Békés Megyei Hírlap, 1994. szeptember (49. évfolyam, 206-231. szám)

1994-09-23 / 225. szám

1994. szeptember 23., péntek

HAZAI TÜKÖR/SOROZAT

RÉKÉS MEGYEI HÍRLAP

A riporter zsebből fizetett Rózának, majd ezt mondta:

„Szedjen egy kis hagymát, lássák, hogy dolgozik!”

Kerékpárút épül a központban

Zsebünkre megy (ha megszavazzák)

A Népszabadságból nyert értesülésünk szerint: október elsejétől a tételes fogyasztási adók mértéke átlagosan 15%-kal emelkedik. Az adóemelés idén 0,2%-kal, jövőre 0,8%-kal emeli a fogyasztói árszintet. Kizárólag a jövedéki cikkeket, tehát az alkohol- és dohánytermékeket, valamint az üzemanyagokat érinti.

A személyi jövedelem- adóban a forint- és devizabetétek kamatát terhelő 10%-kos adó nullára csökken október elsejétől.

Szintén a személyi jövedelemadóban október elsejétől — tehát nem visszamenőleg — megszűnik az

állampapírok vásárlásához ez évre biztosított befektetési adókedvezmény.

A vagyonszerzési illetékek esetében a földhivatali bejegyzési kérelem benyújtásakor október elsejétől illetékelőleget kell fizetni.

A nyugdíjakat — a törvény szövegének megfelelően — januárig visszamenőleg 8%-kal emelik.

Az év végére tervezett energiaár-emelés részleges ellentételezésére másfél milliárd forintot különítettek el a költségvetésben.

A költségvetési szférában bekövetkező létszám- leépítésekre félmilliárd forintot tartalékolt a Pénzügyminisztérium.

Rejtvényfejtők. Az országban 25 rejtvényklub működik, ahol a tagok rejtvényfejtéssel és -készítéssel egyaránt foglalkoznak. Lajtai Lajostól, a békéscsabai klub vezetőjétől megtudtuk, hogy szeptember 24-én, szombaton délelőtt 11 órakor az ifjúsági házban ők a házigazdái az OTP Kupának. A meghívásos versenyen haladó és mesterfokú kategóriában mérik össze tudásukat a négy-négy fős csapatok és a klubok többsége már visszaigazolta részvételi szándékát.

ENSZ-katonák. Ünnepélyesen fogadtak, illetve búcsúztattak csütörtökön az ENSZ békefenntartók kötelékébe tartozó magyar tiszteket Budapesten, a Magyar Honvédség Művelődési Házában.

Önbíráskodás. Mint arról már hírt adtunk, K. Katalin végegyházi lakos az óvodában hangos szidalmak és dulakodás közben úgy megütötte az ügyeletes nevelőt, hogy annak eltört az orrcsontja. T.Z-né feljelentést tett a Mezőkovácsházi Rendőrkapitányságon súlyos testi sértés bűncselekménye miatt. Az elkövető a tárgyaláson megbánta tettét, büntetése két év szabadságvesztés, melynek letöltését felfüggesztették. Az incidens olyan intézményben történt, ahol a nevelőtestület és az intézményvezetés egyébként jó kapcsolatot tart fenn a szülőkkel.

A televízió hírekről, eseményekről szóló háttérműsora, az Objektív szeptember 12-én sugározta azt a riportot, amit Szentetomyán rögzített Sváby András riporter és csapata aznap délelőtt. A tévések beszámoltak a hónapok óta tartó cigányügyről, a lakosok kitelepítést szorgalmazó aláírás- gyűjtési akciójáról, megszólaltatva a téma kapcsán romákat, magyarokat, de felkeresték a polgármestert is. Volt a nyilatkozók között egy ember, akinek élete — a műsort követően — teljesen ellehetetlenült. Őt, Herceg Pál vállalkozót kerestük fel otthonában.

