Békés Megyei Hírlap, 1994. szeptember (49. évfolyam, 206-231. szám)

1994-09-23 / 225. szám

gKÉS MEGYEI HÍRLAP MEGYEIKÖRKÉP 1994. szeptember 23., péntek Dollárok és érmek Kossuthról Az elmúlt századokban nem a tévéből és az újságokból is­merték meg az emberek ural­kodóik, államfőik arcképeit, hanem leggyakrabban pénz­érmekről, jelvényekről. Kos­suth Lajos tetteiről már az újságok is beszámoltak, de róla még olyan tekintélyes lyet itthon és külföldön szám­talan alkotás követett. Művé­szileg kiemelkedik közülük a francia éremművész, Valen­tine Maurice Bőrrel 1851. évi emlékérme, melynek elkészí­tésére Kossuth amerikai uta­zása adta az alkalmat. Az Egyesült ALlamokban kia­életéből az Olaszországi Honvéd Emlékérem, melyet ő alapított, s az Olaszhoni Magyar Segéd Sereg, a ma­gyar légió volt 48-49-es hon­véd tagjainak adományozott. Az egykori kormányzóról a kiegyezés után is szép szám­ban készültek érmek, halála Bőrrel francia éremművész alkotása a magyar kormányzóról mennyiségű érem készült, hogy a magyar numizmatika mindig is tervezte gyűjtemé­nyes megörökítésüket. A fel­adatot végül is Kossuth halá­lának 100. évfordulójára a Ceglédi Kossuth Múzeum végezte el, ahol a nagy hazafi előtt „Kossuth Lajos az érmé- szetben” kiállítással tiszte­legtek, s ugyanezen címmel egy könyvet is kiadtak. Az első érem még 1848- ban elkészült Kossuthról, me­dott Kossuth-érmek vitatha­tatlanul a magyar szabadság ügyét szolgálták, de Kossuth kőrútjának elsöprő sikere ki- bocsájtóiknak is tisztes hasz­not hozott. Az amerikai útnak sajátos emlékei az úgyneve­zett Kossuth-dollárok is (1,5, 10,50 és 100 dolláros címle­tekben), melyekből többet is bemutat a gazdag anyagot fel­táró kiadvány. A kitüntetések közül figye­lemre méltó Kossuth itáliai alkalmából többet is kiadtak, majd az emlékét őrző Kos- suth-kultusz tárgyaiként megje­lentek a kispénzű embereknek szánt olcsó jelvények is. Végül megtaláljuk a könyvben a különböző évfor­dulókra kiadott érmeket, s jel­vényeket is, melyek elődeik­kel egy sajátos oldaláról mu­tatják be a magyar történelem Kossuth Lajos nevéhez kap­csolódó szakaszát. L. M. Cél: az iskolai önállóság A doktornő lemondott, és távozott Földink volt. Szeberényi Lajos Zsigmond evangélikus lelkész, egyházi író, történetíró ezen a napon halt meg 1941- ben Békéscsabán. 1859-ben, ugyanitt született, teológiai ta­nulmányait Pozsonyban és Berlinben végezte. 1883-tól tó- taradáci, majd békéscsabai evangélikus lelkész. A pesti evangélikus egyházmegye fő­esperese, egyházkerületi fő­jegyző. 1895-től szerkesztette az Evangélikus Egyházi Szemle című lapot. Több munkát fordí­tott dánból magyarra. Főleg a parasztság problémáival, ag­rárpolitikai kérdésekkelfoglal­kozott. Szüreti mulatság. Szep­tember 23-án, pénteken délután szüreti mulatságot tartanak Sar­kadon. A hagyományos délutá­ni felvonulást a Sarkadi Szabad­idős Lovasklub szervezi. A me­net 13 órakor indul az Ady End­re utcai Hangulat presszó elől, és a Bartók Béla Művelődési és Szervező Központ elé érkezik. A felvonulás alatt az Okányi Művelődési Ház néptáncegyüt­tese szórakoztatja a közönséget. Három kívánság. Kon­doroson szeptember 23-án, ma 13.45 órákor rendezik meg Dévényi Tibor népszerű gyer­mekműsorát, a Három kíván­ságot. A rendezvénynek a Pe­tőfi Sándor Általános Iskola ad helyet. Évadnyitó előadás. A mezőkovácsházi Crazy Amatőr Színjátszó Társulás a hét végén tartotta évadnyitó előadását a városi művelődési központban. Ez alkalomból, és a tavalyi nagy sikerre való tekintettel a csoport újra műsorra tűzte Dickens: Twist Oliver című művét Lio­nel Bart és G. Dénes György feldolgozása alapján. Kamut önkormányzata szep­tember 29-én, csütörtökön dél­után három órakor, a községhá­zán tartja legközelebbi ülését. Napirendre kerül a testület bi­zottságainak beszámolója mag­választásuk óta végzett munká­jukról. A sarkadi képviselő-testület tagjai között már legalább egy órája folyt a vita Molnár Mi­hály vállalkozó háziorvos ké­relméről, amikor Tóth Imre polgármester összefoglalta az addig elhangzottakat: — Molnár Mihály vállalko­zó háziorvos azt kérte tőlünk, hogy január 1-től a város en­gedje őt a Gyulai út 4. szám alatt rendelni. Mint kérelmé­ben kifejtette, ezzel a megol­dással a teleki lakosságot segí­tené, akiknek nem kellene be­utazniuk a belvárosi központi rendelőbe. Molnár Mihály vállalta, hogy a Gyulai úti ön- kormányzati épületet saját költségén átalakítja, és a ren­deléshez szükséges műszere­zettséget is megteremti. Szá­mításai szerint mindehhez há­rom-négy hónapra lenne szük­sége. A vita során két problé­ma merült fel. Az önkormány- zatTiak legkésőbb november végén meg kell kötni Molnár Mihállyal valahová (vagy a Gyulai útra vagy a központi rendelőre) a használatba vételi szerződést. Mi van akkor, ha a doktor úr nem tudja teljesíteni január 1-éig a vállalását? Mi­vel alapellátásról van szó, így ezeket végül az önkormány­zatnak kellene biztosítania, márpedig erre — mint az anya­gi helyzetünk ismeretes — nincs elkülönített pénzünk. Ezenkívül, mint dr. Bagyinka Zsuzsanna, az egészségügyi bizottság elnöke elmondta, Molnár doktor úr kiválása a központi rendelőből többletki­adást jelent majd az ottmara- dóknak. És ha ezt a pénzkie­sést a rendelőn belül nem tud­ják kezelni, a plusz tehervise­lés szintén az önkormányzat gondja marad. Az „összefoglaló” után a vita tovább folytatódott, mert első körön Molnár Mihály nem tudta teljes bizonyossággal ígérni, hogy a vállalásait határidőre tel­jesíti. Mint mondta, őt is érheti baleset, s lehet, hogy a beadott pályázatai sem lesznek nyerők. Látva a vita elhúzódását azon­ban később száz százalékos ígé­retet tett a zavartalan január 1- jei kezdésre. Mivel a testület ezt csaknem egyhangúlag elfogad­ta, Bagyinka doktornő bejelen­tette, ezennel lemond képvise­lői mandátumáról, és az egész­ségügyi bizottság elnöki tiszté­ről. Bejelentését követően — többek sajnálkozására — távo­zott az ülésteremből.----RIA K aszaperen a nyugdíjazás mi­att megüresedett igazgatói ál­lást az önkormányzat pályá­zatban hirdette meg. A jelent­kező Gaál Istvánné pedagó­gust 1993 nyarán nevezték ki. Hogyan érzi magát az új fela­datkörben és milyen tervei vannak? — kérdeztük tőle. — A pályázatra a kollégák beszéltek rá, amit nem bántam meg. Most ugyan több az el­foglaltságom, több a gond, de szeretem ezt a munkát. Idetar­tozik az óvoda, a művelődési ház, a napközi, a konyha és a régi pártok háza is. Összesen 39 dolgozó ügyes-bajos dolga­it kell intéznem. 1967-ben itt kezdtem a pályát, ezért isme­rősek a problémák és a környe­zet. Eredetileg Orosházáról jöttem ide, de ma már kaszape­rinek vallom magam. —Milyen pedagógiai prog­ramot készített? — Nehéz elmondani, amit megfogalmaztam, mert lega­lább 3 éves ciklus után bonta­kozhatnak ki igazán az értékei. Mindenekelőtt célom volt az iskolai önállóság fejlesztése. Fontos, hogy a nevelők élje­nek a cselekvési szabadsággal. Ez nálunk még szokatlan és bizony évek kellenek az átál­láshoz. Kiemelt feladat a sze­mélyiség ésszerű fejlesztése, tanítási-tanulási motivációk korszerűsítése. Szerencsére a kollégák partnerek ebben, így a tekintély sem szenvedett csorbát, miközben megvan az a fajta közvetlenség, ami az irányításhoz szükséges. Ter­mészetesen a régi hagyomá­nyokat is ápoljuk úgy az iskola életével, mint a tanítással, vagy a szabadidővel kapcso­latban. Nem törekszem a töké­letes átalakításra, inkább az ésszerű fejlesztés híve va­gyok. Átszerveztük a diákön­kormányzatot, s a gyerekek örömmel éltek a jogaikkal. Nagy sikerű diáknapot rendez­tek teljesen önállóan. Az idén 5. osztálytól tantárgyi óraként vezettük be a háztartástant, amely iránt nagy az érdeklő­dés. Éz felmenő rendszerű lesz a nyolcadikig. Jó lenne a tárgyi feltételeinken javítani, de saj­nos a pénzünk kevés. Újítást jelent, hogy minden ünne­pélyünkre meghívjuk a te­lepülés vállalkozóit. Először csodálkoztak, de ma már szí­vesen fogadják, várják az ese­,,Fontos, hogy a nevelők éljenek a cselekvési szabadság­gal" — állítja Gaál Istvánná, a kaszaperi általános iskola igaz­gatója Archív fotó ményeket. Az iskola és a szülői ház kapcsolatában ked­vező fogadtatásra lelt a tavaly kezdeményezett és szervezett nyílt hét. — Úgy hallottuk, más sze­mélyi változás is történt. — A szakos ellátottságunk jó, minden elméleti tárgyból szakképzett nevelő tanít. Egyedül a rajz és az ének lóg ki a sorból. Gond volt, hogy a tavalyi oktatási és a közműve­lődési igazgatóhelyettes, csa­ládi okokra hivatkozva, le­mondott, így a nyáron 3 ember helyett kellett helytállnom. Je­lenleg ismét teljes a létszám. Oktatási igazgatóhelyettesnek a mezőkovácsházi általános iskolából Varga Sándor jött át hozzánk. A művelődési ház igazgatói állását nem töltöttük be, helyette Barta Judit peda­gógus, mint művelődésszerve­ző vette át a munkát. — Tudjuk, hogy sok társa­dalmi funkciót is betölt. Ho­gyan egyeztethető össze ez a sok munka? — A váltás után több ked­venc beosztásomról le kellett mondani. De továbbra is részt veszek a DSK munkájában, vezetem a „Kondi”szabad- időklubot, a mezőkovácsházi körzet vöröskeresztes referen­se, a Békés megyei Vöröske­reszt vezetőségi tagja vagyok. Szóval nem panaszkodhatom. Egyébként ezen egységes tan­testületben — és nem dicsek­vésként mondom — a jól ne­velt tanulóinkkal nem nehéz dolgozni. Halasi Mária Egyszeri lehetőség volt Arad—Szeged—Virginia „A kutatás és a tanítás között nem lehet választóvonal” Három napig Arad vendége volt Fodor Gábor, a Magyar Tudo­mányos Akadémia tagja, a mor- gantowni West Virginia Uni­versity nyugalmazott pro­fesszora. A világhírű vegyész Szegedre készült, ahol díszdok­tori címmel tüntették ki. Ám ha már egykori egyetemi tanulmá­nyainak és későbbi meghurcol­tatásának városát kereste fel, át-, rándult Aradra is, ahol gimnázi­umba járt, és ahová kamaszkori emlékei fűzték. Az Alma Mater Iskolaalapítvány vendégeként a 79 éves kutatómérnök ellátoga­tott egykori iskolájába, a mai Csiky Gergely Líceumba, talál­kozott Moisescu polgármester­rel és a Maros-parti városban tanító, illetve dolgozó vegyé­szek népes csoportjával. Fodor Gábort útjára elkísérte fiatal felesége, Ana Maria Ruiz, a nicaraguai La Prensa című ellenzéki lap riportere. A prominens emberekkel va­ló találkozások élményei mara­dandók. Bruckner Győző és Szent-Györgyi Albert tanítvá­nya számtalan külföldi kitünte­tésé és „centennial professor”-i titulusa, tudományos publikáci­ói ellenére kedves, közvetlen, bőhumorú ember, akitől legha­marabb azt tanulhatja meg a jóra, szépre fogékony hallgató, hogy „az életet a pozitív oldalá­ról kell megközelíteni”. Ha Fo­dor Gábor ezt nem jegyezte vol - na meg az egykori aradi Katoli­kus Főgimnáziumban kiváló ta­náraitól — dr. Fischer Aladár­tól, dr. Berthe Nándortól vagy Jean Decamptól, aki a moliere-i életbölcsesség morzsáit hintette el a franciaórákon, aligha tudott volna talpon maradni az ellene folytatott hajszák során, amikor egy 1956-ban a rádióban beol­vasott és a világ tudósaihoz szó­ló kiáltványért állásvesztésre ítélték. Pedig akkor már pro­fesszorként „forradalmasítot­ta” a szerves kémia tanítását és számos nemzetközi kong­resszuson figyeltek fel kutatása­ira. Kanadában a qubeci Laval, majd később az Egyesült Álla­mokban a Virginia West Uni­versity tanáraként tudott ismét a kutatás mellett tanítani is, amit élete céljaként jelölt meg: „A tudós nem élhet elefántcsontto­ronyban. Amit tud, kötelessége továbbadni. A kutatás és a taní­tás között nem lehet választóvo­nal. Ha a kutató nem tud taníta­ni, csak fele annyit ér a munká­ja” — fogalmazta meg tömören felfogását aradi találkozásai so­rán. Szerénységére jellemzően hozzáfűzte, hogy e gondolko­dásmód Szent-Györgyi Albert és Bruckner Győző filozófiájá­nak alapját képezte. Szent-Györgyi Albert hatá­sára a C-vitamin kémiájában teljesen új utat nyitott. Ma egy új gyulladásgátló anyag ipari előállításán dolgozik. 1972-ben megkapta az „Amerika kiváló nevelője” címet. Nevét számos nemzetközi „Ki kicsoda” idézi. Fodor tanár úr harminc-egy- néhány évvel ezelőtt írt tan­Közvetlen, bőhumorú ember könyveit sok külföldi egyete­men ma is alapkönyvként hasz­nálják. Nyugdíjasként is dolgo­zik, jó erőnek örvend, szellemé­nek szikrái környezetére katali­zátorként hatnak. Az utóbbi néhány évben több fiatal magyar és erdélyi kutatót segített hozzá, hogy külföldön folytassa tanulmányait. PuSKEL TÜNDE EMESE ARAD Percenként csörög a telefon a megyei egészségbiztosítási pénztár családi pótlék osztá­lyán. Az ügyfelek valami­lyen félreértés folytán az egyszeri családipótlék-ki- egészítés újabb folyósítá­sa iránt érdeklődnek. Mikó Imre osztályvezető nyújt fel­világosítást a zsebbevágó té­máról: — Az ezévi 25-ös számú kormányrendelet szólt az egy­szeri családipótlék-kiegészí- tésről. Azok a szülők jogosul­tak erre, akik 1994. március­ban még részesültek családi pótlékban és olyan gyermekek után, akiket ez a pótlék még 1994. márciusban megilletett. A nevében bennefoglaltatik: egyszeri kiegészítés és a jogos igény alapján a megyében ed­dig már 11 ezer 820-an meg­kapták. — Mi okozhatja a félreér­tést, amiért az emberek újabb igényeket próbálnak benyújta­ni? — A benyújtás végső határ­ideje, 1994. szeptember 30-a. Azok, akik már korábban megkapták a kiegészítést, hiá­ba kérnek újra, nem kaphatnak ismételten. Azoknak a szülők­nek és gyermekeknek sem jár kiegészítés, akik 1994. márci­us 31 -ét követően váltak jogo­sulttá családi pótlékra. — Várható-e valami kedve­ző változás q nehezedő élet- körülmények között gyermeke­ket nevelő családok anyagi tá­mogatásában? — Erről mi nem tudunk. Bármilyen döntés a témakör­ben kormány és parlamenti ha­táskör. Sokféle tervről, elképze­lésről hallottunk, de a döntések még váratnak magukra. Nyil­vánvalóan az ország költségve­tési gondjainak függvénye bár­milyen kedvező változás. B.Zs.

Next

/
Oldalképek
Tartalom