Békés Megyei Hírlap, 1994. augusztus (49. évfolyam, 179-205. szám)

1994-08-16 / 192. szám

1994. augusztus 16., kedd MEGYEIKORKEP ipES MEGYEI HÍRLAP Ásványgyűjtők. Szarvason augusztus 20-án dél­előtt 9.00 órától délután 4.00 óráig a Bolza sétány 2. szám alatti tornateremben országos ásványgyűjtő találkozóra és vá- sárrakerül sor. Ásványok, kőze­tek, csiszolatok, ékkövek, ős­maradványok, csigák, kagylók gyönyörködtetik a látogatókat, s természetesen némelyiket meg is lehet vásárolni. Cukorakció. A mezőko­vácsházi Városi Nevelési Ta­nácsadó és Családsegítő Szol­gálat (Mezőkovácsháza, Hősök tere 1.) a nagycsaládosok és a lakosság részére cukorvásárlási akciót hirdet. Az igényelt mennyiség előjegyezhető 50 ki­logrammos, valamint egykilós, de 10 darabos csomagolásban 78, illetve 81 forintos áron. A jelentkezőket munkaidőben a tanácsadó irodájában várják au­gusztus 15-től 19-éig. A cukor átadás-átvétele augusztus 23-án 8-tól 16 óráig tart. Érdeklődni a megadott címen, vagy a 381- 144-es telefonszámon lehet. Hírmondó. A napokban je­lent meg Magyarbánhegyesen a helyi Hírmondó agusztusi szá­ma, melynek első oldalán egy 40 éves, emlékezetes osztályta­lálkozóról számolnak be. A kö­vetkező oldalon az „Ezt írja meg!” rovat mellett „Csodák, titkok a világmindenségben” címmel olvashatunk érdekes véleményt, valamint Lajos Jó­zsef kollégánknak, Ménesi Györgynek ajánlja „Mindenna­pok” című versét, ezután két oldalon folytatódik a hadifog­ságról szóló beszámoló, majd egy közvélemény-kutatás, va­lamint a művelődési ház hírei találhatók. A társaságnak Iliescu is tagja Szirtes doktor kaposvári felszólalásában a magyar— román kapcsolatokról beszélt A Pécsett élő dr. Szirtes Gá­borral Kaposvárott találkoz- ! tam. O is tagja volt annak a \ delegációnak, amelyet a Bé- i keszövetség szervezett a hi- ! rosimai atomtámadás évfor­dulóján. A Kaposváron tar­tott fórumon nagy tetszést I aratott felszólalásában a Ma­gyar—Román Baráti Társa- I Ságról beszélt. Ebben az volt a meglepő, hogy a társaság Pécsett szerveződött. Köztu- i dott, hogy az ország ezen ré­szén ugyanis egyetlen román sem él. A szünetben Szirtes dok- i torral a társaság létrejöttéről beszélgettünk. —Miért éppen magyar-ro- j mán baráti társaság életrehí- vását határozták el Pécsett? — Nem a hely, mint in­kább a szituáció döntött a tár­saság megalakításánál. A 80- as évek vége felé a legkülön­bözőbb és legképtelenebb hí­resztelések terjedtek el a ro­mániai ügyekkel kapcsolat­ban. Ezért aztán néhány pécsi értelmiségi úgy döntött, megpróbál tenni valamit a történelmi megbékélésért. Egy olyan városnak kell lép­nie, mint Pécs, ahol a legkülönbözőbb etnikum él évszázadok óta békében, ba­rátságban, mint például a né­metek, szerbek, horvátok. — Mikor szerveződött a magyar—román baráti tár­\ saság? — Negyven értelmiségi 1989-ben döntött erről a megalakulásról. S ma már 800 tagot tartunk nyilván. —Igaz, hogy Iliescu is kér- i te felvételét? — Igaz a hír, Iliescu való­ban tagja a társaságnak. Egyébként fogadta már a de­legációnkat, s úgy tűnik, ko­molyan odafigyel a tevé­kenységünkre. Voltak idő­szakok, amikor mélyponton volt a két nép kapcsolata. S ekkor a társaság egyfajta missziót töltött be. — Mi a legközelebbi missziójuk? — Szeptemberben Bras­sóba megyünk, ahol „Ki­sebbség-többség, gondok és lehetőségek” címmel tar­tunk egy találkozót. Óriási dolog, hogy magyarországi magyarok és román romá­nok le tudunk ülni 3 napon keresztül, hogy egészséges vitában vegyünk részt, kö­zös állásfoglalást fogalmaz­zunk és megvan a szándék, hogy folytatódjék egy civil parlament létrejöttének gondolata, ahol a legaktuá­lisabb kérdésekben befolyá­solja, vagy segítse döntései­ben a parlamentet. — Említette, hogy a tár­saságnak 800 tagja van... — Kétszáz Magyarorszá­gon és hatszáz Romániában. — Ez egy jó arány. Ho­gyan találtak utat egymás­hoz? * — Amikor megalakult a társaság, a sajtó, rádió, tele­vízió hírt adott róla. A hatá­rok mentén láthatták, hall­hatták az adásokat. És jelent­keztek. Csíkszeredából, Ko­lozsvárról, Sepsiszent- | györgyből, Székelyudvar­helyről, Nagybányáról, Dé­váról. Érdekességként említem, hogy van például német tagja is a társaságnak. Sőt, Pécsett a német székházban tartjuk az összejöveteleinket. Aztán a „népi diplomácia” is vitte a hírt, hiszen meghívtunk ne- ' vés együtteseket, előadókat, művészeket. Egy alapítvány támogatásával „Barátság” címmel havi lapot adunk ki a kezdetektől. Hírt adunk a tár­saság életéről, a tagokról, sőt a lapot is tagjaink írják, szer­kesztik. B. V. ‘ ' --------------------------- ■ ..... 1—------------------1 ; Olvasóink írják 1 ------------------j ; Az itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztő­ségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása j nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelen- j tétjük meg. Szanazugi csend, avagy köszönő sorok a dobozi önkormányzatnak Szanazugban élő adófizetők, akik használni szeretnénk hétvégi házainkat, megköszönjük az önkormányzatnak az intézkedését, hogy a Natur Land zenekar, akik hetek óta éjjeli térzenét szolgál­tattak Szanazugnak, augusztus 6-a óta betartva a csendrendele- tet23 óra után bevonul az éjszakai bárjába muzsikálni. Közben igaz, hogy a lakókra, szomszédokra mikrofonban jó hangosan megjegyzéseket tesz, de ezt örömmel elviseljük inkább, mint a hangos zenét néha éjjel 1-ig is. Nagyon jól játszanak, de a jóból is megárt a sok! Reméljük továbbra is így marad! Senkinek nincs a szórakozás ellen kifogása, de ami sok, az sok. Annyit azért megkérdeznénk, miért nincsenek ilyen gondok Gyula-városerdőn ? , SZANAZUG LAKÓI NEVÉBEN 1 NÉV, CÍM A SZERKESZTŐSÉGBEN Visszhang Méltatlan verseny Hivatkozással lapjuk 1994. július 27-ei számában megjelent „Halált történet Orosházáról” című—Kiss A. János úr által írt — cikkre az alábbi észrevételt kívánjuk tenni. A cikk írója pontatlanul nevezte meg a szolgáltató céget, melyről írt. A „Rekviem” Temetkezési Társaság helyett követke­zetesen több részben .,Temetkezési Vállalat” -ot jelölte a szabály­talanságot elkövető cégként. A cikk ilyen formában vállalatunk jó hírnevét és törvényes érdekeit sértőnek, erkölcsi kárt okozónak minősíthető. Békés megyében a temetkezési szolgáltatást ellátó szervezetek többsége társasági formában (magánvállalkozási, egyházi, ön- kormányzati) működik. Vállalatként csak egy a Békés Megyei Temetkezési Vállalat, 1954 óta működő, azonos nevű vállalat jogutódjaként a Békéscsaba Megyei Jogú Város és a Békés megyei képviselő-testülete alapításával 26 települési önkor­mányzat csatlakozásával folytatja tevékenységét. Munkánkat amúgy is nehezíti az e területen kialakult — a tevékenységhez nem méltó—verseny. Vállalatunk az elvárások­nak megfelelő szakértelemmel és gondossággal igyekszik ellátni a nem könnyű, de nagyon fontos szolgáltatást. Mindezek alapján kérem tisztelt szerkesztő urat, hogy a helyes­bítést szíveskedjen megtenni. * Manapság valóban védelemre szorul több temetkezési szolgál­tatást végző cég hírneve is. (Nevezzük okát „versenynek”.) Amiért pedig e tárgykörben cikkek íródnak, az a kegyeleti szempontok sérülése. A társaság vállalatként való említése valóban sajnálatos elírás, ám behunyt szemmel is nehéz lenne összetévesztem a Békés Megyei Temetkezési Vállalatot az oros­házi Rekviem Temetkezési Társasággal. K.A.J. Nyaralás Romániában? 1. Horogütés magas feszültséggel Többen furcsán néztek ránk, mikor elhatároztuk hogy két kis gyerekkel Romániát vá­lasztottuk úticélként. Féltettek az emberektől, az utaktól, és mindentől, ami körül fog ven­ni minket. Egy régi jó barátunk, a Da­cia gyár egykori magyarorszá­gi képviselője azonban hosszú évek óta hív minket: Higgyük el, a tiszta román területeken semmi incidensben nem lesz részünk. A hétvégeken kialakult helyzet miatt a határátlépésre a kedd reggelt választottuk, így pár perces várakozás után elhagytuk az országot. Déváig nagyon nehezen jutottunk el, az utak nagyon rossz állapot­ban vannak, már ahol egyálta­lán út van. Nálunk nemigen vagyunk hozzászokva az 5 km-es sebességkorlátozáshoz, ám ott érdemes azt betartani ha valaki félti az autóját. Szeren­csére idővel vagy