—Miért érzi úgy, hogy kirekesztetté vált a településen? — kérdeztük a köztiszteletben álló házigazdát, aki fél évszázada él békességben a szentetor- nyaiakkal.

— Az Objektívben elhangzott nyilatkozatom töredéke volt annak, mint amit valójában elmondtam a riporternek. A megvágott anyag azt sugallta, hogy én a cigányok pártján állok, védem őket. Arról nem is beszélve, hogy a riporter szájából elhangzott a következő kijelentés: „a faluban vannak olyanok, akik higgadtabban beszélnek, mint például Herceg Pál, ő rendszeresen foglalkoztat cigányokat órabérben”. Az tény, hogy nehezen lehet kihozni a béketűrésből, de azt visszautasítom, hogy én rendszeresen alkalmaznám őket! Sajnos komoly következményei lettek a tévések „erőszakos” győzködései- nek.

— Meséljék el, mi történt a forgatáson!

— Rostás Józsefné, a Róza vasárnap megkeresett, hogy hagyma kellene neki és egy kis pénz. Mondtam neki, dolgozza le hétfőn. Megjegyzem: addig és azóta sem kaptam ilyen megkeresést a cigányok részéről, hiszen nem dolgoztak nálam soha. Hétfőn 9 órakor jött Rostásné a lányával. A lány viszont többet nézelődött, mint amennyit a hagymával törődött volna. 11 óra tájban jelentek meg a tévések. Ugye érdekes egybeesés?!

— Amikor a felvételt és a nyilatkozatokat emlegették, azonnal felkértem őket, menjenek el Rostásékhoz, ne itt forgassanak, mi egyébként sem nyilatkozunk, az egész ügyhöz semmi közünk — emlékezik vissza Hercegné, akit nagyon megviseltek az elmúlt napok. — Róza is vonakodott egy kicsit, majd beleegyezett a nyilatkozatba. Ekkor valaki megszólalt, hogy ketyeg az órabér. Arra akart utalni, hogy dolgozni kellene, nem beszélgetni. A riporter viszont visszaszólt: majd mi kifizetjük! És ekkor Sváby úr a zsebébe nyúlt, pénzt vett elő (természetesen ezt nem rögzítette az operatőr!) és odaadta Rózának e szavak kíséretében:

— Szedjen már egy kis hagymát, lássák a nézők, hogy dolgozik!

Végül a férjemet is addig agitálták, hogy elmondta a véleményét.

— Valóban kifejtettem az álláspontomat, mégpedig azt, hogy nincs a cigányokkal semmi bajom, de akik az emberi normák betartására képtelenek, azokat megvetem, akár cigányok, akár magyarok. Azt is kinyilatkoztattam, hogy hibáztatom az önkormányzatot, mert a tisztességes adófizető állampolgárok zsebéből tartja el a cigányokat és nem dolgoztatja őket. Hibáztattam a rendőrkapitányt is, amiért nem biztosítja Szentetomyán a rendőri jelenlétet. Mindezeket elmondtam, de ez már nem illet bele a szerkesztők elképzelésébe, így kivágták az anyagból. Az általuk beállított dolgozó cigány képéhez nem passzolt volna az én mondandóm. Hát így jártam én, aki mindig igyekeztem távoltartani magamat minden zűrtől. Már csak azt szeretném tudni, hogy a köz- szolgálati televízió a cigányt a cigánnyal, a cigányt a magyarral, vagy a magyart a magyarral akarta-e összeug- rasztani? Van elképzelésem, de ki sem merem mondani ezután, mert attól félek, megint megkurtítják a véleményemet.

Csete Ilona

Sokan nehezményezik, hogy Békéscsaba központjában nem megoldott a kerékpáros közlekedés. Információink szerint a városi önkormányzat foglalkozik a kérdéssel. Elkészült a Szent István tér— Kossuth tér közötti, mintegy 400 méteres szakasz tervdokumentációja és a kivitelezési munkákra pályázatot írtak ki. Csapó Mária, a városüzemeltetési iroda üzemeltetési csoportvezetője elmondta:

— A kerékpárút esztétikus kivitelben, díszburkolatkőből készül a járda mellett, 1,80 méter szélességben, költség- vetési pénzből. Egyúttal megtörténik a területrendezés is. A munkálatok október első hetében kezdődnek és előreláthatólag november 15-éig befejeződnek. A városközpont forgalmát nem zavarja az útépítés, mivel közvetlenül a járda mellett zajlik és a munkát kézi erővel végzik. Kerék- párút-hálózati tervünkben szerepel a Luther utca kiépítése, az útalaphoz nyújtottunk be pályázatot és ha elnyerjük a támogatást, jövőre ott is megépülhet a kerékpárút. így kerékpáros szempontból biztonságos lehet majd a városközpont.

Ny. L.

Az Atlantitól a Csendes-óceán partjáig — Amerikai útinapló 5.

Milwaukee ötven nemzet hazája

Shopping Center — 4 kilométer hosszan, három szinten lehet vásárolni ebben az üzletközpontban

„Uraim! Ne feledjék — szólt az egyik képviselő társaihoz philadelphiai ülésükön 1787-ben—, nem egyszerűen azért jöttünk itt most össze, hogy az Amerikai Egyesült Államok Alkotmányát megalkossuk, hanem azért, hogy a világ legjobb alkotmányát hozzuk létre!” A nagy mű — vita, kompromisszumok és módosítások után — még ugyanabban az évben elkészült, és a 13 állam 1790-ben fogadta el. Ez mindmáig a világ legrégebbi érvényben lévő alkotmánya, amely rögzíti a kormányzás három különálló szintjét. Lényege, hogy minden egyes szintnek ellenőrző szerepe van a másik fölött. Végrehajtáskor nem az Egyesült Államok elnökéé a végső szó, nem is a kongresszusé, nem a Legfelsőbb Bíróságé, nem egy vezető párté vagy csoportosulásé— ahogyan több országban — hanem valóban a népé.

S az amerikaiak—akik vagy

akiknek ősei egykor álmokra, eszményképekre és reményekre hagyatkozva szálltak partra az új kontinensen — nagyon büszkék az alkotmányban garantált, elidegeníthetetlen jogaikra. Sikereik teljes tudatában, magabiztosan élnek az álmaikból felépített, gazdag világban. A helyi önkormányzatokat és az állami vezetőket nem azért választják, hogy legyen, aki irányítsa őket, hatalmaskodik felettük. Hanem azért, hogy értük tevékenykedjenek, szolgálják a közösséget, a választó polgárokat. Az amerikaiak bizony nem esnek hasra a polgármester, a pártfőnök vagy a seriff előtt, nyugodtan kifordulnak előtte a kapun, ha éppen sietős a dolguk, vagy jelenlétükben is felteszik a lábukat az^ asztalra, mert az egészséges és pihentető. Feljebbvalónak — ha egyáltalán ismerik ezt a szót — esetleg a munkaadót, a munkahelyi főnököt tekintik, akitől feladatot

kapnak, olykor kemény letolást is, és nincs kifogás, mellébeszélés. Az egyébként lezser, vagány amerikai csak annyit mond: „Yes, Sir.”

Büszkék arra, hogy az amerikai társadalom a legnyitottabb és ugyanakkor a legönkritikusabb a világon. Ez ellentmondásként tűnhet annak az európainak, aki a „Ne teregessük ki egymás szennyesét a nyilvánosság előtt!” elven nevelkedett. Minden ember egyenlőnek születik a világra — így az álom, az ideál, amiért ma is ezrek és ezrek menekülnek, tódulnak az ígéretek földjére. Ugyanakkor ott a reális felismerés, hogy nem mindenki él jómódban, nem mindenkit kezelnek egyformán. Csakhogy az amerikai álom lényegéhez az is hozzátartozik, hogy nagy még a szakadék a valóság és a remény között. Amerika ígérete a bevándorlók milliói számára nem az volt — és nem az vezérli az

életveszélyes tákolmányokon Florida felé induló kubaiakat, a naponta illegálisan Kaliforniába szökő mexikóiakat sem —, hogy itt minden jobb, hanem az, hogy jobb lehet.

Akinek sok pénze van, az ott fontos ember? Ilyen kritikus hangvételű megjegyzést gyakran lehet hallani, s persze van is valóságtartalma. De azt is látni kell, hogy a pénz nem minden, jobb, ha hasznos tulajdonságokkal párosul. Ilyen például a fejleszthető önbizalom, a maga- biztosság, ami megintcsak jellemző az amerikaiak többségére. Valamit tudok, valamihez értek, és azt hadd mutassam meg! Tudja meg mindenki, hogy sikert értem el, vagyok valaki! Egyik este a CNN adásában Clinton elnök szenvedélyes hangú beszédben fordult a nemzethez. Már akkor nagyon elégedetlen volt, amiért az egészségügyi reform megvalósítása nem haladt kellőképpen, de nem is ez a lényeg, hanem ahogyan érvelt. „Elegem van, nem akarok többé hallani semmiféle magyarázkodást! Egy amerikai soha sem mondhatja azt: hogy nem tudom, nem biztos, hogy meg lehet oldani, aligha sikerül!”

Nem véletlen, hogy az amerikai társadalommal és alkotmánnyal kapcsolatos feljegyzéseim éppen Milwaukee-ban kerültek be útinaplómba. Az ok sem titok; a hosszú repülőuta- kon — először Amerika közepétől (St. Louis) nyugatra, majd a Csendes-óceántól keletre, egészen a Michigan-tó partjáig, Chicagóig átszelve a kontinenst — bőven volt idő elmélyedni a szakirodalomban. S itt, Wisconsin állam másfél milliós nagyvárosában hosszas eszmecseréket folytattunk többször is kellemes társaságban.

Milwaukee az Egyesült Államok 18. legnagyobb városa, földrajzi fekvésének, jelentős kikötőjének köszönhetően hamar gyors fejlődésnek indult. Már a 19. században érkeztek ide bevándorlók, főleg írek, németek és lengyelek, sokan az 1848-as forradalmak után hagyták el hazájukat. A század vége felé már „Német Athénnak”, illetve „Amerika Münchenének” nevezték a várost. 1880 körül három lakosból kettő biztos németül beszélt és német nyelvű újságot járatott. Innen bonyolítják a kereskedelmet a volt Szovjetunió, Közel-Kelet, Afrika, az Indiai-óceán, Közép- és Dél-Amerika felé. Fejlett iparából leginkább a gépipart illik megemlíteni, hiszen gyakran hívják a világ műszaki boltjának is. Egyetlen másik amerikai városban sem él együtt annyiféle nép, etnikai csoport,

mint itt, szám szerint 50: arabok, afrikaiak, spanyolok, vietnamiak, japánok, kínaiak, de legszámottevőbb ma is a német és a lengyel közösség. Több, mint 65 híres nemzeti étterem várja a vendégeket, de magyar nincs köztük. A fesztiválok városaként is emlegetik Milwau- kee-t, mivel az itt élő nemzetek nyáron és télen, rendszeres kulturális rendezvényeket tartanak.

Milwaukee-ból — a névnek két indián jelentése van: „Jó föld” és „Vizek találkozása” — repülőgéppel három óra alatt érkeztünk meg New York Citybe, a világ fővárosába, tanulmány- utunk utolsó célpontjára.

Niedzielsky Katalin (Folytatjuk.)

A Michigan-tó partján épült Milwaukee az EgyesültÁHamok nagyvárosai közötta 1 8.asorrendben