Békés Megyei Hírlap, 1994. augusztus (49. évfolyam, 179-205. szám)

1994-08-19 / 195. szám

1994. augusztus 19., péntek MEGYEIKÖRKÉP Szél az Inffé Rádié. Ismét megszólal a rádió Oros­házán augusztus 19-én, 20-án és 21-én. A hallgatóknak már nem újdonság, hogy a jelesebb napokon a „helyi”, 88,6 frek­vencián zenés, szórakoztató műsorokkal találkoznak. Ez a negyedik ilyen alkalom. Ezút­tal Info Rádió néven (a Szuper- infó támogatásával) adnak hangot a műsor készítői az orosházi vágyaknak, álmok­nak. Kellemes és vidám hang­zavart keltenek városszerte a Pleskonics András által „vezé­nyelt” több szólamú együttes tagjai. Valamivel másabb lesz ez a három nap, mint az eddig megszokottak. Igazi vendég­járással is számolnak a szer­kesztők. A sok vetélkedővel, zenével tarkított műsorban ki­próbálhatják magukat azok a fiatalok is, akik kedvet érez­nek a rádiózáshoz, szeretik a kihívásokat. Védőoltás, kolera ellen. Egyre többet hallunk újra ko­lerajárványokról, és egyre több ember jut el azokba az országokba, ahol ilyen meg­betegedések fordulnak elő. Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Békés megyei Szervezetétől kapott tá­jékoztatás szerint aki a közeljö­vőben Oroszországba vagy Tö­rökországba utazik, azoknak feltétlenül szükséges, de bárki­nek aki olyan országokba készül, ahol nem az európai normáknak megfelelő higiénés viszonyok uralkodnak, ajánlott a kolera elleni védőoltás. Aki tehát utazás előtt szeretné be­biztosítani magát ez ellen a szörnyű betegség ellen, az lega­lább egy héttel az indulás előtt, hétfői napokon 12 órától keres­se fel az ÁNTSZ Gyulai úti telephelyét, ahol a védőoltást térítésmentesen beadják. Az éles kések, ollók mestere A köszörűs munkájában a legfontosabb a pontosság A belvárosban, a Kis-Tabán utca sarkán található Richter Mátyás műköszörűs műhe­lye, aki nyugdíjasként ma is aktívan dolgozik. — Úgy tudom, Önöknél ez a mesterség családi hagyo­mány. — Bizony, már a nagy­apám is köszörűs volt, akkor 1924-et írtak. Az én apám tőle tanult, én meg az apám­tól. Nem is gondoltam rá, hogy más szakmát válasszak. Fiatal koromban a szőnyeg- szövőnél kezdtem, a mester- vizsgát 1960-ban tettem le. Hivatásos műköszörűsként ma egyedül képviselem a szakmát Békéscsabán. —Egy ekkora városban? — Kihalóban van ez a mesterség. Harminc-negy­ven éve több volt a munka. Ma már olyan kések, ollók kaphatóak a boltokban, ame­lyeket húsz év után kell kö­szörülni. —- Összehasonlítva a ki­lencvenes éveket például a hetvenesekkel, milyen kü­lönbséget lát? — Húsz éve 200 dolgozó­val működtek a kátéeszek, amelyek rengeteg munkát ad­tak nekünk maszekoknak is. Ma már a kft.-k takarékossági okokból maguk oldják meg a ránk váró feladatokat is. —Sokat romlott a közbiz­tonság. Vannak, akik a különféle szúró-vágó fegy­verek egész arzenálját sze­rezték be. Ezeket rendben is kell tartani. — Nézze, itt van ez a cso­mag. Négy kés van benne. Itt két kétélű, vagy ez a tőr. De a másik kettőt se kenyérvá­gásra használják. — Volt olyan szerszám, amelynek élezését lehetetlen volt elvállalni? — Igen, rézollót például nem lehet köszörülni. —Mit a legkönnyebb? — Baltát, szekercét, fej­szét. — És mit a legnehezebb feladat élesre változtatni? —- Dolgozom a kórház­nak is, szikét, ollót, bonckést köszörülük. A csabai kór­háznak tizenkét éven át vál­laltam ilyen jellegű munká­kat. A borotva vagy a hajvá­gó olló élezése sem könnyű munka. Jöjjön csak köze­Fotó: Lehoczky Péter lebb, nézze csak ezt meg! — invitál egy saját készítésű masinához. — Ez a hajnyíró­gépek gépfejeinek az élesíté­sére szolgál. — Mikor van a legtöbb munka? — Télen, a disznóvágások idején. Nyáron kevesebb. Ma is csupán öt körömollót hoz­tak. — Ahogyan kezdtük a be­szélgetést, azzal is fejezzük be. A fia is ezt a szakmát választotta, őmár a negyedik a családban. — Három éve került hoz­zám a fiam. Szakközépisko­lai végzettséggel, esztergá­lyos szakmával lett munka- nélküli. Átképeztem. Min­dent megtanult, amit ehhez a szakmához tudni kell. — Mit tart a legfontosabb tudnivalónak? — A legfontosabb a pon­tosság. Ha hoznak ide vala­mit, és én azt mondom, hol­nap 17 órára készen lesz, an­nak a munkadarabnak akkor­ra el is kell készülnie, ha nem így van, legközelebb már nem hozzám jönnek. Pánics Ferenc Olvasóink írják ­...hüí Az itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztő­ségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelen­tetjük meg. Hivatásszeretetből jeles Több mint tíz éve járok rendszeresen kezeltetni magamat a gyulai gyógyfürdőbe. Régebben sok üdülőben, szanatóriumban jártam országunkban, de sehol nem tapasztaltam az orvosok, a személy­zet részéről olyan figyelmes, előzékeny, megértő magatartást, mint Gyulán. Nem utasítgatják a betegeket unos-untalan, mint nálunk, végtelenül udvariasak és türelmesek irántunk. Jól éreztem magamat a gyógyfürdőben a legutóbb is, ám váratlanul rosszul lettem, szívpanaszok, szédülés, hányinger lépett fel, vérnyomásom hirtelen magasra szökött. Azonnal a gyulai Pándy Kálmán Kórház II. belgyógyászati osztály kardiológiai részlegére utaltak be. Az orvosok gondosan kivizsgáltak, megbeszélték a gyógykezelésemet. A szakorvos és az ápolónővér felváltva szüntelenül mellettem voltak mindaddig, amíg panaszaim el nem múltak. Mielőtt eltávoztam volna a kórházból, még egyszer alaposan megvizsgáltak, elmondták, milyen diétára van szükségem, ho­gyan éljek a továbbiakban, javasolták, hogy kerüljem a nagyobb fizikai megterheléseket. Tanácsaikat természetesen azóta is igyekszem pontosan betartani. Leírták kivizsgálásom eredmé­nyeit, a további gyógykezelést, sőt hosszabb időre gyógyszerek­kel is elláttak. És mindezért egy fillért sem fogadtak el tőlem, kárpátaljai ruszintól. Végtelenül hálás vagyok ezeknek a kedves, segítőkész embe­reknek, akik valóban hivatásuknak tekintik orvosi munkájukat. Hecko Mihajlo, a Kárpátaljai Ruszinok Szövetsége beregszászi járási SZERVEZETÉNEK ELNÖKE Nyugdíjastalálkozó a „Faházban” A kétegyházi Béke nyugdíjasklub augusztus 5-én vacsorával egybekötött nyugdíjastalálkozót rendezett, melyen részt vettek a gyulai és gyulavári nyugdíjasklub tagjai, Juhász Ferenc vezeté­sével, valamint a pusztottlakai nyugdíjasegyesület vezetősége. A zsúfolásig megtelt igen szép környezetben levő, faház” .melyet a helyi szakmunkásképző intézet biztosított számunkra. A kötetlen és jó hangulatú szórakozás mellett került sor a közös gondok és problémák megbeszélésére. A mintegy száz fő részére készített, igen ízletes és kiadós vacsoráról Nagy Sándorné gondoskodott. A régi barátságok, valamint az ismeretség és a jó zene hatására közös nótázásra és táncra is sor került vacsora után. Mintegy 90 darab tombola tárgyat sorsoltak ki, mely tovább javította a hangulatot. A nyertesek természetesen duplán örültek. Nekünk nyugdíjasoknak az idős korral járó nehézségeink, a meggyengült egészségi állapotunk okozta gondjaink mellett az összefogás, az egymást segítő tenniakarás a fő célunk. Ezért tartjuk a környező települések nyugdíjasaival a kapcsolatot is. A közös rendezvények és a kirándulásokon való részvétel mellett igen nagy elismerést váltott ki a kevés nyugdíjjal rendelkezők körében, hogy több mint kétszáz személynek eszközöltünk ki nyugdíjkiegészítést. Igen nagyra értékeljük a nyugdíjasokkal való törődést, mert sokszor az anyagi gondok közepette, az emberséges együttérzés, a kialakult ismeretségek feledtetik velünk a mindennapok gondjait. EmHŐ AnDRÁSNÉ, NYUGDÍJAS KLUB-VEZETŐ Nyaralás Romániában? 3. Nem fizetnek a vevőit Szeghalmon Húszmilliós a tartozás A magyar turisták másik ked­velt úticélja volt évekkel ez­előtt a román tengerpart. Ma már egyetlen utazási irodánál nem ajánlják Mamaiát, Man- gáliát — pedig biztos sokan gondolnak ezekre a nevekre nosztalgiával. Mi is erre folytattuk utun­kat. Pitesti és Bukarest között autópályán utazhatunk, meg kell szokni hogy az elválasztó­sávban tehenek legelnek, és néha még gumikerekű lovas­kocsival tolatnak ki onnan — de legalább az út jó. Bukarest nehéz dió a járatlan turistának, hatalmas a forgalom, az autók magyar szemmel semmiféle rendet nem tartanak be, táblák nincsenek. így több órás „városnézés” után jutottunk ki a jó útra, és még mintegy 200 km megtétele után Konstancá- ba. Ez a város sem emlékeztet egy régi kikötővárosra. Ugyanazok a panelek, mint eddig szinte mindenhol. Táb­lák itt sincsenek,így nem talál­tuk meg a delfináriumot sem, amelynek a közelében a szál­lásunk lett volna. Később megtudtuk, hogy delfint amúgysem láthattunk volna, mert csak egy van, és az is beteg. Mamaia viszont a régi. Előkelő szállodasor, kéklő tenger — de a szállodák nem olcsók. így mi továbbmentünk Mangáliába, ahol barátunk ta­nácsára megkíséreltünk ma­gánháznál szállást találni. Az állomásokon várják a turistá­kat, és aki jól tud alkudni, az néhol akár 10 DM alatt is talál­hat szobát. Nem kell megijed­ni, rengetegen tudnak magya­rul, és szívesen segítenek is. Sajnos még a temgerparton is természetes, hogy a melegvi­zes csapból nem folyik víz, hogy a beszerzési forrás a piac és nem a boltok. A tengeren szinte folyamatosan kint van­nak a hadihajók, sajnos a mili­tarizáltság még ma is egyik fő jellemzője az egész ország­nak. A tenger azonban szép, néhány helytől eltekintve, ahol szennyvizet engednek be­le, viszonylag tiszta is. Hatal­mas, széles homokos part, se­kély víz, gyerekekkel szinte ideális hely a pihenésre. Ha azt számoljuk hogy Romániában a benzin nagyon olcsó (alig 30 Ft), hogy a szállás is elfogad­ható és olcsóbb mint akár a Balatonon, itt még a szeré­nyebb pénztárcával utazók is nyugodtan beülhetnek akár egy étterembe is, nem is értem miért nem találkoztunk egyet­len magyar rendszámú autóval sem. Valóban nem szabad lu­xusutazásra számítani,de talán túl sok a tévhit is erről az or­szágról. Emberi rosszindula­tot, zaklatást sem a magánem­berektől, sem a hivatalos szer­vektől nem tapasztaltunk, sze­génységet, segíteniakarást és csodálatos természetet azon­ban annál többet. Vannak jó jelek a két ország kapcsolatában, talán még el jön az az idő is, amikor nem kell szégyenkezve mondani, hogy „csak” Romániába megyünk nyaralni. Antal Gyöngyi (Vége) A szeghalmi testületi ülések visszatérő témája a város rossz anyagi helyzete. Ezért hatott a meglepetés erejével a legutób­bi ülésen elhangzott bejelen­tés, hogy a városnak közel húszmillió forint kintlevősége van, két eladott ingatlanért nem fizetett a vevő. Mi is a helyzet valójában, erről kér­deztük dr. Pénzely Erika jegy­zőt. — Miből tevődik össze ez a tekintélyes összeg? — Tulajdonképpen két, egymástól teljesen független ügyről van szó. Az egyik eset­ben az évek óta vajúdó egykor pártháznak indult, majd félbe­maradt épületet adtuk el egy vállalkozónak, 30 millió forint és plusz áfáért. A vevő a kifize­tésre olyan feltételeket kapott, mely szerint az idén augusztus 1-jéig 18 millió forintot ki kell fizetnie. Ez nem történt meg, ellenben a vevő azt kérte, hogy adjunk neki szeptember 15-éig fizetési haladékot, és ne szá­moljunk fel késedelmi kama­tot. Ha addig nem fizet, akkor október 15-éig már kamatot is hajlandó fizetni. A testület az augusztusi ülésén úgy határo­zott, hogy október 15-éig a kért halasztást megadja, ám a késedelmi kamat megfizetésé­től nem tekint el, azt augusztus 1-jétől felszámítja. Ezt a vevő­vel írásban közöltük, eddig még nem jelentkezett. A másik esetben az önkor­mányzat eladta a Monotil Kft.- nek a volt közszolgáltató vál­lalat telephelyét, mintegy 1,6 millió forint értékben. Itt is letelt már a teljesítés határide­je és a kft. sem fizetett. Ebben az ügyben a testület úgy dön­tött, hogy augusztus 31-éig ad haladékot a kft.-nek. Jelenleg egyébként sikerrel kecsegtető egyeztető tárgyalások folynak az önkormányzat és a kft. kö­zött. — Mi történik, ha egyik cég sem tud vagy nem akar fizetni? — A jogszabály szerint ilyenkor élünk az elállás lehe­tőségével, vagyis az eredeti ál­lapotot helyreállítjuk. Ez a vá­ros pénztárcájának nagy érvá­gás lenne, hiszen ezeket a be­vételeket beterveztük Szegha­lom idei költségvetésébe. Gila Károly Széles, homokos part, sekély víz, gyerekekkel ideális nyaralóhely

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom