi higgadtsága azért maradt, hogy kifigyelje: hová kerülnek a nászajándékok. A vigalom tetőfokán, este tíz és éjfél között bemászott a szúnyoghálón át a kincstárnak kinevezett szobába. (Tény, hogy előtte ki kellett hasítania a szúnyogokra méretezett al- kalmatosságot.)A lakodalmo- zók eleje távozni készülődött, amikor a család rádöbbent a turpisságra: valaki a házasság- kötés kockázata nélkül jutott a nászajándék birtokába. A háziak szóltak a rendőröknek, akik nekiláttak a tű keresésének a szénakazalban. Másfél hónap szorgalmával sikerült is megtalálniuk a nászéjszaka „hősét”, az ominózus éjszakán arra vetődött húszéves gyulai ifjút. Sajnos, az értékek közben ebek harmincadjára kerültek. Elmulatta, eljátszotta, elkótyavetyélte a hozományt, ami még akkor sem szép dolog, ha másé volt. A büntetett előéletű betörőt és ugyancsak gyulai orgazdáját a kitartóan — és mint a példa mutatja: eredményesen nyomozó—rendőrség bűnügyi őrizetbe vette. Tíz jótanács a kisiskolások szüleinek Vigyázzunk rájuk, veszélyben vannak! 1. Azon az úton kísérjük az iskolába a gyereket, amelyen később egyedül jár majd! 2. Ne a legrövidebb, hanem a legbiztonságosabb utat válasszuk! 3. Mérjük meg azt az időt, amennyi biztosan elegendő az út megtételéhez! 4. Úgy indítsuk útra a gyereket, hogy sietség nélkül az iskolához érhessen, legalább öt perccel a becsöngetés előtt! 5. Adjunk a gyereknek dátum nélküli igazolást arról, hogy elkésett! így csökkenthetjük a félelmét! 6. Többször gyakoroljuk vele az átkelést a bonyolultabb kereszteződésekben! 7. Feltűnés nélkül ellenőrizzük, hogy betartja-e a szabályokat, ha egyedül megy! 8. Sose várjunk a gyerekre az iskolakapuval szemben, az utca másik oldalán! 9. Ha lakott területen kívül közutat is igénybe kell vennie, feltűnő színű, vagy fényvisszaverő ruhadarabot is viseljen! 10. A gyereknek bíznia kell a felnőttekben, a rendőrökben! A szülők meggondolatlanul sohase pocskondiázzák a közlekedésben résztvevőket, a hatósági személyeket! Megyénkben több, mint 100 ezer olyan ember vesz részt nap mint nap a közlekedésben, akik életkori sajátosságuk miatt még, vagy már nem képesek teljes mértékben alkalmazkodni az erőteljesen növekvő forgalomhoz. A gyerekekről és az idősekről van szó. Ezekben a napokban azok a kisgyerekek vannak a legnagyobb veszélyben, akik megfelelő közlekedési tapasztalat nélkül közlekednek útjainkon, menetközben tanulva, tapasztalva szerzik meg a biztonságos közlekedéshez szükséges ismereteket. Tapasztalatlanságukból adódóan nehezen mérik fel a közlekedési helyzetek bonyolultságát, nem ismerik fel a veszélyhelyzeteket, túlzottan bíznak fizikai erejükben, gyorsaságukban. Váratlan, nemegyszer meggondolatlan cselekedeteikkel gyakran teremtenek veszélyes helyzeteket és ezekben igen gyakran ők maguk lesznek a szenvedő alanyok, a közlekedési balesetek okozói, részesei. Balta Jánost, a megyei rendőr-főkapitányság közlekedési osztályvezetőjét arról kérdeztük, mire kell leginkább ügyelniük a közlekedésben résztvevőknek, így, a tanév elején. — Számítani kell a gyerekek játékosságára. Arra, hogy a járda szélén haladó csoportból ki-kiugrik egy-egy nebuló, nekik ez is játék a többiekkel —kezdte. — Az úton közlekedők részére az elhárítandó veszélyhelyzet, amire fel lehet és fel kell készülni. Az iskolakezdés után megjelennek útjainkon azok az első osztályos gyerekek is, akiket rövidebb- hosszabb kísérgetés után a szülők egyedül engednek el az iskolába. Ezek a gyerekek minimális közlekedési tapasztalatukkal igen gyakran teremtenek veszélyes helyzeteket. Reggel, a sajnos már általánossá váló rohanás, az esetleges elkéséstől való félelem, délután a zárt falak közül való kiszabadulás érzése a gyerekek nagy részénél körültekintés nélküli rohanásban nyilvánul meg, aminek nem akadálya a járdaszegély, de még a biztonságos korlát sem. A közlekedésre nevelés legfontosabb tennivalója a személyes példamutatás. Minden felnőtt — akarva-akaratlanul — példát mutat a gyerekeknek. A közlekedési szabályok be nem tartása, a türelmetlenség, az erőszakosság, a megértés hiánya megannyi rossz példa, amit a gyerekek kritikátlanul átvesznek a felnőttektől. Mivel a közlekedésre nevelés a családban történik, ügyeljünk arra, hogy gyalogosan és járművel közlekedve is jó példát mutassunk. A gépjárművezetők nemcsak gyalogosként találkozhatnak a gyerekekkel és az idősekkel, hiszen kerékpárosként és segédmotor-kerékpárosként is egyre gyakrabban tűnnek fel az utakon. Ezen járművek használata a nagyobb sebesség miatt csak növeli e korosztályok veszélyeztetettségét. Vigyázzunk rájuk! Nyemcsok