hozzászok­tunk az Utak minőségéhez, vagy valamivel jobb a helyzet az ország belsejében, de ké­sőbb már gyorsabban halad­tunk. Pitesti a Dacia „fellegvára” volt, ma már egyre rosszabb helyzetbe kerül a gyár, annak ellenére, hogy jelenlegi terme­lésének többsége, évente mintegy 70 000 gépjármű ar­gentin és koreai piacra kerül. A város gyakorlatilag az „új” pa­nel épületekből áll, ám azok meglehetősen elhanyagoltak, koszosak, omladozóak. Alig látni befejezett épületet, fel­újítottat meg egyáltalán nem. Az állami boltokban a polco­kon a paradicsomkonzerven, üdítőkön és a mosóporon kívül szinte semmi sincsen. Az igazi élet a piacon folyik, igazi bal­káni forgatagban. Ott aztán van kimérve cukor, tej, jog­hurt, a legkülönbözőbb ruhák, napi cikkek. De van — eléggé eldugva ugyan— olyan ma­gánbolt, ahol gyakorlatilag minden megtalálható, ami ná­lunk. Az árak nekik túl maga­sak, magyar utazónak azonban egyáltalán nem. Aki megszok­ja a beszerzés viszontagságait, az kb. 20-30%-kal olcsóbban vásárolhat, mint itthon. Egy ottani átlagkereset kb. 100 DM-nak felel meg, de pl. egy kg hús ára 20-30 DM. Nem véletlen hogy egyes felmérések szerint ma kevesebb húst és cukrot fogyasztanak a romá­nok, mint a fejadagok idején. A szegénység mindenhol látszik, viszont az emberek kedvesek, vendégszeretőek velünk szemben. Aki nem érti a nyelvüket, és nem ismeri őket, talán furcsa: sokkal han­gosabbak mint mi, erőtelje­sebbek a gesztusaik, látszólag állandóan veszekednek, de ez csak a legritkább esetben van így, és a harag amúgy is csak percekig tart náluk. (Folytatjuk) Antall Egész pontosan: vonóhorog­ütés. Gyulán történt, abban a tekergős kis közben, melyről to- latgató pótkocsis teherautókkal a belvárosi üzletek sorát látják el áruval, s melyet az egykori tanács vélhetően az autók rend­szeres összetörésére jelölt ki. A szocialista városépítészet eme vívmánya túlélte a rendszervál­tás viharait, az autótolvajok, -rongálok mindennapos randa- lírozásait. Más kérdés, hogy eleve zsákutcának bizonyult a megoldás (tényleg zsákutcáról van 'szó): újabban még több bolt, szórakozóhely vonzza oda az autósokat, a környező házak­ban lakók, a buszpályaudvarra igyekvők parkolási igényeiről már nem is szólva. S ha már a környék kártevőiről szóltunk, említsük meg a közmondást: minden zsákutca megtalálja a maga foltját. A háborgásra okot adó tör­ténet roppant q gyszerű. Pénte­ken reggel a Démász egy te­hergépkocsija es egy zárt UAZ-a sok jó munkaerővel az egyik félig-meddig hanyatt esett kandeláber célirányossá tételére érkezett a zegzugosba. Végezték dolgukat, ahogy mondani szokás, aztán a terhes kocsinak hazaindulni támadt kedve. Nem ám tolikálva, mi­ként arrafelé dívik, hanem a munkaerők segítségével előbb megfordulva. E manőver köz­ben a teherkocsi hátsó vonóho- rogja kecsesen belecsússzam egy ott parkoló személygép­kocsiba. A megrendítő ütés a kocsi bal elejét érte, közvet­lenül a kerék fölötti széles sáv­ban. Nincs tovább! —érezhet­te a gépkocsivezető, ezért elő- remenetbe kapcsolt, s hátra se nézve elsuhant a messzeségbe. A tilitolizást irányítgató dol­gozók még szótlankodtak, né­zelődtek (ki láthatta?) egy ki­csit, gyorsan befejezték a munkát, majd maguk is kocsi­ra pattantak. Úgy tűnt, eleve feladták annak eshetőségét, hogy valaha is utolérik a sze­mélygépkocsi . tulajdonosát. Hiábavaló dolgokkal meg mi­nek foglalatoskodni?! Azt se láttuk — volt azért ott nézelődő is —, hogy valami írás maradt volna a Démász után. Az általuk összetört ko­csi rendszámát sem jegyezték fel, bizonyára fejben tartották. Úgy képzelem el a dolgot, hogy a Démász a cég dolgozói által, munkaidőben és köz­területen, tárgyhóban össze­tört gépkocsik ügyét új számí­tógépes rendszerén nyilván­tartja, összesíti, s havonta egy alkalommal fizet a károsultak­nak, miként a villamos energia árát is befizetteti. Ne kesered­jen el tehát az AIC-651-es rendszámú kocsi tulajdonosa sem: esküdni mernék, hogy a Démász hamarosan jelentke­zik nála! Ha másért nem, a villanyszámláért... Kiss A. János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom