Békés Megyei Hírlap, 1994. szeptember (49. évfolyam, 206-231. szám)

1994-09-24-25 / 226. szám

i^HÉKÉS MEGYEI HÍRLAP MŰVÉSZETEK - TÁRSADALOM 1994. szeptember 24-25., szombat-vasárnap 97 éve született a Fekete bojtár Sinka István „Keletről hozott fényt, hangot, csillagot, formát..." (Archív fotó) Elvarázsolt élet Rontó asszony szeme vert meg, így lettem jiagyálmú gyermek, kinek másokat kell szánni. Almom mellé mást is kaptam, egy villámló libatollal megtanultam citerázni, s tudok vitázni a holddal. Rontó asszony nem jó asszony, rontó asszony elvarázsol: mécsvilágnál kínnal, könnyel mindig tele volt a jászol, s tamburámon sírt a kotta. Pitarból ki—kijött anyám s két szeme könnyivei mosta gyönge ágú kis nótafám. Mert tudta, hogy szenvednem kell, s tudta, hogy árva küszöbön néz át a tejszagú udvar, hogyha fia majd elköszön. Uj tanya Sárból épült, sár a fala kicsi még most, mégis tanya. Van már előtte kapu is, s ott a tövén a lapu is. Fönn a kurta tető végén négy cserép áll. Az a kémény. Benne fut a katlan üszke, s égbe füstölög a füstje. Égbe, föl a csillagokra, föl a leghidegebb fokra. Föl a tiszta magasságba, a végtelen szabadságba. Új a tanya, tiszta a füstje gazdájának nincs ezüstje. Gondja van csak a pitarban, s ökle minden zivatarban. Új tanya, de óhajtották, rá a grófi földre rakták. Grófi földre ... Addig álljon, míg csak sár lesz a világon. Új földek követe Csillag a két szemem, tiszta a homlokom s aranyból van verve sarum. Eküldött követnek a por, a fa, a bérc s a — szent falum, hogy szóljak egy szót értük a napnak a kőmellű, új dombokon. Igyál hát drága bort Árkádia fia s nevess a tűzszemű lányra... Lásd már szétterül fehér palástom és delejes kezemmel megásom sírját a gyásznak. // Budapesti Őszi Fesztivál Trencséni találkozások Kultúrák a Vág és a Körösök mentén Közeledik egy újabb évfordu­ló, hamarosan 97 éves lenne a magyar puszta lobogó lelkű költője, Sinka István, a Fekete bojtár. Mivel nem kerek év­fordulóról van szó, nem vár­hatóak nagyszabású ünnepsé­gek szerte az országban. Még­is illő, hogy az egykori sző­kébb pátria megemlékezzen róla, hiszen talán legszebb balladái a Vésztő környéki puszták világát éneklik meg. A megemlékezésben nagy se­gítséget jelent az a tanulmány, amely a Literátor irodalmi fo­lyóirat ez évi ötödik számában jelent meg, Medvigy Endre avatott tollából. A költő nagy tisztelője ebben a publikáció­jában jó néhány, eddig kevés­sé ismert Sinka-verset is köz­read. Ezek közül az egyik az „Elvarázsolt élet” című költe­mény, melynek külön történe­te van. A versről, amelyet Sinka István ez idáig közreadott kö­teteiben ebben a formában nem található, így ír Medvigy Endre: „ A vers — Rontó asszony címmel — a Kelet népe 1936. márciusi számában jelent meg először, így keletkezési ideje és első közlése alapján a Vád­A Budapesti Őszi Fesztivál gaz­dag színházi programkínálatá­ban szerepel táncszínházi ősbe­mutató, oratóriumest és kanadai vendégművészek vendégjátéka is. A magyar nyelvterület leg­jellegzetesebb tánctípusait rep­rezentálja a Nagyapáék tánca című produkció. Porteleki László és Román Sándor művé­nek ősbemutatóját ma rendezik a Magyar Honvédség Művelő­dési Házában. Az est második részében Kiss Ferenc-Foltin Jo­A geológusok megtalálták a magyarázatot a zsidó történe­lem két eseményére, amelyek­re a történészek eddig nem tudtak választ adni: hogyan foglalta el Dávid király Jeru­zsálemet, és miért nem si­került ez később az asszírok­nak? A tudósok szerint Dávid király katonái 3000 évvel ez­előtt egy olyan föld alatti alag- úton jutottak a városba, amely a Gihon-forrás fölött kezdő­dött és elvezetett a város köz­pontjába. Az asszírok Krisztus előtt 701-ben ostromolták Jeruzsá­lemet és ugyancsak egy alagú- ton akartak behatolni a város­ba. Tudták ugyanis, hogy az versek közé tartozna. A költő kiválasztottságát, küldetéstu­datát és a szenvedés tudatos vállalását kifejező ének szür- realisztikus, mitologikus... Ián: Asszonyok könyve című műsorát mutatja be a Honvéd Táncszínház. Közreműködik a Hegedős együttes. Pilinszky oratóriumestnek ad otthont a Várszínház Refektóriuma hol­nap. Az Urbi et orbi szereplői Kőmíves Sándor, Szakácsi Sándor, Zolnay Zsuzsa, Mi­hály Pál és Izsóf Vilmos. A KZ oratóriumot Csemus Mariann, Gregor Bemadet főiskolai hallgató és Kovács Máté tol­mácsolja. izraeliek Ezekiás uralkodása idején is építettek egy alag­utat, de nem jutottak a nyomá­ra. Valószínűleg azért, mert a 600 méter hosszú alagút na­gyon tekervényesen húzódott a Gihon-forrástól a mai Temp­lomhegy déli részéig. Ezt azért építették így, hogy a forrás vi­ze lassan, de egyenletesen cso­rogjon a városba. A két ostrom kimenetele közti különbséget végső soron az döntötte el — állítják a geo­lógusok —, hogy az izraeliták Dávid idejében jól ismerték a karsztvizek geológiai sajátos­ságait, amelyekkel az asszírok nem voltak tisztában. Ferenczy Europress A szerző később átírta ver­sét, 1940. augusztus harmadi­kén a »Református élet«- ben már „Elvarázsolt élet” cím­mel tette közzé. A vers a ko­rábbi tagolást őrzi: két vers­szakos maradt, de ritmuskép­lete, szótagszáma szabályo­sabbá vált... A harmadik változat 1941. július 25-én az Új Magyarság­ban jelenik meg, »Átnéz a tej­szagú udvar« címmel. Ekkor már négy ötsoros versszakra tagolódik és a sorok egy kivé­telével nyolc szótagosak.” A gondos szemléző más tí­pusú kevéssé ismert Sinka- verset is talál, melyet először A kisgazdapárti hetilap, az „Igazság” közöl 1948. szep­temberében és melyről Med­vigy Endre így ír bevezetőjé­ben: „Az Új tanya bátran a jövő­be tekintő, bizakodó ének. Sinka István örül, hogy a sze­gényparasztság földhöz jutott Krisztus előtt körülbelül 1700 évvel már emberek telepedtek meg a Vág völgyében, a Brezi- na-dombok mellett. A római korban is volt szerepe a te­lepülésnek, később Csák Máté kiskirályságának központja lett, legutóbb középről egy új ország nyugati peremére került. A szlovákiai Trencsénről van szó, amely Békéscsaba testvér- városa, lévén sokan költöztek át a mi vidékünkre ebből az északi régióból a törökök utáni időben. A közelmúltban a vándorlás visszirányba fordult, nem újra- településről van szó ebben az esetben, hanem a kultúra köve­tei keltek útra, akik személyi­ségük súlyával kívántak szólni az ott élőkhöz. A városatyák hivatalos eszmecseréjén nem lehetett kikerülni a magától ér­tetődő témát: háromszintű vá­lasztás ott, helyhatósági meg­méretés nálunk. A kulturális mecenatúra elemzésére nem tudtak túl sok időt szánni, ugyanis olyan nagyvonalúan tá­mogatják északi szomszédaink a művészeti csoportokat és az egyéni alkotókat, amiről nálunk — e nehéz időben — álmodni sem lehet. A városi művelődési ház kö­zel egy tucat kiállítóhelyet mű­ködtet, négy fúvószenekar, több, mint tíz táncegyüttes mű­ködik a körülbelül Békéscsaba méretű városban. A képzőmű­és az egykori grófi földön há­zat építhet magának. Re­ménykedik, jóllehet a ház fala nem éppen a legtartósabb épí­tőanyagból készült. Kitarthat- e a sárfal és a negyvenötben frissen szerzett paraszti ma­gántulajdon az idők végezeté­ig? Tudjuk, hogy a sárkuny­hók lakóit hamar kolhozokba kényszerítette a Rákosi-féle »népi« demokrácia.” Ezek után lássuk a verset! Sinka Istvánról beszélve nem lehet szót nem ejteni a Szeghalmi Református Péter András Reálgimnáziumról, amely a vésztői juhászbojtár első verseskötetét kiadta 1933-ban, „Himnuszok Kelet kapujában” címmel. Talán nem érdektelen, ha a Fekete bojtár egyik első kritikusát, a gimnázium akkori tanárát, Csaba Józsefet szólaltatjuk meg, aki az iskola 1933—34- es évkönyvében így írt Sinká- ról: „Sinka István, a Kelet felé néző költő, akinek paraszti vérében ezer év előtti homá­lyos emlékezések viliództak föl, amikor ösztönösen, elő­ször, minden előzmény nélkül írni kezdett. Keletről hozott fényt, hangot, csillagot és for­mát... Magányosan, csende­sen, egyszerű szíve alatt hord­va rejtett küldetését, bukkant föl a sárréti pusztán, mint őszi éjben fellobbanó rőzse- láng.” így érkezett meg-Sinka István, a pornak, a fának, a bércnek követeként elsüllyedt faluja elé, hogy népe érdeké­ben szóljon egy szót a Nap­hoz, amelyben a költő a meg­váltás Keletről jövő fényét, a Nyugattal átélt ezer év rabsá­ga után, a felszabadulást lát­ja...” Végezetül még egy vers, a már előbb is említett Himnu­szok Kelet kapujában című kötetből. Gila Károly vészek számára már-már opti­málisnak tűnő feltételek talál­hatók. A szecesszió jegyeit ma­gán viselő zsinagóga állandó kortárs tárlatok helye. Magda­léna Sevcsiková havonta szer­vez vemiszázsokat. Nemrég zá­rult a legutóbbi, amelyen tizen­három ország negyvenöt művé­szének az alkotását láthatta a közönség. E patinás épületben mutatkozott be tizenhárom Bé­késcsabán élő képzőművész. A közel félszáz alkotás mellett je­len volt az ünnepnek felérő tár­latnyitón Lonovics László, Mol­nár Antal és Slezák Lajos festő­művész. A kultúra más területeinek képviselői is bemutatkoztak Békéscsabáról. Megyénk élő népművészetének anyagából (hímzések, szőttesek, fafaragá­sok stb.) rendezett látványos ki­állítást két népi iparművész, Le- dzényi Pálné és dr. Illés Károly- né. Áz elbűvölően szép és jel­legzetes csabai népi építészet motívumait dolgozta fel és pre­zentálta színes dokumentációs rajzokon Békefalvi András épí­tész. jelinek Lajos eme öreg házakról szerzett benyomásait rögzítette papírra tussal, amit ugyancsak láthatott a trencséni érdeklődők serege. Miközben az egymásba nyíló három tárlat termei megteltek, csabai ke­nyérrel és kolbásszal is megis­merkedhetett a publikum. Me­gyeszékhelyünk nemzetiségi táncegyüttese már a hadsereg modem székházában szórakoz­tatta a szakmainak is nevezhető közönséget, ugyanis egy terüle­ti verseny díszvendégeiként léptek fel az említett lengyel város fiataljaival. Sor került még könyvtárosok hatékony eszmecseréjére és természete­sen számos baráti beszélgetés­re. Cs. Tóth János Molnár Antal: Fák (olajkép) Dávid király alagútja A geológusok megoldották a Biblia két rejtélyét

Next

/
Oldalképek
Tartalom